Homokba írd!
Mint egykor Jézus
a farizeusok bűneit,
homokba írd:
mi bánt
mi sújt,
mi szégyenít?
A lenge szél így simítja,
Ráterül a feledés homokja,
És megmarad:
mi jó,
mi szép,
mi lelkesít?
Mint egykor Jób
hitvalló szavait,
sziklába vésd,
hogy él,
hogy véd,
hogy szabadít!
S ha jönnek a megfáradt nemzedékek,
Jézusban találnak menedéket.
Írta: Gerő Sándor
Szeretetet csak adni lehet
Szétteríti fátyolát az alkony,
Fináléhoz közeledik a felvonás,
Hát hadd múljon el, aminek múlnia kell,
ne is keress ajtót, maradást.
Hisz úgysem találsz, úgysincs tovább.
Aztán újra, és újra várok valamire,
Azt hiszem a szeretetre,
De hát szeretetet csak adni lehet,
Ez a módja annak,
Hogy szétszórva előre odaadjad,
Hogy megsokszorozva visszakapjad.
Ha nem is azoktól, akiknek szétosztottad,
Hanem másoktól, Isten szívén át.
Aki látja, tudja, miként pazaroltad,
Szíved szeretetet, életed javát.
Így működik ez a bonyolult szerkezet,
Ez a furcsa, mégis csodálatos világ.
Csak így várhatunk szeretetet,
És nyílhatnak meg az ajtók,
És így mégis van tovább!
Írta: F.Farkas Rozália
Gyónás és imádság
Sorra veszem a bűnöket,
Jaj, mindet, mindet elkövettem!
„Szeressed embertársaid”
Én önmagamon kívül senkit sem szerettem.
„Ne lopj!”
Ó hány szívet megloptam,
Az örömtől, a megnyugvástól,
És loptam, csaltam, hazudtam,
Vagy közönyből, vagy megszokásból.
„Ne ölj!”
Hát öltem! Számtalanszor!
Reményt, hitet és boldogságot,
Kiket bántottam, bocsássanak meg,
Legyen emlékük, az életük áldott.
„Parázna voltam”
Szemmel, gondolatban,
Ó, hányszor, hányszor, ki mondhatná meg?
Lényemben volt a hódító komiszság,
És ravasz voltam, mint egy rossz gyerek.
„És nem tiszteltem szüleimet sem”
Anyámnak keze legyen áldott,
Ő szeretett minden hibámmal együtt,
És megbocsátott, mindig megbocsátott.
Én Istenem!
Önző magamat tettem
Istenné életem felett,
S te kegyes voltál, nem büntettél,
Add, hogy dicsérjem, hittel szép neved!
Igaz neved, örök neved! Ámen
Írta: Kiss Ödön
Nem nézek vissza
Elmúlt tavaszok illata kísér,
De nem nézek vissza reájuk.
Új felé sietek,
Hervadt tegnapok siratója,
Nem lehetek.
Még a régi csoda is sápadt,
És színtelen,
Megyek előre. Új csodák várnak,
Új kegyelem.
Hogyha az este lágy ölelése
Elaltatott,
Levetem a régit, s új dallal köszöntöm,
Az új napot.
Írta: Túrmezei Erzsébet
Az élet örök
Ne keresd a sírban,
Az Úr nincsen ott.
Mint megmondotta,
Már feltámadott.
A romok között is,
Nyílik a virág,
Tedd le az életed,
S Ő egy újat ád.
A halál sosem Úr
Az élet felett,
Minden életre kel,
Amit eltemet.
Bánatos a szíved,
S gond ül a lelkeden?
Nézz fel a Golgotára,
Ottan megpihen.
Töröld le könnyeid,
Kövesd a lábnyomot,
És te is meglátod, a feltámadást!
Írta: Vajda Pál
Kegyelmed hófehér lepel!
Kegyelmed hófehér lepel,
Amely eltakar, megtisztít.
A régi bűnök már előtted elfeledve,
Kezed új utat mutat, örök életre hív.
Kegyelmed sokszor fáj,
Mert érdemtelenül is adsz.
Sokszor feddés helyett,
Kedvesen hívogatsz
Kegyelmed oly erő,
Hogy megmozgat kőtömböket.
