Könnyes szemmel dúdolgattam az éneket, miután választ kaptam arra a kérdésemre, hogy a sátán a fiatalok köréből, hogyan szedi az áldozatait. Szívem beleremeg az ének szépségébe, és mélységesen fáj, hogy az ismerőseim, hogyan menetelnek a pokol felé. Olvassátok az ének szövegét, majd hagylak benneteket szembesülni a valós tényekkel.

"Látom az élő Jézust, Tűzfelhőben visszatér,
És hódol majd a mindenség, Ő él!
Látom örök kegyelmét, elfedezni vétkeink,
Megváltottak éneklik:
Hozsánna, hozsánna,
Jöjj megváltó Királyunk!
Látok egy nemzedéket, kik tudják mi az elhívás,
Egy szent népet, mely hitben jár.
Egy nép, mely minden harcát,
Térden állva vívja meg,
Ébredést kér, és győztes lesz.
Hozsánna, Hozsánna,
Jöjj megváltó Királyunk!
Teremts bennem új szívet, hogy lássam, amit te,
Nyisd meg szemeimet!
Hadd szeressek úgy, mint te szerettél.
Fájjon az, mi neked fáj!
Hogy elvégezzem azt, amire elhívtál.
Hogy készen álljak majd előtted."

Nehéz az ének után megszólalni, hisz szívünk mélyéig áthatol, minden szava, és azonosulunk vele. Jézus követői, imádói éneklik az éneket, igaz nép, aki elhiszi, hogy Isten a Teremtő, elhiszi, hogy Jézus a Megváltó, és a Szent Szellem itt él a földön, Ő nekünk a Vigasztalónk, Pártfogónk, ahogy Jézus ezt megmondta!
Most mégis az ellenség munkájáról kell beszélnem, ami főleg a fiatalok között „menő”, ahogy szokták nevezni.
A Természetgyógyászat leple alá bújtatva, megy a fehér mágia, ami csupa jónak ígérkezik, és általa menetelnek a fiatalok a pokol felé. Csupa bátorítás: „Te lehetsz a magad Istene! A dolgok rendbe fognak jönni, ígérem neked! Kerüld el, akik helyetted akarnak dönteni, vedd saját kezedbe az életed irányítását! Csodálatos ember vagy, akarom, hogy tudd! stb. és csak nézzük, hogy öntörvényűek lesznek a gyerekek, magabiztosak, maguk felveszik a diák hitelt, abortuszt nem is kell megtudni a szülőnek. Mindez hatalmas eltávolodás Istentől, akit sokan meg sem ismertek. Saját megvallása által akar hozzájutni dolgokhoz, csak az a lényeg, hogy pozitív beszédeket mondjon ki! Nem orvoshoz, megy valaki, akinek a csigolyája fáj, hanem csontkovácshoz! „Ha neked nincs, majd én adok” mondják és egymásnak pozitív energiát adnak át! Elképesztő, ahogy elterjedt ez a hazugsággal átitatott sátáni praktika!
Mire számíthatunk? Az, hogy valamikor is voltak hitetlen emberek, azt tudjuk, ők nem fogadták el Istent. Nem hittek benne, de attól tiszteletben tartották a szülőt, tanárt stb.
Az ilyen irányzatot követő fiatalokat, hogy lehet már az iskolában visszafogni, akik öntörvényűek, akik maguk határozzák meg az életük útvonalát? Hogyan szól nekik a törvény?
A keresztyén ember alázatos, szelíd, Istenfélő, törvénytisztelő legnagyobb részt. Ezek táborának növekedése veszélybe hozza a világot, mert az idősek meghalnak, a fiatalok pedig be vannak oltva, a sátán oltóanyagával!!!
Mit kezd néhány év múlva a táradalom, ha ilyen emberek töltik be a munkahelyeket, (Orvosok, hivatalnokok,stb)
Mivé válik ez a világ?? Az Istenben való hit mesének fog számítani? Meddig mehet el a sátánnak eme aljas munkája, hogy fiatalok ezreit ragadja ki a nagy magabiztosság? A fazekas készíti a fazekat, és nem fordítva!! Kicsoda az ember, hogy el akar szakadni a Teremtőjétől? Magából akar Istent csinálni! Isten a dicsőségét senkinek nem adja! Hová fajul el az ember?
Szemem megtelik könnyekkel, mert érzem, magam kevés vagyok, látom a világ pusztulásának előkészületeit.
Testvérek! Ti, akik jól ismeritek az igazságot, segítsetek, és lassítsuk le ezt a folyamatot imáinkkal! Mi énekeljük a „Látom az Élő Jézust”a „Hozsánnát,” Fájjon nekünk is, ami Istennek Fáj, és mentsünk meg, akit még lehet! Gyermekeiteknek, ismerőseitek gyermekeinek mondjátok el az igazságot, hogy ha még van esélyük, vissza tudjanak kapaszkodni. Mert Isten, Jézus és a Szent Szellem akkor is van, ha ők nem hisznek benne!
Ismerjétek fel, nekünk hívőknek most óriási feladatunk van! Szükség van Ránk! Harcolnak az Ég angyalai, és ebben a harcba kell beszállnunk, hogy életeket mentsünk meg!! A hajó süllyedőben van, mentsünk ki, akiket még ki lehet menteni!


