Egyszer szeretném megköszönni

Jézus, csak elképzelni tudom,
de átérezni talán sohasem.
Ahogy szenvedtél ott akkor,
a Golgotai kereszten.

Emberként nem tudom felfogni,
hogy van Benned annyi szeretet?
Bűneinkért akartál meghalni,
így szereztél nekünk örök életet.

Átvetted a bűnt az emberért,
és azt a fájdalmas kínzó halált.
Kifizetted az árat mindenért,
hogy szabadon élhessünk tovább.

Miattunk áldozati Bárány voltál,
mások bűneiért a kereszten.
Sokak szemébe könnyet csaltál,
de a tömeg nagy része, megvetett.

Egyszer szeretném megköszönni,
és hadd legyen most ez a pillanat.
Akarok kedvedre valamit tenni,
én a szívembe, örökre bezártalak.

Drága Jézus Krisztus!
Fogadd el a szívem örök háláját.
Az életemben Te vagy az Úr,
hűséggel ragaszkodom Hozzád.

Nézd el nekem, hogy szememből,
most néhány könnycseppet ejtek.
Mély érzés tör fel a szívemből,
mert én nagyon szeretlek Téged!

Egyszer szeretném megköszönni,
amit, igazán sohasem sikerült.
Életemmel szeretnék Neked hódolni,
örök hála ez, szeretetem jeléül.

Szerző: Dózsa Lajosné




Mi lenne ha
 
Ma kavargó viharként,
Támadt a gondolat rám.
Mi lenne, ha váratlanul,
Egy napon elhagynál?
 
Ha egyszer rádöbbennék,
Hogy elmentél tőlem távol.
Miattad gyötrődve sírnék,
És keresnélek mindenhol.
 
Hozzám is Jézus küldött,
Az egyetlen földi pártfogót.
Vigasztalót, Segítőt,
Mint hűséges gyámolítót.
 
Foglald el a szívem trónját,
És soha el ne hagyj!
Veled teljes az életem immár,
Kérlek, hogy mellettem maradj!
 
Lágy hangoddal Te vigasztalj,
Mikor néha megbántanak.
Segítő kezeddel te emelj fel,
Mikor lábaim roskadnak.
 
Bocsáss meg nekem,
Hogy oly sokszor megszomorítalak.
Szent Lélek, én akkor is szeretlek,
A szívemben, téged akarlak!
 
Szerző: Dózsa Lajosné



Pünkösd

Mit ér a szemünk látás nélkül,
Mit ér a fülünk hallás nélkül?
Mit ér a szív, mely nem szeret,
Mit ér az agy, mely nem feled.
Mit ér a kéz, mely nem mozog,
Mit ér a lepergett homok?
Mit ér a használt levegő,
Mit ér a múlt, ha nincs jövő?
Mit ér az elszáradt csontváz,
Mit ér Hit nélkül az Egyház?
Mit a felejtett áldás,
Mit ér a bálványimádás?
Mit ér ügyes képmutatás,
Mit ér a hazug, önáldás?
Mit ér az elrontott élet,
Mit ér az, mi semmivé lett?
 
Mindez külön és együttesen,
Sajnos nem érhet semmit sem.
Ennyit ér csak az az Egyház,
melyet a lélek fel nem ráz.
Isten feled, Krisztus tagad,
Pünkösd nélkül bűnben marad.
 
szerző: Dömötör Tibor



Maradj egy kicsit csendben
 
Maradj most egy kicsit csendben,
Hagyd, hogy a Szentlélek beszéljen.
Lágy hangját, ne a füleddel halld meg,
Hanem akard, hogy szívedhez elérjen.
 
Szíved ajtaját, tárd ki néki mindenkor,
Hívd be, hogy mindig lakjon nálad.
Legyen ő szíved lakója ott,
Legyen néked, hűséges, erős társad.
 
Ő a Segítő, Vigasztaló, Pártfogó,
Kell - e az embernek több ettől?
Ő lesz az életedben az igaz szó,
És szeretni fogod a szíved mélyéből.
 
Hagyd, hogy az arcodat megsimítsa,
Bársonyos, lágy finom érintéssel.
Kérd meg őt, hogy életed megigazítsa,
És tanulj meg tőle, élni szeretettel.
 
Hallgasd, most csak ő beszéljen,
Járja át tested - lelked szelíd hangja.
Szíved tőle soha ne féljen,
Mert nem tör reád a haragja.
 
Jöjj Szent Lélek, mesélj most nekünk,
A csodás mennyről, az örök hazáról.
Ahol mindenkor Jézussal leszünk,
Most még csak emlékezünk a szaváról.
 
Szerző: Dózsa Lajosné



Pünkösdi Imádság
 
Válj valóra szent ígéret,
Pünkösd Lélek szállj le ránk.
Tündököljön bennünk a fényed,
S, nyíljék szóra néma szánk.
 
Éhes ajkak ezre várja,
Áhítozva az Igét.
Készítsd lábunk indulásra,
Hadd, mehessünk szerte-szét.
 
A kőkemény szívekre,
Hulljon általunk mag.
Végtelen az Úr kegyelme,
Békességet üdvöt ad.
 
Erre vár ma minden ember,
legyünk hát mi eszközök,
Járjunk Hitben, szóljunk tűzzel,
A tévelygő juhok között.
 
Lobogj bennünk Pünkösd lángja,
Régi énünk tűzre vesd!
Hit mécsesünket napról napra,
Szent olajjal töltögesd.
 
