Nagyon kényelmetlen ez a téma, de ítélkezés nélkül beszélni kell róla, mert sajnos ilyen is van.
Gyakran elgondolkodok azon, ki hogyan tudja megélni a keresztyén életét, és egyáltalán akarja - e megélni, vagy egyáltalán milyen lehetőségei vannak annak megélésére? És itt már el is árultam, hogy három csoportot különböztetnék meg a megtérteknél, ott ahol engedik a körülmények, és van ahol nincs lehetőség ennek megélésére, és ott ahol engednék a körülmények, csak a testvér nem akar mindenről még lemondani, ami eddig kedves volt számára.
Milyen könnyű azoknak a testvéreknek, ahol a család minden tagja bemeritkezett hívő, az Úr követői. Mindenki jól tudja Isten elvárásait, és akképpen él. Nem zavarja a másikat, amikor az éppen Bibliát olvas, vagy elmélkedik egy megtörtént eseményen, amit az Úr formált olyanná, amilyen.
Együtt tudnak imádkozni, ha bármi veszély fenyegeti a családot, meg tudják osztani egymással gondjaikat és keresztyén módon lépnek az ügyben. Kirajzolódik a keresztyén jellem rajtuk, megtermik a türelem, szeretet, jóság stb. Szent Szellem gyümölcseit, és nincs konfrontálódás, mert mindent az Úr kezébe tesznek le. Folyamatosan Hitben növekednek, az Úrtól kapott tálentumjaikkal szolgálnak, és boldogok az Úrban. Tehát egy egészséges keresztény életet élnek! Ez az az egyik csoport, akinek ha nem is zökkenőmentes a keresztyén életük, de sokkal könnyebb, mint a másik csoportba tartozóknak.
Nézzük, ezt az emlegetett nehéz körülmények között élő csoportot. Itt nem az anyagi nehézségekre gondolok csupán, hanem a nem megtért családtagok által okozott, létrehozott helyzetet, szituációkat. Ezeknél a családoknál a hívő ki van téve az ellenszenvnek, éppen az Úr miatt. Gyakran kell elviselni megvetést, viccelődést, jó dolgokból való kirekesztést. Sajnos több példa van előttünk ezzel kapcsolatosan. Mert, ha a lány discóba menne el, és hajnalban járna haza, az nem lenne olyan nagy baj, mint ha vasárnap délelőtt 2 óra hosszára elmegy egy gyülekezetbe. Ez nem más, mint szellemi támadás.
Gyakran gondoltam olyan testvérekre, ahol tudom, hogy italozás folyik, értetlenségig folyó viták, ami tettlegességbe torkollik, hogy szegény, az vajon mikor imádkozik? Ahol egy szobába 4-5 megtéretlen személy lakik még rajta kívül, csúnya trágár beszédekkel tudatják a jelenlétüket, ott, ahol hemzsegnek a démonok, hogyan tudja megélni a keresztyén életét az a testvér?
Elgondoltam, hogy az Úr látja ezt, és ennek megfelelően ítéli meg az ő helyzetét.
A nagyobb gond ott van, ahol adottak a körülmények, mert lehet, hogy hitetlenek a családtagok, de nem piszkálják a megtérése miatt. Sőt van ideje egyedül lenni, mert dolgoznak a többiek, sőt külön szoba áll a rendelkezésére, de!  De, és itt van a nagy baj! A megtért testvér eljár a gyülekezetbe, de eljár még a klubba, ahol minden más világi programok vannak. Ha megkínálják még rá is gyújt egy cigarettára, és ha jobban tetszik az iskolába vagy a munkahelyen, még a világnak tetsző hangon beszél mások előtt.
Nos, ők azok a látszat keresztyének, akik magukat is becsapják, mert olyan, mint a vasárnapi vezetők, akik csak vasárnap ülnek az autójukba. Ők is a gyülekezetben elüldögélnek csendben, de semmi szellemi növekedés nem tapasztalható rajtuk.
Bizonyos, hogy ezeket a látszat keresztyéneket másként ítéli meg az Úr.
 

Nemrégiben azt hallottam, hogy van olyan ember, aki azért nem jár a templomba, mert a hívők közül is sokan meghalnak. Megdöbbentem ennek hallatán, és megvetően gondoltam a sátánra, aki ilyen butasággal akarja távol tartani az embereket Isten házától! Ezért gondoltam arra, hogy írok erről a témáról.

