Vajon kedvesebb-é az Úr előtt az égő- és véres áldozat, mint az Úr szava iránt való engedelmesség? Ímé, jobb az engedelmesség a véres áldozatnál és a szófogadás a kosok kövérénél! (I.Sám.15:22)

Egy igazán jelentős üzenettel bíró történetet olvashatunk Sámuel első könyvének 15. részében. A történet egy emberről szól, akit Isten királlyá emelt, de az mégis utat tévesztett, így az Úr megbánta, hogy királlyá tette őt. Ezt olvasva azt láthatjuk, milyen komoly következményekkel jár csalódást okozni a Mindenható Istennek. Arra is rávilágít az Ige, hogy a bukás nem azért történt, mert teljesíthetetlen elvárásai lettek volna a Hatalmas Istennek... Ő soha nem kér többet az embertől, mint amit egy őszinte odaszánással rendelkező keresztény szíve meg nem adhatna neki… Amit kér, az őszinte hiten alapszik, a mélységes meggyőződésben, hogy az Ő szava mindenek felett áll, akkor is, amikor az emberi ész mást diktálna… ez nem más, mint az engedelmesség.

Saul király története ez. Sámuel próféta közvetítette Isten üzenetét a királynak, meg kellett ölnie Amáleket, semmit és senkit sem kímélve, sem férfit, nőt, vagy gyermeket, sem juhot vagy marhát. Saul seregeivel le is verte Amáleket, ám megkímélte Agágot, és a zsákmány legjavát. Már éjjel szólt az Úr a prófétához: „Megbántam, hogy Sault királlyá tettem, mert eltávozott tőlem...”. Komoly kijelentés volt ez, melynek megértése nem tűrt halasztást. Sámuel már kora reggel tudatni akarta Saullal. A király azonban nagy önbizalommal fogadta a prófétát: „Áldott vagy te az Úrtól. Én végrehajtám az Úrnak parancsolatját.”  Saul magabiztossága azonban érthetetlennek tűnt az állatok bőgése hallatán. Miután a próféta kérdőre vonta őt, a király folytatta önigazolását, hogy a zsákmány legjavának megtartása pusztán acélból történt, hogy Sámuel Istenének áldoztassanak. A próféta azonban csak egyetlen választ adhatott ezekre a a történésekre, azt amit az éjjel kapott Istentől: „Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, Ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”

Sokan, akik hosszú éveket töltöttünk el az Úrral, egyre inkább megbizonyosodhattunk a kegyelme nagyságáról, a végtelen szeretetéről, a megbocsátásáról, de nem felejtkezhetünk el igazságosságáról. Hiszen ez az egyik ok, amiért annyira szeretjük és csodáljuk Őt… igazságossága pedig magában hordozza azt az elvárást felénk, hogy az Ő kérésének fejet hajtsunk mindenkor. Annyiszor bebizonyította már számunkra, hogy az Ő parancsolatainak, tanácsainak megtartása a mi javunkat szolgálja, az életünkre tervezett legtökéletesebb út megvalósulását hozza el... mégis... az ember gyakran azt hiszi, elkápráztathatja Istent megannyi áldozatával és ezzel elterelheti a figyelmét arról, mennyire önfejű és irányíthatatlan. Talán manapság már nem kövér állatokat vonszolunk oltárra és azt ajánljuk az Úrnak, de nagyobbnál nagyobb, és többnél több szolgálatot vállalunk az Ő munkájában... esetleg pazar módon adakozunk a gyülekezetnek, vagy rászorultaknak... ez mind nagyszerű, sőt Isten gyönyörködik abban, amikor az idődet, energiádat, pénzedet nem magadnak tartod meg, hanem az Ő szolgálatába állítod. Erre hívott el, ezt szeretné látni, DE mindez NEM KEDVESEBB az Ő szemében az engedelmes szívednél. Nem válthatod ki megannyi jó cselekedettel (áldozattal) az engedelmességet, amit vár tőled Istened.

Nem felejthetjük el azt sem, hogy Istennél nincs „rész”, csakis „egész”. Nem lehet kicsit engedelmeskedni, és a hiányzó részt kipótolni plusz egy szolgálati területtel. Jézus a teljes szívedet várja, ezt már annyiszor a tudtunkra adta, de az ellenség azon van, hogy naponként elfelejtkezzünk erről. Nézzük meg Sault! Ő részben engedelmeskedett Istennek. Isten küldte, hogy induljon el az Amálek elpusztítására. Elindult. Isten kérte, hogy kivétel nélkül pusztítson el mindent és mindenkit. Nos, ezt részben teljesítette, hiszen nagy részüket elpusztította, valószínűleg többet ölt meg, mint amennyit meghagyott... DE mégis hagyott meg a népből és a zsákmányból annak ellenére, hogy nem ez volt az utasítás. Nem ismerünk magunkra egy egészen kicsit? Nem-e sok-sok bűntől megszabadultunk már, ahogyan az Úr kérte és kéri a mai napig tőlünk? Bizony talán egészen másként élünk és viselkedünk mint egy Isten nélkül való ember. De vajon van-e olyan bűn, olyan személy, olyan hobbi, olyan érzés, amit az Isten utasítása szerint el kellett volna pusztítani, de mi mégis meghagytuk? Vagyis MAJDNEM teljesítettük Isten parancsát, MAJDNEM engedelmesek voltunk/vagyunk, de egy egészen kicsi rész mégis HIÁNYZIK az „egészhez”...

