A keresztyén életünkben vannak helyzetek, amiket nehezen tudunk kezelni bármi okból.
pl. Keresztyén testvéred megbántott valamivel, ami a te számodra sértő volt, de ő azt nem vette komolyan. Hetek óta a szívedbe van, de ő nem kért tőled bocsánatot. Haragos pillantások történnek egymás felé, de marad minden rendezetlenül.
Talán a büszkesége, ami még ott lapul a megoldásra váró feladatok között? Vagy éppen nem gondolja, hogy milyen lelki fájdalmat okozott? Nem tudni, de úgy néz ki, nem is fog bocsánatot kérni.
Ha te nem imádkozol lelki békességedért az Úrhoz, akkor egy idő után megkeményedik a szíved, és haragos leszel, keserű szájízzel jársz -kelsz az emberek között.
Ha nem csak mutatni akarod, hanem meg is akarod élni, hogy Krisztus gyermeke vagy, akkor tedd le az Úr kezébe! Nem éri meg, hogy a hitéleted fejlődését vissza fogja ez a helyzet. Te bocsáss meg neki, hogy felszabaduljon az egész lényed, és kérjél az Úrtól békességet!
Ne törődj vele, ha ő nem hajlandó megalázkodni előtted, te a magad nyugalmadért tedd meg, és ez az állapot jobb lesz neked.
Jézus szeret minden embert, még a bűnöst is, bár a bűnt gyűlöli!
A rendezetlen bűnök miatt meg kell állni az Úr előtt, és ott ad mindenki számadást róla. Ezért a másik hibájából, neked ne legyen bűnös az életed! Könnyebb lesz a szíved, ha lerendezed az Úrral. Tudd kimondani azt: „Uram, én megbocsátok az én testvéremnek, és többet ezért az ügyért én őt nem kárhoztatom….”
Bölcs dolog megbocsátani annak, aki megbántott téged: - Egy vers idézettel válaszolok meg, a benned lévő miértre : „A megbántott Isten is kezet nyújtott neked!”



Nemrég vezetést éreztem arra, hogy böjtöljek. Bár a teendőim erőt kívántak, mégsem hagyhattam figyelmen kívül a Szent Szellem szelíd, halk hangját, vezetését.
Az esti családi étkezést elhagytam, másnap nem reggeliztem és ebédeltem. Tudtam, hogy böjtölnöm kell. Délelőtt a szolgáló testvéreknek beszéltem, délután az üzletemberek társaságánál, este pedig a missziós csoportnál. Fizikailag fáradt voltam, szellememet felszabadította a tudat: most Isten vezet engem. Tudtam, hogy aznap esete is böjtölnöm kell. Miért vezet az Úr ebbe a böjtbe? Nem láttam, és a másnapig nem is találtam meg a választ.
Másnap reggel, ima közben azt mondtam az Úrnak: „Drága Mennyei Atyám, kész vagyok bármire, amit csak te akarsz, ha nem is tudom, mi az, de hajlandó, képes, és kész vagyok Neked engedelmeskedni.
Amint az irodámba érkeztem, egy pár várt rám a gyülekezetből. „Cho pásztor!” - mondta az anya, és az arcán látszott, hogy nagyon zaklatott. –Tegnap éjjel a kislányom, majdnem elveszítette a látását.
Éppen vacsoráztunk. Ahogy felvette a kanalat, azt mondta, hogy nem látja - zsebkendőjével letörölte a könnyeket, amelyek patakokban folytak le az arcán és folytatta - azután azt mondta, hogy nem látja a zokniját, és a cipőjét, mire elrohantunk vele a kórházba.”
Ahogy folytatta a történetet, hirtelen rájöttem, hogy miért böjtöltem. „Mit mondtak az orvosok?”- kérdeztem. Az orvosok azt mondták, hogy a látóideg gyulladásban van, és az elhalás jeleit mutatja. Közelebbi vizsgálat után megállapították, hogy a betegség a központi idegrendszert is megtámadta és a teste meg fog bénulni.
Az anya folytatta: Attól félek, hogy a lányunk meg fog bénulni, megvakul, és meg fog halni.
Nagyon kétségbe vagyok esve, mit tehetünk?
Azt válaszoltam, hogy imádkozni fogok érte, és meglátogatom a kórházban.
Hittel biztosíthattam, mert tudtam, hogy a Szent Szellem az ima és böjt által felkészít engem erre az ütközetre a sátánnal.
Másnap reggel mikor bementem a kislány szobájába, a kórházba, azt mondták, hogy éjszaka javult, az állapota. Mivel hitem erősödött a böjt alatt, nagy bátorsággal tudtam imádkozni, és megkötöztem minden gonosz erőt, ami megpróbálta tönkretenni, Isten gyermekét.
Az orvosok csodálkoztak azon, hogy milyen gyors gyógyuláson ment keresztül a hitben való imám eredményeként. Ma újra egészséges Isten kegyelme által!
Miért mondtam el ezt a történetet?

