Talán ti is megtapasztaltátok már, ha ébredés után nem imádsággal kezdjük a napunkat, előfordul, hogy bárhogyan is nem akartuk, de elmarad az imádkozás. Ilyenkor az egész napnak vége, hisz mikor rádöbbenünk a hiányosságunkra, szomorúság fogja el a szívünket. Szégyenkezünk az Úr előtt, és lehet, van olyan, hogy a védelem nélküli napon már a sátán támadást indított ellened, vagy valamelyik családtagod ellen.

Van, mikor eltervezzük, hogy imádkozás előtt valamit még gyorsan megcsinálunk, és utána közvetlen imádkozunk. Biztosan figyeltétek, hogy a Szent Szellem ott van, és ösztökél, sarkall, hogy el ne mulasszuk. Csodálatos emlékeztetőnk van nékünk!

A napokban velem is megtörtént, hogy az Úr vérének védelme alá nem helyeztem reggel a kis unokámat, és kora délelőtt már meg is történt vele egy kis  baleset. Rögtön tudtam, hogy védelem nélkül ki vagyunk téve a sátánnak.

Másnap reggel újra valami közbe jött, és későbbre terveztem az imádkozást, sőt még magam meg is nyugtattam, hogy akkor már több időm lesz az Úrra. Ez azonban csak terv volt, mert váratlan esemény történt, ami nagyon felzaklatott, és sírva mentem oda az Úrhoz. Már nem bántam, van időm, vagy nincs, de  el kellett mondanom Néki, hogy bűnösnek érzem magam az imádkozás halogatása miatt. Nagyon szégyelltem magam. Vártam, hogy az Úr megdorgál, megfenyít Igéje által, majd félve nyitottam meg a Bibliámat és belepillantottam. Ez az Ige szólt hozzám: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből, és minden erődből és teljes elmédből, és szeresd a te felebarátodat, mint magadat!” Lukács 10 :27

Éreztem, hogy a figyelmeztetés, féltő szeretetből szól hozzám!

És ekkor az Úr a szemem elé hozta a következő igét: „…azon örüljetek, hogy a ti nevetek fel vannak írva a Mennyben”Lukács 10 :20b

Ekkor a könnyeim elárasztották az arcomat, és csak sírtam, könnyeimet engedtem szabadon futni végig az arcomon.  Jó a mi Urunk, Istenünk!

 

Miért nem hiszik el sokan, hogy ma is közel jön az Úr hozzánk, ha mi is akarjuk. Nem csak Ábrahámhoz, Mózeshez, és a többi hithőshöz, hanem hozzánk is szólhat az Úr különböző formában, csak nyitottnak kell lenni annak megértésére, befogadására.
Számtalanszor bebizonyosodott, hogy mikor valamiért imádkozunk, és kérjük az Urat, hogy adjon jelet, választ a felé áradó kéréseinkre, félreérthetetlenül válaszol a szívünkben, vagy Ige által, de mindenképp tudtul adja magáról, hogy ott van, és meghallgatta az imánkat.

Én megvallom őszintén, sokszor nem vagyok megelégedve magammal, az Úrral való kapcsolatom miatt. Felismerem a hiányosságomat, de megpróbálom helyre is hozni. Először is megvallom az Úrnak a hűtlenségemet, és kérem az Ő helyreállítási kegyelmét az életemre. Természetesen nem ilyen vázlatpontokban történik, hanem bizony könnyeim hullnak, és a szívemben is érzem a bánat nyomait.
Fontosnak tartom az Úrral való helyreállításomat, mert akarok biztos lenni benne, hogy ha éppen abban a pillanatban jönne el, akkor én is mehessek az Övéivel.
Mint Dávid, ahogy mondta: „Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet!Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat.
És lásd meg, ha van nálam a gonoszságnak valamilyen útja. És vezérelj engem az örökkévalóság útján.”Zsolt.139:23-24
Naponként meg kell vizsgálnunk, hogy jó -e az út, amelyiken megyünk, nem tévedtünk valamilyen idegen ösvényre? Ha azonban magunk képtelenek vagyunk felismerni a rossz irányt, akkor úgy, mint Dávid, kérjük csak az Urat, hogy vizsgálja meg a szívünket.