Kereshetünk kifogásokat, ahogyan Saul is tette: „Vétkeztem, mert megszegtem az Úrnak szavát és a te beszédedet, de mivel féltem a néptől, azért hallgattam szavukra.” Saul csak a néptől való félelme miatt változtatott az utasítás végrehajtásán? Talán igen... de nem kellett volna minden félelménél erősebbnek lennie az Istenfélelemnek? Tiszteletnek aziránt az egyetlen Isten iránt, aki megannyiszor mutatta meg hatalmát, és azt, hogy az Ő szavára hallgatva bizonyosan győzünk.  Ha  próbálok körülményeimre hivatkozni, és amögé bújtatni hiányosságomat, az csak arra mutat rá, mennyire nem ismerem Istent. Hiszen ha ismerem Őt, akkor tudatában vagyok, hogy nem ad nagyobb terhet annál, mint amekkorát elviselhetnék... Ha ismerem Őt, tudatában vagyok annak, hogy az Ő szava mindenkor az én védelmemre van, és annak maradéktalan megtartása az én javamat szolgálja... Ha ismerem Őt, tudatában vagyok, hogy nem azt várja tőlem, hogy lenyűgözzem „kövér” jó tettekkel, áldozatokkal... Ha igazán jól ismerem Őt, nem akarom megbántani a szerető Atyai szívét, mindent megteszek, csak el ne veszítsem az Ő jó tervét az életemre nézve... Te ismered Őt???

„És Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jön el a vég”
Máté 24:14

A jelenlegi helyzet, amiben élünk, sajnos nem a legmegnyugtatóbb, de olvassuk a Márk 13:28-ban: „A fügefáról vegyétek pedig a példát. Amikor ága már zsendül és levelet hajt, tudjátok, közel van a nyár.
Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van az ajtó előtt”
Jeruzsálem pusztulásáról, s Jézus dicsőséges visszajöveteléről szól ez a 13. rész, hasonlóan a fenti Igéhez.
Arra, ami ma egész Európában történik, fontos odafigyelnünk, hisz mindenki láthatja, hogy zsendül a fügefa ága.
Jézus részletesen a bekövetkezendő eseményekre, háborúkra, döghalálra, éhínségekre, földindulásokra, nyomorúságokra figyelmeztet, amikkel bőven találkozunk a földön.
„Törvényszékre fognak vinni titeket, halálra fogja adni testvér a testvért…., de ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok…”
„És lesztek gyűlöltesek az én nevemért”Márk 13: 13
Az, ami most készülőben van, előszele az üldöztetésünknek. Politikát megpróbáltam kihagyni, de nem sikerül, mert ezek a migránsnak nevezett emberek az iszlám vallást akarják az egész világon elterjeszteni, és ebből eredően a keresztyének elpusztítása a céljuk.
A keresztyénség az egész Európában van, és mint ahogy az Ige mondja: „És lesztek gyűlöletesek az én nevemért” És ímé, már gyűlöletesek vagyunk.
Jézus részletes pontossággal beszéli el, hogy mi fog történni ez időben: „ Ti pedig vigyázzatok, előre megmondtam néktek mindent” Márk 13:23
Jézus, mint egy gondos szerető szülő, aki minden veszélyre felhívja gyermeke figyelmét, hogy az meg ne rettenjen, amikor bekövetkezik.
Nagy nyomorúság lesz, amilyen nem volt, és nem is lesz a földön - mondja az Úr, de a választottakért megrövidíttetnek ezek a napok.
Jézus szavának hitelességét az alábbiakban fejti ki: „Az ég és a Föld elmúlnak, de az én beszédem soha el nem múlik” tehát minden megsemmisülhet, de az Ő szava örökké megáll.
Emlékszek, hogy családommal a Biblia ezt a szakaszát olvastuk és így imádkoztunk: Uram nem azt kérem, hogy mindaz, aminek meg kell történni, ne történjen meg, hanem adjál hozzá erőt, hogy kibírjuk!
Ismerve „az én beszédem soha el nem múlik” Igét, nem is kérhettük volna másként, hisz mindennek meg kell történnie.
Jézus nem titkolt el előlünk semmit, tudjuk mi fog következni, talán még az életünk is kockán forog, de az Úr azt ígérte: „Aki mindvégig állhatatos marad az üdvözül”
Tudjuk, és várjuk az eseményeket, „ ..ha ezek mind meglesznek, tudjátok, közel van az ajtó előtt” Márk 13:29
Kedves Testvéreim! Mikor eldöntöttük, hogy Jézus Krisztushoz akarunk tartozni, azzal együtt felvállaltuk a ránk váró jó és rossz következményeket.
Rossz, a nagynyomorúság, amin át kell mennünk, akár így, akár úgy!!
A jó hír az, ha valaki kitart Jézus mellett, örökélete lesz!
Nem -e ez volt a mi vágyunk, hogy a lelkünk az Úrhoz kerüljön?Nem -e fennszóval hirdettük, hogy nem vesszük fel a sátán bélyegét? Akkor bizonyos, most sem gondoljátok másképp!
Jézus azt mondta: „Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő?”Márk 13:33
„Arról a napról, és óráról pedig senki nem tud, az Ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül.” Máté 24:36
Ezért fontos, hogy legyünk készek minden nap, mert Jézus az ajtó előtt áll!
A világon sokféle vallás van, és mindenki amelyik gyülekezetbe tartozik, azt gondolja, hogy az az igaz vallás.
Pedig az igaz vallás az, amelyik a Biblia igazságában megáll. Jézus született, és értünk meghalt, de feltámadt, és ma is él! Nem Mária halt meg értünk, hanem Jézus! Nem a szentek a közbenjárók az Atyánál, hanem Jézus Krisztus, aki az életét adta azért, hogy nekünk örökéletünk legyen.
Nem buddha, és nem Jehova, nem Szent Szellem nélküli gyülekezetek a Krisztus Teste, hanem azok, akik nevén nevezik a Szent Lelket, akik elfogadják a munkáját, és akik szívesen hívják segítségül, mikor szükség van rá!
Azok, akik elfogadják a Szentháromságot, Istent, mint Teremtőt, Jézus Krisztust, mint Megváltót, és a Szent Szellemet, mint a földi életünkben a Segítőnket, Vigasztalónkat, és Pártfogónkat.
Kedves Testvérem!
És ha most felteszed magadnak a kérdést, hogy jó helyen vagy -e a Pünkösdi Egyházban, akkor tudd meg a helyes választ: Igen!
Mert ennek az egyháznak a hitelve a Biblián alapszik, amely Isten szava!
Az alap Igére utalva: „Isten országának ez az Evangéliuma fog hirdettetni”
Bízunk benne, hogy rövidesen azok a tévelygő egyházak, akik nem egyedül a Krisztust tartják Megváltójuknak, a Földön lévő Szent Szellemet, pedig a Szentháromság 3.személyének fogadják el, azok is megvilágosulnak, és megtérnek. Ámen