Lelkünk óvd a lankadástól,
Mert ha végig jól megáll,
Egykor éltünk oltáránál,
Jó illatként a mennybe száll.
 
szerzője : ismeretlen


Érettem
 
Érettem hagyta el Jézus a mennyei trónusát,
Értem lett Ember Fiává is.
Értem született kicsiny gyermekként istállóban,
Értem lett hazátlan, szegény, és félreismert.
Értem járt-kelt áldást árasztva a Szentföldön,
Értem hívta el az Apostolait.
 
Értem hullatott véresverejtéket a Gecsemáné-kertben,
Értem fogadta el imádság közben a halált.
Értem viselt gyalázkodást, tagadást, és gúnyolódást,
Értem hordozta vérezve a töviskoronát.
Értem feszítették a keresztre,
Értem szögezték át a kezét.
Értem lett átokká, és Istentől elhagyottá,
Értem szakadt meg a szíve, ki értheti meg ezt?
Értem szállt alá a halottak birodalmába,
Értem ujjongtak a mennyben győzelmi éneket.
 
Értem nyílt meg győzelmesen a sír ajtaja,
Értem ment fel dicsőségesen a mennybe.
Értem nyert hatalmat, uralmat és koronát.
Értem áll könyörögve Isten trónusa előtt,
Értem tartja készen a mennyben a lakhelyemet.
 
Értem jön majd el dicsőségesen erre a földre,
Hogy én mennyei polgár lehessek Ó általa.
 
írója ismeretlen
 



Húsvéti Öröm
 
Elhengerítve már a sziklatömb,
Kitárva tátong már a sziklabolt.
Ujjongva hirdeti a Menny és a föld,
halleluja, az Úr feltámadott!
 
És hirdetik az első szemtanúk,
Hogy újra él a drága Messiás!
Ezzel telik meg szívük és szavuk,
Már nem érdekli őket semmi más.
 
E szent öröm, bennünk is győzze le,
A félelembe bújtatott önérdeket.
S, szívünk az első Krisztust töltse be,
Bátor szólással, gyávaság helyett.
 
Bizonyságul, hogy teste nem halott,
Vigyük ma mindnyájan szerte szét.
Hogy halálával életet adott,
S, hogy feltámasztja minden gyermekét.
 
Bizonyságul éljük az örömöt,
S, most is, az Élő Krisztus életét!
Ki mint a fán, a kínhalál előtt,
Most is kitárja értünk szent kezét.
 
És mondjuk, hogy a földre értünk jött,
Értünk halt meg, és értünk feltámadott.
Fogadjuk hát ma még szívünkbe Őt,
Nyíljék meg a büszke szív, a sziklabolt!
 
szerzője ismeretlen






Húsvét
 
Minden hiábavalóság,
Prédikálásunk és hitünk.
Ha Krisztus fel nem támadott,
És ha mi ebben nem hiszünk.
Hiába a vallásosság,
A templomba járás, énekünk.
Ha Krisztus fel nem támadott,
Nincs üdvösségünk mi nekünk.
Reménytelen az életünk.
 
De nem maradt a halálban,
Harmadnapon feltámadott.
És az Ő benne hívőknek,
Drága reménységet adott.
Hogy majdan, angyal szavára,
A harsogó trombitára,
Egyszer mi is feltámadunk.
Jézus Krisztus ezt igy ígérte,
Legyen áldott a neve érte!
 
szerző: Fejszés András


A kereszt mellett

Ma annyi mindenről le tudnék mondani,
Mit máskor zugolódva követelek.
Ma az a kevés is örömmel tölt el,
Mi morzsákból jut, mit nem érdemlek.
 
Ma csak a Mester terhét, szenvedését látom,
A Gecsemáné kerti vívódást.
A vércseppeket néző hosszú éjszakát,
Alvó magamat, az eljött órát, a csókoló tanítványt.
 
Az elvégeztetettet!
Azután letérdelek a kereszt tövébe sírni, sírni,
És csendben hallgatni. Azután eszembe jut minden,
Az idegen tűz, a tagadás, a kakaskukorékolás,
És nem tudok tovább hallgatni.
 
Valami felgyülemlett hála, a szavakba kívánkozó köszönet,
A boldogság, s, mind az, mit a Nagypéntek nyújt,
Megnyitja a nyelvemet.
De csak annyit tudok mondani: Uram, neked adom a szívemet!
 
szerzője ismeretlen
 
 



A kereszt titka
 
Amig egyedül jártam,
Csak önmagam körül forogtam,
Életem célja homályba veszett,
Nem értettem a miérteket.
 
Miért ilyen az élet,
Miért a sok csalódás és seb?
Miért van, hogy nem értenek meg,
Hogy a magánytól a szívem miért remeg?
 
Honnét a sok kínos szenvedés,
Hitem miatt, miért ér megvetés?
Kitől jön a gyötrő fájdalom,
Miért? Meddig? nem tudhatom.
 
De jött egy nap egy szent pillanat,
Fény ragyogta be az utamat.
Egy keresztről hullt a fény le rám,
S, minden megváltozott ezután.
 
Elnémult bennem a sok miért,
Már nem lázad a szívem semmiért.
Bármit teszel Uram úgy legyen,
Én követlek engedelmesen.
 
szerzője ismeretlen
 


More Articles ...

  1. A kereszt alatt
  2. Emlékezzünk
  3. Jézus melletted marad
  4. Fordulj vissza!
  5. A felszines hit
Page 4 of 32