Az egyik nap bűnbánatot tartottam, és zokogva megvallottam az Úrnak hűtlenségemet, és kértem a segítségét. Mikor a Bibliámat megnyitottam, a következő Igét adta az Úr: „Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám szőlőműves. Minden szőlővesszőt, mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz, mindazt, mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen… Maradjatok én bennem és én is ti bennetek…….”János 15:1-
És éreztem, hogy az Ige által hozzám szólt Isten, majd folytattam tovább, és elolvastam az egész 15. részt
Az Ige szakaszokban lévő üzenet, jó mélyen felszántotta a szívem talaját, így mindjárt jobban éreztem magam. Az addig kemény szívtalaj, puhává vált, befogadásra minden jó felé. Hálás voltam az Úrnak, hogy Igéje által megváltoztatott.
Isten nem személyválogató, mindenkit meghallgat, és mindenkinek válaszol, ha nyitott vagy és meghallgatod Őt.

Az imádkozásunk ne monológ legyen, hanem párbeszéd, mikor befejeztük a hálánkat, kéréseinket, időzzünk még az Úr lábainál, várjuk meg, hogy Ő mit akar nekünk mondani. Legtöbb imádságban ez a legnagyobb hiba, hogy rövidre zárva befejezzük az imádkozásunkat, csak az volt a lényeg, hogy mi mondjuk el, amit akarunk.
Biztos hallottátok már azt a példát, hogy: Valaki elmegy az orvoshoz, és ő elmondja a betegsége tüneteit, de utána megfordul és eljön. Nem várja meg, hogy az orvos megvizsgálja, vagy egyáltalán hasznos tanáccsal lássa el. Ilyen a monológ ima is. Ilyen, mikor nem adunk teret az Úrnak, hogy tanácsoljon minket.
Testvérek, az Úr szól hozzánk, csak adjunk néki lehetőséget, tiszteljük meg azzal, hogy meghallgatjuk Őt! Ámen

Ha megvizsgálnánk, az emberek számtalan rossz tulajdonságait, amik a jellemüket befolyásolják, bizonyára nagyon elszomorodnánk miatta.
Sajnos ezek a rossz tulajdonságok néha elhatalmasodnak olyan szintre, hogy más emberek képtelenek lesznek elviselni a közelségüket.
A sok rossz tulajdonság közül nézzünk meg egyet, és nézzük meg annak a kihatásait.
A hazugság:
Röviden úgy mondanám, hogy ha valaki nem az igazat mondja, akkor az hazudik. És ezt nem lehet szebb szóval kifejezni, hiába próbálunk mentegetőzni mellette.
Emlékszem, hogy volt egy 15 év körüli lány ismerősöm, akiről észrevettem, hogy hazudott. Egy szép napon megkérdeztem tőle: Tudod -e, hogy mit jelent az a szó, hogy hazugság? Úgy tűnt, hogy számára ismeretlen terület volt, talán soha nem is hallott róla, mert értetlenül nézett rám. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem volt köze a hazugsághoz, hanem nem tudta, hogy az mit jelent. Nem tudta, hogy az bűn, ha valaki pl. átmásítja a megtörtént eseményt, nem az igazat mondja.
Szomorúan értettem meg, hogy ennek a lánynak szülei soha nem beszéltek arról, hogy mindig igazat kell mondani! Majd rövid példával bemutattam neki, hogy megértse.
Pl. ha a boltba mentem, és valaki megkérdezi, hol voltál, akkor nem azt mondom, hogy a barátnőmnél, hanem azt, hogy a boltban voltam. Mert ez az igazság.
A lány csak nézett rám, és láttam rajta, kicsit restelkedik azon, hogy ő még csak most tanulta meg azt, amit már rég tudnia kellene. Persze tudjuk, hogy elsősorban ez a szülő kötelessége, hogy az igazságra, becsületességre nevelje a gyermekét.