„És nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként.” Apcsel 5:42

Amikor olvastam ezt az igét, nagyon megragadott és felkeltette a figyelmemet. Ahogy az Apostolok cselekedeteit olvastam a napokban feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon én hirdetem-e a Krisztust úton útfélen?
Végig láthatjuk, hogy az apostolok bárhová mentek, mindig és folyton az Úrról beszéltek az embereknek és nem érdekelte őket semmi, csak hirdették és hirdették az evangéliumot, beszéltek az Úr munkájáról, gyógyítottak és csodákat tettek Jézus nevében.
Mi vajon hogy vagyunk ezzel? Hirdetjük úton útfélen, mindenhová ahová csak megyünk az evangéliumot? Vagy az, hogy vajon mit szólnak majd mások, mit gondolnak az emberek bezárják a mi szánkat?
Pál, aki a keresztényeket üldözte miután megtért akárhová ment elmondta az embereknek a jó hírt, beszélt Jézusról, gyógyított betegeket, és nem érdekelte, hogy mit szólnak mások. Akkor sem érdekelte, amikor bebörtönözték, vagy épp megverték amiatt, mert az evangéliumról beszélt. Ez a sok fájdalom sem szabott gátat annak, hogy mondja.
Mi mai keresztények még abban az időben vagyunk, mikor szabadon hirdethetjük, amikor nem zárnak börtönbe és nem köveznek meg, ha beszélünk Jézusról és sokszor még sem tesszük.
De Pál, aki nagyon sok megaláztatást, szenvedést átélt, felállt, ment tovább és folytatta. Volt, hogy börtönbe zárták és még a rácsok mögött is énekelt az Úrról és dicsőítette az Istent.
Mi pedig, sokszor mikor valami nehézség van az életünkbe hátat fordítunk Istennek, dobáljuk a mérteket felé. Azt mondjuk Istennek, hogy nem értem, hisz ott vagyok a gyüliben minden vasárnap, a szolgálatban is benne vagyok, járok ifjúsági órákra és ennek ellenére is ez történik velem.
És ilyenkor nehezen jön dicséret az ajkainkra, nehezen adunk hálát ezekben a helyzetekben és ha beszélgetünk az emberekkel csak a panasz jön ki a szánkon, hogy milyen nehéz most nekünk.
Pedig soha nem kellett átmennünk olyan megpróbáltatásokon, melyeken Pálnak igen. És mivel emberből volt neki is fájt minden botütés és minden megaláztatás, de tudta azt, hogy mi az elhívása, tudta azt, hogy mindenkinek hallania kell az Élő Istenről.
A másik dolog pedig ami megragadta a figyelmem ez volt:

„Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől.” Apcsel 3:19

Nem finomkodott, hanem egyszerűen annyit mondott, hogy meg kell térnetek, vagy elkárhoztok. Sokszor beengedünk nagyon sok bűnt a gyülekezetekbe azért, hogy megtartsunk embereket, vagy hogy behívjunk embereket. Sokszor legyintünk egy egy dolog felett és elnézünk apró bűnöket, hogy ne sértsünk meg másokat. Itt Pál határozottan azt mondja, hogy térjetek meg, hagyjátok el a ti bűneiteket. És Jézus is, mikor itt a földön járt Ő is azt mondta, hogy térj meg és kövess engem.
Mi nagyon sokszor túlbonyolítjuk a dolgokat és nagyon sokszor kis kapukat keresünk és napokat gondolkodunk, hogy hogy szólítsunk meg valakit, vagy hogy figyelmeztessünk valakit, ha épp a rossz úton jár.

Lehet, hogy ma már más időket élünk, mint Pál idejében, de Jézus tegnap ma és mindörökké ugyanaz. Az Ő igéje, ma sem változott, ma is ki kell lépnünk a csónakból a tengerre, ma is hirdetnünk kell az evangéliumot, ma is be kell mutatnunk az embereknek Krisztust, ma is működnie kell az ajándékoknak.

„Kiválasztottalak, nem vetlek meg! Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítlek, meg is segítlek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Megszégyenülnek és gyalázatba esnek mindazok, akik gyűlölnek téged. Semmivé lesznek, elpusztulnak, akik veled perbe szállnak. Keresed, és nem találod azokat, akik téged támadnak. Megsemmisülnek teljesen, akik ellened harcolnak. Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek! Ne félj, férgecske Jákób, maroknyi Izráel! Én megsegítlek - így szól az ÚR, a te megváltód, Izráel Szentje -. Új és éles fogú cséplőszánná teszlek. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává. Feldobod őket, és a szél elhordja, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongani fogsz az ÚRban, dicsekedni fogsz Izráel Szentjével. A nyomorultak és a szegények vizet keresnek, de nincs, nyelvük kiszárad a szomjúságtól. De én, az ÚR, meghallgatom őket, én, Izráel Istene, nem hagyom el őket. A kopár hegyeken folyókat fakasztok, a völgyek mélyén forrásokat, a pusztát bővizű tóvá változtatom és a szomjú földet vizek forrásává. A pusztában cédrust növesztek meg akácot, mirtuszt és olajfát. A pusztaságba borókafenyőt ültetek, kőrisfát meg ciprust. Hadd lássák, és hadd tudják meg, vegyék észre, és értsék meg, hogy az ÚR keze vitte ezt végbe, Izráel Szentje teremtette.” Ézsaiás 41, 9-20

Sok éves hívőként azt is gondolhatnánk, hogy az alapvető dolgokkal tisztában vagyunk. Elég azt tudnunk, hogy az Úrhoz tartozunk és minden akadályt csak átszökellünk, könnyedén. Azonban az ember mégiscsak ember. Gyarlóságával, esendőségével, megingathatóságával, félelmeivel együtt. Így eljön ránk időről-időre olyan helyzet, amiből nem látunk kiutat, elfog az aggodalom és nem tudjuk, hogy lesz-e útja a menekülésnek. Az a pillanat, amikor összecsapnak felettünk a hullámok, tényleg szikráját sem hagyja szívünkben a reménynek. És próbákban edzett, lelkiekben meglett hívőknek is feladja a leckét, hogy ne essenek kétségekbe, ezzel örömet szerezve az ördögnek. Amikor ez az Ige elhangzott, Isten a népéhez szólt. Nem olyan emberek csoportjához, akik még nem ismerték, hanem azokhoz, akik pontosan jól tudták, hogy kicsoda Ő. Vajon mik azok a dolgok, amiket sokadjára is hallatni akar velünk Isten? Mert a szívünket legjobban ismerve, és tudva milyen világban kell élnünk, ez suttogja szemben a világ árjával és a gonosz terveivel? Ezt a hat pontot ma meg akarja erősíteni Benned is!

