„(mivel) nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” 2Kor 4,18

Az év eleje mindig az új lendület, az új tervek és egyes helyeken a nagy fogadalmak ideje. Ilyenkor visszaemlékezést tart az ember az elmúlt évre nézve, számvetést végez, összegzi mi-hogyan sikerült, és mit tervez az elkövetkező időszakban.

Az első elmaradhatatlan teendőnk: adjunk hálát minden látható és láthatatlan dologért az életünkben. Első helyen álljon a mi Urunk, Jézus. A fenti ige is kér, hogy lelkünk állapotával, Istennel és a Vele való kapcsolat minőségével, a Lélek gyümölcsével, az Ő ajándékaival törődjünk, de legfőképp azzal, hogy Igéje hirdetve legyen a földön – ezek a láthatatlan, örökké való dolgok. Azok, amelyek alapján később megméretettünk. Mennyit fejlődtünk ezeken a területeken? Hány olyan dolog van, amiért hálát tudunk adni, hogy sikerült elérni ezekben? Mert nagyon jó, hogy megemlékezünk Jézusról, születéséről, áldozatáról, de számvetésünkben az életünket odahelyezve könnyűnek találtatunk vagy erősnek?

Természetesen megemlékezünk azokról a dolgokról is, amelyeket elértünk, amikben fejlődtünk. Egy új bizonyítvány, egy jobb állás, gyermekáldás, anyagi fejlődés. De a helyes sorrendet egy pillanatara se veszítsük szem elöl, mert a sok-sok minden, amit itt a földön elérünk, megszerzünk, szeretünk csupán ideiglenes állapot, azok valójában nem a miénk. Ahogy jöttek, úgy mehetnek is. És ha elveszítjük szeretteinket, vagyonunkat, mi marad? Az életünk egyedül, amellyel számadással tartozunk.

Az 1 Timóteus 6,6-ban (Csia) olvashatjuk, hogy „És tényleg nagy nyereség az istenfélelem, ha megelégedés kíséri.” és az 1 Kor 4,7-ben „Mid van, amit nem kaptál?”. Ez a két ige is segít elhelyezni az elszámolásunkat, hálaáldozatainkat, megerősít abban, hogy végre próbáljunk elszakadni azoktól, amikhez annyira ragaszkodunk. Boldogok a lelki szegények, szól Jézus. Boldog ember az, aki nem ragaszkodik ezen a világon semmihez, csak az örökkévalóban bízik. Boldog az, aki számvetésében megelégedéssel tekint vissza az óévre, és azt tudja mondani, hogy de jó, hogy minden nap volt mit enni, ruházkodni, és nem előre aggodalmaskodik azon, mi lesz idén, hogy sikerül egy magasabb szintre jutnia, hogyan sikerül mindenből egy kicsit jobbra szert tennie. Boldog ember az, aki tudja, hogy mindent Istentől kapott, mert így tudja, hogy nem az övé, hanem ajándék az. Ajándék az élet! Ajándék a kegyelem! Ajándék az egészség és a hit amit kaptunk..

Ugye a hit is a láthatatlan dolgokról való meggyőződés. Egyszer már elhittük, hogy a láthatatlan a legfontosabb, megtértünk, ne engedjük meg az ördögnek, hogy a kézzel fogható dolgok elvonják figyelmünket az igazán fontos dolgokról. Ahogy az ókorban mondták: kenyér és cirkusz kell a népnek. Minden a pénzről és a szenzációkról, tragédiákról ill. egyéb felfújt eseményekről szól. Minden az ideig tartó dolgok felé próbálja terelni az embereket. Az advent és a karácsonyi ünnepkör is hamar elmúlt. Az adott és kapott ajándékok emléke elhalványul, a média által pumpált látszatboldogság elmúlik, és bizony megint itt vannak a hétköznapok a maguk próbáival, elégedetlenkedéseivel, utólag sokszor felesleges emberi törekvéseivel. Minden erejével azon dolgozik, hogy a hitünk, bizodalmunk építse szisztematikusan lefelé, és egyre kevésbé legyen nyilvánvaló, hogy van hit, van odafelvaló, és a krisztusi iga helyett a sajátjába kényszerítsen.

Számvetésem konklúziója a magam számára: nem lehet másképp megélni az igazi boldogságot, örömöt csak úgy, ha tudatosan állok szemben az ördögi tervvel, ha a láthatatlanba vetem a bizalmam, kitartok hitemben, felismerem korlátaim és tisztában vagyok életem ajándék voltával és megelégedve élek.

 

„Vizsgálj meg engem, oh Istenem és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!
„És lásd meg, hogy van -é nálam a gonoszságnak valamilyen útja, és vezérelj engem az örökvalóság útján!” Zsoltárok 139:23-24