Ha megvizsgáljuk a hazugság következményeit, akkor megfigyelhetjük, hogy családok, barátok között milyen sok bajt, megkeseredést, kiábrándulás özönét okozhatja, de nem utolsó sorban, egyes esetekben büntethető is, pl. hatóság félrevezetése.
Amikor két iskoláskorú gyermek testi-lelki barátságban van, és az egyik nem mond igazat a másiknak, óriási sértődés van belőle. Néha még a szülőknek is feladatot ad, hogyan hozzák helyre a gyerekek kapcsolatát. Miért? Mert az egyik gyerek csalódott a másikban, és ez számára több, mint sérelem. Becsapta, meginog a bizalom a barátja iránt, hisz ezek szerint, máskor is előfordulhat hasonló eset – erre következtet a gyermek.
-A hazugság, felnőtteknél is hasonlóan fájdalmas, és bizalmatlanságot fakasztó érzést okoz a másik félben. Ha csak egy házasságra gondolunk, ahol anyagi, érzelmi, vagy bármi más miatt hazudik az egyik a másiknak, és az végül kiderül, talán beláthatatlan következményekkel járhat. Ilyenkor sok házasságban keletkezik a felek közt egy űr, amit soha többet nem lehet már egybeszerkeszteni. Lehetséges pedig, hogy csak egyszer történt meg ez a bűn.

Valamikor láttam egy filmet, amiben a házasulandó feleknek egyetlen tanácsot adott az anyaközvetítő, mégpedig azt: „Soha ne hazudjanak egymásnak!” Mert, ha egyszer hazudnak, attól kezdve mindig arra gondol a másik fél, hogy amit akkor mond, az is hazugság, és nem lesz bizalom, amin megállhat a házasságuk! Én is így gondolom!

-Ha hazudik az autószerelő, a boltos, vagy az, akinek eddig elhitted, amit mondott, a hazugság fényre jövetele után, nem lesz hitele a szavának, bármilyen igazat is mond következőleg. Bizonyára magatok is voltatok ennek részesei, és ismeritek ezt az érzést, amikor valami összeomlott a másik iránt. Amikor oly mértékű a kiábrándultság a másik iránt egy hazugság miatt, hogy képtelen voltál tovább folytatni, mert egyszerűen nem tudtál volna hinni neki többet.
Nem beszélve arról, hogy szokás mondani: „Aki hazudik, az lop is, aki lop, az nem messze van a börtön ajtajától.”

Láthatjuk, hogy a hazugság az bűn, az embereket eltávolítja egymástól, és nem közelebb hozza. A hazugság körül, olyan negatív erő mozog, amit most már kimondhatunk: A hazugság atyja a sátán! A hazugság a sátán eszköze!
Nos, mindezek után kedves Testvéreim és Embertársaim! A hazugság a sátán eszköze, ami mindig bajt von maga után. Akinek eddig a kezében volt, ez a csúnya sátántól eredő eszköz, az gyorsan váljon meg tőle, és ne tegye próbára az emberi kapcsolatait! Ámen


-„Istenhez, akkor mehetünk, amikor akarunk, az emberekhez pedig akkor, amikor fogadnak bennünket!” A fenti megállapítás, hogy mennyire valós, ezt saját életemben magam is megtapasztaltam.
Történt pedig, hogy a napokban sürgős imatémában kerestem az egyik testvéremet, aki éppen foglalt volt. Egyszóval nem ért rá meghallgatni. Természetesnek vettem, hisz lehetünk elfoglaltak, ezzel le is zártam ezt a lehetőséget.

Írtam a másik testvéremnek az üzenőben, de majd, amint meggyőződtem róla, napok óta nem volt fent a gépen.

