„Vigyázz, mert kiöntöd a tejet a tiszta ingedre!” -szólt az Édesanya. Péter az egyik kezével repülőgépet utánoz, a másikkal pedig tejjel töltött poharat tart. Szájával a repülőgép hangját utánozza. Egy pillanatra abbahagyja, és azt mondja: „De anya nem lehet folt, hiszen a tej is fehér!”
„Péterkém, ez a tej pedig foltot hagy, mert zsíros.”
„Hát még attól is őrizkedni kell, ami fehér?”
Pontosan így van! Az életben sok mindent látsz majd, ami fehér-nek, ártalmatlannak, tisztának látszik, mégis ártalmas, foltot hagy maga után. Ha figyelsz az Isten szavára, akkor különbséget tudsz tenni, a tiszta, és a látszólag tiszta dolgok között. A Biblia azt tanítja, „Minden tiszta az embernek a maga szeme előtt, de aki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!”(Péld 16:2) MI nem mindig tudjuk a jót a rossztól megkülönböztetni, amióta Ádám és Éva hallgatottak a Paradicsomban a kígyó szavára, és engedetlenek lettek. Csak egyfajtaképpen tudhatjuk meg, mi az, ami valóban jó: Isten Igéjére kell hallgatnunk! „Mi módon őrizheti meg az ifjú életét, ha nem a te beszéded megtartása által.” (Zsolt 119:9)
Péter megértette, gyorsan kiitta a tejet, átölelte édesanyját, és bement a szobájába. Amit most hallott, míg él nem felejti el.

Ui: Kedves szülők! Látjátok, hogy: „minden kezdő lépés a faltól indul el!”- szokták mondani. A fent olvasott kis történet jól tükrözi, hogy milyen fontos szerepe van a szülőnek a gyermeknevelésben. Milyen fontosak a beszélgetések, amik egy életre megmaradnak a gyermek emlékezetében. A legbölcsebb az a szülő, aki Istenbe vetett hitre  neveli a gyermekét, mert ez számára egy életbiztosítás! Ettől nagyobb útravalót az életben nem kaphat a gyermek!
Ne mulasszátok hát el ezt a fontos feladatot, ami az életet jelenti gyermekeitek számára. Vezessétek Istenhez őket, hogy egy védelem alatt éljenek már itt a Földön!

„Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól” (János 17:15)
Manapság gyakran gondolunk erre az Igére, amikor a világ forgatagában alig-alig tudunk megállni. A kísértés nemtől, kortól, függetlenül sodorni akar bennünket a széles útra, és ha engedjük, bizony sodródunk a többiekkel.
Van viszont egy másik Igénk is, amit mindig a szemünk előtt kell tartani! Bölcs Salamon ekképpen írt: „Minden féltett kincsnél, jobban féltsd a szívedet, mert onnan indul ki minden élet.” (Péld.4:23)
Valóban, ha az ember szíve tiszta, békessége van, akkor nyugodt, mosolygós, kedves, szeretetteljes, segítőkész, jól kezeli a konfliktus helyzeteket, és még sorolhatnám. Sajnos nem mindig határozható meg, hogy hivő vagy hitetlen embereknek van csak ilyen tulajdonsága? Hisz van hitetlen, aki fel van ruházva jó tulajdonságokkal, ám neki a legnagyobb bűne, hogy nem hiszi, és nem követi az Istent. Van viszont hívő ember, aki eljár a templomba, gyülekezetbe, de irigy, hatalom hajhász, pénzimádó, susárló, családi élete rendezetlen stb. tehát nem született újjá. Néha még egy újjászületett keresztyénnel is előfordul, hogy bele esik a bűnbe, de a Szent Szellem figyelmezteti, és ez már csak rajta áll, hogyan tud újra visszajutni a keskeny útra.
Láthatjuk, milyen nehéz megítélni, hogy ki a jó ember? Az, aki tele jó tulajdonsággal békességben él minden embertársával, vagy az, aki eljár a gyülekezetbe, de a bűnök még benne vannak az életébe? Ahogy Jézus mondta, „Csak egy a jó, egyedül az Isten.” Isten szemével pedig az a jó ember, aki megtért, követi az Urat, és minden akaratával azon van, hogy tiszta szívvel éljen. Mert mint olvassuk az Igéből: „Onnan indul ki minden élet”
Az emberek ilyen-olyan viselkedési formában élik meg a napjaikat. Milyen kár egy hívő embertől megkérdezni: Hogy vagy? Ugyanis már a beszélgetés kezdetén ki fog derülni, hogy, hogy van a kérdezett testvér. Aki elkezd panaszkodni, politizálni, és nem a körülötte végzett Isten munkáját dicséri, az nincs jól... Sajnos sokáig én is nehezen ismertem fel, és úgy gondoltam, csak a valóságot mondom el, és nem gondoltam, hogy ezzel együtt még jobban a nyakamba zúdítom a sátánt. Ha hívő módra élünk, akkor Isten megáld, és még a próbákat is könnyebben vészeljük át, ha viszont távol vagyunk Istentől, mit is várhatunk?