Miközben írom a gondolatokat, még mindig mosoly van az arcomon, amit Isten, gondoskodó jósága csalt elő.
Az ó-év utolsó napjaiban, azon tűnődtem mi is legyen az a téma, ami ilyenkor foglalkoztatja az embereket? Miután az Úr felhozta bennem a gondolatot, megadta hozzáillő Igét is, amit egyetlen pillanat alatt megtaláltam. Ugyanis mikor kezembe vettem a Bibliám, épp ott nyílt ki, és már olvashattam is az Igét. Így teljesen megbizonyosodhattam arról, hogy az Úr ezt az Igét akarja minden kedves gyermekének szívében felhozni, és szeretne üzenni az Ige által. Nagy öröm ez nekem, hogy Isten munkatársaként dolgozhatok, és ezért van most is a boldog mosoly az arcomon.
Nos, ilyenkor minden embert az foglalkoztat, hogy az új évben milyen változást hozzon a saját életében? Az emberek el akarnak hagyni káros szenvedélyeket, fogyni akarnak, és sok egyéb zavaró dolgot szeretnének kiiktatni az életükből. Ez azonban egy idő után vagy sikerül, vagy nem.
Természetesen a keresztyén embereknél is így van ez, csak náluk már más irányú a fogadalmi lista. Addig, míg egy világi ember azt mondja, hogy január 1-től nem iszok, nem dohányzok, nem lopok, stb, addig a hívő emberek már remélhetőleg nem küzdenek ilyen, vagy hasonló szenvedélyekkel. Azonban ahhoz, hogy jó úton járjunk, mindenkor meg kell vizsgálni ki az, akit követünk?
Dávid nagyon bölcsen döntött, mikor teljesen átadta magát az Úrnak, hogy Ő vizsgálja meg szívét, gondolatait, a teljes lényét.
Kérte, hogy tegye őt az Úr próbára, hogy esetleg valami gonoszság nincs -e benne, és utána vezesse az örökvalóság útján. Milyen tökéletes döntés ez egy ember részéről, hogy mindent akképpen akar, amint az ő Ura jónak lát. Mi is kellett ehhez? Egy döntés, és bizalommal az Úr felé fordulni, és feltétel nélkül ráhagyatkozni mindenben.
Gondolataimban a következő hasonlat röpköd, mikor elviszünk egy elromlott készüléket a szerelőhöz, és teljesen rábízzuk a javítást, akkor hisszük, hogy egy jól működő gépet fogunk visszakapni.
Természetesen a mi életünk nem egy elektromos készülék, amit ha mégis nem sikerül megjavítani, akkor veszünk másikat.
Dávid ezt jól tudta, és méltó komolysággal helyezte az Úr kezébe az életének jövőjét. Milyen jó is volt ez a bizalom, és mennyire kell ez gyakran a mi életünkbe is!
Ehhez azonban az Úrral egy mélységes kapcsolatra van szükség, egy olyan kapcsolatra, amelyikben még az árnyéka sem vetődhet fel, hogy tévedés történhet, vagy megviccelne az Úr, vagy éppen nem tudja a mi elrontott életünket megjavítani. Ehhez nekünk is akarni kell, márpedig Dávid akarta, amit nekünk is akarni kell!
Ki lehetne még egy olyan személy, akire így rá lehetne bízni azt, ami a legdrágább nekünk? Senki nincs olyan, mint Isten, aki azt mondja: „….nem hagylak el, sem el nem távozom tőled”Zsidók 13:5b
Igen, „Nem ember az Isten, hogy hazudjék” 4 Mózes 23:19
Sorolhatnám még a Bibliában található Igéket, amelyek Isten szeretetéről tanúskodnak, hisz magát az Üdvösségünket is kegyelem által kaptuk.
Kedves Testvéreim! Néhány nappal az új év kezdete után, úgy, mint Dávid, kérjük meg az Urat, hogy életünket alaposan vizsgálja meg! Tegyen bennünket próbára, hogy akkor is kitartóan szeressük, mikor nem a legjobban megy a dolgunk! Hogy legyen hitünk az Ő szabadításában! Legyen bizalmunk abban, Akinek az élete sem volt drága az én, és a te örök életedért! Aki a bűneinket magára vette, hogy kibékítsen bennünket az Atyával. Így Isten Jézuson keresztül már tisztának lát bennünket. Kicsoda tette volna meg az emberért???
Testvéreim! Boldogan, és biztonságban kell éreznünk magunkat az Isten mindenkori szeretete által! Legyünk hívők, és ne Tamásként hitetlenek!
Jézus már nekünk bizonyított, most már rajtunk a sor, hogy hitünket bizonyítsuk Felé!!!
Az Úr által felesleges és káros terheket hagyjuk el magunktól, és kezdjük az új évet tisztán, legyünk olyan tiszták, mint amit elvár az Úr tőlünk!


„Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” Zsid 13:8

Lassan újra itt az év vége, miközben még tisztán emlékszem arra, hogy milyen volt a tavalyi év, mintha tegnap lett volna, mintha az idő egyre gyorsabban telne. Állandóan rohanunk, dolgozunk, tesszük a napi teendőinket, végezzük a kötelességünket, próbálunk helytállni a családban, munkahelyen és hirtelen azon kapjuk magunkat, hogy megint eltelt egy újabb év. Talán ilyenkor azért kicsit lelassítunk, meglátogatjuk a rokonainkat, több időt töltünk egymással. Ilyenkor visszagondolunk, hogy mik történtek ebben az évben.
Lehet, hogy ez az év egy átlagos év volt, és nem történt semmi különös, de az is lehet, hogy ez egy olyan év volt, ami mindent megváltoztatott, melyben valóra váltak legnagyobb álmaid és nagyon sok áldás történt ebben az évben, és az is lehet, hogy egyik legrosszabb éved volt ez a mostani. Bármelyik helyzetbe is sorolod magad és bárhogy is érzed magad az biztos, hogy Isten ott volt melletted, minden egyes nap ott volt és nem hagyott magadra ebben az évedben sem, mert Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.
Akkor is ott volt veled, hogyha ez volt életed legszuperebb éve, hisz minden áldás tőle van, de akkor sem hagyott magadra, hogyha ez egy kifejezetten nehéz év volt.
A világban is sok minden történt és sok minden változott egyetlen év alatt és ez így van évről évre.
Változik a világ, változunk mi magunk, változnak a körülöttünk élő emberek, változnak a körülmények, de Jézus nem változik, Ő ugyanaz volt tegnap, ugyanaz ma és ugyanaz lesz holnap is.