Aztán próbálkoztam tovább, hívtam a harmadik testvéremet telefonon, a hívás kicsengett, ám nem vették fel.
Hírtelen nem volt, akit kérhettem volna az imaerősítésben. Ekkor szomorúan leborultam az Úr előtt, és elmondtam Néki a bánatomat, és kértem az Ő segítségét. És ím, az Úr ráért engem meghallgatni, és kész volt segíteni.
Utólag felróttam magamnak, hogy először is, miért nem ahhoz fordultam, Akitől a segítséget vártam? Miért kellett több embernél megtapasztalni, hogy az idejükkel nem ők rendelkeznek, hisz nem értek rá engem meghallgatni, mert vagy dolgoztak, vagy mással voltak elfoglalva.
Mint ebből is láthatjuk, Isten az egyetlen, aki nem függ senkitől, aki mindig ráér minket meghallgatni, és meg is hallgat minket, sőt meg is segít bennünket.
Ugye, hányszor estünk ebbe a csapdába, hogy szaladunk fűhöz-fához, és végül, ha már nem találunk megoldást, odakullogunk szégyenkezve az Úrhoz. Mert előbb-utóbb rájövünk, hogy ezt a futkosást elkerülhettük volna, ha először is a Mindenhatóhoz megyünk. Legyünk hát bölcsek, és az ÉLET URÁNÁL kopogjunk, ahol bebocsátást kapunk mindig! Ámen!

Valahol elhangzott ez a mondat:

-         Egy férfi, felajánlotta keresztyén nő ismerősének, hogy elviszi kirándulni. A nő nemmel válaszolt. A férfi erre azt mondta: Nagyobb benned az Istenfélelem, mint a csábítás ereje. „Igen.” - válaszolta határozottan a nő.

-         Hosszú idő után, találkozott két ismerős férfi, akik annak idején sok lopást követtek el együtt. Miután elteltek egymással, az egyik egy újabb ötlettel hozakodott elő, gondolva, hogy újra dolgozhatnának együtt. Az ismerős csak nézett a régi bűntársára, majd határozott nemet intett a fejével. Az ajánlatot tevő értetlenül meredt rá, és megkérdezte: -Talán már úgy meggazdagodtál, hogy nincs szükséged a pénzre? – Nem, - felelte a másik, hanem van bennem Istenfélelem. És az mi, - érdeklődött a volt barát? Megtértem, és jobban szeretem, tisztelem az Urat attól, hogy bűnt kövessek el ellene! Csupán ennyi a magyarázat.

Keresztyén férj és feleség együtt utaznak az autóban, és közben beszélgetnek. A feleség azt mondja: Én nem akarok a pokolba kerülni! – Én sem, - mondja a férje. De azért, tenni is kell valamit!- erősítette meg előbbi állítását a nő. Mély csend lett, a férfi nem szólt semmit.
Ugye hallottátok már e kijelentést másoktól, vagy éppen ti is kijelentettétek vágyaitokat hasonlóan? Igen, legtöbb keresztyén a Mennybe jutásért hajlandó lemondani kedves dolgairól, elengedni az addig kezében tartogatott haragot, feladni a világ által felajánlott lehetőségeket, mert el akarja érni a vágyát, mégpedig azt, hogy a Pokol helyett a Mennybe kerüljön! Igen, van, akinek sikerül, mert akarja! Isten szabad akaratot adott nékünk, hogy magunk döntsünk: Vele vagy Nélküle?
Isten nem fogja magát ránk erőltetni, csak lehetőséget ad, amit mi elfogadhatunk.
És most eszembe jutott A GAZDAG IFJÚ története, melyben az ifjú megkérdezte Jézust, hogy mit kell tennie, hogy örökélete legyen? Mit mondott néki Jézus? Azt, hogy : Adjon el minden vagyonát és ossza szét a szegények között! És mit csinált az Ifjú? A szíve megszomorodott, és tovább ment.
Ez a mondat elárulja az ifjú döntését, de vajon hányan járnak még így?
A másik Igében olvassuk: Ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek. Kinek hol van a kincse? A pénz, a vagyon, a föld tartozik a kincsei közé? Igen! Aki ebben látja a biztonságát, az valóban a szíve mélyén tartja, és őrzi ezeket a kincseket, ezzel van tele a szíve! Márpedig Jézusnak az egész szívünk kell, és nem egy darab belőle.
Talán Jézus önzőségből kéri az egész szívünket? Nem, dehogy! Csupán Ő a megérdemelt helyére szeretne kerülni a szívünkben. Ránk bízza, kit ültetünk szívünk trónjára.
Most tőlünk nem kért olyat az Úr, hogy dobáljunk ki mindent a szívünkből, hogy Ő is hadd férjen be. Csupán azt kéri, hogy kövessük Őt! És ha majd követjük Őt, akkor magunktól rendet rakunk az életünkben. Kidobálunk mindent, ami nem odavaló, és Ő lesz a mi Kincsünk a szívünkben.

