A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." (János 10:10)

Nagyszerű, ha felismerjük az Úr munkáját az életünkben, jó megállni és gyönyörködni Isten csodáiban, amiket a mi örömünkre küld, de nem elhanyagolható, hogy azonosítsuk az ellenség munkáját is, hiszen csak így tudunk tenni ellene.

Ahogyan azt a fenti Igében is olvassuk, az ellenség azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Talán észre sem veszed, és ellopja a szívedből az örömöt, kiöli a Megváltód és embertársaid iránti szeretetet és ha nem vagy elég erős, elpusztítja a hitedet. Kell, hogy felismerd a tolvajt az életedben, aki nem más mint a sátán, ő az aki naponként harcba száll ellenünk, és kudarcba akarja dönteni életünket. Jézus azonban azért jött el, hogy életünk legyen, sőt bőségben éljünk- ahogy az Igében olvassuk. Bőségben élni hatalmas kiváltság... ma, amikor talán több lelki betegséggel találkozol, mint fizikaival... ma, amikor az anyagi kilátástalanság vetekszik a depresszióval....

Jézus nélkül lehetetlen olyan életet élni, melynek van értelme, célja és örömteljessége. Ő az, aki betölti az életünket mindazokkal az értékekkel, amelyek által azt érezhetjük, a mi életünk valóban bőségben teljes. Az Ő jelenlétében megszületnek ezek az értékek... Az ellenség azonban azon van, hogy eltávolítson bennünket Tőle, ezáltal meggyengülünk, így az értékeket könnyedén elrabolhatja tőlünk.

Nézzünk néhány példát arra, melyek lehetnek azok az értékek, melyek szükségességére maga az Ige bátorít bennünket, és amelyeket az ellenség leginkább megpróbál ellopni tőlünk:

- HIT
„Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy Ő létezik és megjutalmazza azokat akik Őt keresik.”
Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen oda! - odamenne, és semmi sem volna nektek lehetetlen. (Mt 17,20)

Talán hegyek nem ugrottak még szemünk láttára fizikálisan a tengerbe, de sokunknak megvolt már a saját hegye, mely tövestől kiugrott a helyéből... Hiszen mindannyian éltünk már át hatalmas csodákat, gyógyulásokat, és részesei lehettünk Isten bölcs megoldásainak.
Most vajon hogyan állunk egy kilátástalan helyzethez? Feladjuk, elkészülünk a legrosszabbra? Sírunk talán? Vagy emlékezünk a csodálatos bizonyságokra, melyeket átéltünk, és hitünk szárnyakat lelve, elönti a szívünket az édes tudat, hogy a Mennyei Atyánk megoldja a legkilátástalanabb helyzetet is....
- Hogyan is rabolhatja el ezt az értéket a gonosz tőlünk?
Azt gondolom, olyan élethelyzetek által, amikor saját döntéseinkben hittünk, és nem az Isten akaratában, így talán nem kaptuk meg, amire vágytunk... ezáltal csalódtunk... Másik eszköze a rablásban a MEGSZOKÁS. Ha már természetesnek vesszük azt, hogy minden megoldódik. Ha nem csodának, hanem azt az élet törvényszerűségeinek fogjuk fel.
A világ gondolja úgy, hogy egyszer lent, máskor fent.... ez nem hit, ez közöny.

- ÖRÖM
„Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örüljetek!” Fil.4:4
Nyilván nem történik napi 24 órában mindig valami jó, de sajnos hajlamosak vagyunk
elfelejteni azt a tényt, hogy a mi örömünk nem csupán élethelyzetek szüleménye, hanem a biztonságérzet tudata...
az Isten által szeretve lenni érzés tudata...
az Isten által eltervezett jövőben élni érzés tudata...
- Hogyan is lophatja el tőlünk az ellenség ezt a nélkülözhetetlen értéket?
Egyrészt, beletemet a napi feladatainkba, és azok annyira feltornyosulnak, hogy magas falat emelnek körülöttünk, és elszigetelnek Istentől, az öröm Forrásától.
Másrészt a gonosz e világ eszközei által hamissá teszi az értékrendünket. Olyan dolgok örömére vágyunk, melyeket Isten nem akar megadni nekünk. A reklámok, a világi emberek pillanatnyi sikerei által elhiteti Velünk, hogy azok nélkül a dolgok nélkül nem lehetünk boldog, amik nekik megvannak.

- SZERETET
„Emberek vagy angyalok nyelvén szólok is... szeretet pedig nincs bennem, semmi vagyok…..Megmarad a hit, a remény, a szeretet, a legnagyobb pedig a szeretet…” IKor 13.
Felmerült bennem a kérdés, mennyire engedjük, hogy a józan ész felülírja bennünk a szeretet törvényét?
- Az értelmi gondolkodás sajnos gyakran anyagias, de a szeretet az utolsót is odaadja magától...
- Az értelem a saját hasznunkra, vagy kényelmünkre akarja fordítani az időt, a szeretet ezzel szemben azt diktálja, hogy ápold a kapcsolatodat azzal, akit szeretsz: Istennel! Őutána a családoddal, a testvéreiddel, törődésedre szoruló emberekkel....
- Az értelem csak kioktatja az elesettet, a szeretet azonban megvigasztalja...
BENNED MELYIK ÉRVÉNYESÜL???
- A szeretet az első, amit az ellenség el akar rabolni a szívünkből, mert enélkül semmik vagyunk... Vajon hogyan lophatja el tőlünk?
Csalódásokkal…. amikor te próbálkoztunk adni, de cserébe érdektelenséget, tiszteletlenséget, hálátlanságot kaptunk.
Példákkal, amikor azt látjuk, hogy más emberek, akik a szeretet nélkül, önző módon élik az életüket, látszólag nagyobb sikert érnek el.
Az ellenség próbál meggyőzni arról, hogy ebben a kemény világban jobban boldogulunk, ha nem a szeretet szemüvegén keresztül nézzük a körülöttünk levő dolgokat.... Nem felejthetjük el, Jézusnál viszont enélkül semmivel sem boldogulunk.