Talán még az idő sebességéről is azt gondoljuk, hogy változott. Nagyon sokszor mondjuk és halljuk másoktól, hogy rohan az idő, hogy soha nincs idő semmire. Nagyszüleinktől hallhatjuk, hogy régen, nem telt ilyen gyorsan az idő. Azonban van egy olyan mondás, hogy arra van időd, amire szánod. Az időnket nagyon sokféleképpen, nagyon sok mindennel el lehet tölteni. Vannak kötelezettségeink és olyan dolgok, amiket meg kell tennünk, de ezek mellett sok olyan dologgal töltjük az időnket, ami felesleges és sokszor emellett nem marad idő az igazi értékekre, az Istennel töltött időre, a családra, barátokra. Amikor időt fordítunk Istenre megtapasztalhatjuk azt, hogy ő ki fogja nekünk pótolni. Amikor időt fordítunk Istenre, családunkra, barátainkra meg fogjuk tapasztalni, hogy ezek a befektetett idők hosszú távon megtérülnek és sokkal többet adnak vissza, mint ha egy órát néztük volna kedvenc sorozatunkat.

Álljunk most meg egy kicsit és lassítsunk le ebben a folyton rohanó világban. Töltsük meg a minden napjainkat valódi értékekkel. És bár nagyon gyorsan eltelt az év, és valószínű, hogy a következő is így fog elmenni, de csak rajtunk áll, hogy beállunk a rohanó emberek sorába, vagy pedig minden nap hagyunk időt elcsendesedésre Isten jelenlétében.

 

Ha akarna, sem tud az ember más gondolatokat dédelgetni a fejében, a szívében a közelgő ünnep üzenetén kívül. Jó lenne egész évben megélni az advent, a Karácsony jelentőségét, de valljuk be, egyrészt a mindennapok terhe, gondja sokszor elszürkíti az életünket és halvány foszlánya sem marad a jeles ünnepeknek. Másrészt pedig legalább ilyen figyelmet érdemel természetesen a nagypéntek, a feltámadás, a Szent Lélek földre jövetele, a hálaadás is.
Azonban most nem hagy nyugodni egy momentum, ami eddig nem tudatosult bennem. Mindig „csak” azért voltam hálás, hogy Jézus eljött a Földre, hogy ez az Atya és a Fiú mekkora szeretetéről árulkodik, hogy milyen egyszeri és megismételhetetlen ajándékot nyújtott át az egész emberiségnek. És természetesen mindig is tudtam, hogy jelentősége abban is rejlik, hogy a megváltás terve ezzel kezdődött el, ha ez nem lett volna, a többi nem követhette volna. Arra viszont csak most döbbentem rá, hogy ez az eljövetel, ez a megváltás mennyire egy alázatos, hamisíthatatlan, és szeretetteljes rezdülése volt a Mennynek. Megtehette volna Isten, hogy a Fiút elküldi egy angyali sereg élén, hatásos belépővel, hogy mindenki kétséget kizáróan tudja, hogy ki is Ő, milyen hatalommal bír, és hipp-hopp rendet tehetett volna a Földön. De nem! Ez egy annyira emberi elképzelés, valahogy így várták a zsidók is. Majd jön az ő Királyuk, aki mindent helyreállít, és igazságot szerez a népének. Nem ismerték eléggé Istent. Ez a Fiú úgy döntött, éppen úgy jön a világra, ahogy Te és én. Tudjuk jól, hogy a Szent Lélektők fogantatott egy szűz méhében, hogy teljesen bűntelen lehessen. Aztán azonban ugyanúgy 9 hónap alatt fejlődött ki, és amikor „betelének az ő (Mária) szülésének napjai” (Lukács 2, 6), világra jött. Eldugott helyen, méltatlan körülmények között, úgy hogy csak néhány szerencsés szerzett tudomást érkezéséről. Ma egy-egy születendő gyermeket a rokonság egész serege várja, ismerősök és barátok is, akkor viszont ennek az érdeklődésnek a töredéke jutott csak az újszülött Jézusnak. Miért vállalná egy isteni lény azt, hogy szűkös és korlátok közé szorító emberi bőrbe bújik? Romlandóba a romolhatatlan, gyengébe a legerősebb? Felfoghatatlan! Csak egyetlen erő indíthatta erre, a leírhatatlan és határtalan szeretet. Ahogy kortársai, úgy nőtt Ő is fel, tanult, gyermekként földi szüleinek kellett engedelmeskednie, testvérei voltak, szakmát sajátított el. Helyhez és időhöz kötött lett, mindezt az emberért. Nem csak okít minket arról, hogyan is kellene jól leélni ezt a földi életet, hanem Ő maga is leélte azt, minden terhével, nehézségével, kihívásával együtt. Megkísértetett, megéhezett, elfáradt, gúnyolták, nem fogadták el, megkérdőjelezték, kinevették. Később fel kellett vennie a betegség, a bűn, az elutasítottság terhét egyszer és mindenkorra, az összes ember miatt, egymaga. Úgy hogy eljött az addig számára ismeretlen pillanat: „Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?.” (Máté 27, 46).
Vannak olyan emberek a történelmünkben, akikre felnézhetünk és példaképpen szolgálhatnak számunkra és ma is élnek ilyenek. De az igazi, a legnagyobb és örök Példakép Jézus Krisztus. Az alázatnak, szelídségnek és jóságnak megtestesítője, Istentől való, de egyszerre embernek fia is. Sokszor alábecsüljük magunkat, mint embert. Azt mondjuk, hogy nem, én nem vagyok képes rá, ezt nem bírom ki, nem élem túl vagy feladom. Azért is volt a Karácsony, az emberként születés, hogy lássuk meg, mi mindenre is képes Isten alkotása. De egyet gyorsan írok máris, mielőtt elbíznánk magunkat. Ez csakis Isten Lelkével lehetséges. Jézus fogantatása, születése, nevelkedése, szolgálata, passiója és kereszten történt halála a Szent Lélek kötelékében az Atyával való szoros kapcsolatban mehetett végbe. Amikor ugyanis a kereszten kilehelte a lelkét, meghalt. Ez a Lélek ma is itt van, Isten kész és arra vár, hogy összekapcsolódjunk, majd szoros közelségében maradjunk, ott van előttünk a legjobb Példa.

