Boldogan gondolok vissza azokra az évekre, mikor egy-egy gyülekezet sátoros evangelizációkat tartott, és tömve volt a sátor emberrel. Nem csupán érdeklődők, kíváncsiskodók voltak ott, hanem Isten után vágyakozók! Olyanok, akik vágytak Isten közelségére, és ott a dicsőítés, igei szolgálat által, megérezhették az Úr jelenlétét.

A lelki kapcsolat fontossága
 
Számunkra az otthon az, ahol a családunkkal élünk. A párunkkal, gyermekeinkkel naponta lefekszünk, felkelünk, ténykedünk, vagy csinosítjuk a környezetünket. Széppé akarjuk tenni azt a helyet, ahol élünk, hogy jól érezzük magunkat benne. Vagy mégsem? Csak szeretnénk, ha így lenne?
Lássuk csak, mitől lehet boldog, vagy igazán boldogtalan egy otthon, miért nem él harmóniában a férj és a feleség? Úgy mondják, hogy az ellentétek vonzzák egymást, ez igaz? Én merőben másként látom.
Ha egy férj és feleség különbözőképpen gondolkodik, az egyik mindig menne, a másik otthonülő, az egyik költekező, a másik a fogához veri a garast, vagy sorolhatnám az ellentéteket, akkor biztos, hogy abból mindig konfliktusok jönnek létre. Ha azonban egy irányban húznak, csak akkor haladnak előre.
Sajnos nagyon kevés az ilyen két ember, mert mikor még fiatalok, nem gondolkodtak azon, hogy összeillenek - e? Pedig régről tudjuk, ha már két ember beszélgetni sem tud egymással, az a kapcsolat el van veszve. Ez igaz a házasságban, de igaz -e a fiatalok együtt járásának időszakban is? Ott meg pláne, hogy igaz!
Olvastam valahol, hogy az igaz barátok, ha sok ideig nem látják egymást, és mikor újra találkoznak, éppen olyan szeretettel vannak egymás iránt, mint rég. Ebben én nem hiszek, mert egy barátságot is ápolni kell, mint egy növényt, mert ha nem így van, akkor az tönkre megy. Számtalan példa van erre.
Leszögezhetjük, akár házasságban, akár barátként, ha két ember nem tud egymással együtt kommunikálni, az nem lesz hosszú életű!
Mondta neked már a férjed: „Mellettem azt csinálsz, amit akarsz, semmibe nem szólok bele! Mindenemet neked adtam stb.” -Na és még ráadásul én is kellenék? Ugye, hogy szinte ez következik ez után?
És most megkérdezem, minek megy egy nő férjhez? Azért, hogy eltartsák? Nem, ma egy rátermett nő eltartja magát. Vagy azért, hogy gyermeket szüljön? Nem, ahhoz nem feltétlen muszáj férjhez menni a világ szerint.
Akkor mégis miért megy férjhez egy nő? Mert vágyik egy férjre, aki hozzá tartozik, és ő hozzá! Vele akar mindent megbeszélni, nem a barátokkal, akik legtöbbször rossz tanácsokkal látják el. Együtt töltik a szabadidejüket, közösen tervezik a jövőjüket, gyermeket is együtt akarják vállalni. A munkahelyről igyekeznek haza, hogy minél több időt töltsenek együtt.  Igen, ez egy jó házasság! Nem kell hozzá gazdagság, hogy boldogan éljenek.
Ha nincs meg a lelki kapcsolat két ember között, bizony mindketten külön vágynak. Történhet ez a hit nélküli emberek között, de megtörténhet ez hívő pár között is. Az azonban nagyon ritkán fordul elő, hogy két hívő ember ne arra törekedne, hogy boldog életet éljenek. Mert Isten áldása rajtuk van.
Legtöbb Isten nélküli házasságban óriási rombolást végez a munkahely! Mondjuk, nem a munkahely hozza a bajt, hanem az embernek a hozzáállása! Legtöbb ember jobban érzi magát a munkahelyén, mint otthon. Mert ott a munkatársak jó kedvűek, nem úgy, mint a házimunkába, a boldogtalanságban megfáradt feleség. Ott lehet bulizni, mosolyogni, észrevenni a névnapokat, amit a feleségnél már évek óta nem vett észre.
 
Mi hát a baj, két ember együttélésében? Legtöbbször az, hogy nem tudnak beszélgetni, nincs közös érdeklődésük, nincs lelki kapcsolat közöttük. Azonban, nem másról kell beszélgetni, másokat kipletykálni, megszólni, hanem magukról, a közös terveikről beszélgetni! Sajnos, ha nem ilyen a kapcsolatuk, az nem lesz hosszú életű!
Mi emberek nem tudjuk, ki az, akit nekünk teremtett az Isten. Nem tudjuk, ki a mi, másik felünk, akivel összeillünk, akivel jókat tudunk beszélgetni, tervezgetni tudjuk közös éltünket. De ha Istenre bízzuk a választást, az Ő tervei szerint akarunk élni, akkor igazán boldogok lehetünk. Számtalan házasságban nem engedik be Istent, hanem maguk akarnak emberként nagyot alkotni. Nem, ez nem megy. Lehet, kifelé nem mutatják, de a lelkük kiégett, és mikor más előtt nevetnek, akkor szeretnék kikiabálni a boldogtalanságukat.
 
Az igazi alapot csak az Úr adhatja meg az életünknek, Ő tölti meg azzal az összetartó erővel, ezért bízzuk hát a mi alkotónkra! Legyen ez így, hisz akkor mindenkinek jobb!