  1. Nem vetlek meg! – Megaláztatás érhet minket azért, mert Isten emberei vagyunk, mégha nem is könnyű, de szívesen viseljük, mert ezzel is Hozzá való ragaszkodásunkat fejezhetjük ki, és tudjuk, ha megvalljuk Őt, Ő is megvall majd minket azon a napon. Azonban van, hogy egyszerűen, mint embert vesznek semmibe, néznek le vagy vetnek meg. A világban nem érték az ember. Érték a pénz, a hírnév, a kétes siker és számtalan múlandó dolog még. De nem az Isten legfőbb alkotása. A Teremtő viszont azt mondja ma, akármin is mentél át, és akármilyen napokon vagy túl: nem vetlek meg. Értékesnek tart, ezt ne felejtsd el!
  2. Veled vagyok! – A körülmények azt szeretnék elhitetni velünk, hogy bizonyos helyzetekben egyedül vagyunk, menthetetlenül. Mert a szerető család és barátok sajnos legjobb szándékuk ellenére sem tudnak egy ponton túl velünk lenni vagy segíteni emberi erőből nekünk. Van, hogy ennél több kell, és ez a Több a miénk. Isten van itt a Szent Szellemével mellettünk. Igen, éppen ebben a pillanatban is! Attól a perctől mikor igent mondtunk Neki, és beengedtük a szívünkbe, mind a mai napig!
  3. Megsegítelek! – Nem egy tétlen Isten ám, erről a Biblián kívül a saját életünk is tanúskodik. Ha kell, akkor üljünk le, gondoljunk vissza és soroljuk csak fel, hogy hány és hány helyzetben támogatott már minket. Nem elég, hogy itt van és jelenlétével erősít, hanem megsegít. És jó hírem van, Ő a világon a legbefolyásosabb személy.
  4. Megsemmisülnek, akik veled harcolnak! – És azon túl, hogy a mi sorsunkról gondoskodik, mivel féltőn szeret, azokkal kapcsolatban is cselekvési terve van, akik ellenünk támadnak, megpróbálnak ellehetetleníteni minket. A legfőbb ellenséget pedig Jézus Krisztus legyőzte, mikor a halála árán kiváltott mindannyiunkat. Nincs ellenség, aki lefegyverezhetne az Ő nevében élve és harcolva.
  5. Ujjongani fogsz Bennem! – Egy újabb ígéret, ami több mint érdemelnénk. Az előzőeket tetézve még örömmel és ujjongással is meg akarja tölteni az ajkunkat, az életünket, a családunkat. Isten nem végez fél munkát és igenis, boldog életre hívott el minket, nem úgy, ahogyan a világ adja. Közel van már a felüdülés napja, hidd el!
  6. Hadd tudják meg és vegyék észre! – Mindezzel eléri azt is, hogy a körülöttünk lévők között is bizonyság legyen a mi életünk. Hogy testvéreket ezzel bátorítsunk, és az ő hitüket is növelni tudja. Ezen túl el akarja érni az életünkön keresztül a környezetünkben élő még hitetlen vagy hitehagyott embereket is, ezzel a megvetettségből az Ő megbecsült szolgái leszünk, jó illat, ami Róla árulkodik.

Ahogyan az Ige végig vezet ezen az úton, így jön el Isten szabadítása, abban a problémában, amiben éppen most vagy! Hisz Ő Mindenható és csordultig tele van szeretettel.

 

Úgy érzed, ha több időd lenne, jobban tudnád Istent szolgálni? Úgy érzed, ha vezetői képességeid lennének, könnyebben tudnád hirdetni az igét? Netán úgy vagy vele, hogy ha több pénzed lenne, több eszközt be tudnál vetni, nagyobb missziókat tudnál segíteni? A Biblia nagyszerű példákat ad nekünk arra, hogy egyszerű emberek mire képesek Istennel. Nem voltak diplomások vagy gazdagok, de mégis nagy tetteket hajtottak végre, Isten erejében bízva csodákat tettek, egész népek sorsát változtatták meg. Néhány ilyen ember életén keresztül szeretnélek bátorítani titeket, hogy van keresni valód az Isten szolgálatában.

Elsőnek itt van Józsué. Tőle lehet kitartást tanulni. Kémként ő láthatta az ígéret földjét, de utána 40 évig kellett a pusztában bolyongania neki is mások hitetlensége miatt. Mindenki meghalt körülötte, míg maga Mózes, a vezetője, mondhatni főnöke is, de 85 évesen beteljesedett az ígéret. Nevéhez méltón a nép megszabadult végleg, elfoglalhatta a földet, és ott még 25 évig vezette az országot Józsué. Mi a mai világban látványos, azonnali eredményekhez vagyunk szokva, felgyorsult életünkben nagyon nehéz kivárni az ígéretek beteljesedését, de a Biblia ma is aktuális számtalan példázata tanítja nekünk a türelmet. „Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig.”

