„Ímé, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak mint a kígyók, és szelídek,  mint a galambok.”

Sokszor olvastam már ezt az Igét, de minden alkalommal mélyebb üzenetet kaptam belőle.
Jézus nagyon jól tudta, hogy a  tanítványok megbízatása,  nem egy  veszélytelen feladat. Egy küldetés, amely tele lesz megpróbáltatásokkal és küzdelmekkel.
Miről szól ez a küldetés? Máté 10: 7 – 8 Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván:
Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok.
 Vagyis ugyanaz a munka vár ránk, amit maga  az Úr Jézus is végzett. Természetesen azt is tudnunk kell,  hogy ez a megbízás nemcsak a 12-re vonatkozik, hanem Krisztus minden tanítványára a múltban, a jelenben és a jövőben is.
Ha mérlegelni kezdenénk, hogy megyünk-e vagy sem, jó ha figyelembe vesszük, hogy ki is Ő, aki elküld bennünket. 
A Mindenható Isten Fia,  Jézus Krisztus, aki úgy szeretett mindnyájunkat, hogy feláldozta az életét, helyettünk, és mindent megtett azért, hogy a küldetésünkben erősek lehessünk.
Hatalommal ruházott fel bennünket : Lukács  10: 19
Ímé adok néktek hatalmat, hogy a kígyókon és skorpiókon tapodjatok, és az ellenségnek minden erején; és semmi nem árthat néktek.
A megbízásunk tehát felhatalmazással jár együtt, amire maga Jézus ad garanciát.  Nekünk pedig még ezen túl is van segítségünk: hiszen ezt is megígéri: Erőt fogtok kapni, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek egészen a föld végső határáig (Apcsel 1:8)
Tehát minden biztosítva van a számunkra hogy menjünk. Viszont mindezek ellenére Jézus nem azt ígéri, hogy teljesen akadálymentes lesz az utazásunk. Hiszen elmondja, hogy hova küld minket:
„Íme, én elküldelek,  titeket, mint juhokat a farkasok közé. „
Aki az előbbi Igeversek hallatára elbizakodott, az most helyreigazítást kap. Mint juhokat a farkasok közé. 
Ez talán meghökkentő, vagy kiábrándító is lehet. De Jézus csak ki akar józanítani bennünket:  Lássuk meg, valójában milyen a küldetés, ami ránk vár.
Mi keresztények nem, mint fényes, győztes, hősök serege vonulunk ki Jézus nevében, akitől Sátán már hírünk hallatán is retteg.  Hanem mint maga Jézus, úgy mi is csak, mint alázatosak, szelídek, végezhetjük küldetésünket, annak ellenére hogy fel lettünk hatalmazva.
És egyben tudnunk kell azt is,  hogy a környezetünk nem mindig tárt karokkal vár ránk és a Jézusról szóló tanúskodásunkra.
Kell , hogy fel legyünk készülve az emberek fölényeskedésére, ellentmondásaira, rosszindulatára, sőt néha még az erőszakra is.
De mégse gondoljuk azt, hogy a küldetésünkkel van a baj, ha nem figyelnek ránk, elutasítanak, kinevetnek, vagy lenéznek, sőt bántalmaznak bennünket.  Ezt Jézus előre kijelentette.  Erre számítanunk lehet. És ez így van rendjén.
De ennek ellenére nem szabad, hogy a mindezeket  látván átvegyük környezetünk viselkedését, és viszonozzuk az ellenségeskedést.  Jézus soha nem ütött vissza, amikor verték, hanem eltűrte a megalázást. Ha Jézus példáját követjük, akkor nekünk is vállalnunk kell a szenvedést.
Ezt jelenti juhoknak lenni a farkasok közt.
Óriási feladat van előttünk. Ezért nem mindegy, hogy hogyan végezzük. Nem szabad, hogy a küldetésünk nehézsége és súlya lebénítson bennünket. Azonban a megerőltető munka nem igazolhat egy buta, ügyetlen és önfejű tanúskodást sem.
A nehéz küldetést nem lehet akárhogy elvégezni.
Épp ezért ad Jézus két konkrét tanácsot:
Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.
Feladatunkban egyrészt okosságra van szükségünk, hogy ne viselkedjünk meggondolatlanul, hanem megfelelő módot találjunk arra, hogy az emberekkel helyesen bánjunk és az üzenetünk célba érjen. Másrészt szelídségre, hogy ne tegyünk semmi rosszat, semmit, ami panaszra adhatna okot.
Egy idegen és ellenséges világban kell tanúskodnunk, ahol nem kímélnek, hanem gyengeségünket kihasználják és elgáncsolnak.
Éppen ezért kell a kígyóhoz hasonlóan az ellenfelet alaposan megfigyelnünk, támadásra mindig készen lennünk és ügyes taktikával mindenhol átsiklanunk.
De ugyanakkor a galambhoz hasonlóan ártatlan barátságosságot kell mutatnunk, amitől az emberek nem félnek.
Ez a mi küldetésünk! Erre bátorítok minden kedves olvasót. Kívánom, hogy egész héten tapasztaljuk meg, hogy Jézus mellettünk van miközben a küldetésünket végezzük.      