- Ez a három érték nélkülözhetetlen alapeleme a Jézus által ígért bővölködő életnek. Ahogy azt tapasztaljuk, sajnos az ellenség azon van, hogy éppen ezeket rabolja el tőlünk.... de csak akkor képes erre, ha engedünk ebben neki. Naponként emlékezzük, hogy Isten megadta a megoldást arra, hogyan állhatunk ellene a gonosznak:

- Az első lépés, hogy felismerjük a hiányosságunkat! Amíg az ellenség meg tud győzni bennüket arról, hogy nálunk csak rosszabbak vannak, és másokhoz viszonyítva elég jók vagyunk, addig gyakorlatilag átadjuk a bejárati ajtnk kulcsát a tolvajnak, és segítünk neki a lopásban...
- Álljunk ellene a gonosznak, és elfut tőlünk.
Igével tudunk a sátánnak ellentmondani: „MEG VAN ÍRVA”
Jézust is megkísértette a sátán, de Ő az Igével válaszolt:
Máté 4:1-11: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré’. Ő így válaszolt: ‘Meg van írva: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.’ Válaszoljunk a tolvajnak Isten Igéjével!
- Jézus nevében parancsoljuk el!
„Azokat pedig akik hisznek,ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek…” Márk 16:17

„Keressétek az Urat, míg megtalálható, hívjátok Őt segítségül, míg közel van.
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővölködik a megbocsátásban.” Ézsaiás 55:6-7

A fenti Ige a Bibliában az Ézsaiás könyvében van megírva: „Általános meghívás az Isten kegyelmi szövetségébe”címszó alatt.
Ha lapozgatsz e csodálatos könyvben, nem kerülheti el a figyelmedet ez a meghívás, hisz mindannyian azon vagyunk, hogy az Istenhez mennél közelebb kerüljünk. Nem csupán a védelem miatt, hanem egy hívő emberben benne kell lenni a ragaszkodásnak a Mindenható Isten iránt.
Ha visszapillantunk, az első 5 versszakban már teljesen magával ragad bennünket az Ige, mert ezt írja: „Oh, mindnyájan, kik szomjúhoztok jertek a vizekre, ti is kiknek nincsen pénzetek, jertek, vegyetek, és egyetek, jertek vegyetek pénz nélkül, és ingyen bort és tejet…..”
„Mindnyájan” - tehát mindenkire vonatkozik a meghívás, nem csak bizonyos emberekre. Minden ember Teremtője Isten, és minden emberért meghalt az Úr Jézus, az más, hogy melyik ember, hogy fogadja el ezt a megtisztelő meghívást.
Egy boldogságos életre hív bennünket az Úr: „Hajtsátok ide füleiteket, és jertek hozzám, hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.”
És egy néhány mondat erejéig álljunk itt meg. „ Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint”. Nem érdem szerint, kényeztet bennünket Isten, hanem Dávidra hivatkozik.
Dávid kiválasztott férfiú volt Isten számára. Azonban ő is bűnt követett el, mégpedig komoly bűnt. Mint Tudjuk, Betsabéval paráználkodott, majd megölette a férjét, hogy feleségül vehesse. Mindkettő hatalmas bűn, hisz a gyilkosság, és a paráznaság kizárja az elkövetőket a Mennyekből. De, mivel Nátán próféta azt mondta neki: „Te vagy az az ember”Dávidra ráterhelődött a bűne, és igazán, szívéből bűnbánatot tartott.
Dávid bűnbe esett, de Istennek tetsző módon megbánta a bűneit, és Isten megbocsátott neki.
Kedves Testvéreim, ha Dávidnak megbocsátott Isten, akkor gondoljátok, hogy nekünk nem bocsát meg, ha mi is szívünk mélyéről megbánjuk az elkövetett bűneinket? De igen, minden embernek megbocsát Isten, ha nem halálos bűnt követ el.
És itt folytatódik a fenti Ige: „Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfi gondolatait, térjen az Úrhoz, könyörül rajta, a mi Istenünkhöz, mert bővölködik a megbocsátásban.”
Ha megfigyelitek, mit is mond ez a vers? - A bűnök elhagyására, a megtérésre kéri az embert, mert: „bővölködik a megbocsátásban”.
Milyen jó nekünk, hogy van egy megbocsátó Istenünk, Aki alig várja, hogy megbocsáthasson nekünk. Ő ismeri a bűnös emberi mivoltunkat, azt is tudja milyen nehéz itt a földön megállni a keskeny úton, de ha megbánjuk a vétkeinket mindenkor kész a megbocsátásra.
A hatalmas Mindenható Isten, Aki a világ teremtője nyújtja a kezét felénk, és felajánlja, hogy a lelkünk örökké élhessen.
Akkor kicsoda az az ember, aki azt mondja, hogy ő nem tud megbocsátani a másiknak, mikor Isten alig várja, hogy megbocsátasson az embernek.
Ő nem egy gonosz Isten, aki hatalmánál fogva minden embert bántalmaz!
Mit mondott Jézus a gazdag ifjú történetében? „Miért mondasz engem jónak, egyedül az Isten a jó” Még Jézus, a Megváltó is Istent tartja a legjobbnak mindenki felett.
És ez a Mindenható Isten vár minden embert, hogy védelme alá vehesse, hogy megsegíthesse, és már itt a földön boldog életet adhasson neki.
A feltételes módot azért használom, mert egyedül az emberen múlik, hogy megragadja -e ezt a lehetőséget. Isten szabad akaratot adott mindenkinek.
„Keressétek az Urat!” Keressétek az Urat, Istent nem ismerő barátaim, akik még nem tudjátok, milyen jó az Úr közelsége!
És ti, keresztyén bukdácsoló Testvéreim, akik néha a széles tömegekkel is meneteltek, és nem gondoltok arra, „hogy azt a napot, azt az órát senki sem tudja, csak egyedül az Atya”, azt a pillanatot, mikor Jézus megjelenik az Ő angyalaival a fellegek között, és az övéit hazahívja.
Ha te éppen nem vagy Isten útján, akkor csak azt veszed észre, hogy eltűntek az Isten hűséges gyermekei, de te itt maradtál.
Keressétek tehát az Urat, míg megtalálható!
Az elragadtatás után a Szent Lélek elvétetik a földről, és semmi Isteni segítség nem lesz számodra.
„Jobb az engedelmes szív a véres áldozatnál”-mondja az Ige. Legyünk hát engedelmesek Istennek mindannyian!!!