Második választottam Elizeus. Rengeteg csodát tett prófétaként, meggyógyította egy keserű forrás vizét, kettéválasztotta a Jordán-folyó vizét, megsokasította egy özvegy olaját, feltámasztott egy fiút a halálból, meggyógyított egy leprás embert, a víz színén lebegtetett egy vasfejszét, és vaksággal sújtotta a szíriabelieket (2 Kir 2-6). De nem így kezdte. Mikor Illés kiválasztotta, épp szántott, nem mondanám egy különleges embernek, jóravaló parasztember lehetett.
A mai kor rendkívül ingergazdag, nehéz olyat látni, tenni, ami megmozgat másokat, eléri a küszöböt. Hát még milyen nehéz megnyitni a szívünket arra, hogy ez lehetséges ma is, pedig igen. A vágyakozásunkon múlik: „Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.” Merj kérni az Úrtól nagyot!

Aztán egy nagyot ugorva az időben Jézus tanítványai következhetnek. Többnyire egyszerű emberek voltak, hétköznapi foglalkozással, aztán egyszer csak az Úr kihívta őket ebből. Nem vacilláltak, nem féltették azt, amit nagy nehezen elértek, nem ragaszkodtak kicsinyes dolgaihoz, hanem tették, amit kellett, követték az Urat. Közülük is talán a legjobb példa Péter, aki egy Bethsaidából származó halász volt, és Kapernaumban lakott a feleségével, átlagembernek mondható. Az ő élete azért is nagyon jó példa arra, honnan hová lehet eljutni az Úrral, mert nem mint főapostol kezdte a karrierjét, akinek kezében a Kulcs, hanem mint lelkes, de annál inkább hirtelenharagú, „megtagadós” emberként. Az ő példája is azzal bátorít, hogy csak induljunk el az Úrral, és bár hibázni fogunk nem is egyszer, de ha jó a szívünk, szeretjük Őt, akarjuk a kapcsolatot Vele, akkor a végén nagy dolgokat vihetünk végbe.

Vannak olyan kisemberek, akik talán csak néhány gondolatot, fejezetet kaptak a Bibliában, de nem véletlen, hogy megemlítik őket. Akár csak Sidrákékra gondolok, vagy Jézus szüleire, Máriára és Józsefre, vagy Annára, aki 84 évesen is teljes volt a szolgálatban, és amikor kellett felismerte Jézust, vagy egy fiatalos példát említve Timóteus, aki bár zsenge korú volt, de mégis a tűz közelében tartózkodott.

És ahogy olvastam a Zsidók 11-et a hithősökről, rá kellett jönnöm, hogy az ember hiába előkelő származású, egyszerű esendő kisemberré válik szemünkben, mikor leesik róluk a tökéletesség látszólagos palástja valamilyen ballépés következtében. Isten talán ez által is meg akarta mutatni, hogy nem számít ki vagy, nem számít honnan jöttél, mit értél el eddig, csak az számít, hogy mivé lettél Vele. Ne írd le magad, mert Isten van Veled, lehetsz te a következő Józsué, Elizeus vagy Péter.

 

„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát, mert Istennek hatalma az, minden hívőnek idvességére, zsidónak először meg görögnek…..”Róma 1:16-17

Két világ létezik. Az egyik az anyagi világ, amely a látható, ideig való, a másik a szellemi világ, ami láthatatlan, de örökké való!
Ahogyan a születés által lépünk be az ideig való világ valóságába, hasonló módon az Isten országa szellemi világának valóságába is, szellemi születés által léphetünk be.
A János 3:3-ban azt írja: „Jézus így felet néki: Bizony- bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg Isten országát”
És azt is mondta: „ Ami testtől született test az, és ami szellemtől, szellem az. ”János 3:6
Az újjászületésünk előtt, hozzá vagyunk kötve az anyagi világhoz, amelyhez az érzékeinken keresztül kapcsolódunk, úgy mint: Látás, tapintás, szaglás, hallás, ízlelés, személyes megtapasztalás.
Az újjászületést követően, kijelentésekben részesülünk az által, hogy a Szent Szellem megvilágosítja, ha úgy tetszik, érthetővé teszi számunkra Isten Igéjét.
Így a láthatatlan világ valósággá válik számunkra.
A szellemi képességeinken keresztül, illetve, szellemi képességeink által, elkezdjük látni, vagyis érzékelni ezt az újvilágot.
Mi által? Elkezdünk hitben járni.
Definiáljuk most a hitet! Tehát mi a hit?
„A hit pedig a reménylett dolgok valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés” Zsidó 11: 1
Egyrészt azoknak a dolgoknak a bizonysága, amiket reméltünk, másrészt azoknak a dolgoknak a bizonyítéka, amiket nem láttunk, és az ezek dolgok valóságáról való meggyőződés. Zsidók 11:1
Tehát a hívő, az akinek hite van, akinek van hite az hívő, egyszóval, a hívő az, aki bízik Isten Igéjében.
Hit által részesülünk Isten országának áldásából!
Azt mondja a 2. Korintus 5:7 „Mert hitben járunk, nem látásban.”Te és én arra kaptunk elhívást, hogy hitben járjunk!
A Galáta 3:11 azt mondja: „Mert az igaz ember, hitből él”
Istentől mindent hit által nyerünk.
Most figyelj! Egész életeden keresztül, az érzékszerveiden keresztül voltál kapcsolatban a világgal.
Amikor Krisztushoz jön az ember, az eddigi gyakorolt módon, vagyis érzékszerveinken keresztül, próbál kapcsolódni a szellemvilághoz. EZ NEM FOG MŰKÖDNI!
Az érzékszerveidnek a szellemed uralma alá kell kerülni!
Tudod miért? Mert szellemed kapcsolódik az Igéhez, és Isten országához, nem pedig az érzékszerveid!
Minden keresztyén rendelkezik a hitnek egy bizonyos mértékével: „ Isten adta kinek-kinek a hit mértékét „ Róma 12:3 Ez a mérték személyenként változik, de mindenkié növekszik., ha akarja.
Egy nagyon lényeges dolog! Nem szabad összehasonlítanod a hitedet a másokéval, vagy féltékenynek lenni mások hitére!
Használnod kell azt a hitet, amivel rendelkezel, és azt fogod tapasztalni, hogy a használat során a hited egyre növekszik.
Ahogy a hited megtanulod felszabadítani, az eredmények felbátorítanak majd téged.
Azt fogod tapasztalni, hogy az Úr munkálkodok rajtad keresztül, már nem fogod Őt távolinak látni, olyannak, mint aki alig figyel rád, hanem azt tapasztalod, hogy Ő mindig veled van!
A hit egy csatorna, amelyen keresztül ajándékokat kapunk Istentől.
A hit és a remény együtt működik, de hit által nyerjük el Isten ígéretét, nem a remény által.
Mert azt mondja a Zsidók 4.2 „Mert nékünk is hirdettetett az Evangélium miképpen azoknak, de nem használt nekik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, akik hallották.”
A hit olyan, mintha valaki egy számára ismeretlen városba megy, bízik egy bizonyos másik emberben, hogy elvezesse őt úti céljához, mert tudja, hogy vezetője jól ismeri a várost.
Ha ez nem így lenne, hanem kételkedne, akkor nem merné őt követni, hanem saját elképzelése szerint indulna el az úti céljához, miközben a sok-sok utca között biztosan eltévedne.
Ha nincs bennünk feltétel nélküli hit, akkor is biztosan eltévedünk. Ha nem merjük elengedni anyagi, földi kapaszkodóinkat, akkor még nem hit által élünk, hanem látás által.
Ha a mi városi vezetőnk a bonyolult utcába vezet minket, az megpróbálja a bizalmunkat, de ha egy –egy bonyolult szakasz után meglátunk egy útjelző táblát, ami az úti célunkat mutatja, akkor bízunk a vezetőnkben, mert látjuk, hogy jól ismeri az utat. Ezért követjük őt.
Ilyen a hitélet próbája is, bár vannak sötét, nehezen járható szakaszok, de újra és újra feltűnik egy útbaigazító tábla, és ez által erősödünk.
Csak az nem tévelyedik el, aki teljes hittel bízik Isten vezetésében, és nem próbál meg a maga választotta úton menni!

„Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük…” Máté 7:12

A fenti Igét talán még nem keresztény embertársaink is sokan hallották már, mi keresztények pedig olyannyira ismerjük, hogy talán még azt is meg tudjuk mondani, hol van megírva a Bibliában. Azonban amikor Jézus visszajön, nem azt fogja kérdezni, hogy hallottunk-e az Ő beszédéről, vagy tudjuk-e hol található egy-egy Ige a Szent Írásban, hanem azt kérdezi majd, megcselekedtétek-e az én tanításaimat?  A János 14:21-ben világosan ezt mondja az Úr: „Ha valaki szeret engem, az megtartja az én beszédeimet…” Ebben a - keresztények között is tapasztalható - szeretetlen világban, azt kell, hogy lássuk, akármennyire is állítjuk azt, hogy szeretjük az Urat, nyilvánvaló jelei vannak, hogy nem sikerül megtartanunk az Ő beszédét úgy, ahogyan kellene. Talán igyekszünk ápolgatni a kapcsolatunkat Istennel, de embertársainkkal rendezetlen ügyeink vannak. Némelyekkel kapcsolatban talán azt gondoljuk, majd ha ő megváltozik, én is más leszek hozzá…. vagy egész egyszerűen úgy gondolunk rá, hogy ha többé nem találkozunk, biztosan nem bántjuk meg egymást… Nos, erre azt mondja az Úr Beszéde, hogy hogyan is szerethetnénk Istent, akit nem látunk, ha nem sikerül szeretnünk azt, akit látunk, az embertársunkat…

Fel kell ismernünk azt, hogy Jézus nagy gondot fordított arra, hogy tanítsa a népet, tanítson bennünket az embertársainkkal való helyes kapcsolatra. El kell hinnünk, hogy ez fontos Neki! Olyannyira fontos, hogy azt mondta, arról fogja megismerni a világ, hogy az Övéi vagyunk, hogy egymást szeretjük. Értjük már mennyire szükséges helyreállítanunk életünk ezen területét?

A fenti Ige Jézus Hegyi Beszédében található, és igen jelentőségteljes címet visel: Az aranyszabály. Vagyis keresztény életünk egyik legfontosabb iránymutatója kell, hogy legyen. Az aranyszabály olyasmi, ami a szívedbe íródik, és nem csak alkalom adtán jut eszedbe, hanem előtted lebeg mindenkor, sőt irányítja a cselekedeteidet.

Ezt az aranyszabályt legtöbbször a tiltó irányból közelítik meg. Vagyis azt az üzenetet látják benne, hogy ne tégy másokkal olyat, ami neked is rosszul esne … vagy ne viselkedj úgy másokkal, amin te magad is megbántódnál… Természetesen nem rossz gondolatok ezek. De vajon csupán ennyiről szólna ez az Ige? Ne viselkedjek bántóan, ennyi elég? Ez egyszerű passzivitást is takarhat. Azt hiszem, Jézus tanítása többről szól. Ő legtöbbször arra hív Téged és engem, hogy cselekedj! Cselekedd a jót! Építs! Indulj el, akkor is ha nehéz! Jézus cselekedetre hív bennünket az Aranyszabály által is. Az Ige nem azt írja le, mit NE tégy, hanem éppen arra utasít, hogy mit KELL tenned.

Jézus olyan világosan megfogalmazza, mit kell tenned másokkal – egész egyszerűen azt, amit szeretnéd, hogy veled is megtegyenek. Gondold csak végig magadban! Neked jól esik, ha törődnek veled? – Törődj másokkal! Neked jól esik, ha segítenek hordozni a terheidet? – Hordozd az embertársad terhét! Neked jól esik, ha megbocsátanak? – Bocsáss meg!

A másik fontos üzenet, ami kitűnik számomra az Igéből, hogy feltételes módban hangzik: „Amit tehát szeretnétek…” Vagyis, lehet, hogy valójában sosem valósult meg az életedben az senkitől sem, amire vágytál, de te kezdd el azt tenni másokkal. Tedd meg az első lépést! Ha ma érted az Úr üzenetét, tedd meg az első lépést!