Egy újjászületett embernek azt mondja az ó-ember: „Annyi mindent kidobtál az életedből, pedig itthon még elmenne!”
Válasz: „Nem, én itthon is úgy akarok viselkedni, beszélni, mint a gyülekezetben, vagy más helyeken!”

Alkalom alatt, valamelyik keresztyén zsebében megszólal a mobiltelefon. Feláll, kimegy és az ajtón túl hangosan megbeszéli ügyes-bajos dolgait, majd visszajön, leül, és elkezd gondolkodni. Min? Valószínű azon, amit beszéltek. És közben elhangzott Isten üzenete! Vajon melyik volt fontosabb, Isten vagy a telefonáló üzenete?

Egy keresztyén férfi letérdelve imádkozott, miközben néhány pillanat múlva, a telefon megszólalt. Ő félbehagyta az Istennel való beszélgetését, felállt és felvette a telefont. Hitetlen munkahelyi kollégája boldogan közölte a hírt, hogy milyen nagy halat fogott. Jól átbeszélték az örömhírt, és elköszöntek egymástól. Majd újra letérdelt, és azon gondolkodott, hogy hol is hagyta abba? Segítsek???Inkább bocsánattal kell kezdeni, hogy Istennél volt fontosabb személy, aki miatt félbeszakította a beszélgetést! És most lehet elölről kezdeni, mert ezt kívánja Isten iránti tisztelet, sőt azt, hogy imádkozás közben soha ne vegyük fel a telefont! Gondoskodjunk róla, hogy tegyük magunkat szabaddá ez időre!!!!

 

Nemrég eszembe jutott egy valós történet, ami közel 30 éves.
Emlékszek a lányom 6 éves volt, és évnyitó után bementünk az osztályterembe, hogy a kis leendő iskolás gyerekek ismerkedjenek az osztályteremmel.
A kislányom beült a padba, és mellé ült a szomszéd kislány. Egy pillanat alatt előjött az utcában lakó 3. kislány, és beült a padba melléjük. A harmadikként érkezett kislány addig fészkelődött, míg egyre arrébb tolta a középsőt, aki kiszorította az én lányomat. Egyszer csak azt láttam, hogy a lányom a földre esett, mert a középen ülő kislány már az ő helyén ült.
Szomorúan láttam, hogy már 6 éves korban megpróbálja egyik gyerek a másikat kitúrni a helyéről, és amit a példa mutatta sikerült is. Elgondolkoztam rajta, hogy a felnőtt emberek ezt még inkább megteszik. Nem törődve azzal, hogy a másiknak hogyan esik, csak az a fontos, hogy neki sikerüljön. A másik helyére pályázik, akkor is ha semmit nem tett azért a helyért, de hatalmával, erejénél, vagy leleményességével véghez viszi. Számtalan példát látunk erre az életben.
A napokban a kezembe került egy folyóirat, amiben egy kis történetet olvastam. Volt egy szegény asszony, akinek volt 12 gyermeke. Békességben, szeretetben éltek, de a mindennapi kenyeret alig tudta nekik előteremteni. Mindegyik gyermekét nagyon szerette, és mindig megpróbált kedvüket keresni.
Egyszer arra sétált egy gazdag gyermek nélküli asszony, akinek nagyon megtetszett az udvaron játszó gyermekek közül egy kisfiú. Odaszólította a szegény asszonyt, és azt mondta neki: Neked úgyis olyan sok gyermeked van, és nem fog hiányozni, ha nekem adod azt a kisfiút, aki ott játszik az udvaron. Adok érte annyi pénzt, hogy a többi gyerekeidnek egy kis jómódot tudsz belőle biztosítani.
A szegény asszony előhozta a kisfiút, és könnyes szemmel azt mondta: „Nem adhatom ezt a gyereket, mert nekem is csak egy van belőle. Mind- mind más! Más a természete, más a kinézete, másként ragaszkodnak hozzám. Nem adom egyiket sem, mert nekem is mindből egy van! „- és szeméből kigördült a könny.
Nem tudott mit tenni a gazdag nő, gőgösen tovább ment. A szegény asszony átölelte gyermekeit, akik körbefogták, és könnyes szemmel nézte őket. Mind-mind más, de a szeretet a szívükben egy volt. Mert a szívből jövő igaz szeretet összeköti a szegénységben is élő embereket.
És a két történet, nem egyről szólt, de mégis átgondoljuk, hasonlítanak egymáshoz. Mindkettőben a nem Istentől való emberi természet okozott sérülést, annak, aki szerényebb szegényebb, jobb lelkű volt.
A lányom ma már felnőtt, de ma is kiszorítanák a padból, és a szegény asszony ma sem adná oda a gyermekeit, mert mindet szereti.
Megfordult a fejembe, hogy az említett kislány vajon kiesett e már a „padból” valaki miatt, és a gazdag nőtől akartak e elvenni olyat, amihez a szíve ragaszkodott? Nem tudni, de egyben biztosak lehetünk, Isten igazsága mindenkit utol ér!