Élj könnyedén! Élvezd az életet! – ez az elvárásunk a mai korban. Ezt szeretnénk elérni, ezért küzdünk.
Az a boldog ember, aki sikeres, mindene megvan, bármit megtehet, gondtalan az élete.
Keresztényként mondhatni lenézzük ezért a világiakat, oh, ha tudnák Isten mennyivel jobb, és hogy mit készített. Aztán azért tegyük fel a kérdést: különbek vagyunk náluk?
Ha imádkozok, mit kérek? Imádságaimban, könyörgéseimben biztonságos, könnyű, sikeres napokat. Úgy gondoltam, ha Isten gyermeke vagyok, jár nekem az Úr gondoskodása, az egészség, siker a kapcsolataimban, a szolgálataimban, a tanulásomban…
Ha Isten jó és szeret engem, akkor segít, hogy elkerüljem a kudarcokat.  Gondoltam, csak hinni kell Jézus Krisztusban, s máris minden kívánságom teljesül.
Az Úr valóban szerető Isten, s tényleg eláraszt minket áldásaival, kegyelmével, de erőfeszítésektől, nehézségektől, összetört álmoktól mentes életet nem ígért nekünk.
Sőt az igében mai szemmel nézve nem sok sikertörténet van:

Zsid: 11:36 Mások megszégyenítések és megkorbácsolások próbáját állták ki, sőt még bilincseket és börtönt is. 37Megkövezték, megégették, szétfűrészelték, kardélre hányták őket; juhok és kecskék bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorogva, gyötrődve, sínylődve azok, 38akikre nem volt méltó a világ; bolyongtak pusztákban és hegyeken, barlangokban és a föld szakadékaiban

Pál apostol élete is szüntelenül veszedelemben volt, fájdalmak között kellett végeznie küldetését (lásd: 2.Kor.11.23-31), de mégsem lázadt fel a gyakran érzéketlennek tűnő Ura ellen. Isten nem avatkozott be, amikor megverték, megkövezték, kigúnyolták, megölték, pedig megtehette volna. Pál is tudta, hogy nem az a hívő élet célja, hogy „nagy hittel” élvezzük Isten gazdagságát, hanem az, hogy a körülményektől függetlenül betöltsük küldetésünket, elérjük üdvösségünket. Nehéz elfogadnunk, hogy a sikeres, kiegyensúlyozott életnél létezik valami jobb, pedig Isten azt készítette el számunkra. (Lásd: 1.Kor.2.9 - Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek.)
Ha a legfontosabb törekvésünk mégis életünk minőségének javítása lesz, eltévesztjük az Isten által kitűzött célt. Tényleg azért robotolunk, hogy egyre jobban éljünk? Hogy biztos anyagi háttérrel készüljünk a váratlan dolgokra, hogy semmi ne lephessen meg? Biztos, ami biztos alapon Istennek ne nagyon kelljen beavatkoznia az életünkben, nehogy csalódás érjen.

Aztán ha nem megy minden simán az életben, ha eljönnek összetört álmok, emberekben való csalódások, lehetetlennek tűnő helyzetek, akkor ezek előhozzák az Isten utáni sóvárgást. Amíg minden jól sikerül életünkben, addig nem igazán értékeljük Krisztus szenvedését, s nem vágyakozunk arra a helyre, amelyet a mi Urunk készít el számunkra. Van vágyad a Mennyre? Van vágyad arra, hogy találkozz Istennel? Vagy jó itt a Földön, ó annyi mindent akarok még megtenni.  Mert hiába mondjuk, hogy földi pokolban élünk, azért valljuk be, eddig még nem volt ez olyan kibírhatatlan. Talán mostanság lehet belekóstolni abba, hogy milyenné válik lassan az egész bolygónk. Az egykor elszigetelődött betegségek, háborúk, természeti katasztrófák egyre közelebb érnek, és valósággá válhat, amitől félünk. A bűn, a kívánságok elárasztanak, most nehéz csak megállni!

Sok ember van, akik mikor nem kapták meg az Úrtól kívánságaikat, akkor saját kezükbe vették sorsukat, ezzel életük legrosszabb döntését követték el. Nem tesszük ezt néha mindnyájan? Vagy imádkozunk, de nem válaszol az Úr, vagy nem akkor, amikor elképzeljük, és elindulunk a saját fejünk után. Isten az, aki pontosan tudja, hogy mi a jó neked, mindenkinél jobban, még tőled is. Céljai vannak az életeddel, és a célokat úgy éri el, ahogy szerinte a legjobb.

Tudja, mekkora az a csapás, amit el tudsz viselni, és nem enged ettől nagyobbat. Még ha úgy érzed, az egész világ ellened van is, ne veszítsd el a hitedet Istenben. Minden harcosnak meg kell tanulnia használni a kardját. A csatába csak úgy mehet, ha már kész van, ha már mindent megtanult. Minden rossz helyzetben születik valami jó. Meg kell tanulnod türelmesnek is lenni. Az időnek ugyanolyan fontos szerepe van. Akkor fog megtörténni minden, amikor a legnagyobb hatást éri el.

Bízd Istenre az irányítást! Összetört álmaink segítenek felismerni a szívünk mélyén rejlő önző, akaratos személyiségünket, s vezetnek bennünket az alázat, az engedelmesség és az igazi imádat felé. Csakis ezen az úton formálódhat ki bennünk a krisztusi jellem. Engedjük el hamis illúzióinkat, nehézségeink, próbáink, kudarcaink pedig vonjanak sokkal közelebb bennünket Megváltónkhoz.