Szeretnéd, hogy ne kihasználjanak, hanem értékeljenek az embertársaid? – Kezdd el megmutatni, hogy értékelsz másokat! Szeretnéd, ha figyelmesebbek lennének veled?  Kezdj el figyelmes lenni velük! Szeretnéd, ha elmúlna körülötted a szeretetlenség? – Kezdj el szeretni! Erre tanít Jézus!

Ha úgy érzed, szereted az Urat, és teljes lényeddel szolgálni kívánod Őt, azt úgy fejezheted ki leginkább, ha megtartod az Ő parancsolatait. Nem csak azokat a parancsolatokat, amelyek szimpatikusak, vagy amelyek könnyű megtartanod, hanem mindegyiket, köztük az Aranyszabályt is!

Jézus vágyik arra, hogy a világ felismerjen bennünket, és általunk Őt. Azonban nem a templomba járásunkról, bő adakozásunkról, vagy túlhajszolt szolgálatunkról fognak megismerni, hanem a legegyszerűbb módon, arról hogy szeretjük egymást!

„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok!” János 14:15
„…..Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet…” János 14:23
„Ha valaki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet, és az a beszéd, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem” János 14:24

Mikor az Úr megmutatta, hogy melyik Igéről kell néhány gondolatot írnom, szívem örült, de ugyanakkor szerettem volna inkább az egész 14. részt lemásolni, mert azt a szeretetet, amilyen szeretettel, az Úr Jézus tanította a tanítványokat, képtelen vagyok visszaadni.
Számomra a Bibliában a János Evangéliuma a legszebb, és szívesen olvasom mind a 21 részét.
A „szeretett tanítvány”, János, aki írta az egész „János Evangéliumát”, úgy tűnik a benne lévő szeretet által hűen tudta tükrözni mindazt a nagy szeretetet, ami Jézusban volt.
És most néhány mondatban lássuk az Igét! Az egész 14. részben, Jézus a tanítványait a gondoskodó szeretetével felkészítette a várható eseményekre, elbúcsúzott tőlük, és vigasztalásul azt mondta: „Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok.”
„És én kérem az Atyát, és más vigasztalót ád nektek, hogy veletek maradjon mindörökké.”
Mennyire fontos volt az Úrnak, hogy ne úgy hagyja itt a tanítványokat, hogy azok ne tudják meg az igazságot. Féltő szeretettel kérte őket, hogy ha őt szeretik, akkor a parancsolatait tartsák meg, és következő versszakban bővebben kifejti, „azt amit hallotok, az az Atya beszéde.”Tehát Isten az, aki kéri.
Milyen egyszerű megérteni mindazt, amit mondott Jézus: ha valaki szereti Jézust, akkor igyekszik kedvében járni, igyekszik nem okozni neki fájdalmat, követi Őt, mert szereti.
Ha viszont valaki nem szereti Jézust, akkor teljesen mindegy, mi a kérése az illető ember felé, fittyet hányva, nem teljesíti azt.
Általában, ha valamit nem értünk, akkor nem bonyolódunk bele, de ha valami ilyen kézzelfoghatóan van megmondva, és sokan mégsem akarják elfogadni, ott már komoly engedetlenség, hitetlenség, büszkeség áll fent.
Lehetséges sokan úgy gondolják, ha nem látják Jézust, akkor nincs is. Azonban örömmel mondhatom azt, hogy nem mindenki „Tamási hittel” rendelkezik, hogy hiszek, ha látom, szokták mondani, hanem szívükben elfogadják az Urat. Hisznek a Biblia minden szavában, mert az Isten szava, az első betűtől az utolsóig igaz.
Jézus az emberek iránt tanúsított szeretetét bemutatta nekünk, mert rajta kívül senki nem lett volna, aki ilyen áldozatot hoz a bűnben élő emberekért.
Igen, nem csak a tanítványokért halt meg Jézus, hanem értünk is, és nekünk is szól a Jézus Krisztus felszólítása: „ha engem szerettek, akkor a parancsolataimat megtartjátok….”
Csetlő- botló hívőként gyakran szomorúságot okozunk a mi Urunknak, mondja is egy helyen az Úr, hogy nektek már szolgálni kellene, és még mindig a tej italát isszátok. Igen gyakran szégyent hozunk Jézusra, talán az önzőségünkkel, ami abból fakad, hogy gyakran saját elképzelésünket tartjuk fontosnak az Ő elvárásaival szemben.
Végül is az a jó, ha útközben megbánjuk, és gyorsan egy „igazodj”-to végzünk az életünkben.
Elesünk, de az Úr segítségével felállunk. Ő azt kérte, hogy tartsuk meg a parancsolatait, ha szeretjük!
Nézzünk most egy kicsit magunkba, és vessünk magunkkal számot! Az elmúlt időszakban, volt -e olyan cselekedet az életünkben, ami ellentétes volt Jézus elvárásával szemben? Ha igen, vizsgáljuk felül annak az eredményességét, és ha nem volt áldás rajta, akkor tudni fogjuk, hogy nem az Úr akarata szerint cselekedtünk.
Véssük szívünkbe a fenti Igét, és amikor döntenünk kell bármiben, gondoljunk arra, hogy áldást csak úgy vehetünk el, ha az Ő akaratát cselekedjük. Legyünk engedelmesek, tegyük félre saját akaratunkat, és kérdezzük meg magunktól, hogy szeretjük -e Jézust? Ha igen a válasz, akkor az Ő parancsolatait kövessük mindenkor! Ámen

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem. „ Jn 10:27

Sokszor azt gondoltam, hogy Isten hangját meghallani nem egyszerű és sokat gondolkodtam, hogy vajon hogy tudnám igazán és tisztán hallani az Úr hangját. Sokszor féltem, amikor egy nagyobb döntés előtt álltam, hogy mi van akkor, ha rosszul hallom Isten hangját, vagy ha az érzelmeim befolyásolnak és ezáltal rossz döntést hozok. Sokszor féltem egyáltalán döntéseket hozni. Pedig, ahogy az Igében is olvashatjuk:

„Mert nem félelemnek a lelkét adott nekünk az Isten, hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” 2Tim. 1:7

Aztán szép lassan, miközben azt kutattam, hogy tudnám meghallani az Úr hangját megértettem, hogy ez nem is annyira bonyolult, mint gondoltam. Egyszerűen csak keresni kell az Urat, és akik keresik Őt, azok megtalálják, akik keresik Őt, azok elől nem rejti el az Ő akaratát.