Példabeszédek könyve 18: 20-21

„Amit mond az ember annak a gyümölcséből fog jóllakni a teste és amit a beszéde terem, azzal kell jóllaknia. Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember annak a gyümölcsét eszi.”

 Nemrég a kezembe került egy könyv, amelyben a kimondott, megvallott szavainkról és a hitről olvastam. Az író azt írta, hogy azt fogod megkapni, amit kimondasz. A szavaink, mindaz amit szánkkal megvallunk valóban befolyásolja az életünket.

Könnyű hinni és pozitív dolgokat beszélni akkor, amikor minden jól megy…amikor a mi elképzelésünk szerint alakulnak a dolgok. De mi a helyzet akkor, amikor épp próbákon és nehézségeken keresztül kell mennünk, amikor viharos tenger az életünk?

Akkor, amikor a dolgok nem úgy mennek, ahogy azt mi szeretnénk, amikor minden összedőlni látszik az életünkben akkor kételkedés, sokszor félelem támad a szívünkben és kimondunk olyan szavakat, mondatokat, amik csak tovább rontanak az adott helyzeten. Ilyen időkben, nehéz örülni, de talán nem is kell, mert ahogy az ige is írja, meg van az ideje a sírásnak is, de ugyanakkor ezekben a nehézségekben is kell, hogy ott legyen a szívünkben az Istenbe vetett hitünk és szeretetünk, ekkor is tudnunk kell Őt áldani és magasztalni.

 Jézusnak fáj, amikor engedjük negatív gondolataink tömegét az elménkben…amikor nem hisszük el, hogy megtudja változtatni a kilátástalan életünket…amikor úgy érezzük, hogy magunkra hagyott…amikor azt gondoljuk, hogy ez már soha nem lesz jobb…vagy amikor azt mondjuk, hogy én erre nem vagyok képes. De miért nem? Ő mindent megad nekünk, amire szükségünk van. Erővel és hatalommal ruházott fel! Ez által győztes keresztények vagyunk!

Amikor azt mondod, hogy nem tudod megtenni, erre nem vagy képes, akkor ezekkel a mondatokkal egy falat állítasz Krisztus és magad közé, és akkor valóban nem fog menni, valóban nem tudod megcsinálni. De ha megvallod, hogy igenis a Jézus erejével sikerülni fog, igenis meg tudom tenni, mert az Úr már megadott minden képességet hozzá, akkor leomlanak a falak. De mindez nem a saját erődből, nem azért, mert Te mondtad, hanem Jézus erejével, Őáltala vagyunk képesek BÁRMIRE…és MINDENRE! Jézus ezt mondja a Máté 19:26-ban: „Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.”