Jézus azt mondta: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy tartsd meg őket a gonosztól.!”
Van egy keresztyén mondás is: Nem az a baj, ha a hajó a vízben van, hanem az, hogy a víz a hajóban van.”
Egy kicsit vizsgáljuk meg előbb az Igét, majd a mondást, és ezt láthatjuk: Jézus az Atyát kéri, hogy ne kivegye a világból az övéit, hanem őrizze meg a gonosztól őket. A hívő embereknek a világban kell lenni, ott kell fényleni. A magatartásukkal mindenkor ki kell emelkedni a hitetlen emberek közül. Ott tudnak evangélizálni, Jézus missziós parancsát ott lehet teljesíteni. Úgy gondoljuk, egy Istent követő és félő keresztyén, még ha ki is van téve a világ veszélyeinek, az út porát le tudja söpörni magáról, hisz annyi útmutatást adott Jézus nekünk. „Mert nincs semmi rejtett dolog, mi meg ne jelentetnék, és semmi sem volt eltitkolva, hanem, hogy nyilvánosságra jusson.”(Márk 4:22)
Tehát egy Istenfélő hívő nyugodtan kimehet a harcvonalba, mert a lelki fegyverzettől kezdve, a jó tanácsig, a következményektől való óvásig, Jézus nevének hatalmáig, mindent megkaptunk az Úrtól.
A nagy baj azonban, mikor „a víz bejön a hajóba.”- Vizsgáljuk csak meg ezt a nagyon bölcs mondást! Ha egy tenger közepén elkezd szivárogni a hajóba a víz, még az elején csak észlelik, és rögtön megkezdik a védő intézkedéseket, mert különben elsüllyed a hajó.
Bocsássatok meg, nem tudom, ők mit tesznek ez esetben, de azt tudom, hogy nekünk hívőknek mit kell tenni. A bűn, általában nem beözönlik az életünkbe, hanem érezhető módon elkezd beszivárogni. Ezt észre kell venni! Akinek nincs Isten félelme, annak izgalmas azon a területen hajózni, amin talán soha sem járt, és a sátán élvezetessé teszi az első útját. Mikor már jól behajózott, egész messze, jön egy nagy vihar, és felborítja a hajót, mert a hajónak nem volt védelmezője!
Hányan és hányan hajóznak messze bent a partoktól, és a legsajnálatosabb, hogy ezek között vannak a mi keresztyén testvéreink is!
Kis faluban élve, szinte mindenki ismeri egymást, mindenkinek megvan a kialakított véleménye a másikról, akár a keskeny úton, akár a széles úton jár. Városon viszont nem ismerik az emberek egymást, bármit tesz, legtöbbször csak az Isten követi minden lépését, és majd számon kéri azt.
A hívő ember élete is tele van útjelzőkkel amik, mint valami KRESZ táblák, védik az autósofőröket a balesetektől.  De ha valaki nem tartja be a szabályokat, pénzbüntetést is kaphat, de sok esetben az életével fizet érte!  Így vannak a mi számunkra is szabályok a Bibliában, amit saját magunk megóvása miatt kellene betartani.
A fejlődő világban élünk, és kitaláltak egy világi oldalt a Facebookot, ami segítségével nagyon jól tájékozódhatunk ismerőseinkről. Néhány perc múlva szinte egy képet tudunk róluk alkotni, ami közelebb hoz vagy teljesen eltávolít tőlük.
Kedves ismerősöm, aki egykor teológián végzett, karate ruhát árusít, amit meglepődve olvastam, és arra gondoltam, talán kinőtte. De hát, mit keres egy hívő birtokában karate ruha?
Másik testvérem, világi szennylapot oszt meg az oldalán.
De van, aki Pintér Imre „Homokba kell írni” dalával buzdítja ismerősét a helyes cselekedetre.
Egy másik szeretett testvérnőm oldalára kattintva, nem botránkozok meg, mert a világi közösségi oldalon is az, aki valójában. Istent szerető, tisztelő és ez minden sorából kitűnik. Nem szégyelli Istent megvallani, és öröm olvasni minden szavát. Nem reklámozza a szennylapot, sem nem ad-vesz, hanem arról beszél, ami a szívében van. Dicsőség érte az Úrnak, hogy vannak még ilyen hívők is!