 

„Minden szabad nékem, de nem minden használ”I Kor. 6:12

Hogy nem kerülünk valakinek/valaminek a hatalma alá, ezzel az Ige arra utal, hogy minél közelebb kerülünk az Úrhoz, annál jobban kifejlődik bennünk, ami a hitéletünket előre mozdítja.
Jézus Krisztus úgy akar az életed Ura lenni, hogy egyetlen pici területet sem vonj ki az Ő hatalma alól.
Ha elgondolkodunk ezen a mondaton, akkor azt kérdezed: Van -e egyáltalán ilyen hívő?
Ha korunk hívő emberét, vagyis egy átlagos hívő embert nézünk meg, akkor bizony kétségeink lehetnek efelől.
Miért? Mert egyre több az elvilágiasodott gyülekezet.
Testvéreim! Amilyen természetes az, hogy a vízen hajó legyen, legalább annyira nem, hogy a hajóban víz legyen. Ezért nagy baj az, mikor a gyülekezet megalkuszik a világgal.
Az igaz hívő ember soha nem törekszik arra, hogy a világban a tömegek tetszését elnyerje, és a világ adta lehetőségeket kihasználja.
Csak, és csakis az az egyetlen szenvedély lelkesíti, hogy az Ő szerető Urának rendelkezésére álljon, és mindhalálig Ő előtte kedves legyen.
Pál törekvése az volt, hogy Isten számára hasznos legyen. Pál apostol magát a futópályán futó atlétához hasonlítja. És azt mondja: „Ha pedig küzd is valaki, nem koszorúztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd”
Aki a hívő élet pályáját akarja végig futni, szabályszerűen kell küzdeni. Ha azt akarjuk, hogy egész életünk kedves legyen az Úr előtt, akkor nem lehet semmi kicsinységnek tűnő, vagy jelentéktelen, mert kizárjuk magunkat a célba érésből.
Jézus Krisztus nem csak a Megváltónk akar lenni, hanem életünk Ura is.
A hívő életben az a legnagyobb buktató, ha nem vesszük komolyan a megszentelődést. A legnagyobb baj, hogy ezen a küzdőtéren az ellenség folyton támad, észreveszi a gyenge pontokat, az erőtlenséget, a megfáradást.
Mennyi mindent megtesznek a hívők, hogy a világhoz alkalmazkodjanak.
Tudjátok? Az igazi szeretet Jézus iránt, ha szakadatlanul Néki szolgálsz. Fontos, hogy a legkisebb szolgálatot is olyan komolyan vedd, mint a legfelelősségteljesebbet.
Ha a durva bűnöket kerülöd, de a csekélynek tűnő bűnöket elnézed, akkor bizony elbukott vagy.
Ne a szégyentől való félelem tartson vissza a bűnök elkövetésétől, hanem az igazság megőrzése legyen szemed előtt. Az legyen az életstílusod!
Mindenben Krisztus dicsőségét kell keresnünk!
Nem lehetsz a magad ura, mert ezáltal nem lehetsz Krisztus tanítványa!
Arra kell törekednünk, hogy egyre inkább átváltozzunk az Ő képmására, mindenben az Úr dicsőségét kell keresni.
Ha el karjuk érni a megígért kincset, mely eltétetett a számunkra, vessük el magunktól mindazt, ami ebben akadályoz!
Mert két Úrnak szolgálni nem lehet!


Az Úr felkészít téged magának szent néppé. 5Mózes 28:9

Azt hiszem, aki átélte már a Jézussal való élet örömeit, gyakran gondol arra, hogy milyen nyomorúságos lehet az élet Nélküle. Aki nem ragadja meg Jézus kezét ebben a rideg világban, annak élete értelmetlen, veszteségei feldolgozhatatlanok, életútja lehangolóan céltalan. Az ellenség azonban azon van, hogy azokkal is elfelejtesse az elhívását, az életének biztos értelmét, és az élethelyzeteinek üzenetteljességét, akik már a Mester lábnyomát követik. Ma bátorítani szeretnélek, hogy ha kezed a Jézus kezében marad, bármi érjen is, Ő azon az úton vezet, amelyen járnod kell.