Isten olyan embereket keres, akiket sürgős esetekben azonnal be lehet vetni az ördög erői ellen. A Szent Szellem olyan önkénteseket keres, akik teljes készültségben állnak, ha valamilyen válság adódik.
Én megvallom Néki, hogy szeretnék benne lenni az önkénteseknek ebben a különítményben.
Az Egyház történetének döntő fontosságú pontján vagyunk. Az ellenség tudja, hogy nincs sok idő hátra, és igyekszik megtámadni minden keresztyén családot, egyházat, és szervezetet. Isten arra választott ki bennünket, hogy a föld sói legyünk. Teljesítjük a kötelességünket- vagy figyelmen kívül hagyjuk az idők jeleit?
Az volt a célom azzal, hogy ezt a néhány Igei alapelvet és személyes tapasztalataimat megosztottam veletek, hogy imára serkentselek. Nincs még késő elkezdeni az imádkozó életet!!
Ébredést akarsz? Soha nem volt, és ma sincs rövidebb út az ébredéshez! Az ébredés egyetlen kulcsa az ima! Ezt nekünk kell elkezdeni! Engedd, hogy a Szent Szellem lángra lobbantsa benned a hitet! Engedd, hogy a szikra átcsapjon az egész gyülekezetedre, hogy végül a tűz elnyelje, az egész városodat és nemzetedet. Kezdődjön el most!
Mert ha nem most, akkor mikor? És ha nem te, akkor ki?
És ha nem itt, akkor hol?
Kérlek, imádkozz velem: „Drága Szent Szellem, tölts be most a Te erőddel! Kelts vágyat bennem, hogy meglássam a szükségeket, és önkéntes lehessek a te imádkozó seregedben. Imádkozz hozzá az Úr Jézus Krisztus nevében. Ámen!”

Paul Y.Cho: IMA
( Kulcs az ébredéshez)

 

Bizonyára mindannyian tapasztaltátok már, amikor kéréseinkért imádkoztunk az Úrhoz, és nem kaptuk rá választ. Olyankor azt mondtuk, hogy az imáink, nem hallgattattak meg. Akkor rosszul esett, de később rájöttünk, hogy Isten sokkal bölcsebb nálunk, és talán jobb is, hogy nem kaptuk meg, amit kértünk.

Dohány János: Hol van megírva c. könyv segítségével, keresgéljünk most ezen Igék között, amelyek utalnak az Isten elzárkózására, az imameghallgatás elől.

„Tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket.”( János 9:31)

„Ha hamisságra néztem volna az én szívemben, meg nem hallgattatott volna az én Uram.”( Zsolt. 66:18)

„ Messze van az Úr az Istentelenektől. (Péld 15:29)

„Valaki elfordítja az ő fülét a törvény hallásától, annak könyörgése is utálatos.” (Péld.28:9)

„ Micsoda reménysége lehet egy képmutatónak? Meghallgatja -e kiáltását az Isten, ha eljön a nyomorúság reá?Segítségül hívhatja -e az Istent? ( Jób. 27:8-10)  „A megtéretlen szívű néphez így szólt az Úr: „És ha kiterjesztitek kezeiteket, elrejtem szemeimet előttetek, sőt ha megsokasítjátok is az imádságot, én meg nem hallgatom.” ( Ézsaiás 1:15)

„Mivelhogy hívtalak titeket, és vonakodtatok, én is a ti nyomorúságaitokon nevetek, megcsúfollak, mikor eljön az, amitől féltek.” (Péld 1:24-26)

„Segítségül hívnak engem, de nem hallgatom meg, keresnek engem, de meg nem találnak. Azért, hogy gyűlölték a bölcsességet és az Úrnak félelmét nem választották.” (Péld 1:28-29)

„Kiáltanak majd én hozzám, de nem hallgatom meg őket.”(Jer. 11:11)

„Ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket.” ( Ezékiel 8:18)

