Fogadd el!!

Uram hiszem,
Hogy amely szív Tied egészen,
Azt a szívet véded és oltalmazod.
S megadod neki azt a jutalmat,
Hogy miközben szolgál, egyre gyarapodjon,
Növekedjen a boldogsága.

Fogadd el szívemet,
És vezesd rá az igaz Útra!
Uram hiszem, hogy nincs hiábavaló élet,
És a magány Rád találás, és a Benned
Elmélyülés lehetősége.

Most azt érzem, hogy tovább kell lépnem,
És a Te végtelen szereteted, egy-egy
Szikráját elvinnem azokhoz,
Akik egyedüllétükben fájdalmasan,
Üresnek érzik a napjaikat.

Fogadd el magányom, és rendelkezz vele!
Tedd segítő szeretetté!
Áldj meg engem, és add, hogy áldásod
Megérinthessen másokat is,
Rajtam keresztül.

Írta: Pethő N. Gábor

Az újkor elkezdődött

Az új kor elkezdődött!
Nem most kétezerben!
Akkor, amikor a bűneim terhét,
Leoldozta a megváltó szeretet.
Az Újkor elkezdődött,
Már kétezer éve, amikor Isten,
Jézusban a földre érkezett!

New Age! Róla beszél mindenki,
De a New Age összeesküvés,
Emberistenítés!
Pedig Úr nem, én az ember vagyok.
Jézus az Úr! Övé a föld és ég!
Övé legyen hála dicsőség!

Babona, és misztika keveréke,
Vízöntő csillagképe.
Nem lehet jele az Új kor kezdetének,
Elkezdődött az,
Mióta Istenben bízom,
S egyedül Jézusra nézek.

Szivárvány színei,
Szépen tarkán ragyognak.
De az Ige ad értelmet nekik.
Nem a New Age érkezését, hanem,
Isten szövetségét hirdetik.

New Age illúzió,
Önmegváltás őrült kísérlete,
Nem ér semmit sem.
Rég megítélte Isten.
Csak az szabadul meg a bűntől,
Aki Jézus keresztjére tekint föl,
Mert ott minden rabbilincs összetört,
Csak Jézus által lesz újjá a föld.

Az új kor elkezdődött,
Akkor kétezer éve.
Amikor Jézusban lejött a földre,
Isten szeretete.
Az Újkor elkezdődött,
Nem most kétezerben,
Hanem, amikor Jézus bűneim terhét,
Magára vette.

Mikor imádkozom

Mikor imádkozom,
Gyakran zavarban vagyok én Uram.
És néha félek:
Hogy valakinek rosszat, vagy rosszul kérek.
Ezért, bocsásd meg ezt!
Egy idő óta igy imádkozom:
Kin-kin szükség szerint könyörülj!
Ne kérésem szerint, Ne kérése szerint,
Irgalmasan szeresd, S amit teszel vele,
Dicsőségedre és javára nézve tedd!

Irta: Füle Lajos

BÚÉK!

Bízd
Újra
Életed
Krisztusra!

Hozhat -e újat szépet még az év?
Dermesztő télre, langyos meleget?
Hisz egyre dermesztőbb a messze rév,
Mely földi békességet hiteget.

Hozhat -e újat, jobbat még a kor?
Komédiázott annyi szerepet:
Derűset, búsat – ujjongott, mikor
Csupán gyászolni, sírni lehetett.

Teremhet újat még az életem?
Vágyódás nyűtte, s új csalatkozás:
Vén korhadt fáján, tört ágvégeken,
Hervadt emlék zizeg csak, semmi más.

De azt ígérte bíztatón az ég,
Hogy májusi illatától majd kihajt.
Bimbót fakaszt, és lesz gyümölcse még,
Mint rőtt avart, levedli mind a bajt.

Víg szárnyat bontunk fáradt vándorok,
Kik terhünket nem bírtuk már tovább,
A cél előttünk ismét fellobog,
S futásba kezd a béna, sánta láb.

Remény csak Jézus Krisztusnál terem,
Bízd rá ma hittel újra életed!
Meglásd karjára, vesz a kegyelem,
És hajnal virrad az éjszakád felett.

Írta: Iványiné Sinka Magdolna

B.U.É.K.

Bátor legyél hinni,
Legyél bátor szeretni.
Merd nyomasztó terhed.
Az Úr kezébe tenni.

Tudd mindig bátran tűrni,
A rád mért csapásokat.
Merd felvenni kereszted,
Mit előtted vitt Urad

Lépj a keskeny útra,
Erős, bátor hittel,
A vérig küzdött harcra.
Uradért légy készen!
Ne tarthasson vissza,
Test és vér tanácsa.
Bátran Bízd Újra Életed Krisztusra!

Írta: Horváth I. Borbála