B.Ú.É.K.

Bátor legyél hinni,
Légy bátor szeretni.
Merd a nyomasztó terhed,
Az Úr kezébe letenni!
 
Tudd mindig bátran tűrni,
A rád mért csapásokat.
Merd felvenni a keresztedet,
Mit előtted vitt Urad.
 
Lépj a keskeny útra,
Erőss bátor hittel.
A vérig küzdött harca,
Uradért légy készen!
 
Ne tarthasson vissza,
Test és vér tanácsa.
Bátran bízd az életed,
Egyedül Krisztusra!
 
szerzője ismeretlen



Csak egyet kérek az Úrtól

Csak egyet kérek, egyetlen királyom,
Az évnek kezdetén,
Hogy végeztéig mindegyik szavadra,
Igent mondhassak én!
 
Ha jóságod a vígság harmatcseppjét,
Szívemre ejtené,
Nézzek fel Rád, mint hajnalkák,
A kelő nap felé.
 
Mikor munkát adsz boldog két kezembe,
Legyen bármily kemény,
Úgy végezzem, mint az Úr asztalának,
Csipkéit hímezném.
 
Ha fáradt álom keze lesimítja,
E Rád néző szemet,
Utolsó szó maradjon számomra,
Háromszor szent neved.
 
Ha szöges dróttal gáncsolják el utam,
Rossz szívű emberek.
Dac nélkül fussak megvédő karodba,
Mint űzött kisgyerek.
 
Ha lázzal fűtöd lelkem vályog házát,
Veszendő testemet,
Csak annál izzóbb parázzsal,
Ragyogjon feléd a szeretet.
 
Bár magasztalj fel, vagy ha kell, verj arcul,
Egyetlen hatalom,
Csak azt ne tűrd, hogy valaha kimondjam,
Én nem így akarom!
 
Szerzője ismeretlen


Szilveszterkor

Ha végig nézzük most e röpke évet,
Amely, ma már a múltba hull,
Bűnbánattal valljuk meg Istenem Néked,
Hogy a gonosz, sokszor ejtett rabul.
 
Eszünkbe jut, ha elmerengünk kissé,
A szívünkben annyiszor kihunyt a láng.
De sokszor vált köddé a boldogság,
Mert elfelejtettük szent Igéd szavát.
 
Urunk, legyen számunkra szent kezed,
Vezérül, mint emlékezet.
Hogy ne tudjuk elfelejteni,
Azt, ami jó volt.
 
A rossz oszoljon el, mint a hab,
Tegyük hűségesen, mit Igéd mondott,
Az Új év így lesz biztosabb,
És boldogabb.
 

Szerzője ismeretlen


Adventi reménység

A lelkem szárnyakon jár,
Hordozza a szent remény.
A szívem csendesen vár,
Igy Advent idején.
 
Föl, fölszáll a magasba,
Fohászom, hő imám.
S tudom, válasz jön arra,
Amit a szív kíván.
 
Mit Advent sző titokban,
Karácsony végzi be.
Sok elzárt szív kipattan,
Megnyitja az Ige.
 
S, míg angyalének hangzik,
Dicsérve áldva Őt.
Sok szív a porba hajlik,
Az Úr Jézus előtt.
 
Emelje hát a lelkem,
Dicső Hit és Remény.
Szívem, te maradj csendben,
Szent Advent idején!

 
Szerzője ismeretlen.



Adventi csendben

Adventi csend van, nincs hang,
Csak a lélek beszél.
Lehullok Uram eléd.
Adventi csendben, csak a hitem,
Kis mécsese ég,
Adventi csend van,
Körülöttem mély a sötét.
 
Adventi csend van,
Készül e, mond a szíved?
Adventi csendben,
Gyümölcsöt hoz e, a hited?
Adventi csendben,
Szunnyadsz talán, lámpád nem ég?
Adventi csend van,
Krisztus vár, éretted még!

 
Szerzője ismeretlen



Tanács
 
Ma még tied körülötted minden,
Adhatsz belőle, kinek nincs.
Mert jön egy nap, talán nemsokára,
S, kihull kezedből minden földi kincs.
 
És nem lesz tied többé semmi,
Tollad, virágos párnád, másra vár.
Mit magad köré épített egy élet,
Nem több, mint összeomló kártyavár.
 
Ma szólhatsz még, jóságos meleg szóval,
Testvéredhez, ki szenved, szomorú.
Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája,
S, talán rózsát hajt egy töviskoszorú.
 