 

„Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteitől, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem törvény cselekedeteiből, mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem.” Galáta 2:116

Az Ige világosan fogalmaz: Vagyis az ember semmiféle törekvése által nem képes megigazulni.
Bármennyire igyekezhet, tehet bármennyi jót, soha, de soha nem lesz képes Isten előtt megigazulni.
Tudod -e, hogy miért? Mert az ember a régi természeténél fogva, képtelen bűn nélkül élni, bármennyire is igyekszik.
A bűn zsoldja a halál, és aki vétkezik, annak meg kell halnia!
Ez az Isteni törvényszerűség, mely meg nem változhat, hiszen Istennél, még csak árnyéka sincs a változásnak.
A Jakab 1:17 azt mondja: „Minden jó adomány, és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinek nincs változás, vagy változásnak árnyéka”
Isten igazsága csak úgy állhatott meg, hogy a bűnös embernek még se keljen meghalnia, ha valaki átvállalta ezt az elkerülhetetlen halált.
De ilyen nagy áldozatra egyetlen ember sem volt képes, nem volt tökéletes ember, aki megválthatta volna a világot.
Egyedül, csak Isten fia, Jézus Krisztus volt a tökéletes bárány.
Ő vette magára a mi bűneinket, mint valami szennyes
ruhát, hogy helyettünk átvegye annak ítéletét is, a halált.
Így mivel Ő már kifizette, és elszenvedte a büntetést, a törvény minket szabaddá, igazzá tesz, mintha soha nem vétkeztünk volna.
A mi bűneink Jézusnak számított be, cserében az Ő igazsága lesz a miénk. 2 Kor, 5:21 „ Mert azt, nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Ő benne.”
Ez egy tökéletes és egészséges áldozat, ahhoz, hogy az ember megigazuljon.
tehát nem azért fogad el Isten minket, mert mi jót teszünk, nem azért, mert eleget vezekeltünk, és nem a teológiai ismeretek miatt, hanem Jézus Krisztus érdemeiért.
Aki azt tanítja, hogy jó cselekedetekkel üdvösséget nyerhetünk, félrevezeti az embereket, és nem tartja elégnek Krisztus áldozatát.
A bűnt nem lehet jó cselekedetekkel jóvá tenni!
Ha egy mérlegserpenyőbe tennénk a bűnt, és a másikba a jó cselekedeteket, a mérleg mutatója soha nem mozdulna ki az üdvösség irányába.
A katolikus Egyház, éveken keresztül azt tanította, hogy az emberek üdvössége attól függ, hogy mikor milyen életet élnek.
Mit tettek hát a Katolikusok? Igyekeztek mindent megtenni az üdvösségük érdekében, hogy jó magaviseletükkel ezt kiérdemeljék. A szépséghibája ennek csak az, hogy emberi erőlködés által akarnak üdvösséget szerezni.
Mit mond az Ige? Ha Jézus Krisztust elfogadod Megváltódnak, és a szívedben, mint személyes Megváltód él, csakis Ő általa örök életed van.
Ezzel szemben mit tesznek az emberek?
Vétkeznek, mivel gyarló és esendő az ember, de ennek a rendezésére elmegy a paphoz, meggyónja a vétkét, aki a bűn mértékétől függően meghatározza, hogy hány Miatyánkot, vagy Üdvözlégy Máriát kell elmondani, vagy komolyabb bűnöknél nagyobb vezeklést határoz meg.
Hitük szerint halálunk után sem ér végett a tisztulás, haláluk után vár reájuk a tisztító tűz, ( purgatórium) melyben lelkük a szenvedések által megtisztulhat, feltéve, ha nem követnek el halálos bűnt.
Milyen hamis tanok voltak ezek, és sajnos sok hamis tan lát napvilágot mind a mai napig.
Elmondok egy példát, hogy megértsétek, a kegyelem teológiájával, hogyan csapja be az embereket a sátán:
Akik pénzzel dolgoznak, azoknak megtanítják felismerni az igazi bankjegyeket. Nem a hamis pénz felismerését tanítják, hanem az igaz pénzét. Ezért soha nem lehet tudni, hogy a hamisítók milyen pénzt bocsátanak ki, mert azt nem ismerik a pénzszakemberek.
Ahhoz, hogy a hamisat felismerjék, ahhoz az igazat kell jól ismerni, mert abból csak 1 van. Sokkal nehezebb észrevenni, ha valami hiányzik róla, mintha valami olyan van rajta, ami az eredetin nem volt.
A sátán ugyanezt a trükköt használja, nem hozzá tesz, hanem elvesz belőle. Semmi kifogása a sátánnak, hogy a színtiszta igazságot hirdessék, csak egy feltétellel tegyék azt, hagyjanak ki belőle valamit!
Testvéreim! Ti a Szentíráson alapuló tiszta igazságot kapjátok, hogy általa örök életet nyerjetek, ne hagyjátok, hogy gonosz eltérítsen az igazságtól, mely nem más, mint az élő Isten Fia, Jézus Krisztus!

„Mert csak én tudom mi a tervem veletek – így szól az Úr – békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.” Jeremiás könyve 29:11

Ha címet kellene adnom a mostani írásomnak, akkor talán azt a címet tudnám adni, hogy: A zárt ajtó is tud áldás lenni. Nagyon szeretem az Urat, és azt hogy Ő pontosan tudja, hogy minek mi lenne a következménye, valamint, hogy mikor melyik ajtót kell kinyitnia vagy épp becsuknia előttünk.

Sokszor nehezen tudjuk megérteni és elfogadni, hogyha bezáródik egy olyan ajtó, amin nagyon szeretnénk bemenni, hogyha valami olyat nem kapunk meg, amire nagyon vágyunk, hogyha valami olyan dolog, akár kapcsolat ér véget, amiben jól éreztük magunkat, és amiről talán még azt is gondoltuk, hogy Isten akarata.

Minden egyes alkalommal, amikor Isten bezárt előttem egy ajtót, utólag mindig megértettem és mindig megláttam, hogy az Isten nem azért csinálta, hogy nekem rosszat tegyen és fájdalmat okozzon, hanem azért hogy megóvjon valami olyantól, aminek hosszú távon nem lett volna jó hatása az életemre. Amíg mi csak egy kis képkockát látunk, addig Isten látja az egész folyamatot, lát akár 10-20-30 évvel előre, sőt Ő a teljes képet látja.

Olyan ez, mint egy puzzle, Isten szép lassan helyére rakosgatja az egyes darabkákat. Van, amikor mi minden áron szeretnénk beilleszteni egy-egy oda nem illő képkockát. Isten látja, hogy az nem pászol, Ő látja, hogy nagyon nem illik a képbe, de mi ennek ellenére sokszor erőltetjük, próbáljuk, mert nagyon szeretnénk, ha az a képkocka is az életünk része lenne. De mivel az nem az Isten akarata, vagy önként adjuk oda, vagy Ő elveszi tőlünk, és bárhogy is, de ez fájdalommal jár.  Azonban mivel Isten pontosan ismeri az odaillő darabot, így mikor ez a helyére kerül megláthatjuk azt, hogy mindaz, amihez mi emberileg olyan nagyon ragaszkodtunk, mennyire nem lett volna jó nekünk és mennyire jó, hogy van egy törődő, gondoskodó, szerető Atyánk, aki felül tudja múlni minden képzeletünk, minden vágyunkat.  A mi elképzeléseink sokszor nem egyeznek Isten elképzeléseivel, de tudnunk kell, hogy Isten elképzelései sokkal de sokkal jobbak és maradandóbbak, mint a miénk.