És lám néhány ismerősre kattintva, kirajzolódik előttem maga az ember. Az ember szívének állapota! És mint tudjuk, minden innen indul ki.
Testvérek! Benne vagyunk mindannyian a világban, és mint láttuk, az előbb említett példából, nem mindenkiben van a világ!!! Tehát a hajó a vízben van, de a víznek nem kell a hajóban lenni! Nem kell nekünk azonosulni a világgal, hogy több barátunk legyen, hanem a világban is maradjunk meg hívőnek! Beszédünk, cselekedetünk, hadd sugározza csak ezt! Higgyétek el, Jézus ezt várja el tőlünk!
És, ha megmaradunk a világban is fények, és tudunk világítani, higgyétek el, védelem alatt állunk. Hisz maga Jézus mondta: „…hanem őrizd meg őket a gonosztól!” Higgyünk az Ő szavaiban!!!!!!!!!

Az embereket sokféleképpen lehet tanulmányozni. Nemük, színük, nagyságuk, munkájuk, érdeklődésük, vallásuk stb. szerint. Én talán az utóbbinál maradnék, és néhány gondolat erejéig itt vizsgálódnék egy kicsit.
Vannak olyan emberek, akik megszokásból, lelkük megnyugtatásából járnak el gyülekezetekbe. Nekik ennyi is elég. Ahogy szokták mondani: „Nem kell a vallásba belemerülni.”
Vannak, akik komolyan veszik Istent, az Ő Fiát, és a Szent Szellemet. Nem félnek Istentől, hanem félik Őt. Igyekeznek engedelmesen élni, és az Ő útján járni. Nem egymást utánozzák, hanem a Szent Szellem utasításait követik.
Vannak emberek akik, egykor hűségesen szolgálták Istent, de a nagy szabadság jobban tetszett nekik, és kimentek a világba.
Vannak viszont olyanok, akik ugyan már világi felfogással élnek, de benne vannak a gyülekezetekben, és így jobban tudnak rombolni.
Ezek az emberek, már nevetnek csak Isten kigúnyolásán, világi szokások, barátok, jobban vonzzák őket, mint Isten szentsége. Az ördög a mézesmadzagot húzza előttük, és ők mennek utána.
Egy megjelent Isten káromló vicc, vagy szó, amíg egy Istenfélő ember szeméből könnyet fakaszt, ezek az emberek pedig csak nevetnek rajta.  Míg az egyiknek fáj a Megváltónk kigúnyolása, addig a másik nevet rajta.
De! De eljön az utolsó óra, mikor meg kell állni mindenkinek a Megváltónk előtt, és számot kell adni a tetteinkről! És ekkor majd aki most sír, az nevetni fog, és aki most nevet az sírni, örökre sírni fog!!!!!!

Mindenki tudja, hogy a sátán a hazugság Atyja! Ő az, aki manipulál, becsap, megtéveszt, elkendőzi a vétket, szőnyeg alá söpri a bűnt, akadályoztat, visszatart, vonzza a bűnbe az embereket, csábít, és sorolhatnám azokat a bűnöket, amit mind a sátán kezdeményez, az ember elvesztése érdekében.
A nagyobbik fiam, aki hűségesen tartja velem a kapcsolatot, az egyik beszélgetés folytán, elmesélt egy kis gyermekmesét, ami a hazugságról szól.
A kis mese üzenete az volt, hogy a hazugságnak soha nincs vége, ugyanis egyik hazugságot, még nagyobb hazugsággal lehet kiváltani. Mélyen megérintett ez az igazság. Nekem, nagyon sok konfliktus helyzetem akadt már hazug emberekkel, akik vagy tudják, vagy nem is tudták, hogy hazudnak. Sajnálom ezeket az embereket, de csak egy bizonyos szintig! Ha valakit nem tanítottak meg az igazságra, akkor hogyan is tudhatja, mi az? Azonban, ha tudja, mi az igazság, és mégsem azt mondja, akkor már szándékosan hazudik! Gyakran jut eszembe, mikor a gyermekeimet tanítottam, nagyon odafigyeltem arra, hogy az igazságot felismerjék, és megmondják. Példával próbáltam bemutatni: „Ha a kútra megyek vízért, soha nem mondom azt, hogy a boltban vagyok. Mindig azt kell megmondani, amit csináltok, és ne próbáljatok mást mondani  helyette, mert az már hazugság! És ne feledjétek, hogy soha nem fogjátok ugyan azt elmondani még egyszer, csak más változatban.  Ezért a legjobb mindig a megtörtént valóságot elmondani.”