Hajolj hát hozzá, amíg beszélhetsz,
Harmatként hulljon szerető szavad.
Jön egy nap, hogy elnémul ajkad,
És soha többé vigaszt nem fakad.
 
Ma kezed még erős, lábad fürge,
Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget.
Ma eltörölhetsz verejtéket, könnyet,
Óhh, most segíts, ha megteheted!
 
Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,
Mindegy, hogy ősz, tél, vagy kora nyár.
Mert nincs több időd, amit meg nem tettél,
Azt nem teszed meg, soha többé már.
 
Szerzője: Ismeretlen
 


Uram, hála Néked
 
Uram, hála Néked a hűségedért,
Az elmúlt derűs évekért.
A vidámságért a könnyekért,
Amit Tőled kaptam mindenért.
 
Hála, hogy felkel a nap,
És este még lepihenhetek.
Az emberek sokan rám mosolyognak,
És én is szívesen így tehetek.
 
Köszönet a jó szándékú intelmekért,
Amit másoktól néha megkapok.
Köszönet a fáradozásért,
Mit szereteted nekem is adott.
 
Hálás a szívem most is Teérted,
Mert én Hozzád tartozom.
Boldog mosolyt fakaszt szellemed,
Mikor érintésed érzem az arcomon.
 
A véges idő elszáll éveim fölött,
De te mindig itt maradsz velem.
Áld a lelkem lent a földön,
És majd egykor odafenn.
 
írta: Dózsa Lajosné



Uram köszönöm
 
Uram, köszönöm az életemet,
Melyet Tőled kaptam.
Köszönöm a törődésedet,
Melyet fel sem foghattam.
 
Mikor testemet szélvész tépi,
És a lelkem is összetörve hever.
Te sietsz sebeimet bekötözni,
S ez neked soha nem teher.
 
Féltő szemeid rám vigyáznak,
Ölelő karjaid kitárod felém.
Nincs távolság, ami elválaszt,
Mert nem engedsz semmit elém.
 
Köszönöm, hogy Istenem vagy,
Aki őrzi fáradt lelkemet.
Erőt, örömet mindenkor adsz,
Mikor kialudni látod a tüzemet.
 
Védőszárnyadat tartsd kitárva,
Egyetlen drága Istenem.
Hogy utadat veled végigjárva,
Mindenkor Te légy a védelmem.
 
írta: Dózsa Lajosné
 




Ha majd eljövök
 
Ha majd újra eljövök hozzátok,
Találok -e a földön hitet?
Vagy csak kiégett embereket látok,
Kiknek az élete elveszett?
 
Ezt kérdezte Jézus egykor tőlünk,
De mit látna, ha most eljönne?
Talán ezt mondaná közöttünk,
Fájó szívvel összetörve:
 
Hol vannak az útjelző táblák,
Amit akkor adtam tinéktek?
A Golgotai kereszt által,
Életeteket megmenthetitek.
 
Süketek, vakok lettetek,
Azok is, akik engem hallgattatok?
A Szent Szellemet, Akit küldtem,
Szomorú, de félre állítottátok.
 
Így kárhozik el a föld minden lakója,
Én soha nem ezt terveztem.
Életemet adtam a bűnös emberekért,
Hogy az életüket megmentsem.
 
Jézus majd könnyeivel küszködik,
Amíg ekképpen a valóságot nézi.
Bánatos, szomorú arcát,
A szögektől sebzett kezeibe rejti.
 
Szerző: Dózsa Lajosné
 
 



Fohász Istenhez
 
Néha bizonytalan vagyok,
Nem találom a helyem.
Érzéseim cserbe hagynak,
Bátoríts Istenem!
 
Sötét felhők fejem fölött,
Nem lel fényt a szemem.
Úttalan úton bolyongok,
Világíts Istenem!
 
Egyedül zarándokoltam,
Senki sem jött velem.
Segítő kezed nyújtsd felém,
Te vezess Istenem!
 
Mint reményvesztett tébolyult,
Nélküled elveszem.
Csak benned bízok örökre,
Könyörülj Istenem!
 
Menedéket hol találjak,
Lehajtani a fejem?
Elesett fáradt vagyok,
Segíts meg Istenem!
 
Lassan elhagy az erőm,
Szívemben félelem.
Végső órámba ne hagyj el,
Irgalmazz Istenem!
 
Szerző: Máté Mária Magdolna
 
 



More Articles ...

  1. Szükségem van Rád
  2. Maradj egy kicsit csendben
  3. Költözz a szívembe Szent Lélek
  4. Hogyan viszed az Evangéliumot
  5. Hűséggel vártam Rád
Page 8 of 32