„Mikor böjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltásukat.” ( Jer. 14:12)

„Kiálthatnak, de nem felel a gonoszok kevélysége miatt.” (Jób 35:12)   „Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengéseit sem hallgathatom.”(Ámos 5:23)

„Könyörgék is az Úrnak abban az időben … De megharaguvék az Úr én reám, ti miattatok, és nem hallgatott meg engem..” (5 Mózes 3:23-26)

„ És te ne imádkozzál a népért, se jaj szót, se könyörgést ne emelj érettük, és nálam közben ne járj, mert én meg nem hallgatlak téged.”( Jer. 7:16)

„Ne esdekelj a népért, és egy kiáltó, és esdeklő szót se érts érettük, mert én meg nem hallgatom őket, mikor kiáltanak majd hozzám, az ő nyomorúságuk miatt” (Jer.11:14)

„Kételkedő nem kap semmit az Úrtól.”( Jak. 1:7)

„A hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.”(Jób.35:13)

„Aki bedugja fülét a szegény kiáltására, ő is kiált, de meg nem hallgattatik.”(Péld.21:13)

 

-        Ha gyászod van, olvasd János ev.14. részét!

-        Ha üldöznek, olvasd a 27. Zsoltárt!

-        Ha bűnt követtél el, olvasd az 51. Zsoltárt!

-        Ha gondok gyötörnek, olvasd el a Máté ev.9: 19-34-et!

-        Istentisztelet előtt olvasd el a 84. Zsoltárt!

-        Ha veszedelembe vagy, olvasd a 91. Zsoltárt!

-        Ha nagyon levert vagy, olvasd a 34. Zsoltárt!

-        Ha úgy érzed, hogy Isten nagyon messze van tőled, olvasd 139. Zsoltárt!

-        Ha bátorságod fogyóban van, olvasd az Ézsaiás 40-et!

-        Ha gyümölcsözőbb életet kívánsz élni, olvasd a János ev. 15. részt!

-        Ha kétségek gyötörnek, olvasd el, a János ev.5:17. versét!

-        Ha elhagyatottnak érzed magad, és félsz, olvasd el, a 23. Zsoltárt!

-        Ha Istentől vett áldásokról megfeledkezel, olvasd a 103. Zsoltárt!

-        Ha Jézus életének nagy eszményét meg akarod ismerni, olvasd a Máté 5. részt!

-        Ha a kereszténységet valósággá akarod változtatni, olvasd Jakab levelének 1:19-27. Versét!

-        Ha hited gyengül, olvasd a Zsidók levelének 11. részét!

-        Ha új erőre, bátorságra van szükséged, olvasd a Róma 8:31-39-et!

-        Ha valami munka előtt aggodalmaid vannak, olvasd Józsué 1. részét!

-        Ha úgy látod, mintha a világ nagyobb és több volna Istennél, olvasd a 90. Zsoltárt!

-        Ha békesség és nyugalom után vágyódsz, olvasd a Máté ev.11:25-30.verseit.

-        Ha nem vagy egészen biztos az üdvösségedben, olvasd a Róma 8:1-30.-at!

-        Ha a boldogság titkaiba bele akarsz pillantani, olvasd a Kol.lev. 3:12-17.-et!

-        Ha munkába, vagy útnak indulsz, olvasd a 121. Zsoltárt!

-        Ha kedvet érzel másokról keserű és elitélő szavakat mondani, olvasd I Kor.13. részt!

-        Ha tudni akarod a titkát, hogy más emberekkel, hogyan lehet békességben lenni, olvasd el Róma lev. 12. részt!

-        Ha nagyon elkapott a gazdaság utáni vágy, olvasd Márk ev. 10:17-31-et!

-        Ha meg akarod tudni, hogy Jézus Krisztus Urunk mit tanított az imádságról, olvasd el Lukács 11:1-3, és Máté 6:5-15verseit!

-        Mindezeknek utána kövesd a 119. Zsoltár 11. versének tanácsát és ezeket a Bibliai helyeket jól vésd bele az emlékezetednek táblájába.

-        Ha csak lehet könyv nélkül, tanuld meg ezeket, a Szentírás helyeket!