 

Néhány évvel ezelőtt történt, hogy az imateremben a pásztor közé ment a soroknak és imádkozott a testvérekért. Én, ha csak mód volt rá, mindig imádkoztattam magamért és ezen az alkalmon is így történt.
Mikor a lelkész rám tette a kezét éreztem, hogy Isten üzenni akar általa. Boldogság öntötte el a szívemet, aztán az imádkozás végén ezt mondta: „Légy áldott, légy áldássá!”éreztem, hogy az üzenet, amit vártam most elhangzott. A pásztor által megáldott az Úr! Akkor elsírtam magam, de ma is könnyet csal a szemembe ez a mondat.
A kapott és tovább adott áldás ma már világos a számomra. Áldássá úgy lehetünk mások számára, ha mi magunk is áldást nyerünk.
Néha a magamba mélyülve boncolgatom Isten tervét az életemre nézve.. Ékes rendben épül minden egymásra.
A megtérésem : Talán soha nem valósult volna meg, ha az életem nyugodt kiegyensúlyozott lett volna. De vágytam arra, hogy változás történjen az életembe, és megtértem az Úrhoz. (Ma már tudom, hogy hálából kellett volna megtérni, nem pedig az én érdekeim miatt.)
Komolyan vettem a döntésemet, hűségesen jártam a gyülekezetbe, szép lassan növekedtem hitben, és kaptam a Szent Szellem ajándékait.
Elsőként a lelkek megkülönböztetése ajándékát: 1994-ben kaptam meg. Csodálatos átéléseim voltak a Menny lakóival, de ugyanakkor a démonokat is sikerült megismerni. A látomásoknak éppen ez volt a célja, mint utólag látom, hogy a kettő közötti különbséget jól felismerjem. Nagyon fontos ez az ajándék, a szabadító szolgálathoz pedig nélkülözhetetlen. Így a szellemvilágban az ajándék segítségével eligazodok, és Jézus nevében pedig mehetek az ellenség ellen.
2003-ban Evangélista elhívást kaptam, ami arról szólt, hogy egy délelőtt imádkozás alatt, nyitott látomásban láttam egy kopár sziklás helyet, ahol nem volt élet. És kijelentésben kaptam: hogy 1 év a felkészülési idő. A szolgálatra 2004 dec.-ben Lovardában megrendezésre kerülő ökumenikus alkalmon a baptista pásztor kent fel. Felejthetetlen volt ez az este! Miután a pásztorral elmondtuk a szolgálatba lépés imáját, ő maga is áldást kért rám, majd a kezét felemelve  azt mondta? „Katalin menj  és vigyed az evangéliumot! Ne hátrálj meg, légy bátor és erős! Ezalatt míg a helyemre mentem, a több százan a terembe lévő testvérek tapsoltak. Csodálatos volt, és arra gondoltam, milyen lehet a Mennyben majd, ha itt a földön is megérhetjük ezt a boldogságot. Éreztem, hogy a taps nekem szólt, hogy az Istennek szánt munkámhoz adjon erőt! Éreztem a Szent Szellem jelenlétét a terembe, éreztem, ahogy átölel engem is. Öröm és boldogság töltötte be a szívemet!
Megkaptam a nyelveken szólás ajándékát is 2005.06.09-én. Előző nap imádkozás után ezt az Igét kaptam: „És én megerősítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr” Ezékiel 16: 62 Kíváncsian vártam, hogy az Úr mit fog cselekedni, ami által felismerem, az Ige üzenetét. És másnap, vagyis 9-én megkaptam a nyelveken szólást. Különleges formában. Miközben letérdelve imádkoztam, és ment a dicsőítő zene a magnón előttem, egyszer csak a nyelvem elfordult, és elkezdtem olyan nyelven imádkozni, amit nem értettem. Gyorsan az előttem lévő magnó kazettára felvettem. Majd megkérdeztem a szomszédban lakó fiamat, aki mosolyogva mondta, hogy megkaptam a nyelveken szólást.
És egy napon az történt, hogy az evangélista elhívásomkor kapott prófécia bevalósult. Létre jött az Úr segítségével, egy Missziós gyülekezet, ahol szolgálnom kellett.

És most eszembe jutott a következő Ige, amit Salamon könyörgő imában kért Istentől:” És most, Óh Uram Istenem, te tetted a te szolgádat királlyá, Dávid az én Atyám helyett. Én pedig kicsiny vagyok, nem tudok kimenni, és bejönni.
És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál, nagy nép ez, ami meg nem számlálhatik, meg sem iratathatik a sokaság miatt.
Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és a gonosz között. Mert kicsoda kormányozhatja a Te nagy népedet?”I Királyok 3:7-9

 