 „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Róma. 10:17

Ha olvassuk a Bibliát és az Úr igéjével van telve a szívünk, akkor azt szóljuk, hisz amivel telve van a szív, azt szólja a száj. És ha az igét minden nap tanulmányozzuk nem kételkedve, hanem hittel elfogadva, hogy Isten minden szava igaz és valóban a szívünkben van, akkor egyszerűen csak használni kell és megvallani. Hisz így ír az ige: „Bizony, mondom néktek, hogy aki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel, és vesd magadat a tengerbe! - és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik - annak meg is adatik az. Ezért mondom nektek: higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik néktek.” Mk.11:23

Először kimondod, hogy mire vágysz, feltárod az Úr előtti imáidban. Ahogy az ige is írja, aki azt mondja ennek a hegynek…azután pedig nem kételkedik szívében! Lehet, hogy az ellenség kételyt és félelmet próbál támasztani bennünk, de ne engedjük, hogy mindez a szívünkben bejusson, és gyökeret verjen, csirájában fojtsuk el az ilyen gondolatokat, csak nézzünk Istenre aki mindennél nagyobb, aki irányítása alatt tartja egész életünket. És végül higgyétek, hogy mindazt, amiért imádkoztok, és amit kértek, megkapjátok, és meg is adatik néktek. Jézus látja a szívedet, amikor imádkozol…látja azt, hogy amit kérsz Tőle, valóban hiszed-e, hogy meg is fogod kapni…látja azt, hogy mennyire fontos neked, amit kérsz tőle, vagy esetleg 1-2 hét után feladod! Higgy Benne…abban, hogy számára nincs lehetetlen…Ő válaszol az imáidra…a hittel elmondott, szívből jövő szavaidra!

Pintér Béla egyik dalában így ír: „Hinni kell, amikor összedől a világ a romok tetején tombol az élet. Hinni kell, amikor azt mondják nincs tovább a régi képeket majd újra cseréled.”

Hinni Istenben, hogy Ő akkor is ott van, és gondot visel rólunk, amikor épp a halál árnyékának völgyében járunk. Lehet, hogy nem érzed, lehet hogy nem látod, de Ő akkor is óv és féltőn szerető Istenként áll melletted.

 A kimondott negatív szavainkkal azonban mindent tönkre tehetünk. A szavainkkal áldunk vagy átkozunk. A szavainkkal gyógyulást hozunk vagy megbetegítünk.

Ne bántsuk meg az Urat azzal, hogy kétségekről, félelmekről, vereségekről és kudarcról beszélünk. Hisz Ő az igéjében gyógyulásról, örömről, szeretetről, hitről és győzelemről beszél. Nekünk is ezt kell tennünk, és ezáltal, hogy kimondjuk, megvalljuk az igét, megteremtjük azt, hogy mindez valósággá váljon az életünkben.

 Azt kívánom erre a hétre mindannyiunknak, hogy a szavainkkal áldjunk és gyógyulást vigyünk mind a saját életünkben, mind pedig környezetünk életébe. Tanulmányozzuk az igét, engedjük, hogy meggyökerezzen a mi szívünkben, valljuk meg és bízzunk Jézusban, áldjuk és magasztaljuk Őt a mindenség Urát!

János Evangéliuma 17:9-16

 „Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök,
hanem azokért, akiket nékem adtál, mert a tiéid.
És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennük.
És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál,
hogy egyek legyenek, mint mi!
Mikor velük valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülük, csak a veszedelemnek fia,
hogy az Írás beteljesüljön.
Most pedig Tehozzád megyek; és ezeket beszélem a világon,
hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban.
Én a te Igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók,
amint hogy én sem e világból vagyok.
Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.
Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.”

 A fenti Igerész Jézus Főpapi imájából való idézet. Az egyik legkedvesebb Igerész számomra ez, hiszen csodálatos érezni azt a szeretetet, amit Jézus imájában elmondott szavak felettébb bizonyítanak. Nem sokkal az Atyjához való imádsága után elfogták Őt, és kimondhatatlan szenvedések hosszú órái következtek, Ő mégis abban a kevés időben, amit még a kínok nélkül, az Ő szeretett Atyjával való imaközösségben tölthetett, nem magára gondolt, nem magának kért erőt a passió idejére, hanem ÉRTÜNK könyörgött. „Én ezekért könyörgök… akiket nékem adtál... és megdicsőítettem őbennük.” Kedves Testvéreim! Ezek mi vagyunk, az akkori tanítványok mellett a ma emberéről is szó van, hiszen mi is azok vagyunk, akik Néki adattunk, akikben Ő megdicsőülhet.  Milyen megindító arra gondolni, hogy ennek az Igének igazán személyes vonatkozása is van. A Mester akkor és ott, Önmagára nem gondolva érted és értem esedezett, hiszen mi Néki adattunk, az Övéi vagyunk.