Ugye éltétek már át olyan helyzetet, amikor megszólítottatok valakit, hogy elhívjátok a gyülekezetbe, olyan hírtelen végiggondolta, és nem habozott, hanem válaszolt: „Én református vagyok, nem hagyom a vallásom.”- mondta, de persze ő oda sem jár.

Másik arra gondol, miről kellene neki lemondani, ha ő elkezdene járni a gyülekezetbe? Inkább nemmel válaszol.
Szomorú, de nem ragyognak fel a szemek a lehetőségen a kegyelmi idő hallatán, hanem csak fejeket megcsóválva jelzik, hogy inkább nem fogadják el a meghívást.

„Én nem akarok a Pokolba kerülni” –e kijelentés, milyen határozott volt, de a folytatása is: „De azért tenni is kell valamit.”
Igen kedves Testvérek! Tenni kell, mégpedig azt, hogy folyamatosan megyünk a Megváltónk után! Az ideig-óráig való dolgokat majd ezután magunktól kidobáljuk a szívűnkből, mert az igaz kincsünk nekünk az örökélet, amit a mi Megváltónk ajánlott fel minden benne hívő számára. Fogadjuk el hát az igazi kincset!

Néhány száz lélekszámú kis faluban egy fiatal lelkészt helyeztek ki a szolgálatba. Az emberek kedvesen fogadták, de nem jártak többen a templomba. Ő azonban maga elé állítva az Úr szavait: „Ahol ketten vagy hárman összejöttök az én nevemben, én ott vagyok közöttetek.”- és kitartóan, reménnyel telve hirdette vasárnapról vasárnapra az Igét.
Egyik vasárnap miután vége volt az Istentiszteletnek, egy roma férfi lépett be a templomba, és zokogva arra kérte a lelkészt, hogy menjen vele. A lelkipásztor nem tagadta a meglepetését, de engedett a kérésnek, és elindult a síró férfi után. Mikor megérkeztek, akkor látta a lelkész, hogy egy fiatal lány halva fekszik az ágyon. És ekkor az apa megszólalt: „Tiszteletes Úr! De miért? Hiába prédikál maga minden vasárnap, ha Isten ilyet megenged! De miért?
A lelkész próbálta megérteni a család szomorúságát, hogy szinte minden előzetes ok nélkül 15 évesen meghalt a lányuk, és így, hogyan tudnák Istent szeretni?
De ekkor Isten Lelke betöltötte az ő száját és elkezdte az igazságot mondani. Azt az igazságot, hogy ez a lány nem volt védelem alatt! Nem volt Isten védelme alatt, mert nem hitt az Úrban. Az ilyen lelkek a sátán prédájává válnak, olyan, mint a farkasok közé tévedt bárány. Egyedül nincs védelem, és széttépik a vadak a bárányt. Jézus Krisztus az egyetlen lehetőség, amely védelmet tud nyújtani mindnyájunk számára…
A család zokogva hallgatta a valós igazságot, és szívükbe egy elhatározás lopta be magát. A lelkész beszéde alatt eldöntötték, hogy védelem alá akarnak tartozni, olyan védelem alá, ami nagyobb mindennél. Akarják Jézus Krisztus védelmét, amely átsegít minden bajon!
A szeretett lányukat illőképpen eltemették, és a következő vasárnaptól a templomba ment az egész család. Nem csupán a megemlékezési Istentiszteletre, hanem attól fogva, minden vasárnap Istent kereső szívvel, a falu előtt példaképpen megtértek az Úrhoz. Nem vádolták többet Istent, hogy miért történhetett meg a lányuk halála, hanem megértették azt az igazságot, amit minden embernek érteni kellene!
És most én kérdezem, de miért? Miért, kellett ahhoz meghalni annak a leánynak, hogy a család megismerje, megértse az igazságot? Azt az igazságot, ami megtérésre indította őket? Miért nem saját maguktól akartak az Úr védelme alá tartozni? Miért kellett ennek a fájdalmas eseménynek megtörténni? De miért ???