Emlékszem David Wilkerson könyvében olvashattuk: Utolsó figyelmeztetés Amerikának!
Vajon, naponta hány és hány figyelmeztetést kapunk Istentől, ami nekünk embereknek szól? Miért nem halljuk, látjuk meg, és miért nem hisszük el, hogy ez mind a mi megmentésünk miatt van????
A napokban hallhattuk annak a tragédiának hírét, ami Nyíregyházán történt, hogy egy lelkipásztor bemerítés közben áramütés által a vízben meghalt.
Mély megdöbbenés hívők, és hitetlenek arcán és keresik a választ rá. Nem nyilvánítanak véleményt, mert legtöbbjük, az emberi sajnálkozással van elfoglalva, mások a mikrofon műszaki állapotát kutatják, még mások nem találnak magyarázatot. Nem merik a pásztor esetleges bűneit kutatni, hisz illetlenség lenne, ezért inkább hallgatnak. Egy idő után elfelejtődik az egész.
Kedves Testvéreim! E látványos tragédia, mindenkit megrázott, de nem gondol senki arra, hogy ez Istentől való figyelmeztetés?
Wilkerson a Gyötrődés c. tanításában sírva kérdezi: „Hova lettek a gyötrődések a bűneink felett?” Nincsenek! Nem érzik a hívők a bűneiket, mert azt gondolják Jézus meghalt és ezzel le is van tudva! Mind azt, mit naponta elkövetünk, elmehetünk mellette, hisz Jézus a bűneink miatt kifizette az árat!
Sajnálatos ez a hozzáállás, mert ez csak egy része, Ő már megtette, amit értünk vállalt. Most mi következünk! Jézus meghalt a bűneink miatt, de nekünk naponta fel kell ismerni, megvallani, bocsánatot kérni érte, és elhagyni a bűneinket! Ha nem ezt tesszük, hanem a kifizetett árra gondolunk, akkor előbb utóbb olyan mélyen leszünk a bűnbe, hogy ki sem látszunk belőle!
Mi megtért emberek, az Isten nélkülieket próbáljuk az Úrhoz vinni, megrójuk őket a hitetlenségük miatt. De ki figyelmezteti a szolgálókat, akik a Mennybe szóló biztos belépőjüket szorongatják a kezükbe? Legtöbbször oly magabiztossággal, mintha rájuk a bűnmegvallás nem vonatkozna.
Lehetséges, hogy ez az Isten által adott figyelmeztetés éppen a szolgálóknak és a híveknek szól. Épp egy ilyen ünnepi alkalomkor, egy lelkipásztor halála talán nagyobb figyelmet vált ki, azok számára, akiknek szól! Nem tudhatjuk, hogy mikor kit használ fel az Úr, arra, hogy üzenjen általa. Most talán ezt a pásztort használta fel.
Testvéreim, titulussal nem lehet a Mennybe kerülni!! Bármilyen nagy szolgáló vagy is a Gyülekezetben, neked is térdeiden kell megharcolni a Mennybe való bejutásért. Nincs biztosítva egyetlen szolgálónak, hívőnek sem az örök élete, csak ha valójában megéli mindazt, amit Jézus elvár tőle!!!
Látjuk, Istennek nem a hely, a szolgáló, az alkalom számít, hanem az, hogy hogyan mentse meg még a földön élő embereket? Mivel, és kivel üzenjen?
Emlékeztek a gazdag és Lázár történetére? Lázár Ábrahám kebelén nyugszik, a gazdag ember pedig a pokolba gyötrődik. És azt mondta: „Atyám Ábrahám, könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujja hegyét a vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet, mert gyötrődöm a lángokban.”
Ábrahám megfelelt a gazdag embernek, hogy ő a javait a földön elvette.
Majd újra szólt a gazdag: „ Kérlek azért bocsásd el őt az én Atyám házához, Mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide , e gyötrelem helyére ne jussanak!”
„ Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és Prófétájuk, hallgassák azokat!”
„ Amaz pedig monda: Nem úgy Atyám Ábrahám, hanem ha a halottak közzül megy valaki hozzájuk, megtérnek.
„Ő pedig monda neki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közzül feltámad”
Igen, sajnos a mai keresztyén világra jellemző ez a hozzáállás, nem veszik komolyan a figyelmeztetéseket. Nincsenek Mózesük, és nincsenek Prófétáik! Miért, mert talán nem azt hallanák, ami szeretnének hallani?
Pedig az Úr visszajövetele közel, és nagyon sok ember hitetlenként él, sok ember két úton jár, és nagyon kevesen vannak azok, akik be is tartják mindazt, amit az Úr elvár tőlük.
Az említett tragédiát vegyük komolyan! Látjuk, hogy sem a templom, sem a lelkipásztor, sem a legszentebb alkalom, nem tud védelmet nyújtani az ember számára, csak Jézus Krisztus!
Vegyük figyelmeztetésnek, amit az Úr adott a mi számunkra, azért, hogy felrázzon bennünket, a magabiztosságunkból.
Mi keresztyének, ne azon töprengjünk, ki volt a hibás a tragédia létrejötte miatt, hanem arra tekintsünk, hogy az Úr kemény, megrázó helyzetet választott, hogy te és én felkapjuk a fejünket rá !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Miattam és miattad történt, mert az Úr fel akar bennünket ébreszteni, hogy van rendezni valónk Vele. „ Hova lettek a gyötrődések a bűneink felett?” Van rendeznivalónk naponta az Úrral, hisz titulussal nem lehet a Mennybe kerülni!!!!!