Az életed útja nem csupán véletlenek sorozata, hanem Isten előre eltervezett csodája.  Ha kikéred a tanácsát életed döntő kérdéseiben, és hagyod, hogy a Szent Lélek által folyamatosan vezessen téged, akkor nem csak a születésed válik részévé az életedre írt nagy tervnek, hanem minden…   az emberek, akikkel találkozol, a tanulmányaid, a munkád.. a szolgálatod…a társad… az élethelyzeteid… és a körülötted élő világra gyakorolt hatásod is.

Mivel szabad akaratod van, ezért tudatosan kell választanod, hogy az előre megírt terv valósuljon meg az életedben, amiről azt mondjuk JÓ terv! Ha ezt választod, biztosan nem fogsz unatkozni. Készülj, mert olyan dolgok történnek majd, amiket a szíved meg sem gondolt. Szóval, h ezt az utat választod, akkor ISTEN FELKÉSZÍT TÉGED MAGÁNAK! Ennek fényében mindaz, ami ezen az úton rád vár, az nem lehet értelmetlen… nem lehet erődön felüli, nem lehet  eredménytelen, hiszen ha az Ő akaratában jársz, mindaz ami történik veled, az a FELKÉSZÍTÉS ÚTJA!

Nem mindig van „kitáblázva”, hogy amit éppen átélsz az a „Felkészítés” folyamata.  Talán észre sem veszed, majd csak amikor visszatekintesz:

Gondoljunk Mózesre!  – Az élete nagyszerűen indult, megmenekült a haláltól és a gazdag fáraó udvarában nőtt fel. De aztán az élete útja kivezetett a pusztába. Koszos, fárasztó és unalmas munka egy ilyen előélettel rendelkező ember számára. Mit akarhat Isten ebből kihozni…? Ráadásul 40 évig??? Az unatkozó Mózes észre sem vette talán, hogy Isten felkészíti őt arra, hogy a rábízott feladatot be tudja tölteni. Mózes pásztor volt, minden reggel kiterelte a nyájat, gondoskodott róluk és vezette őket… nos később ezekre a tapasztalatokra óriási szüksége volt, amikor Isten népét kellett vezetni a pusztában. És Isten nem csak a nyakába zúdította ezt a feladatot, hanem előre felkészítette őt erre, még ha észre sem vette ez idő alatt.

Jártál már úgy, hogy Isten rád bízott egy olyan munkát, amihez túl gyengének, túl képzetlennek, egyszerűen túl kevésnek találtad magad? Isten azonban sohasem téved a kiválasztás területén, és nem hagy magadra a kételyeiddel, hanem akkor is biztos lehetsz benne, hogy felkészít.  Olyan biztos jelét adja annak, hogy Ő téged akar a feladatra, hogy annak tudata, hogy Isten ennyire hisz benned, az felkészíti a szívedet az előtted álló munkára:

Nézd Gedeont!  A midiániták fosztogatják Izraelt, az ifjú Gedeon úgy tünik, hogy egyáltalán nem számít arra, hogy népe számára már vége lenne a nyomorúságnak. Most épp azon fáradozik, hogy valami kis tartalékja legyen, ha újra jönnének a fosztogatók, búzát csépel a présházban. Ezekben a körülményekben jön Isten angyala és azt mondja: „Az Úr veled van, erős vitéz!” És Gedeon nem esik térdre, és nem hatódik meg, csak feltör belőle a fájdalom, hogy ha velük van Isten, miért engedi ezt a sok szenvedést. Ekkor az angyal nem elmegy, felróva, hogy nem erre a reakcióra számított Gedeontól,  hanem azt olvassuk, hogy maga az Úr odafordul hozzá, és azt mondja, h „menj, szabadítsd meg Izraelt, ÉN küldelek Téged” (Bírák 6:14) És Gedeon még mindig nem hatódik meg ezen, hanem jön a kifogásokkal, a tényekkel, hogy ő nemzetsége a legkisebb és legszegényebb Manaséban…hogy is lehetne rá képes. De van Istenfélelem Gedeonban, azt mondja, „ha valóban elnyertem jóindulatodat, adj jelet nekem”. És Isten megadja neki a jelet.

Gedeon szíve megváltozott és felkészült a feladatra, mert Isten egyértelműen kijelentette, hogy őt választja a feladatra. Ha pedig Isten kijelenti magát Neked, biztos lehetsz abban,hogy Ő sohasem téved, és megadja az erőt a kitűzött cél végrehajtásához.

Ha az életutunkra gondolunk, nem hagyhatjuk ki a halál árnyékának völgyét, vagyis beszélnünk kell a kudarcokról, amiket tagadhatunk emberek előtt, de mégis ott tarkítják utunkat. Arra hívlak, hogy tekints ma másként a kudarcaidra!

Gondoljunk az első nagy halfogásra. Péter egész éjjel halászott, és nem fogott semmit. Emberileg megtett mindent, és mégis kudarcot vallott. Igazán rossz hangulatban lehetett, mosogatta a hálóját és jött Jézus, hogy vigye be a tengerre, és később még azt is kérte tőle, h vesse ki újra a hálót. Értelmetlennek tűnt, de Péter engedelmes volt, megtette, és óriási csoda történt, szakadozta a hálók.  A lényeg mégis az, hogy ha aznap éjjel Péter sok halat fog, nem találkozik másnap Jézussal, aki megmutatta a hatalmát neki… és nem kapja meg az elhívását, ami megváltoztatta az életét, és talán a miénket is. Hiszen hogyan zárul a történet: Emberhalásszá teszlek!  - De nem történt volna ez, ha aznap nincs emberi kudarc. Sokszor, amit mi eredménytelenségnek látunk, az nem más, mint a felkészítés útja.