Az egyik balatoni fürdőhelyen szépségversenyt rendeztek. Az első díjat egy feltűnő szépségű, budapesti lány nyerte. Valószínű voltak irigylői, és valósággal boldogság töltötte el a szívét, hogy ő lett az első az ottani nagy társaságban.
Körülbelül 1 hét múlva Budapesten egy ház 4. emeletéről levetette magát egy lány, és holtan maradt az udvar kövezetén. Mikor megnézték, hogy ki az a szép lány, akkor látták meg, hogy az, aki egy héttel előbb megnyerte a szépség díjat.
Egy hét múlva tehát vége lett a szépségének.
Van egy másik szépség, de ez nem külső, hanem belső. Ez a lélek szépsége, és ez a szépség megmarad örökké, és erre a szépségre kell törekedni mindenkinek. Ezt a szépséget pedig attól kapjuk, Aki lejött erre a földre, hogy az embereket megszabadítsa a bűn utálatosságából, és megtisztítván őket, hasonlatossá tegye őket magához. Akkor lesz a lélek szép, ha megtér, és átadja magát Istennek, a Jézus Krisztus által, Aki a világ Üdvözítője. Ez a szegény öngyilkos lány helyrehozhatatlan kárt tett önmagában, és nagy fájdalmat okozott szüleinek. Mindezért pedig ki a felelős a nagy ítélő bíró előtt? Felelősek vagyunk mindannyian, az egész társadalom, de különösen azok, akik egyáltalán nem törődnek azzal, hogy az erkölcsi, a lelki szépség, és az igazi bölcsesség legyen beoltva az emberek szívében már gyerekkorukban.

 

Ahogy a művész a durva képben meglátja a kész képet, Az Úr úgy látta Saulban már Pált.

Boldoggá csak úgy lehetsz, ha másokat már boldoggá tettél.

Ha az emberek ítéletére lenne bízva, talán senki nem juthatna a Mennyországba.

Azok a hívő emberek, akik úgy gondolkoznak, beszélnek, és cselekszenek, ahogy az Úr Jézus.

A legkisebb bűn is elég, hogy Isten az arcát eltakarja előlünk.

A kicsi dolog: kis dolog, de a kicsiben bűnnek lenni: Nagy dolog.

Aki az életet már megértette, annak nem kell félni a haláltól.

Az emberek olyan teremtett lények, amelyek a sötétségből, a világosságra törekszenek.


Csúfolkodásnak hangzik ez a cím, és mellette egy kép, ahol az asszony a sodrófával veri a férjét. Pedig nem akar az lenni, hanem inkább figyelmeztetés arra, hogy egy családban se forduljon elő olyan jelenet, mint amit a képen láthatunk. Zuhan a csizmahúzó, repül a palacsintasütő, éles szitkok hangzanak a felindult asszony ajkáról, a menekülő férj után, aki nyakába húzza a fejét, és siet ki a sötét éjszakába. Hová megy? Ki tudja? Talán ő sem.
Tegyük fel a kérdést, hogy az ilyen családi jeleneteknek ki az oka?
A férj, aki elissza a keresetét, aki nem dolgozik? Aki csak akkor megy haza, ha már nem tud a lábán megállni, vagy ha elfogyott a pénze? Aki a család otthoni melegét, meghitt bizalmasságát még talán soha nem élvezte, és így az egyedüli örömét a kocsmában tölti? Hasonló indulatú társaságban leli meg minden boldogságát?
Vagy az asszony az oka az ilyen jeleneteknek? Aki nem tud uralkodni a nyelvén, hanem állandóan szidja a férjét, aki piszkosan rendezetlenül tartja az otthonát? Az asszony -e, aki többet van a szomszédságban, mint az otthonában? Aki jobban tudja a szomszédok helyzetét, mint azt, hogy hány lyukas zoknit és elveszett gombot kell felvarrni? Az asszony, aki soha egy jó szót, egy szerető elismerést nem kapott még a férjétől?
Az ok mindkettőben rejlik. A Szentírás így állapítja meg röviden, tömören a házasélet törvényeit: „Egymás terhét hordozzátok.”(Gal.6:2)
A házaséletben a férfiú és a nő kiegészítik egymást. Egyik az erő, a másik a szeretet. Egyik a fundamentum, másik az épület. Egyik a gyökér, a másik a fa. Egymás nélkül nem létezhet család! Mindezekből következik, hogy meg kell tagadni önmagukat, együttesen kell cselekedni, egymást kiegészítve építeni a családi otthont. Tekintettel arra, hogy a testies indulatok megbízhatatlanok, a szépség elmúlik, az erő elfogy, így a családi békesség egyetlen szilárd alapja csakis Isten lehet. Ha Isten Igéjének ereje tölti be a férfiú és a nő szívét, akkor egyik sem fog visszaélni a másikkal. Akkor
nem egymás kárára, hanem egymás örömére cselekszenek.
Akkor nem gondolja a férj, mikor (patkol) már el a beteges asszony, vagy ugyanezt gondolhatja férjéről a feleség.
A családi életet a Mindenható Isten rendelte el, és ez olyan szép és nemes. A helyes családi életben nélkülözhetetlen a Bibliaolvasás.
Az Istenfélő családban nevelkedett gyermekek tudják, hogy a megöregedett szülőket gondviselni kell, míg az Istentelen családban, kidobják őket.
A család a társadalom alapja. A családokból tevődik össze a nép, ezért végtelenül fontos, hogy a magyar családok otthonában, ne legyenek káromkodások, per-patvarok, hanem békesség honoljon.
Tőlünk függ, hogy milyen a családi életünk. Alkothatjuk széppé, kívánatossá, de leránthatjuk állati színvonalra. Akarsz -e otthon lenni a családodban, vagy menekülsz onnan, csupán tőled függ!
Minden nap vedd kezedbe Isten Igéjét, és meglátod, békesség költözik az otthonodba.