 

Sosem fogjuk elfelejteni azt a rettenetes terrortámadást, amely 2011.szeptember 11.-én érte az Egyesült Államokat. Nem tudom, eljutottak hozzád azok a felrázó gondolatok, amelyeket az ismert Amerikai prédikátor, Billy Graham lánya mondott el rádióinterjúban arra a kérdésre, hogy hogyan engedhette ezt meg Isten?
„ Hisszük, hogy az Isten számára ugyanolyan megrázó volt, mint számunkra. Mégis szeretném, ha belegondolnánk abba, hogy hosszú évek óta azt mondogatjuk az Istennek, hogy tűnjön el az iskoláinkból, sőt az egész életünkből. És mert Ő tapintatos, ezért csendesen visszahúzódott. Milyen alapon várhatnánk Isten áldását és védelmét, miközben azt követeljük, hogy minket hagyjon békén!
Csak néhány példa erre:
- Úgy gondolom, hogy az ismert ateista, Madaline Murray O’Hare panaszt emelt és azt mondta, hogy nem akar több imádságot az iskoláinkban. És mi azt mondtuk: Rendben! – Őt később meggyilkolták!
- Aztán Benjamin Spock azt mondta, hogy ne fegyelmezzük a gyerekeinket, ha rosszul viselik magukat. Ettől kárt szenvedhet a kicsi személyiségük, és esetleg megsérülhet az önbecsülésük. És mi megint azt mondtuk, hogy: Rendben!- Spock doktor fia öngyilkos lett!
- Aztán valaki azzal a véleménnyel jött, hogy meg kell engedni a lányainknak, ha úgy akarják, akkor végeztessenek abortuszt. Erről még a szüleinek sem kell tudni. Erre is azt mondtuk: Rendben!
- Aztán az iskolavezetésben úgy gondolták, hogy a fiúk úgy is megteszik, adjunk hát nekik gumióvszert, hadd töltsék kedvüket. És mi megint azt mondtuk, hogy Rendben!
- Aztán néhány magas rangú hivatalnok úgy döntött, amíg valaki elvégzi a munkáját, és a gazdaság működik addig teljesen mindegy, mi történik a magánéletében.
- Aztán valakinek olyan ötlete támadt, hogy nyomtassunk olyan újságokat, és könyveket, amelyekben meztelen nők vannak, és nevezzük ezt a női test szépsége egészséges csodálatának, és mi megint azt mondtuk: Rendben!
- Aztán valaki ebben a csodálatban, egy lépéssel tovább ment, és interneten gyermekpornográfiát tett közzé, hogy mindenki számára hozzáférhetőek legyenek ezek az erkölcstelen képek. Erre is azt mondtuk: Rendben!
- Végül egyre több könyv, film, dal terjed el amely erőszakra, kábítószer fogyasztásra, öngyilkosságra, sátánizmusra, és természetfeletti erőkkel való kapcsolatfelvételre bátorít. Azt mondták, hogy ez csak szórakozás, és nincs semmi rossz következménye.
Miért nem működik gyermekeink lelkiismerete, ahogyan kellene?
Igen kérdezzük meg saját magunktól, hogy miért nem működik a gyermekeink lelkiismerete úgy, ahogy kellene, és miért nem tudnak különbséget tenni, a jó és a rossz között? Azt kérdezzük, miért nem okoz nekik problémát, hogy megöljék osztálytársaikat, vagy saját magukat?
Ha alaposan belegondolunk, egy napon valószínű rá fogunk jönni, hogy arról van szó, hogy amit vetettünk azt kell aratnunk!
Miért Istent vádoljuk azokért a gonosz tettekért, amelyeket felelőtlen emberek követnek el?
Kedves Isten!Miért nem mentetted meg azt a kislányt, akit nemrég az iskolában öltek meg?Üdvözlettel egy érintett tanuló
Mit felehet Isten erre a vádaskodásra? Valószínű ezt.
Kedves érintett tanuló! Nem léphetek be az iskolába, ki vagyok onnan tiltva. Ezért a továbbiakban, Én semmit nem tehetek értetek. Üdvözlettel Isten.
- Különös, hogy az ember milyen könnyen semmibe veszik Istent, és aztán csodálkoznak, hogy miért halad az emberiség a pusztulás felé?
- Különös, hogy milyen könnyen elhisszük amit az újságok írnak, de azt, amit a Biblia ír, azt megkérdőjelezzük.
- Különös, hogy milyen buzgón olvassuk napról napra az újságokat, és milyen kevésbé foglalkozunk a Bibliával! Az Élet könyvével! Szomorú, hogy milyen hamar szét lehet küldeni 1000 viccet, amelyek aztán futótűzként terjednek el, de ha Istennel kapcsolatos üzeneteket indítunk útnak, azok elvesznek a semmiben!
- De az is különös, hogy elmehet valaki a vasárnapi Istentiszteletre,és azt a benyomást keltheti, hogy hisz Jézus Krisztusban, az Ő válságában, a hét többi napján mégis néma marad, és senki nem gondolja, hogy ő keresztyén.
Nevetsz? Ezen tulajdonképpen sírni kellene Add tovább ezt az üzenete, ha szerinted érdemes elgondolkodni rajta, amit mi elmondtunk!
De ha nem adod tovább és ezután is hallgatsz, akkor hagyd abba a  panaszkodást, hogy milyen rossz a helyzet a világban, családokban, politikában, társadalomban, és a munkahelyeken!
„NE TÉVELYEGJETEK: ISTENT NEM LEHET MEGCSÚFOLNI. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni” (Galata 6:7)