Arra bátorítalak, hogy akármilyen élethelyzetben is vagy éppen: akár, unalmas, kietlen pusztaságban… akár gyengének érezve magad egy nagy feladat előtt… akár kudarcokat átélve… ne felejtsd el, hogy ha Isten vezetésére bíztad az életedet, akkor mindaz, amit át kell élned, nem más, mint a felkészítés folyamata, hogy azzá az emberré lehess, akinek Ő látni szeretne Téged.

 

„Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek akkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” Zsid. 12:1

Sokszor elgondolkodtam azon, hogy vajon a rohanó hétköznapokban észreveszem e azokat az apró bizonyságokat? Tudom-e értékelni azt, amit Isten elrejt a szürke hétköznapokban, vagy pedig mindig a nagy, látható dolgokat keresem? Nagyon sokan belefáradnak abba és elcsüggednek, mert mindig a látványos, természetfeletti dolgokat keresik és várják. Pedig ha megtanulnánk észrevenni az apró csodákat, akkor sokkal hálásabbak tudnánk lenni ebben a folyton rohanó világban.

Isten folyamatosan jelen van az életünkben és sokszor észrevétlenül alakítja a dolgainkat, egy-egy napunkat. Hallhatunk ehhez hasonló kifejezéseket, hogy „Hála Istennek, hogy így alakult….”, „épp ott voltam akkor…”, „pont lekéstem azt a buszt…”, „pont arra mentem, mikor találkoztam egy rég nem látott ismerőssel….”. Lehetne még bőven folytatni, és sorolni ezeket és az ehhez hasonló mondatokat. Ezek nem a véletlen művei, nem véletlen, amikor jókor vagy jó helyen, vagy amikor pont megtörténik valami, ami feldobja a napod, mindez Isten ajándéka, amit elrejt a számunkra.

Aprónak tűnő dolgok, és ha elmeséled valakinek, talán semmit nem fog jelenteni neki, de neked mégis sokat jelentő dolgok lehetnek ezek. Isten tudja mindig, hogy mivel lepjen meg és mivel okozzon örömet, de ehhez az is kell, hogy észrevegyük ezeket a kis csodákat is.

Előfordul azonban olyan is, amikor bosszankodunk valami miatt, mert nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy mi szeretnénk. Pl. bosszankodunk, ha lekéssük a buszt, pedig lehet hogy Isten ezáltal megóvott minket egy balesettől. Sokszor bosszankodunk, zúgolódunk dolgok miatt, aztán később belátjuk, hogy hát Isten keze volt abban is.

Ha nyitott szemmel járunk, akkor meg fogjuk látni, azt ahogy Isten vezet, ahogy Isten ajtókat nyit előttünk, esetleg ajtókat zár be, hogy egy jobbat adjon. Tudja és ismeri a vágyainkat, a legapróbb vágyunktól kezdve a legnagyobbig. Neki fontosak a mi dolgaink,mert mi magunk fontosak vagyunk neki. Nagyon szeretem Pintér Béla egyik dalát, mely így hangzik: „Ha rólam van szó, nincs előtte akadály, ha rólam van szó jön tűzön és vízen át, mert Rólam van szó megmozgat minden követ, ha rólam van szó segítségemre siet.”

Nem könnyű, a mai világban, ami tele van háborúval, gonoszsággal, szeretetlenséggel, meglátni a jó dolgokat és Isten áldásait az életünkben, de mikor ha nem most kell meglátnunk ezeket és azt, hogy Istennek gondja van ránk. Ő ott akar lenni a mindennapjainkban, nézzünk körbe és járjunk nyitott szemmel és lássuk meg azt, ahogy Isten irányítja és alakítja az életünket, a sorsunkat, a jövőnket.

 

„ Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a tanácsadóban, az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját” Mikeás 7:5
„De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét, meghallgat engem az én Istenem” Mikeás 7:7