Pünkösdkor

Tüzek jönnek, különös lázak:
Lélek járja által a házat.
Szárnyas remény lobog fel bennünk,
Szólnunk kell és valamit tennünk.
Amit az Úr tűzlángja művel,
Szétfutni a hatalmas hírrel:
A szeretet, íme kiárad,
Nem lesz vége még a világnak.
Jézus Krisztus itt járt keresvén,
Fehér zászló lobog keresztyén.
Út lett nékünk, igazság, élet,
Átöleli a mindenséget.
Írta: Füle Lajos


A keresztyén élet nem nehéz, hanem egyenesen lehetetlen Isten bennünk lakó Szent Szelleme nélkül.
„ Mit tesz értem a Szent Szellem?- kérdezheted.
Nézzük meg a Szent Szellem munkáját az életünkben:
Az első, amit megtesz értünk, hogy a bűn sötétségéből, az élet világosságába visz. „A föld kietlen puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Szelleme lebegett a vizek felett. Akkor azt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság” (I Mózes 1:2-3)
A második, Jézus úgy utalt a Szent Szellemre, hogy Ő a Vigasztaló, Aki sohasem hagy el bennünket. A görög nyelv olyan szót használ a Vigasztalóra, amelynek jelentése: „Aki melletted jár, hogy segítsen.” Nem vagyunk egyedül a harcban, mienk Isten segítsége!
A harmadik munkája, hogy mikor az ellenség támadásba lendül, segít az imádkozásban, hogy erőt nyerjünk. „...adja meg nekünk dicsőségének, gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjön bennetek a belső ember, az Ő szelleme által.” ( Ef.3:16)

 

Miután férjhez mentem és külön családba kerültem, egy egész más életvitelt kellett folytatnom, majd megszülettek a gyerekek, és keveset mentem haza az édesanyámhoz. A mindennapi házimunka, a gyerekekkel való foglalkozás, lekötötte szinte minden időmet. És ez annyira megszokottá vált, hogy fel sem tűnt… Nekem…
Egy téli napon ellátogattam hozzá, és ő felállt a kályha melletti székről, és mosolyogva azt mondta: „Azt hittem, hogy te jöttél! Valamelyik nap az ablaknál láttam a szőke hajad, kimentem, hogy ajtót nyissak, de hiába vártam, nem jöttél.”- mondta nyugodtan. Hallgattam, és néztem rá, ő nem vádolt csak mosolygott.
Akkor nem tudtam, hogy mit is érezhetett szegény, mikor kisebb nagyobb idők teltek el, mire újra láthatott. Mikor várt és nem mentem… Ez a mondat megmaradt bennem, és ahogy az idő telik, egyre jobban megértem, és megélem én is!
Ma már tudom, hogy milyen a gyermekeimre várni, milyen hosszúak a napok, a hetek, sőt hónapok, mire megláthatom őket. Persze ők ezt nem értik, mint ahogy én sem értettem akkor.
Egy más család, feleség, vagy férj, programok, munka, és fel sem tűnik nekik, hogy milyen régen voltak ott, ahol várják őket haza! Haza, ami mindig haza marad, mert hiába alakítottak ki egy új otthont, a szülői ház, mindig otthon marad! Az a menedékház, mert bármi is történik, neki ott mindig van helye.
„És a régi ház körül csendes lett minden”- énekli egy világi énekesnő ezt a nagy igazságot.
Mert az nem vigasz, hogy másoknál is így van. Ki mosolyogva, ki könnyek között éli meg ezt az időszakot, mikor a gyermekeit csak a fényképen látja akkor, amikor akarja.
„Azt hittem te jöttél.” Valamelyik nap az ablaknál láttam a szőke hajad, kimentem, hogy ajtót nyissak, de hiába vártam, nem jöttél”- ……. Hallom ma is a halk hangját, látom a mosolyát, némelykor a jóízű kacagását, ő volt az én anyám, aki soha nem panaszkodott.