„Én nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak… tartsd meg őket a Te Nevedben, akiket nékem adtál.” Milyen egyszerű lett volna Jézusnak csupán arra gondolni, hogy a szenvedések után Ő újra visszatérhet az Atya jobbjára, a dicsőséges királyságba, ahol az örök dicséretekben lakozhat. Az Ő féltő szeretete azonban ismét csak ránk gondol; az övéi még e világban vannak. Ha valaki, Jézus igazán megismerte, milyen gyötrelmekkel, megvetésekkel, kísértésekkel kell szembenéznünk e világban. Ezért is esedezik az Ő Atyjához: „Tartsd meg Őket… akiket nekem adtál.”

„Mikor velük valék a világon, én megtartám őket a Te Nevedben; akiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülük…” A Jó Pásztor tökéletes munkát végzett.  Vigyázott az Ő bárányaira, füves legelőköz terelgette a nyájat, tanítgatta őket, hogyan tudják megvédeni magukat és egymást a veszedelem idején. Itt e földön megmutatta az utat, és megtanította, hogyan kell járni azon.

És ahogyan tudjuk, féltő szeretete egyetlen percre sem hagyott magunkra, hiszen Mennybemenetele után elküldte hozzánk ama Vigasztalót, az Ő Szent Szellemét. Dicsőség legyen Jézusnak, hogy soha nem hagyott sorsunkra, hanem e világ okozta nehéz körülményekben mindig ott volt az övéivel akár személyesen, akár az Ő Szelleme által.

            „…a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.” Ha ezt az Igét olvasod, és megtapasztalod, hogy e világ nem fogad be téged, elkeseredés helyett légy büszke! Büszke arra, hogy nem e romlandó, hazug világ a te otthonod, hanem maga a Királyok Királya készített neked helyet maga mellett. Igen, légy büszke arra, hogy a te Urad nem e világból valónak tart téged, hanem fiának, családjához tartozónak: „Nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok.”

            „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” Vajon ha már bebizonyosodott, hogy nem e világból valók vagyunk és helyünk is van a Mennyei otthonban, miért kell mégis e világban maradnunk? – Jézus szeretete hatalmas. Mindennél jobban szeret Téged és engem, de éppúgy szereti azokat az embertársainkat is, akik még nem tudnak az Ő szeretetéről. Testvérem, e világban tudunk fények lenni és sók lenni, ezért kell e világban maradunk, hogy világosságot mutassunk és megízesítsük az ízetlen, szürke világot, amely elnyeli a tudatlanokat  és gyengéket. Feladatunk, hogy megmutassuk Őt: „…és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok.” (Ézsaiás 43:12)

            Jézus mindenkire kiterjedő szeretete nem kéri, hogy vétessünk ki e világból, de esedezik: „őrizd meg őket a gonosztól”.  Mennyei seregek vannak mellénk rendelve, az Úr hatalmas keze hárít el csapásokat. Az övéiért felkel, mint Győztes Oroszlán és megfutamítja az ellenségünk táborát. Soha nem vagyunk magunkra hagyatva. Ahogyan halála előtti imájában, ma is, minden percben ránk gondol, érettünk esedezik és megtartja övéit e világban.

 
Lukács 16:19-31

Szinte minden ember foglalkozik a halál utáni élet gondolatával. Azt azonban kevesen tudják, hogy a földi élet dönti el, hová kerülünk az örökkévalóságban. Keresztény szemmel kétféle ember létezik: hívő és hitetlen. A hívők Jézus Krisztus követői, a hitetlenek részben, vagy teljesen Isten tagadói.

A fenti Ige e két embertípus által közvetíti számunkra azt a vélt titkot, amin bölcs ember elgondolkozik. Megismerhetjük a gazdag embert, aki bíborba, bársonyba öltözve, naponta vigadozva éli a földön az életét. Láthatjuk a másik oldalon a koldus Lázárt, aki „kíván megelégedni” az asztalról lehullott morzsalékokkal. Miután meghalt Lázár, az angyalokkal vitették Ábrahám kebelébe, meghalt a gazdag ember is, és eltemették őt.