Talán azzal kezdeném, hogy a Biblia az egyetlen olyan könyv, amibe az első betűtől az utolsóig, igazság van leírva!
Gyakran forgatom ezt a könyvet, de erről nem olvastam benne, hogy a templomba járók meghalnak, de arról sem olvastam, hogy akik nem járnak templomba, azokat elkerüli a halál.
Kár ilyen butaság mellett időzni, mert azt mindenki tudja, hogy, aki született annak egyszer meg is kell halni. Attól függetlenül, hogy templomba járó, vagy sem.
Azt viszont kevesen tudják, bár embert nem érdekli, hogy a biológiai halál az, amikor a lélek kilép testből, de lélek tovább él! Na, de az nem mindegy, hogy hol? Nem mindegy, hogy valaki a mennybe, vagy a pokolba tölti az örök életét! Mint tudjuk a mennyben, Jézus Krisztus mellett az öröm, boldogságban lesz részünk, míg a pokol az a gyötrelem helye. És az, hogy majd ki hová jut, itt a földi élete dönti el!
Nos, az ember képtelen bűn nélkül élni, hisz születésétől fogva bűnbe született. Ha azonban valaki megtért az Úrhoz és újjászületett, az még ha időnként bűnt is követ el, de igyekszik azt rendezni, és megváltoztatni az életét.
Míg ismerek pl. olyan magát keresztyénnek valló embert, aki évek óta haragszik rám, és hiába kezdeményeztem vele a kibékülést, ellenáll. És ez az ember templomba jár. Többször gondoltam már, hogy ő nem szokta imádkozni a Miatyánkot?
Mint tudjuk, csupán templomba való járás nem jár üdvösséggel, mert a templomba bemehet bárki, nyitva van az ajtó előtte. Eljár a templomba olyan ember is, aki meg van róla győződve, hogy ő Isten gyermeke, de ezen kívül semmi másról nem vehető észre, mert pletykál, megbocsátatlan, haragos, veszekedős, kötekedős stb. Erre szokták mondani, hogy ettől a világi ember is jobb, mert azok között vannak olyanok, akik szeretetteljesek, jóindulatúak, adakozók, stb.
De nem is ezek, és nem is azok fognak üdvözülni, hanem azok, akik az Úr elvárásának megfelelően élnek! Itt beleértendő a Mózesi törvény is, hisz Jézus azt mondta: „ Nem azért jöttem, hogy a törvényt lerontsam, hanem, hogy betöltsem.”
Azt viszont bizton mondhatom, ha az Úr ezt megígérte, hogy visszajön az övéiért, akkor az úgy is lesz. Jézus Teste a gyülekezet, más néven az Eklézsia.
A gyülekezet pedig templomba vagy gyülekezeti házba jár, ahol többiekkel közösen dicsőítheti Istent. Szükség van erre a közösségre mert a gyülekezet nélkül az egyén nehezen tudna megmaradni a hitben.
 

Mi keresztyének, már számtalanszor átgondoltuk, hogy mi is változott meg az életünkben, mióta megtértünk? Az elején kielemeztük, hogy jól döntöttünk e akkor, mikor végleg az Úr kezébe tettük le az életünket? Nos, időzzünk most ennél a témánál egy kicsit bővebben.
Saját magam, és a körülöttem lévő családtagjaim megtapasztalásából tudok meríteni, és az ő nevükben is ki merem jelenteni: „Nem bántuk meg a döntésünket!”
Természetesen, mikor keresztyénné lettünk, elfogadtuk Istent Teremtőnknek, Jézus Krisztust a Megváltónknak, és elfogadtuk a Szent Szellemet a mi Pártfogónknak, Segítőnknek, Vigasztalónknak, akit maga az Úr Jézus küldött a földre. Tudtuk és vártuk, a mai napig is várjuk az Úr Jézus visszajövetelét, és ezzel meg voltunk nyugodva.  Megpróbáltunk jó hívőként élni, kisebb nagyobb sikerrel. A rendszeres vasárnapi Istentiszteletek, Imádkozás, Biblia olvasás, Úrvacsora vétel, a testvérekkel való közös gyülekezeti élet, formált bennünket, és egyre közelebb vitt ahhoz a ponthoz, hogy végül is kialakult egy élő kapcsolat az Úrral. Ez sokkal több volt, a frissen megtért hívők megtapasztalásától!  Igaz, hogy már akkor, másabbnak éreztük magunkat, mint a hitetlenek, mert vigyáztunk beszédünkre, viselkedésünkre, stb. de miután kialakult az élő kapcsolat az Úrral, igazi kincsre találtunk! Olyan közvetlenül beszéltünk az Úrral, mintha testben is ott lett volna mellettünk. Gyakorta volt átélésünk, (kijelentés, álom, látomás, indíttatás,) számtalanszor tapasztaltuk meg, hogy az, ami lehetetlen volt emberileg, az Úrral lehetségessé vált a számunkra. Lehet, hitetlen ember mosolyogna rajta, de nekünk csodának számított minden, ami velünk történt.
A keresztyén élete hiányos azoknak, akik nem közvetlen napi szinten tartják a kapcsolatot az Úrral. Nekik egy távoli, Isten képük van, aki fent él a mennyben, és elérhetetlen a számukra. Pedig ez nem igaz! Hisz azt mondja az Úr Jézus: „ Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” János 10 :27
Igy igaz! Aki szereti Jézust, és engedelmesen követi Őt, az megtapasztalhatja, hogy a keskeny úton számtalan örömök, csodák történnek, de ha eltévedünk, meg is fegyelmez minket. Legyen áldott a mi Jézus Krisztusunk! 
Kedves testvérek, azok, akik még nem ismerik az ilyen féle kapcsolatot az Úrral, imában bátran menjetek hozzá, kérjetek, kérdezzetek, adjatok hálát minden nap! Fontos, hogy naponta mond el a gondjaidat Néki, kérj tanácsot Tőle, még fontosabb, hogy emberileg ne erőlködj a nehéznek tűnő dolgaidon, hanem bízd magad teljesen rá! Hidd el a legjobbat fogja számodra nyújtani, ha pedig döntése nem egyezik meg a te akaratoddal, ne aggódj, Ő jobban tudja, mi a jó számodra. Később még hálát adsz érte.
Akard átélni ezeket a csodákat, amit az Úr készít néked minden nap. Légy élő kapcsolatban Jézus Krisztussal, Aki az Atyánál esedezve közben jár érted és értem. Ámen