 

 


Régóta van egy megállapításom, ami valószínű egyedi, de én maradok e mellett. „ Ha az én gyerekem rossz, azt be kell látnom, ha egy más gyerek jó, azt pedig el kell ismernem.”- mondtam mindig.
Az Anyák napján, megpróbálnak a gyermekek minden szépet és jót megadni édesanyjuknak, hogy örömet szerezzenek. Édesanyjuk nagy örömmel fogadja el tőlük, a szívet melengető szerető szavakat és meglepetéseket.
Ezen a napon én is részese voltam ennek a meglepetésnek.
Amint beléptem a gyülekezeti ajtón, elébem szaladt egy kislány, átölelt és könnyes szemekkel átnyújtott egy nagy tábla csokit. Először meglepődtem, de rögtön átfutott az agyamon, hogy nem jött el az édesanyja az ünnepi alkalomra. A kislány könnyes szemekkel nézett rám, ami elmondta nekem, hogy szeret engem, és ha nem is vagyok az édesanyja, de a szeretet kötődése miatt felköszönt. Megsimogattam, tudtam, hogy neki ez sokat jelent, hisz az édesanyja nem fogadta el a meghívást. Mivel szülei nem tértek meg, inkább hozzám tartozik Krisztus testén belül, hisz egy bennünk a Szent Szellem.
Délután a missziós gyülekezetbe mentünk, és míg elkezdődött az alkalom, kint az udvaron megálltam beszélgetni a testvérekkel. Ekkor odalépett hozzám egy 16 év körüli fiú, és átnyújtott egy sárga liliomot, és  azt mondta: „Boldog Anyák napját”- meglepődtem, mert nem is a gyermekem, csak éppen a szívében szeret. Nem sok idő volt ezen gondolkodni, mikor jött egy másik kicsi fiú, és az is felköszöntött. Nagyon boldog voltam, mert éreztem a szeretetet belőlük.
Nekem is vannak gyermekeim, és „elég jó arányban” fel is köszöntöttek, ki közelről, ki távolról.  Most azok a gyermekek, akiket nem én szültem, szeretet jeléül átnyújtottak egy-egy szál virágot.
„Köszönöm, hogy felneveltél”- Gondoltam mindig ezt a mondatot, mikor a gyermekeim néhány szóval átnyújtották a virágot. De most mást mondott ez a virág. Azt, hogy szeretlek! És ez a szeretet minden kincsnél többet ér! Mikor szeretetből, egy nem saját gyermeked felköszönt, csak azért, mert az Anyák napja napja van, ez nagy örömet jelent nekem.
És ilyenkor eszembe jut a szlogenem: „Ha az én gyerekem rossz, azt is be kell látni, ha a más gyereke jó, azt is el kell ismerni!”
Isten szeretetre buzdítja a gyermekeket szülei iránt, sőt nem csak buzdítja, hanem a Mózesi törvénybe foglalja.
Ma ebben az elvadult világban „a szeretet úgy kell, mint egy falat kenyér”- énekli Pintér Béla.
És ma átélhetjük, hogy idegen gyerekek köszöntik fel az anyákat ezen a napon az otthonaikban, vagy idős otthonokban, mert több szeretet van a máséban mint a sajátjában. A szeretet nélküli emberre pedig azt mondja az Ige: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, ha szeretet nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc, vagy a pengő cimbalom”
Gondoljuk át, hogy milyen vesztes az, akiben nincs szeretet! A Szentlélek gyümölcse ez, és azt mondja az Ige: Kérjetek, és adatik néktek, zörgessetek és megnyittatik..”

More Articles ...

  1. Az édesanyák
  2. Anyák napja
  3. A karám ajtaja
  4. Vágyódás Isten után
  5. Te Vagy az oltalom
Page 65 of 89