Gyakran megfáradunk a szolgálatban és olyankor úgy érezzük, hogy talán nincs is szüksége senkinek ránk. Ha megbecsülés helyett bántó szavakkal illetnek minket, Ilyenkor könnyedén feladnánk azt a munkát is, amit Isten bízott ránk. Legtöbbször azonban az Úr gondoskodik róla, hogy ne így történjen.
Egy ilyen helyzet állt elő nemrég, ahol egy fiatal férfitestvér rendre utasított engem. A gyülekezettől 1 éve távol lévő emberke, akiről azt sem tudjuk merre járt, saját érdekeit védve szavakkal támadott meg engem. Több éves szolgálatom alatt, néhány hasonló eset már történt, de Isten mindig látványosan állította félre a bántó személyeket.
Az igazságtalanság miatt nagyon el voltam keseredve és magamban eldöntöttem, hogy abbahagyom a szolgálatot. Nem megyek többet. Elhatározásom olyannyira teljes volt, hogy elkészítettem azokat az iratokat, okmányokat, amik nálam voltak, és átadtam a testvéremnek, akivel együtt járunk szolgálni immár 7 éve.
Tudtam, hogy a sátán támadása volt, azonban mégis megviseltek a történtek, és ahogy teltek a napok, egyre rosszabb volt.
És ekkor jött a segítség. Az Úr látta a szívem bánatát, ismerte a történetet és elküldte az egyik testvért az én segítségemre. Nagyon meglepődtem, amikor a postás egy nem várt kis csomagot hozott részemre, amit rögtön fel is bontottam, majd felhívtam azt a testvért, aki küldte. Elmondta, hogy ő odahaza végezte a munkáját, amikor azt az indíttatást kapta az Úrtól, hogy készítsen el a Cd-ket, amin Igehirdetések vannak, és a Friss szél, Friss Tűz című könyvet, küldje el nekem.
Kicsit meglepődött ő is, mert nem akarta a munkáját félbeszakítani, de mégis engedelmes akart lenni az Úrnak. Volt még odahaza egyetlen buborékos borítékja, amibe belehelyezte a CD-ket és a könyvet, majd feladta a postán a küldeményt. Akarata ellenére elvégezte azt a szolgálatot, amit az Úr rábízott, és ezáltal ő is áldáshoz jutott.
Ugyanis a testvér már egy ideje munkahelyet keres és már egy ideje kerülgette azt a hirdetést, amire az újságban rátalált. Időnként készült jelentkezni a kiszemelt munkahelyre, azonban arra gondolt, hogy inkább valakitől megtudakozná, hogy milyen is ez a hely. Emiatt csak halogatta.
Azonban miután feladta a csomagot, a postáról kijövet éppen azzal a régi ismerősével találkozott, aki ott dolgozott azon a munkahelyen, és így tudott tőle információt beszerezni.
Mindehhez azonban neki az Úr indíttatására a cselekedni kellett, hogy éppen ott és abban az időben fussanak össze a régi munkatársával. Így még inkább megbizonyosodott arról, hogy a postai feladás az Úr akarata volt. Ez volt az ő bizonysága.

