A valódi fény
 
A fényt sokféleképpen látni:
Ezer és ezer változatban.
De a világ világossága,
Csak egy, és örök változatlan,
Ennek határa, vége nincsen,
Mert végtelen, hol véges minden.
 
A meggyújtott mécs épp, hogy pislog,
Az égő lámpás épp, hogy csillan.
A gyertyák sápadtan lobognak,
S, míg száll a füst, a fény is illan:
Nincs láng, nincs tűz, s parázs a földön.
Mit idő lassan, ki ne öljön.
 
Erős ívlámpák, izzó körték,
Opálos fényt csak addig szórnak.
Míg horzskereke meg nem áll,
Valahol egy hibás motornak.
Csak pillanat kell és a város,
Sötétté lesz, mely még világos.
 
A holdnak foltos, tompa a fénye,
Csak annyi, mint a halvány csillag.
S, a csillag annyi, mint aranylón,
Sugárzása a napkorongnak.
Mind változásnak van kitéve,
Mint szivárványok tüneménye.
 
Az örökfényt nem ezek adják,
A fények fénye, nem itt sarjadt,
Nem itt, hol pervenyés hamuját,
Szétszórhatjuk a parazsaknak.
Nem föld, és világ űr szülte ezt,
A fény, a mennyekben eredt meg.
 
E fény, mely forrása a csodáknak,
A szent keresztből árad széjjel.
S, áldását, ott érezteti az,
Hol a szívekben nincs már éjjel.
És hittel vallják, hogy enélkül,
Igaz élet itt föl nem épül.
 
írta: P.V.

Elérkezett az Ó-év utolsó napja, és ideje elgondolkodnunk azon, hogy mik azok a bűnök, amivel megszomorítottuk a Szent szellemet. Talán nem is gondoljuk, hogy egy hazugság, a meg nem történt adakozás, elmaradt szolgálat, vagy mások iránt érzett rossz gondolatok stb. mind megszomorítják az Urat. Most, ezekben az órákban próbáljuk megvallani, megbánni, hogy az Úr lássa meg az iránta érzett szeretetünket. A következő vers arról szól, hogy Jézus kihullott vére megváltott minket a bűneink alól, éppen ezért nem csak évvégén, hanem az egész életünkben legyünk hálásak néki érte.

Karácsonyi Karének

„Megtaláltak” téged a pásztorok,
és karácsonyi örömmondók lettek.
„Megtaláltak „téged csillagvezette,
gazdag bölcsei távol Napkeletnek.
 
„Megtaláltak” az első tanítványok,
és boldogan a te nyomodba léptek.
„Megtaláltunk” ujjongó millió hang,
visszhangozzák századok, ezredévek.
 
A Szabadítót! Az Isten Fiát!
Az életet, kegyelmet, békességet.
Nagy karácsonyi karban énekel,
Krisztus Jézus, aki megtalál téged.
 
S, egy hang abban a Karácsonyi karban,
hálaénekemet boldogan zengem.
Mióta én is „Megtaláltalak”
Mert Te eljöttél, és megtaláltál engem.
 
szerző: Túrmezei Erzsébet