Az Ige innentől tárja fel előttünk a titkokat. A gazdag ember háromszor kéri meg Lázárt, hogy segítsen.

-          „Atyám, könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrődöm a lángokban.” (Milyen gyötrelem lehet a pokolban, ha az ember nyelve, amely általában nedves, ott még az is lángokban ég…) Ábrahám válasza a következő volt: „Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te a javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait, most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrődől.”

-          A gazdag arra kéri Ábrahámot, hogy küldje el Lázárt családjához tudatni velük a pokol gyötrelmeit, hogy azok ide ne kerüljenek. Ám Ábrahám egyenes, világos választ ad újra: „Van Mózesük és prófétáik, hallgassák azokat.” Isten valóban gondoskodott az övéiről, mert van vezetőnk, a Szent Szellem, és vannak próféták, akik szintén a Szent Szellem által végzik a munkájukat.

-          A gazdag ember kínjai közepette és családja féltése miatt újra ösztönzi Ábrahámot, hogy legalább küldjenek el valakit, aki a halottak közül megy el hozzájuk, talán úgy megtérnek. Ábrahám azonban meggyőződésből ad erre is választ: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgattak, akkor az sem győzi őket meg, ha valaki a halottak közül feltámad.”

Megismerhettük a gazdag által a pokol kínjait, Ábrahám válaszai által azt, hogy a halál után nincs lehetőségünk bármit is tenni. Ha valaki a pokolba kerül, az örökké szenvedni fog. Talán mindenki felé üzenetet küld Isten a fenti Igeszakasz által, melyben tisztán és világosan kimondja, hogy csak a földi életben van lehetőséged meghatározni, hogy a halál után hová kerülsz. Mindenkinek úgy kell élni a földön, hogy előkészítse azt, hol tölti el az örökkévalóságot. Milyen riasztó arra gondolni, hogy aki a pokolba kerül, az örök kínokra van ítélve, és miközben ő szenved, látja azt, hogy a hite miatt kinevetett embertársa örvendezik Ábrahám kebelén. Mint az Igéből kiderül, át lehet látni egymáshoz, hisz a gazdag látta Lázárt. „De ezek nem mehetnek oda, és azok nem jöhetnek ide, mert közte nagy közbevetés van”.

Kincs ez az üzenet, amit az Ige által kapunk, mentőöv egy süllyedő hajón. Mentőöv, hisz mindenki olvashatja a Bibliát, és maga dönti el, mit választ. Milyen kegyelmes hozzánk Isten… nem titok előttünk a jövő, hanem az életünk függvényében tudhatjuk, mi vár ránk a halál után. „Ki kinek dolgozik, onnan kapja a fizetséget.” – szokták mondani, még a hitetlenek is. Az üzenet pedig mindannyiunk számára: Még e földi életben kell eldöntenünk, hol gondoljuk eltölteni az örökkévalóságot, mert a halál után nincs lehetőségünk rá.

                Ezen a héten is hagyj időt egy kis elgondolkodásra, hisz komoly a tét. Légy bölcs, és éld úgy az életedet, hogy ne felfelé nézve láss másokat Ábrahám kebelén pihenni, hanem pihenj te is megérdemelten ott. Már most gondolj családodra, ismerőseidre, ha szereted őket, ne engedd őket az örök gyötrelem felé. Tegyél értük! Tegyél azért, hogy magadat is és másokat is majd jó helyen tudhasd. Isten kegyelme az, hogy ad egy mentőövet, és rajtunk áll, hogy magunkra vesszük-e…

A Márk 4:22-ben így ír az Ige: „Mert nincs semmi rejtett dolog, ami meg ne jelentetnék, és semmi sem volt eltitkolva, hanem hogy nyilvánosságra jusson.” Ez az Ige alátámasztja, hogy Isten tudatosan mondott el mindent a mi segítségünkre, de mivel szabad akaratot kaptunk, mi döntjük el, mit választunk.