1.Nyilvános kivégzés bizonyította a halálát:

A zsidó húsvét ünnepén tömeg sodorta Jézust, a római igazságszolgáltatás palotájába. Az Úr Jézus, amikor megállt Júdea kormányzója, Pilátus előtt, a vallási vezetők vádolták, hogy a zsidók királyának jelentette ki magát. A sokaság a halálát követelte. Jézust megkorbácsolták, és nyilvános kivégzésre ítélték. A Jeruzsálemi hegyen két bűnöző között keresztre feszítették. Megtört szívű barátai és csúfolódó ellenségei szemtanúja voltak a haláltusájának. Amint közeledett a szombat a halál meggyorsítására eltörték a két bűnöző lábszárát. Ám amikor Jézushoz értek, nem törték el a lábát, mivel látták, hogy már meghalt. Végső óvatosságból azonban, átszúrták az oldalát.

2. Különleges biztonsággal őrizték a sírkamrát: Másnap a vallási vezetők ismét találkoztak Pilátussal. beszámoltak neki, Jézus jövendöléséről, hogy azt mondta, három nap múlva feltámad. Pilátus a sírrablás elkerülése végett, hivatalos római pecsétet rögzítetett a sírboltra. A sírt katonák őrizték. Bármelyik tanítvány, aki kísérletet tett volna a test elrablására, azt csak az őrök segítségével tehették volna. A római őröknek jó okuk volt az éberségre, mivel az elalvásért halálbüntetés járt. 

3.Az őrök helyett, üres sírkamrát találtak:

Szombat utáni reggelen, Jézus követői közül néhányan elmentek a sírhoz, hogy Uruk testét bebalzsamozzák. De amikor megérkeztek, nagyon meglepődtek. A sír szájához görgetett magas kő nem volt a helyén, és Jézus teste eltűnt. Az üres sírboltban csak Jézus halotti leplét találták meg. Ez idő alatt néhány őr felkereste Jeruzsálemben a zsidó elöljárókat, hogy beszámoljon arról a nagy természetfölötti jelenségről, amely elgörgette a sírbejárattól a követ, és amelytől elveszítették az eszméletüket. Amikor magukhoz tértek, a sírkamra üres volt. A tisztviselők, magas összeget fizettek ki az őröknek azért, hogy hazudjanak, és mondják azt, hogy mialatt ők ájultan aludtak, a tanítványok ellopták a testet. Biztosították az őröket arról, hogy amint visszajut az elveszett testről szóló értesítés a kormányzóhoz, közbe járnak értük.

 4.Sokan bizonyították, hogy élve látták Jézust:

Körülbelül Krisztus születése után 55-ben Pál apostol azt írta, hogy Péter, a 12 apostol, több mint 500 ember, Jakab, és ő saját maga is látta látták a feltámadt Krisztust.