És hányszor megtapasztalhattuk már, hogy Isten elvesz valamit, vagy valakit, vagy nemet mond valamire, de utólag mindig láthattuk, hogy ez mind a mi javunkat szolgálta. És bár először fáj, és nem értjük, de mindig szem előtt kell tartanunk, hogy Istennek van egy jó és egy tökéletes terve az életünkre. És ha együtt működünk Istennel, akkor Ő megfogja mutatni lépésről lépésre, hogy mikor merre kell mennünk,még akkor is ha hibázunk, vagy rossz döntéseket hozunk, ami nem illeszkedik bele az Isteni képbe.

„Köszönd meg Istennek a nyitott ajtókat, amelyeken keresztül vezet. De ugyanakkor köszönd meg azokat is, melyek zárva maradtak előtted, mert rajtuk keresztül védett meg a leginkább.”

„Ekkor hozzámenvén Péter monda: Uram, hányszor lehet az én Atyámfiának vétkezni, és neki megbocsátanom? Még hétszer is?
Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is” Máté 18: 21-22

„Kemény beszéd ez”- mondanák sokan, sőt úgy helyes, ha azt mondom, „mondjuk sokan”-ám Jézus válasza, mint egy nyíl, rámutat a helyes irányra és fejünket meghajtva ezt el kell fogadnunk.
Igen mi emberek, hajlandóak vagyunk mindig a másik ember sértését felnagyítani, és rögtön kinyilvánítani a véleményünket róla.
Természetesen ez konfliktus helyzethez vezet, ami békétlenséget, haragot, duzzogást hoz magával. Márpedig ez egyik fél számára sem jó, főleg nem a sértést elhordozójának.
Minderre azonban mégis van megoldás, mégpedig a Jézus Krisztus válasza: „Nem mondom neked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is”
Bármennyire is nehéz ezt megtennünk, de meg kell, a saját békességünk végett, és főleg amiatt, hogy kedvet találjunk az Úrnál.
Van egy keresztyén ismerősöm, aki közel 10 éve haragszik rám, de mivel naponta találkozunk, ezért én megpróbáltam a kapcsolatunkat helyrehozni, de eredménytelenül.
Nem tudom, hogy melyik gyülekezetben mit tanítanak, melyikben hogyan mondják a Miatyánkot, de nála valószínű kimarad az a rész: „És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek”
Ha valaki nem tud megbocsátani az embertársának, akkor hogyan veszi szájára az Úr Jézus által tanított imádságot?
Azt mondja az Ige: „Ha azt mondja valaki, hogy szeretem az Istent, és gyűlöli a maga Atyjafiát, hazug az, mert aki nem szereti a maga Atyjafiát, kit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?
Az a parancsolatunk is van Tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga Atyjafiát is” 1 János levele 4:21
És ha elolvassuk a fenti Igét, vajon kinek mi jut az eszébe, amit helyre kell hozni? Kinek van a szívében elrejtve az a vágy, hogy teljesítse az Úr Jézus akaratát?
De amint az egyik Igében azt olvassuk, hogy” a hit cselekedetek nélkül halott”-ugyanígy, itt is érvényes. Mert hiába tudom a Miatyánkot kívülről, és mondom el naponta többször, ha nem rendezem a kapcsolatomat az embertársammal.
A következő Ige szintén erre hívja fel a hívők figyelmét: „Azért ha te az ajándékodat az oltárra viszed, és ott megemlékezel arról, hogy a te Atyádfiának valami panasza van ellened.
Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el elébb, békélj meg a te Atyádfiával, és ezután eljövén, vidd el a te ajándékodat”
Máté 5:23-24
Az Igében Jézus elmondja, hogy mit kíván tőlünk, de vajon mi megértjük-e, vagy akarjuk-e egyáltalán azt teljesíteni?
A megbocsátásnál nélkülözhetetlen az alázat. Márpedig a büszke embernél ez nagy gondot okoz. Az olyan embereknek kemény a szívük, mindaddig, míg Isten össze nem töri.
Jézus Maga mondta: „..Vegyétek fel magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok, és nyugalmat találtok a ti lelkeitekben.” Máté 11: 29

És végül is itt van a megoldás! Ha Jézust követjük, akkor nincs vargabetű az életünkben, akkor nem bántunk másokat, és megbocsátunk másoknak, nincs vita, békességünk van, így nyugodt lesz mindig a lelkünk.

Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;  Mezítelen voltam, és; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Máté 25, 35-36.