Kedves Olvasó!Világunk valóban halálos betegségben szenved! Népeink, erkölcsi és szellemi összeomlás szélén állnak. Azonban alapjában véve nem a szociális háló jelenti elsősorban a problémát, nem is a terroristák bombái, vagy éppen az utcasarkon árusított kábítószer.
Miért nem értjük már végre meg, hogy az ember azt aratja, amit vetett! (Galata 6:7)
Léteznek olyan egyszerű szellemi törvények, amit senki sem hagyhat figyelmen kívül. Ez az Örökkévalóságra is érvényes. A Biblia a Prédikátor könyvében ezt mondja: „Ha ledől a fa, ugyan azon a helyen van, ahová ledől.”Ez teljesen világos! Ahogyan él az ember, úgy hal meg. Amilyenné itt kezdett válni, lénye olyan marad a testi halála után is, az örökkévalóságban. Csak nem mindegy hol töltjük az örökkévalóságot: A Menyben, vagy a Pokolban?
Egyedül Jézus Krisztus tud megszabadítani az örök kárhozattól. Ő a Golgotai kereszten az egész világ bűnei miatt meghalt, helyettünk szenvedte el a büntetést. De feltámadt a halálból dicsőséges testbe, és mindazokat képes átmenteni, akik Hozzá fordulnak. Ő a világ Megváltója!!!

Írta:Wilheim Pohis
Evangéliumi kiadó

 