A Mikeás 7:5 Ige versének elolvasása után, bizonyára elgondolkodtok azon, hogy megszívlelendő -e ez a figyelmeztetés? Így van -e a valóságban? És ha igen, akkor mint emberi lények, mi a teendőnk? Ne szóljunk senkihez, tegyünk úgy, mint aki nem ismeri a másikat, vagy éppen haragszik rá?
Bölcs ember azonban elfogadja ezt a figyelmeztetést, mert tudja, hogy az Istentől van.
Ha őszintén megvalljuk magunknak, milyen sokszor nem voltunk bölcsek, és ennek milyen következményei lettek, akkor belátjuk, hogy a fenti Ige első betűjétől az utolsóig a mi védelmünket szolgálja.
Ha tömörebb formába szeretnénk önteni ezt a figyelmeztetést, akkor így hangzana: „Ne bízzál senkiben!”
Egy nagyon fontos üzenet ez az ember számára, amiben benne van a szeretet általi féltő figyelmeztetés.
Legtöbb ember, mikor valami baj történik vele, szereti elmondani, szereti kibeszélni, hogy mások sajnálják, szánják. Vagy csak egyszerűen szószaporítás miatt beszéli el a másik embernek.
Az Ige azt mondja: „ Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a tanácsadóban, azöledben ülő előtt is zárd be a szádnak ajtaját!”
Számos embernek vannak barátai, és úgy gondolja, ha segítségre lesz szüksége, akkor van kihez fordulnia. Van kivel elmenni egy kis sétára, stb.
Kedves testvéreim, nem akarlak elkeseríteni Titeket, de nagyon sokszor ez nem tölti be a várt reményt. Ugyanis a kedves barátod meghallgat, úgy tűnik, hogy még sajnál is, ami akkor jól esik, de kevés idő múlva azonban, visszahallod egész más köntösben a történetet.
Igazi barát nagyon kevés van! A keresztyén névvel lefedett emberek szíve, nem biztos, hogy megfelel annak az elvárásnak, ami tényleg azt diktálná, hogy legnagyobb titoktartásban kezelje embertársa rábízott titkát.
„Ne bízzatok a tanácsadóban”-folytatódik tovább a figyelmeztetés. Nem biztos, hogy az a másik ember azonosulni tud, az én helyzetemmel, és olyan tanácsot ad, ami az én számomra valóban megoldást jelent.
Hallottam olyan esetről, mikor egyik fiatalember a lebeszélte a barátját egy lányról, hogy saját maga kerüljön közelebb hozzá.
Vagy a másik ember addig ócsárolta az eladó lakást, hogy a vásárló lemondott róla, ő meg megvásárolta. És sorolhatnám a példákat.
Még családon belül is lehetnek olyan ellentétek, ami által a családtagok elfordulnak teljesen egymástól, és haraggal a szívükben halnak meg.
„Az öledben ülő”- azt jelenti, hogy hozzád a legközelebb álló ember, akitől már senki nincs fontosabb, senkit nem szeretsz jobban, de még ez előtt is nem kell minden titkot kifecsegni!
Miért? Azért, mert egyedül csak az Isten nem változik! Az ember megharagszik, elköltözik, másként dönt, meggyűlöl, irigy lesz stb. és ez által megváltozik a másikhoz való viszonya, rosszindulatúvá válhat.
Azt mondja az egyik kedvenc Igém: „Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled”Zsidók 13: 5 Ilyen csodálatos ígéret után, kit is keresnénk mást, mint hogy az Úrral osszunk meg minden titkunkat!
„Nem ember az Isten, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond -é valamit, hogy meg ne tenné, ígér -e valamit, hogy azt ne teljesítené?” IV.Mózes 23:19

Kedves Testvéreim! Az Igei alátámasztások hiszem, hogy teljesen meggyőztek titeket, hogy kire bízzátok titkaitokat, ki az, akihez bátran fordulhattok, mert az ígéretét soha nem változtatja meg.
Mikeás határozottan kijelenti: „ De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét, meghallgat engem az én Istenem”
Mikeás teljes hitét Istenbe fektette, ingathatatlanul bízik benne, és Tőle várja a szabadítását.
Tegyünk hát mi is le mindent az Isten kezébe, mert Ő az, Aki talál megoldást a mi bajainkra. „Megsebez, de be is kötöz”
És mint ahogy a kispróféta tudta, hogy egyedül Isten lesz az, Aki balzsam az ő sebeire, és titkait soha nem mondja el, akképpen cselekedjünk mi is! Legyünk óvatosak embertársainkkal, ha nem akarunk csalódni!
Mert minden változik, egyedül az Isten örök!!!

„Az én fülemnek hallásával hallottam felőled, most pedig szemeimmel látlak téged.” Jób 42, 5

Megdöbbent, ellenállást, tagadást vált ki, alkudozásra késztet. Vannak életünknek ilyen váratlan fordulatai. Sokszor azt is érezzük, hogy mindez még csak nem is igazságos velünk vagy másokkal szemben, és mégis megtörténhet. Vajon miért?

Néhányan még a keresztények közül is azt gondolják, hogy őket vagy szeretteiket nem érheti baj, mert hisznek Istenben. Az élet mégis valami mást mutat. Megtörténik a munkahely elvesztése, a betegség, a gyász, az anyagi és kapcsolati válság. Vajon miért?

Nehéz lenne egy ilyen apró gondolatburokban megválaszolni az emberiség egyik legnagyobb kérdését, de azt leírhatom, hogy mit értettem meg a saját életemre nézve. Jób könyve talán bele sem került volna a Bibliába, ha az a gazdag istenfélő ember marad a gyerekeivel és feleségével, akit a történet elején látunk. Az egész könyv a megpróbáltatás kemény tüzének alig kiállható lángjait mutatja be. Mindezek után azonban ő lehetett az az ember, aki – Isten által – példa számunkra a legnagyobb nyomorúságban is. A rengeteg csoda, amit Jézus az új szövetségben hajtott végre az embereken sosem jöhettek volna létre, ha nincs betegség, halál, fájdalom és ráutaltság, egy szóval az ember halandósága. Rá kellett jönnöm, hogy Isten újabb arcait csak egy módon ismerhetem meg, ha eddig nem látott mélységeket járok meg. A gyülekezetben múlt vasárnap elhangzott Lázár feltámasztásának története. Az is egy újabb színt mutatott meg nekem az Úrból. Márta és Mária is számon kérték Jézust, és azt mondták Neki: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” (János 11, 21) És ez talán igaz is. Akkor mégis, vajon miért maradt távol a Mester? Ismerték már jól a csodáit, hogy betegeket képes meggyógyítani, azonban ezúttal azt kellett megtapasztalniuk, hogy a negyednapos halottat is képes feltámasztani. Ellehetetlenítő érzés lehetett azt tudni, hogy ismerik az Urat, küldtek is Érte, ha jött volna, életben is tudta volna tartani Lázárt, de nem jött el. Vajon miért?