Elgondolkoztam miről ismerhető fel a keresztény ember.  Összeakadtam ezzel az igével, amit persze ismerünk, de hát más dolog ismerni és tenni.
Felnyitotta a szemem, hogy milyen is valójában egy keresztény ember. Mert az egy dolog, hogy jellemünket csiszoljuk, vagy gyülekezetbe járunk, imádkozunk, de a világban ezzel még nem hagyunk nyomot.
A keresztény ember bizony aktívan figyel, és a körülötte levők szükségeire érzékeny. Oh, de nehéz. A mai világban, mikor, ha egy hajléktalan elmegy melletted a buszon vagy az utcán, és fintorogsz, hogy büdös, vagy ott egy szakadt koldus a kereszteződésben, aki még alkohol szagú is, nem hogy az adakozás eszedbe jutna, hanem nagy ívben kerülöd ki, akkor milyen példát mutatok? Adsz 100 Ft-ot a Tesconál a koldusnak, és ezzel megnyugtatod magad? Kevés.
Életszemlélet változás kell. Ha a teljes példázatot elolvasnám, látnátok, hogy nem nagyon dicsérne meg Jézus, hanem jól elhajtana.
A világ közömbössé, lenézővé tesz, másokra érzéketlenné. Hiszen te látod Uram, hogy hányszor használtak ki, vágtak át? Kit nem? Mindenkit.  Uram, te látod, mennyi bajom van, ezekkel is alig bírok. Másnak nem? De bizony. Bizalmatlanná válunk, félünk már a holnaptól is. A sátán mindent elkövet, hogy az igében leírt dolgokat ne tegyük, ne is akarjuk tenni. Ne maradjon rá időnk, erőnk, akaratunk. Elvagyunk foglalva földinek nevezett dolgainkkal, problémáinkkal, és észre sem vesszük, ahogy mások egyre kevésbé érdekelnek. A médiában mutatott szörnyűségek megkeményítenek, nem tudunk megindulni mások szükségein, szorult helyzetein.
Pedig az ige világos útmutatást ad. Ha a fenti dolgokat tesszük akár a legkisebbel, akkor mintha az Úrral tettük volna meg, ha nem tesszük, akkor pedig a nyáj kettéválasztásánál elnyerjük méltó jutalmunk – mindenki tudja, ez mit jelent, és nem fenyegetésként mondom. Nem szabad a felelősség alól kibújnunk, a saját problémáinkkal példálózni, hanem helyezzük az Ő akaratát az első helyre, és adakozzunk, imádkozzunk, böjtöljünk elsősorban mások felé, másokért, majd magunkért, hisz tudjuk, hogy ha az Ő útján járunk, akkor amire szükségünk van úgyis megadatik.
Isten azt kéri tőlünk, amit ő is tett. Magát a köz javára ajánlotta, nem nézte saját érdekeit, mindenét feláldozta, hogy ebben a pillanatban ne azért kelljen aggódnod, hogy mi lesz holnap, mi lesz veled egész életed hátralevő napjaiban. Empatikus, másokra érzékeny, adakozó, önzést teljesen nélkülöző magatartás. Ebben rögtön már 3 gyümölcs is (szeretet, szívesség, jóság) megjelenik. Jó lenne őket megteremni, nem?

"Mert ahogyan Nóé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt, ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, amelyen Nóé bement a bárkába, és semmit sem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta, úgy lesz az Emberfiának eljövetele is." Máté 24, 37-39

Mikor egy-egy ilyen Ige elhangzik vagy elénk kerül, hajlamosak vagyunk a negatív színezetű karakterek helyébe gyorsan a világi ismerőseinket behelyettesíteni...Ők csak a testi dolgoknak élnek, nem foglalkoznak a holnappal, Istennel, nem számolnak a tetteik következményével - gondoljuk -, csak esznek és isznak... Egy nap azonban azon kaptam magam, hogy élesen szegeződött nekem a kérdés... Vajon nem ugyanígy teszek én magam is?! A fizikai dolgaink éppen annyira részei az életünknek, mint a lelki és a szellemi. Ezt próbálhatjuk cáfolni, hogy mi már szuperszellemiként rá sem hederítünk ezekre, mert ezek annyira földiek... de ez nem lenne teljesen őszinte. Kell, hogy legyen munkánk, otthonunk, vágyunk társra, aztán gyerekekre. Ez természetes. És talán akkor sem hibázom nagyot, ha azt mondom, hogy Isten is velünk örül, ha vannak céljaink, terveink és ezekért még törekvéseket is hajlandóak vagyunk tenni...De egy estébe nyúló sétán a Férjemmel azon kaptam magam, hogy beszélgetünk az évben esedékes, jövő évi és akár 5-10 évre előre mutató elképzelésekről is...Egyből Noé ideje jutott az eszembe... Hé, mi itt csak eszünk és iszunk (már házasodtunk és férjhez mentünk), tervezünk átalakítást, füvesítést, házbővítést, autócserét...ezek közül lesz, ami megvalósul, de lehet olyan is közte, ami már nem...mert az Úr közben visszajön. Vajon a sok projektünk között ezt észrevesszük? Erre hogyan készülünk? Ez egy olyan dolog, ami biztosan bekövetkezik egy szempillantás alatt...A szemeink előtt azonban itt egy csomó dolog, ami eléri, hogy beleelegyedjünk az apró kis gondokba, legyünk gondolatban ha lehet, akár évtizedekre is lefoglalva előre...menthetetlenül. Kutatni kezdtem a fejemben...Oké, hogy ennyi évre szépen berendezkedtünk itt, de akkor erre az időre hol vannak az Istennel kapcsolatos terveim? Milyen mennyei projektjeim vannak sorba szedve? A szívem mélyén milyen helyzetben szeretném, hogy találjon az Úr, amikor visszajön? A ruhatáramat akarom bővíteni, a vagyonomat gyarapítani vagy több szálon futó szolgálatom van az országának a bővítésére és ami a legfontosabb, személyes kapcsolat Vele?? Így kimondva annyira könnyű a válasz.. Szánjunk egy kis időt arra, hogy letisztázzuk mi minden van jelenleg az életünkben, mi az amivel kapcsolatban elköteleződünk a Jegyesünk számára. Ha kell havonta legyünk bátrak felülvizsgálni az életünket és dobjuk ki, ami haszontalan, szőjjünk új, gyümölcsöző álmokat.

Az időnk...

Az életet Istentől kaptuk, és az élettel együtt jár, mint „tartozék”, az IDŐ. Minden embernek van. A születése pillanatától, a halála pillanatáig rendelkezik idővel. Ez az az ajándék, ami minden embernek egyformán adatik, nemtől, bőrszíntől, anyagi háttértől függetlenül.
Az életet Te kapod Istentől, és annak elvétele is az Ő kezében van, de amíg ez meg nem történik, az egyedüli felelős a saját időd gazdálkodásával TE vagy.
Egy idézet így szól: „Senki sem kérdezte, akarsz-e megszületni, és a távozásról is más fog dönteni, de a közte levő idő a te kezedben van, ne hagyd veszendőbe menni.”

Ahogyan a létezésünk, a kezünkben levő idő is egyértelmű számunkra. Olyan természetesnek vesszük, hogy olykor meg sem próbáljuk irányítás alá vonni...
Pedig az idővel való bölcs gazdálkodás meghatározza az egész életedet. Meghatározza, hová jutsz el a lelki életedben, és a fizikai életedben egyaránt. , Meghatározza az Istennel és emberekkel való kapcsolataidat, a későbbi egzisztenciádat, a nehézségekhez való hozzáállásodat...mindent.