A Passió film megtekintése után gyakran hoztam fel ezt a példát: Pilátus azt kérdezte: „Klaudia te tudod, mondd meg mi az igazság?”-és Klaudia azt felelte:- Ha valaki nem érzi a szívében az igazságot, akkor hiába mondják meg neki, úgy se tudja.”
Igen, a hazugság örökös körforgást hoz létre, és soha nincs vége!!! Ha csak az ember ellent nem áll neki. Az utolsó hazugságnál vége szakadhat, ugyanis, ekkor bármilyen nehezére esik is az illetőnek egy megvallást kell tennie. Lezárni, és egy újat kezdhet! Egy őszinte, sokkal nyugodtabb időszak, mint az előző. Hisz az örök félelem a lelepleződéstől, az újabbnál újabb történetek kitalálása elmúlt, és csak azt kell mondani, amit éppen csinál, ahova éppen megy, és így tovább. Tehát egy új, tiszta szakasz következik be az ember életében.
Láthatjuk, ha alap nincs, nem jó házat lehet rá építeni. Nekünk, szülőknek nagy felelősségünk van az igazság megtanításában. Ne hagyjuk hát ki az alapból a cementet, ami nagyon fontos!
Tanuljuk, és tanítsuk meg, hogy mi az igazság, nem baj, hány évesek vagyunk, de az a fontos, hogy az igazság útján járjunk. Azt mondja az Úr: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis Énáltalam.” (János 14:6)

Emlékeztek rá, írtam már arról, hogy a gyülekezetünkbe jár egy kislány, aki az egyik dicsőítő próba után odament a lányomhoz, és átnyújtott neki egy szál virágot, ő megkérdezte: „Ezt miért kapom?”- „Csak úgy szeretetből.”- felelt a kislány.
És teltek a hónapok, de a kislány szeretete nem hagyott alább. Tornyosulnak az általa rajzolt képek, kis kézzel készített figurák, egy-egy mosoly, ölelés a találkozásokkor és ezt mind mi kapjuk tőle. Sokszor elcsodálkozunk rajta, honnan van benne ez a végtelen nagy szeretet? Ő is, mint az Úr, nem érdem után adja. Van, mikor nem érek rá vele beszélgetni, vagy éppen megterhelt vagyok, de ő akkor is szeretettel néz vissza rám, és búcsúzáskor átölel. Különös ez a kislány, aki nem mondhatni, hogy jó körülményekben nő fel, vagy éppen szeretetben dúskál. Elmondása szerint sokat bántják és megalázzák az iskolában, és ilyenkor sír.
És vasárnap váratlanul odalépett a gyülekezett vezetőhöz, és megkérdezte, hogy szeretne egy Igét felolvasni és bizonyságot mondani, lehet -e? A kislány a lehetőséget megkapta, és szinte ez az első szolgálata, amit az Úr indíttatására tett. A következő Igét olvasta: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki, minden élet!” (Péld.4:23)
Aztán a bizonysága arról szólt, hogy fel szokta vinni a „Mai Igét” az iskolába. Az egyik osztálytársának elolvasta, és nagyon tetszett neki. Szombaton hívta gyermekórára az osztálytársát, aki megígérte, hogy el is jön.
Eszembe jutott, hogy 3 évvel ezelőtt egy Istentiszteleti alkalmon a gyerekek, az előttem lévő sorban ültek. Imádkozás alatt kezem feléjük fordítottam, és értük imádkoztam, miközben az alábbi Igét kaptam. Csak akkor még nem tudtam, hogyan lehet kapcsolni a köveket a gyerekekhez?
És itt egy könny jelenik meg a szememben, Jézus bevonulása Jeruzsálembe. A tanítványok örvendeztek dicsérték az Istent a csodáiért. A farizeusok csitították őket, Jézus pedig azt mondta: „Mondom néktek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani”(Lk.19:40)
Igen, ma a kövek kiáltanak! A gyerekek evangelizálnak, mert a felnőtt magyar lakosság nem ér rá Istenre. Ma a gyerekek, és a romák evangelizálnak, mert a fehér bőrű magyar felnőtt lakosságot nem érdekli Isten…
Ez a kislány 10 éves korától jár a gyülekezetünkbe, és már másik két testvérét is hozza magával. Szüleit nem érdekli Isten, de ők eljönnek, hogy megismerjék a Megváltójukat, hogy dicsérjék, hogy hálát adjanak a kis életükért.
Ezek azok a kövek, amiről Jézus szólt! Elfelejtik az Istent az emberek, és helyettük a kis kövek, a mindenki által gyűlölt cigány nép dicséri az Istent!!!!