- Építése 1908. márc. 31-én kezdődött.
- 1911 tavaszára készült el. Ez volt az emberi kéz által készített legnagyobb mozgó tárgy.
- 1912. április 14-én a Titanic elsüllyedt az első útján.
- A 3 részre tört roncsot 1985. szeptember 1-jén találták meg.
- 46329 BRT (Bruttó regisztertonna)
- 269 m hosszú
- 28 m széles
- 31 m teljes magas
- 22 csomó maximális sebesség (40.7 km)
- 20 mentőcsónak max. 1178 személy számára
- 3547 utas volt a fedélzet befogadó képessége.
- 1316 utas volt a fedélzeten az első út során.
- 891 tagja volt a legénységnek az első út során.
- 1502 volt az elsüllyedéskor
- 705 túlélő volt
- 1912. Április 14.-e különleges dátum a tengerészet történetében, de az emberiség történetében is. Ezen a napon süllyedt el a Titanic 2 óra 40 perc alatt, miután Új-fundlandtól 300 mérföldre, délkeletre egy jéghegynek ütközött. Ez alatt a rövid idő alatt példátlan jelenetek játszódtak le a luxus gőzös fedélzetén.
A szerencsétlenség kimenetele: Április 13.-án hat jéghegyveszélyről szóló figyelmeztetés futott be John Philips rádiós tiszthez. Ő azonban túlságosan el volt foglalva azzal, hogy megválaszolja a szerencsekívánó táviratokat és ezekről nem nagyon vett tudomást. Végül feldühödve a gyakori rádiós figyelmeztetéseken így válaszolt a közelben tartózkodó „Californiának” - Hagyjatok már békén! Az ottani rádiós erre elhagyta a rádiós helyiséget, és nem hallotta meg a később befutó SOS hívásokat. A Titanic nem csökkentette a nagy sebességét és sebesen haladt tovább a célja felé.
Órákkal később a halállal szemben nézve John Philips megbánta a hanyagságát és így kiáltott: „Istenem bocsáss meg nekem! Istenem bocsáss meg nekem!”
23.40-kor a hajó orra neki ütközött a jéghegynek. A hajó oldala több helyen felszakadt,
És a víz beáramlott a belsejébe. Miután a kapitány, a tervező, és a felelős tisztje megvizsgálták a helyzetet, világossá vált, hogy a Titanic már csak vagy 2 órát marad fent a víz felszínén. 0.10 perckor Smith kapitány elrendelte a mentőcsónakok leeresztését. Ezekből azonban túlságosan is kevés volt a hajó fedélzetén. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a mentési akció elején alig hitte el valaki, hogy a Titanic valóban el fog süllyedni. Ezért az első vízre bocsátott csónakok túlságosan kihasználatlanok maradtak. Olyannyira, hogy a kapitány egy részét beparancsolta a mentő csónakokba, mivel az utasok vonakodtak beszállni.
Nem voltak vészjelző rakéták, ezért tűzijáték rakétákat lőttek ki, amelyeket egy távolba elhaladó hajóról megcsodáltak.
1.25 perckor kitört a pánik. A Titanic 1óra 25-kor adta le az utolsó rádió adását. Körülbelül a 2.20 kor a Titanic 3 darabra tört. Az első és a középső része pedig ezt követően gyorsan elsüllyedt. A hátsó rész visszazuhant a vízre, és lassan süllyedt el.
1500 ember maradt a fedélzeten az utolsó pillanatig, akiket az elsüllyeszthetetlen Titanic magával ragadott a halálba.
Jelenetek: A Titanic építője az utolsó perceit a dohányzó szobában töltötte, ahol újra és újra egy fali festményre meredt. Ennek a felirata a következő volt: „Az eljövendő új világ”
Bruce Ismay a Titanic résztulajdonosa és a hajót építtető White Star Company ügyvezető igazgatója volt. Ő volt a felelős azért, hogy nem volt elegendő mentőcsónak a Titanicon. Amikor azonban a Titanic elsüllyedt, mégis követelte, hogy adják neki az egyik sokak által vágyott helyet, beszállt az egyik mentőcsónakba, és túlélte a tragédiát.
Daniel Buckley, aki 3. osztályon utazott, nőnek öltözött, és így ki tudott harcolni magának egy helyett az egyik mentőcsónakban.
Isador Sraus egy gazdag kereskedő felesége  besegítette szolgálóját a 8. számú csónakba, vállára borította a szőrme kabátját és ezt mondta: „Hadd tartsa melegen magát ez a kabát, nekem már nem lesz rá szükségem.”
Hihetetlen jelenetek játszódtak le a jéghideg vízben. Egy túlélő hadnagy később azt mondta: A haldoklók szívbe markoló segélykiáltásai mai napig itt csengenek a fülembe. Halálom napjáig nem fogom azokat elfelejteni.
Amikor leeresztették a 6. csónakot Hitchens azt a parancsot kapta Smith kapitánytól, hogy vegyen fel még többet a hideg vízben úszó utasok közül. Ő azonban vonakodott és azt felelte: „Ez most a mi életünk és nem a magáé.” És senkit nem vettek be a csónakba.
John Harper evangélista miután a Titanic elsüllyedt ő is küzdött a vízbe fulladás és a hideg halál ellen. Meggyőződése keresztyén volt és nem félt a haláltól. A vízben evezve deszkába kapaszkodva egy alak úszott felé. Ő odakiáltott a hajótöröttnek: „Van -e üdvösséged?” Jött vissza a válasz: „Nincs!”Az evangélista így kiáltott: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz” De még mielőtt az az ember vissza válaszolhatott volna, a hullámok magukkal ragadták a sötétségbe. Mintha véletlen lett volna, az áramlatok egy másik pillanatban újra egymás közelébe sodorták őket. Az evangélista még egyszer odakiáltott neki: Van -e üdvösséged? És újra az a válasz jött, hogy: nincs! Utolsó erejét összeszedve még egyszer odakiáltott neki: „Higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz!”A hajótöröttet később ki tudták menteni és megmenekült.
Amikor kitört a pánik a zenekar vidám zenét játszott. Mikor egyre komolyodott a helyzet, a zenekar vezetője felszólította az utasokat, hogy keresztyén éneket énekeljenek. „Hadd menjek Istenem mindig Feléd”. Ezek voltak az utolsó zenei hangok a fedélzeten.  Később megtalálták a karmester holtestét és szülővárosában egy hősnek kijáró temetést rendeztek neki.
Kedves Olvasó!!! Vajon mit számít egy élet végén minek van értéke? Úgy gondolom, hogy a Titanic története arra szólít fel minket, hogy választ keressünk erre a kérdésre. A Titanic elsüllyeszthetetlennek számított, az egész nép büszkesége volt!
A hajó oldalára ez volt feljegyezve: „Nincs szükségünk Istenre””NO GOD” Amikor a Titanic elindult 3 osztályba voltak sorolva. Előkelőek, középrétegűek, egyszerű nép. Mikor a hajó elsüllyedt mindez, nem számított többet! Mindenki a túlélésért küzdött! Merre tart tulajdonképpen ez az utolsó utazás? És a Titanic utolsó melódiája adta meg a választ: „Had menjek Istenem mindig Feléd!”
A Biblia azt mondja: A legeslegutolsó út, az Élet Urához, a Teremtőhöz vezet! És akkor nem számít, valaki szegény vagy gazdag, képzett vagy nem. Nem számítanak az életben elért teljesítmények! Ugyan úgy nem számítanak a felekezetek, vallások.
Egyedül az számít, hogy valaki megbékélt -e Istennel, és van -e üdvössége? Vagy másképpen fogalmazva, hogy egy ember megragadta -e Isten kinyújtott kezét, és e kezet fogva átmegy az örök életbe!
Jézus Krisztus azért jött erre a világra, hogy bennünket megbékéltessen ezzel a világgal. Mivel mi nem vagyunk képesek megtenni saját erőnkből, Isten Fia mindent elvégzett a kereszten a mi üdvösségünkért!
Az egyik Karácsonyi ének azt mondja: „Krisztus, a Megváltó itt van”Igen Ő valóban itt van! Most már egyedül és kizárólag rajtunk múlik, hogy elfogadjuk -e a Megváltást!
A Biblia azt mondja: „Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, az megbékél Istennel.”
Én is oda szeretnék kiáltani neked, hogy megbékéltél Istennel? Isten kezét fogva járod az életedet, és tudod, hogy az utolsó utazás Istenhez vezet? Kérlek, ne várd meg míg elér egy szerencsétlenség, hogy ez a kérdés tisztázódjon. Addig se várj, míg megőszülsz, és öreg leszel! De ha már az vagy, akkor nincs fontosabb, hogy békét köss Istennel! Csak akkor vághatsz bele bizakodva az utolsó útnak, ha ez megtörtént!
Ha Jézus Krisztus a Megváltód lett elnyerted a bűneid bocsánatát! Békességed van Istennel és tiéd az örök élet. Akkor az élő Istennel naponta kapcsolatban élsz, és tudni fogod, hogy minden nap közelebb visz a célhoz, hogy megérkezz Isten világába Ő magához!