A világban azt mondják, az „Idő pénz.” Ezt mondd annak a szerelmesnek, aki késő éjszakáig várja haza a kedvesét a túlórából.... vagy mondd egy gyereknek, aki szeretné megmutatni a folyton rohanó szüleinek, hogy mit rajzolt ma... vagy mondd Istennek, aki szeretné neked elmondani a megoldást az életedre nézve....
Szóval én kibővíteném ezt a meghatározást: AZ IDŐ KINCS! A mai világunkban különösképp elmondható, hiszen annyira felgyorsultak a napok, millió az elvárás, ezer és ezer inger ér bennünket és kínálkozik a többnél több lehetőség, hogy hová tegyük, kinek/minek adjuk, hová fektessük be az időnket.

Isten Igéje azt mondja: „Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”
Máté 6:21

Ha az idő az egyik legnagyobb kincsünk, ezt lefordíthatjuk akképpen, hogy „Ahol van a ti időtök, ott van a ti szívetek is....” Nem rémiszt-e el a mondat jelentése? Néha megdöbbentő számot vetni azzal, hogy milyen jelentéktelen helyre sikerül adni a szívemet az időbefektetésem által. Ha nem állunk résen, olyan cselekedetek, hobbik, emberek kerülnek fontossági sorrendünk élére, melyeket valójában nem oda terveztünk, mégis úgy alakult, hiszen az időráfordítással mi magunk ültettük azt a szívünk trónjára.

Természetesen a legtöbb időnk (nagyon helyesen, az Igéből látjuk, hogy Isten akaratából) le van kötve arra, hogy végezzük a napi teendőnket, kinek az iskola, kinek a munka, de kár lenne azzal hitegetni magunkat, vagy akár Istent, hogy rajtunk kívül álló, vagy általunk nem befolyásolható dolog lenne az időbeosztásunk.

Vessünk számot az iskolán/munkán kívül töltött időnkkel! Gondoljuk végig a napirendünket, nézzük milyen tevékenységeket folytatunk és mennyi időt szánunk azokra!

Amíg mérlegeltem saját időbeosztásomat, Isten 2 nagyon fontos kérdést világított meg előttem, melyet érdemes feltenni magunknak:
1. MEGTÉRÜL SZÁMOMRA AZ ADOTT TEVÉKENYSÉGBE BEFEKTETT IDŐ?
Vagyis csak úgy kútba lett dobva az időm, vagy számíthatok valamilyen eredményre, mely pozitívan befolyásolja a lelki, vagy fizikai életemet?
Pl. sok-sok órányi számítógépes játékkal töltött idő megtérül-e valaha? Talán megnyertél pár játékot... 5 év múlva mit fog jelenteni Neked?
Vagy pl.: egy Isteni vezetés nélkül választott úton történő energiabefektetés megtérül-e számodra valaha is? Vagy amikor emberei erőd elfogy, kimerülten nézel fel Istenre, de Ő csak annyit tud mondani neked: „Gyermekem, és soha nem kértem ezt tőled...”.

2. KIVÉ VÁLTOZTAT ENGEM, HA MEGTÉRÜL az adott tevékenységbe fektetett idő?
Az az ember leszek általa, akit Isten látni akar?
Pl.: Egy munkamániás embernek végül megtérül anyagilag a befektetett idő, de vajon azzá az emberré válik, akinek Isten látni akarja őt?
Vagy pl.: minden idődet mások előremenetelére fordítod. Ez jó dolog, és nyilván a szeretet vezérel, de vajon marad-e időd a saját lelki életed építésére? Marad-e időd arra, hogy Isten „egyszerű” gyermeke légy....

Honnan lehet tudni, mi a jó befektetés az időt tekintve?
Sajnos emberként nincs elég bölcsességünk ahhoz, mi is hozhat majd jó befektetést, a Szent Szellem az, aki elvezet bennünket minden igazságra az időnket tekintve is.

Egyetlen dolog biztos, az az idő, amit az Úrral töltesz, vagy a Neki való szolgálattal, biztosan nem elvesztegetett idő.
- Az Ő jelenlétében megerősödik a lelked, és képes leszel könnyedén venni az akadályokat. Ahogyan az Ige is mondja: Vele még a kőfalon is átugrunk.
- Az Úrnak végzett szolgálat nem lesz elfelejtve.
Máté 19:27-29: Ekkor megszólalt Péter, és ezt kérdezte: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” 28Jézus erre ezt mondta nekik: „Bizony, mondom néktek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia beül dicsőségének királyi székébe, ti is tizenkét királyi székbe ültök, és ítéletet tartotok Izráel tizenkét törzse felett. 29És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.

Minden elértéktelenedik, amire egykor úgy vágytunk, és olyan fontosnak számított, hogy elérjük.... elballagsz az általános iskolából, leérettségizel, lediplomázol, férjhez mész, megnősülsz, megnöveszted a hajad, levágatod a hajad... előbb-utóbb értékét veszti minden... de ha szolgálsz az élő Istennek, azzal vmi maradandót alkotsz az Isten országában és jutalmad nem marad el.

Daniel Kolenda ezt így fogalmazza meg: Ha igazán azt akarod, hogy az életed számítson, akkor vesd bele magad annak a szolgálatába, akitől kaptad azt!

Van azonban egy úgymond „civil” életünk is itt a földön, tanulunk dolgozunk, sportolunk, kikapcsolódunk...
Honnan tudhatjuk, melyik iskolát/munkát válasszuk? Milyen kikapcsolódást válasszunk? - Van egy nagyszerű Ige, ami választ ad:
I.Korinthus 10:31
Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!
Mindent Isten dicsőségére.... vagyis bármi, amit teszek, abban legyen ott az Úr. Ne válasszak olyan kikapcsolódási területet, ahová Jézus nem jönne velem. :-) Bárhol is vagyok, bármit is teszek, Jézus gyermekeként az életem Róla meséljen, a gondolataim soha ne távolodjanak el Tőle. Akár egy kiránduláson, amikor a természetben gyönyörködsz, lásd meg abban az Isten kezének alkotását és nagyságát. Ha a családoddal, testvéreiddel vagy, és öröm járja át a szíved, jusson eszedbe, Isten adta őket Neked.