Várjuk a megváltást, a mennyei beavatkozást egy helyzetbe, de nem történik meg. Ismerős ez a megbénító érzés? Veszteg vannak az angyalok, még várat a Lélek és bekövetkezik valami, ami rettentő erővel súlyt le és a mélybe taszít. Jó ideig ott is tart, és alig tudsz magadhoz térni. Mondják a párkapcsolatokról is - igen bölcsen - hogy míg nem voltak igazi mélységek, konfliktusok és viták, addig nem is kipróbált a dolog, nem ismerhetjük eléggé a másikat. Istennel kapcsolatban is valahogy ezt értettem meg. Nem ismerhetem meg valós módon, míg élem a mindennapi kis életemet. Jólétben, örömben, egészségben, sikerben. Ezek könnyen abba a téves elképzelésbe ringathatnak minket, hogy individuális, független lények vagyunk, bízhatunk magunkban, ezt mi értük el, megy egyedül is. Pedig annyira nem! Összegezve, szükségünk van a próbákra, mert:

- Az Úr igazi közelségében lehetünk azok, akiknek teremtettünk. Igenis rá vagyunk utalva, összefonódva, magunkat feladva lehet és érdemes élni Vele!

- Isten új arcait, jellemének még ismeretlen vonásait csak az addig meg nem élt próbák fedik fel előttünk

Így lesz igazi és kipróbált kapcsolatunk Vele! Természetes, hogy nem várjuk a próbákat ezután sem tárt karokkal, de megadással és bizalommal legyünk az Úr felé! Hiszem, hogy Jóbhoz hasonlóan mi is megkapjuk hűségünk jutalmát.

 

A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített. 2 Tim 3,16-17

Ez talán az alaptézise a Biblia fontosságát vizsgáló igéknek. A fiatal Timóteusnak írja Pál bátorításként, hogy ne felejtse el, hogy milyen alapon kell megállnia. Minek kell hinnie, mi legyen a mérce számára. És bizony a mai kor emberének is szól e tanács. Sokan elavult könyvként tekintenek a Bibliára, mesekönyvnek, egymásnak ellent mondó állítások halmazának, emberek által kreált, ezért nem hiteles forrásnak tekintik, sőt keresztény karizmatikus egyházakban is sokszor háttérbe szorul a lelki ajándékok és a kegyelem hangsúlyozása mellett.

Pedig ahogyan ez az ige is mondja, a teljes írás Istentől van, nem véletlen, hogy egyes könyvek bekerültek vagy épp nem kerültek be a kész egészbe. Igaz, hogy emberek szavaztak arról, hogy hogyan álljon össze az Ige, de hiszem, hogy nem véletlenül kerültek bele azok a könyvek amik, Isten Szelleme, ahogyan vezette az írok kezeit, gondolatait, úgy vezette a zsinatot is annak összeszerkesztésekor.  Ebben hinni kell, ezt el kell fogadni. Ha nem hiszünk ebben, sosem leszünk hívőkké, a kételkedés írmagja már az alapoknál elvettetik a szívünkbe és kérdőjelezi meg Isten hatalmát. Szerintem sokunkban felmerül hívő életünkben ez a kétely, ha kicsit is beleássuk magunkat a történelembe, nem szégyen ez, de Isten fog adni világosságot, meggyőződést, például ezen ige alapján is.

Ha ezen túllépünk, megnyílik az Ige igazi valója. A minden mindennel összefüggő volta, évezredeken átívelő, mégis koherens szerkezete. Ezt emberek nem rakhatták így össze, csak Isten tudja így eggyé szerkeszteni a gondolatokat. Mint ahogyan csak Ő képes megeleveníteni most is előttünk az üzenetét, hogy a mai rohanó világban is felismerjük tanítását, tanácsait, melyek által jobb emberré válhatunk. A Biblia lassan az egyetlen forrás, ami az évezredek során mit sem változott értékeket hirdeti. Ma ezek az értékek már nem sokaknak számítanak, pedig csupán néhány évtizeddel ezelőtt is alapvetőek voltak… Innen is látszik, hogy mennyit változott a világ, mennyit változtak az emberek, és hogyan haladunk mind biztosabban a végítélet felé. A világ minden eszközt felhasznál, hogy elfordítsa tekintetünk az örök értékekről, a Lélek gyümölcséről.

Nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy magunktól nem tudunk tökéletesek lenni. Magunk erejéből nem leszünk jó cselekedetekre felkészítettek, nem fogunk az igazságban járni. Ha elfordítjuk tekintetünk az Írásról, a tekintélyről, amit nyújt, egy szempillantás alatt a széles úton találjuk magunk, az élet minden nap fog okot adni arra, hogy ne olvassuk, hogy káromkodjunk egy jó ízűt, hogy felhúzzuk magunkat jogtalanságokon, hogy elégedetlenkedjünk, hogy hazudjunk egy aprót és még sorolhatnám az egyre kisebbnek tűnő dolgokat, amelyek távolítanak tőle. De ha megfeszítjük magunkat, és átitatjuk gondolatainkat az írással, a kritikus helyzetekben eszünkbe fogja juttatni a Lélek a helyes választ, a jó hozzáállást és minden jó cselekedetre felkészítettek leszünk.

 

More Articles ...

  1. 2015. október 12. - 2015. október 18.
  2. 2015. október 5. - 2015. október 11.
  3. 2015. szeptember 28 - 2015. október 4.
  4. 2015. szeptember 21. - 2015. szeptember 27.
  5. 2015. szeptember 7. - 2015. szeptember 20.
Page 16 of 41