Írta: WiernerSchlittenhardt
Alexander Seibel
Kiadta:Evangéliumi Kiadó

 

Tudjuk e mindnyájan mi az Istenfélelem? Nem azt jelenti, hogy az Istentől féljünk! Hanem azt, hogy azoktól a bűnöktől féljünk, amik elválasztanak Istentől! Elkerülni a bűnöket, azért, hogy el ne szakadjunk Istentől.
A különböző Bibliai történetekben olvashatjuk, hogy az emberbe soha nem volt Istenfélelem. Láthatjuk Ádámot és Évát, akik nem törődtek azzal, hogy Isten eltiltotta az élet fájától őket, gondolkodás nélkül nyúltak a felkínált lehetőség után.
Nem csak a gyilkosság, a rablás, verekedés, csalás stb a bűn, hanem az is, amit el sem végeztünk, csak felkínálkozott a gondolatunkban. Ilyen pl. a paráznaság, vagy egy kevésbé szimpatikus személlyel való kitolás, stb.
Az Istentől való elszakadás az ember számára a legborzasztóbb dolog, mert elszakad az örök élet lehetőségétől! És ezt maga az ember választja. Tudatosan, vagy tudatlanul, de a döntési jog mindig az emberen múlik. Isten szabad akaratot adott nekünk, és nem kényszerít senkit a megtérésre.
Az Istenfélelem minden hívő számára, nagyon fontos feladat! Ezt nem lehet eltusolni, nem lehet nem beszélni róla, nem lehet könnyen venni, hisz erre a lapra van feltéve minden embernek az élete!
Ha van Istenfélelmed, akkor ragaszkodsz a Megváltódhoz, kerülöd a bűnt, ami elválaszt Istentől, keskeny úton jársz szigorúan, és ha mégis megbotlasz, esetleg elesel, felismered az okot, igyekszel helyre hozni minél hamarabb.  
Mikor elmegy a fejed felett egy repülő, vagy helikopter, esetleg valami légballon, megállsz, és a fejed az ég felé fordítod. Nézed és csodálod azt. Belegondoltál már abba, hogy eljön egy nap, mikor rendezetlen bűnökkel megpakolva állsz, és nézel az Ég felé, ahol Jézus megjelenik. És azt mondja az Ige : „Minden szem meglátja Őt”És látod hogy mellőled a férjedet, vagy gyermekedet, elhívja az Úr, és te ott maradsz. Vagy téged elragad az Úr, és a szeretett gyermeked ott marad a földön, mert soha nem beszéltél neki a Megváltásról! Akkor már eljön az a pillanat, amikor semmit nem tudsz megváltoztatni. Ha bűneidet nem rendezted itt maradsz. Azért van még a kegyelmi idő, hogy most rendezzük, míg lehetőségünk van rá.
Érzed már az Istenfélelem fontosságát? Mert akkor hiába mondod, hogy a te nevedben űztünk ördögöket, stb, azt mondja Jézus: „Nem ismerlek titeket!”
Ti akik már Jézuséi vagytok, éljetek minden nap Istenfélelembe! Mert ha ezt teszitek, a keskeny úton haladva, biztos a Mennybe jutásotok.
Keressétek azokat, akik még nem ismerik a Megváltót, tegyétek számukra elérhetővé, mindazt, amit mi tudunk az Istenfélelemről, ők megtudhassák! Hogy ők is beállhassanak Isten táborába.

 

Egy jómódú gazda büszkén hajtott végig a tüzes paripájával. Szembe jött vele egy hívő házaspár, és mikor közel ért hozzájuk, a jámbor emberek szemébe csapdosott. Azok egy rossz szóval sem illették az embert. Azonban alig tettek egy pár lépést, zörrenésre, jajgatásra lettek figyelmesek. Visszatekintettek, és szörnyű kép tárult elébük. A gazdát kocsival együtt belerántották a lovak az árokba. Visszaszaladtak a megostorozott hívők, és kiszabadították az ellenséget kocsival, lovakkal, és barátságos szavakkal útnak eresztették.
Eleven szenet gyűjtöttek az ellenség fejére.


Harmadik példát egy hívő katona szolgáltat a címünk igazságára.

A hadseregben, hitetlen katonatársai meg akarták botránkoztatni Krisztus katonáját. A leggonoszabb dolgokat használták fel vele szemben. Az ágyát össze-vissza hányták, a fegyverét eldugták, és mikor imádkozott, a lábaikat a lábába, aggatták, és ruháját bepiszkolták. Egy reggelre a kipucolt csizmáját teljesen besározták. De ő nem botránkozott meg. Kipucolta nem csak a magáét, hanem azokét is akikről tudta, hogy bűnösek.
Eleven szenet gyűjtött a fejükön.


1935-ös „Olvasd” Keresztyén lapból


More Articles ...

  1. Hogyan gyűjthetsz eleven szenet ellenséged fejére?
  2. A féltékenység
  3. Nem kell Mózesnek, vagy Ábrahámnak lenni..
  4. Ahogy szeretni érdemes
  5. Fordulj meg 180 fokot!
Page 54 of 89