Végezetül egy összefoglaló jó tanács mindannyiunk számára: Sok álmod van, melyért sokat kell küzdeni? Sok tennivalód van, és időd oly kevésnek tűnik?
„Keressétek először Isten országát, és ráadásként minden megadatik nektek.”
Vagyis szenteled legdrágább idődet Istennek és ráadásként mindenre kapsz elég időt. Ne feledd, Ő Úr az időd felett is.


„ …valaki az ekeszarvára veti kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára” Lk.9:62

Jézus követése, címszó alatt találjuk meg azokat a nagyon tanulságos és fontos történeteket, melyre Jézus a fenti Igével válaszol.
Az egyik történetben azt olvassuk, hogy egy ember Jézusnak azt mondta: „Követlek téged Uram, ahová mégy”
Csak úgy légből kapva jelentette ki, hogy vele megy, Jézus viszont ráébreszti, hogy neki még az sincs, ahová a fejét lehajtsa.
Ezek az emberek, akik átgondolatlanul döntenek, és amilyen könnyen bemennek a gyülekezetbe, olyan hamar el is hagyják azt.
A másik embernek Jézus maga mondta, hogy kövesse őt, de az azt kérte, hogy hadd temesse el előbb az atyját. Az Úr megmagyarázta neki, hogy temessék el a halottak a halottaikat……, te pedig hirdesd az Isten Igéjét!”
Hasonló volt az az ember is, aki el akart előbb búcsúzni az otthoniaktól, és majd utána követni Jézust.
És erre mit is válaszolt az Úr? „Valaki az eke szarvára teszi a kezét és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára”

Mint láttuk a 3 történetben, az első ember hirtelen meggondolatlanul döntött, és nem tudni, hogy a döntése mennyire volt komoly, hogy megmaradt volna -e a keskeny úton?
Vannak ma is ilyen típusú emberek, akik hirtelen határoznak, de egy idő után hiányzik a világi élet, amit szinte el sem hagytak. Nem akarják magukat lekötni, nem akarják, hogy más irányítsa az életüket, és hirtelen egy hátraarcot csinálnak, hasonlóan meggondolatlanul.
A másik két történetben, azt látjuk, hogy mind a két embernek volt fontosabb elintéznivalója, mint az Urat követni. Ők a számukra fontosabbat akarták előbb elvégezni, és ha jut idő, majd akkor követik az Urat.
Sok számmal vannak ilyen típusú emberek, akik a saját dolgaikat fontosabbnak tartják, mint Isten munkáját. Pedig mit is mondott Jézus? Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig elmenvén hirdesd az Isten országát!”
Mind a 3 történetnek csak a kezdetét érzékelhettük az Igében.
A valóságban viszont látjuk, sajnos vannak hívők, akik évek óta gyülekezetbe jártak, bemerítkeztek, és végül elhagyták az Úr útját.
Nem tudni, mivel magyarázzák meg, hogy a keskeny út helyett, saját útjukat járják?
Hogyan is mondja Jézus? „…. nem alkalmas az Isten országára” Az ilyen ember megtapasztalta az Úr szeretetét, kegyelmét, és ennek ellenére elfordult Istentől! Számtalan ilyen hirtelen döntött és Isten népe közül kimaradt embert ismerünk. Vajon mit gondolnak az ilyen emberek? Annyi tanítást hallhattak, amiből kiderül, hogy mindenkinek saját magának kell megállni Isten ítélőszéke előtt, és számot kell adni a földön eltöltött cselekedetekről.
Ők mit fognak akkor mondani? Vajon másra fognak mutogatni, hogy más miatt maradtam ki a gyülekezetből, vagy, mert kényelmesebb egy filmet itthon megnézni, mint elmenni a gyülekezetbe, és épp talán még Isten éles kardja fejbe is veri, hisz az Ige, kétélű kard! Vagy már talán az sem érdekli, csak mosolyogva mondja a kifogásokat? Nem tudom, de nem szeretnék annak az embernek a helyében lenni, aki egyszer igent mondott az Úrnak, és aljasul becsapta! Hisz mikor kimondtuk a szánkkal, hogy Isten útját akarjuk követni, az Úr el is hitte nekünk, és nem ő, hanem mi fordulunk el tőle. Mi vagyunk, akik elfogadtuk az anyagi javakat, a gyógyulást, a sok jót, és azt gondoljuk, hogy ez így is lesz ezután is. Azt gondoljuk, hogy soha nem leszünk többet szükségben, vagy akkor újra visszasomfordálunk az Úrhoz segítségért?
Emlékszek rá, hogy egy testvérünk egyszer azt álmodta, hogy őt már egy mély sírba akarták taszítani, és egy nagy követ ráengedni, mikor hirtelen valaki a követ megfogta, és a sírból kiemelte. Ez volt az ő számára Isten útjára való megtérés. Azonban néhány év telt el, és újra ott áll ismét a sír szélén, ahol a kő rá fog gördülni, mert a gyülekezeten kívül nincs védelem alatt.
Milyen sok testvérünkre már nem vár az üdvösség, mert felfuvalkodtak, magukba bízva, másokat kárhoztatva, vár reájuk az örök kárhozat, és ez nem mese!!!
Azt mondja az Ige: „ Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.”János 6:54
„Aki eszi az én testemet és issza az én véremet az én bennem lakozik, és én is abban” János 6:56

Testvéreim! Mi mindannyian szeretnénk feltámadni az utolsó napon, és addig szeretnénk, ha Jézus Krisztus bennünk élne, és mi is Ő benne! Tegyünk hát ezért, maradjunk meg azon az úton, amelyiken elindultunk, és ne hagyjuk el Őt!
Hisz mit mondott Jézus az olyan emberekre? „Valaki az ekeszarvára veti a kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára”
Vegyük ezt a figyelmeztetést mindannyian komolyan, és maradjunk hűséges a mi Urunkhoz, Aki hűséggel velünk van mindig.

More Articles ...

  1. 2015. április 27. - 2015.május 10.
  2. 2015. április 20. - 2015.április 26.
  3. 2015. április 13. - 2015.április 19.
  4. 2015. április 6. - 2015.április 12.
  5. 2015. március 30. - 2015.április 4.
Page 18 of 41