Egyik kedvenc igém:

„Bölccsé teszlek és megtanítlak melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Zsolt.32:8

Ha valaki tiszta szívvel keresi az Urat, akkor Isten meg fogja mutatni neki, hogy melyik az az út, amelyen járnia kell, melyik az igazán jó út. Persze az embernek, mindig szabad akarata van, és szabadon dönthet másként is, de akkor amikor szeretnéd azt, amit Isten szeretne, akkor amikor szeretnéd meghallani, hogy Ő mit mond, akkor azt Isten ki is fogja jelenteni. És hogy hogy?  Erre nincs egy megszokott séma, Isten szuverén és soha nem tudhatod, hogy min vagy épp kin keresztül fog szólni, de egy biztos, ha Ő szól, azt tudni fogod! J Sokszor nagy és természetfeletti dolgokat várunk, pedig nem kellene. Isten lépésről lépésre elvezet bennünket a teljes igazságra és az apró bizonyságok, jelek is az Úrtól vannak.

Talán a puzzle-hoz tudnám hasonlítani. A puzzle is sok kis kockából áll és amikor kirakod, akkor egy szép képet fogsz kapni. Ugyanígy van az életben is, sokszor csak egy kis képkockát látsz, aztán még egyet és még egyet, és amikor összeilleszted őket akkor meglátod az egészet és azt, hogy Isten milyen csodálatosan tud vezetni., és milyen csodálatosan illeszkednek ezek a kis képkockák egymáshoz.

Az a legcsodálatosabb az Istennel való kapcsolatban, hogy Ő lehet a legjobb barátod, akivel mindent meg tudsz beszélni, a legjobb tanácsadód, aki mindig a helyes útra tanácsol, a legjobb vigasztalód, aki mindig meg tud vigasztalni, hűséges társad, a magány idején. Ő mindez akar lenni az életedben. Ne félj attól, hogy nem fogod hallani, és attól, hogy nem tudod melyik utat kell választanod. Ha keresed Őt tiszta szívből, és ha az Ő akaratában akarsz járni, akkor megfogja mutatni mindig a következő lépést!

"Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek." Róma 6, 13

Néhány éve az egyetemen interjút kellett készítenünk egymással a csoportban. Meg kellett próbálnunk egy adott idő alatt minél többet megtudni a másikról. Amikor rám került a sor, szívesen meséltem arról, hogy keresztény vagyok és hogy ez mit jelent számomra. Egyik mondatomban elhangzott az, hogy odaszántan követem Jézust, a teljes mondatra már nem is emlékszem, de a reakcióra annál inkább... Visszakérdezett a társam. Odaszántan?! Nem azt akartad mondani, hogy elszántan? Mosolyogva mondtam, hogy nem, én direkt ezt a szót használtam, így is gondolom. Próbált még meggyőzni, hogy ez nem a megfelelő, és írjuk másképp az interjúba, mire megértettem, hogy ő nem használta még ezt a szót azelőtt. Ezt mai napig emlékként őrzöm. Az Istentől elszakadt ember előfordul, hogy elszánja magát egy-egy dologban. Az is lehet, hogy rászánja magát, hogy valamit végre megtegyen. De nem hajlandó odaszánni magát az Úrnak. Így talán még egyet is értünk az állítással, de mi van, ha azon kapjuk magunkat, hogy mi sem tesszük ezt most éppen vagy még úgy igazán meg sem tettük ezt az életünkben az Ő gyermekeiként? Ahogy a fenti Igéből is egyértelműen látjuk, Isten ebben a témában is "feketén-fehéren" gondolkodik. Valamifelé tart az életünk, az egyik oldalon állnunk kell, és ha most elgondolkodva arra jutunk, hogy nem a Mindenható ügyében vagyunk éppen aktívak,  nem gondolkodunk Róla, nem szolgálunk, imába keveset fűzzük szavainkat, akkor éppen más szolgálatában vagyunk... Az ellenségében! Miért fontos azonban, hogy magunkat egészen átadva, feladva, megalázva odaszántak legyünk? Mert ez Isten kezében fegyver tud lenni! Hahó - mondom magamnak! Nem erre vágysz egyébként? Nem ezt szeretnéd? Itt a kulcsa annak, hogy jó gyermeke legyél az Istennek! Nem csak úgy járogatunk az Ő útján. A kellemes séta alkalmával az ördög szépen elterel, néha pont azzal, hogy minden jól megy. A suli, a munka, a kis szenvedélyek örömet is adnak, de nem vagy fegyver az Isten kezében!!! A szerető szív ebbe nem nyugszik bele! Azt mondja Pál, hogy úgy szánjuk oda magunkat, mint akik halálból az életre keltek. Ezt pedig szinte felfogni sem lehet. Ha valamit szeretne legyőzni az ember, az az elmúlás. Nem ismerek közvetlen közelről olyan embert, aki visszajött a halálból, de tudom, hogy jó néhányszor tett már ilyet az Isten. Milyen érzések kavaroghatnak egy ilyen újraéledt ember szívében?? Mennyi hála? Milyen szeretet? Milyen csodálkozás? Mennyire nagyra tarthatja a Csodatevőt és mennyi tettrekészség lehet a karjaiban... Ha azt hinnénk, hogy ezt az érzést mi soha nem leszünk képesek átélni, tévedünk! Éppen így váltottak meg minket is. A halálból az életre. Elmúlásból az örökkévalóba. Ennek megfelelően szánjuk oda magunkat! Legyünk bátrak megvallani: élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus! Ahogy vagyok, teljes egészében odaszánom magam az Istennek!

More Articles ...

  1. 2015. júlus 13. - 2015. július 26.
  2. 2015. júlus 6. - 2015. július 12.
  3. 2015. június 29. - 2015. július 5.
  4. 2015. június 22. - 2015. június 28.
  5. 2015. június 15. - 2015. június 21.
Page 17 of 41