A terhek alatt roskadozó,
Békességet csak nálad lelhet.
Kegyelmed nélkül nincs
Reménység, sem élet.
Kegyelmed árasztod önzetlenül,
Jöjj, élj vele te szomjúhozó lélek!
Imádságban
Imádságban Istenre néz szemem,
Lelki békességért esedezem.
Imádságban békét nyer a sok harcom,
Bűneimet hátam mögé vetem.
Imádságban elmondom sok bajom,
Kínjaimat el nem hallgatom.
Imádságban megbocsát a szívem.
Új életre születik meg hitem.
Imádságban panaszom, bánatom,
Megragadom önző akaratom.
Imádságban köszönöm örömöm,
Dicséretem hála dalba öntöm.
Imádságban Mennyekbe száll lelkem,
Jövőm látom, jelenem felejtem.
Imádságban értem létem titkát,
Felfogom, a szeretet csodáját.
Imádságban fogok égi kezet,
Mely engem az üdvösségre vezet.
Imádságban Krisztus hangját hallom,
Bűneimnek bocsánatát vallom.
Imádságban meglátom az Istent,
Benne bízva kezdek, s végzek mindent.
Imádságban legcsodásabb áldás,
Megbocsátó Atyára találás.
Soha el nem múló hívás
„Kövess engem”- hangzott először,
Csaknem kétezer éve már.
A Genezáret kék hullámait,
Beragyogta, fénylőn a Napsugár.
És odahagyva hálót, otthont, múltat,
Az első tanítványok elindultak.
Azóta századok tűntek tova,
De ez a hívó szent Jézus-i szó,
Nem némult el soha!
S várhattak rájuk próbák, szenvedések,
Mindig voltak, akik nyomába léptek.
Hogy elveszetteket keressenek,
Halálból új életre mentsenek,
Békét hirdessenek, szeressenek.
Áldott az a felejthetetlen óra,
Amikor ez a hívás felém hangzott.
S elindultam a Mester nyomába,
A boldog szolgálatba, hívó szavára.
Élőn, győzelmesen, feltámadottan,
Jézus ma is itt áll előttetek.
Hív, hogy tanítványai legyetek,
S szívetek boldog, új életről zengjen.
Ma felétek hangzik: „Kövess engem!”
Hogy szemetek, csodát, csodára lásson!
Légy áldás, minden elinduláson!
Írta: Túrmezei Erzsébet
A Megoldás
Ballagsz életed útjain,
Egy titkos kamera figyel.
Szavaid, gondolataid,
Rejtett mikrofon veszi fel.
Kiskortól emléked kevés,
Talán rád nyomta a bélyegét.
Tudat alatt hordozod,
Anélkül, hogy éreznéd.
Aztán a gyerekkor, ifjúkor,
Szülők, barátok iskola,
A félelem itt ért utol,
És jött a magány is lopva.
Felnőtt vagy, és mint kisgyerek,
Szeretet után sóvárogsz,
Hogy fontos légy valakinek,
S gazdagítsd a világot.
Ballagsz az élet útjain,
A szemeddel azt keresed,
Kit érdekelnek szavaid,
És önmagadért, ki szeret?
És ekkor kétezer évnek,
Ködösített távolából,
Egy Név-nek betűi égnek,
Mint messzi neon reklámok.
És mától szívedbe suttog,
A legédesebb ismeret,
Mit ember valaha tudott:
Isten szeret, Isten szeret!
Mert Jézus bizonyította,
Hogy szeret az Isten téged!
Ha hiszed, bizony boldog vagy,
S nem öl meg a földi élet!
Írta: Árvai Emil
Jó fa, jó gyümölcsöt
Csodálatos szép természet,
Istenünkhöz elvezet.
Az almafa, almát terem,
S az élet fája az életet.
Ha a jó mag jó talajt kap,
Jó gyümölcsöt teremhet,
Ha az ember Igét hallgat,
Üdvözülhet és élhet.
Jót kaptatok, jót Istentől,
Jót tegyetek minden nap!
S jóságotok jutalmául,
Felragyog majd a jó nap.
Jó gyümölcsöt teremjetek,
Szavakban, és tettekben,
S jó emberek vesznek körül,
Szeretetben és hitben.
Írta: Dömötör Tibor