És következzen az én bizonyságom: Miután megkaptam a csomagot, a CD-ket szépen megszámoztam, hogy ne keverjem össze, melyiket hallgattam már meg. Szinte faltam a szellemi táplálékot, amit a könyv és a Cd-k által kaptam, és érezhetően megerősödtem általuk.
Egyik nap, amikor elérkeztem az x számú CD-hez, és elkezdtem hallgatni, az Úr arra indított, hogy ne azt, hanem a következő CD-t tegyem be, és azt hallgassam! Engedelmes voltam. Erősen figyeltem, hisz éreztem nekem fog szólni az üzenet.
A szolgáló Pásztor Hágár történetéről beszélt, amiben az volt az üzenet: „Fordulj vissza, menj vissza………! Megáldalak!”Ekkor a szívem nagyot dobbant, mert éreztem, hogy ez nekem szól. Forduljak vissza, és menjek vissza oda, ahova az Úr állított engem, és a legfontosabb, az áldást el akartam venni az Úrtól. Éreztem, hogy szívemben nincs harag, nincs már megkeseredés, ez a döntés az Úrral könnyű volt. Visszamentem!
Következő vasárnap az Úr az akadályokat elsöpörte előlem, és nagy áldás volt a gyülekezeti szolgálatunkon.
Aztán napokon át nagy szeretetet éreztem a szívemben, hogy ilyen gondoskodó a mi Istenünk! Pintér Béla: „Mert rólam van szó” című dalából ismerjük.
Igen, az Úr ismeri a mi szívünk bánatát és segítségünkre siet. Amint láttuk, mindkét részről fontos volt az engedelmesség. Dicsőség az Úrnak érte!


A napokban testvérekkel beszélgettem egy olyan témáról, ami nem szabadna, hogy vitába torkoljon, de ez odáig fajult. Sajnos majdnem egyedül maradtam a véleményemmel, de kitartó voltam az igazságban.
A téma a következő: Szuperkegyelem
Egy ideje már szomorúan figyelem, hogy a hívők meglankadtak, elfáradtak, és könnyen feladják, néha az évtizedes gyülekezeti életüket is. Talán azonban még szomorúbb az, mikor valaki a látszat kedvért jár gyülekezetbe, de mögötte nincs odaszánás, csak úgy eljár, mert megszokta. Erre mondja Jézus: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév. Így mivel langy meleg vagy sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból”Jelenések 3:15-16
De mégis vannak bátor emberkék, akik próbálják megmagyarázni, hogy most „szuperkegyelem”-ben élünk, és ez mindenre, és mindenkire vonatkozik.
Számomra szokatlan az a szó, hogy szuperkegyelem. Ahogy fogalmaznak az ezt hívő emberkék, „mindent megbocsát az Úr”. Habozás nélkül én is rámondhatom, hisz valóban a Szent szellem káromláson kívül mindent megbocsát az Úr, de! És erre a „de” szóra nyomatékot tennék. De, azért vannak szabályok a minden megbocsátásában, ezt lássuk be! Az Úr nagy kegyelmű, végtelen szeretete által igyekszik a jó úton vezetni Szent Szelleme által, „de” ehhez én is kellek. Kellek, mégpedig a bűn felismerésében, megbánásában, elhagyásában. Mert, ha mindezt nem teszem meg, nem kapok bűnbocsánatot. A bűneim nem bocsáttatnak meg, és ácsoroghatok egy bezárt ajtó előtt, ha nem nyitják ki, soha nem tudok bejutni.
Tehát van szuperkegyelem, de nem olyan bűnökre, amik nincsenek felismerve, megbánva, és elhagyva! Hisz ha ezt nem zongorázzuk végig megbánással, akkor helyesnek tartjuk, amit tettünk, és folytatjuk tovább.
Azt mondta Jézus: „Nem a törvény eltörlésére, hanem a betöltésére jöttem.” Ha nem lennének Törvények nem lenne bűn sem, mert nem tudnánk mi a tiltott, és mit szabad tenni. Ha a Mózesi Törvényből csak egyet is megsértünk, akkor vétkeztünk a Törvények ellen.
Lássuk be, hogy a törvények a mi javainkat szolgálják, és bármilyen nagy a „Szuperkegyelem”ahogy nevezik, de a törvények megszegése büntetést von maga után!
Végezetül idézzük fel a Máté 12.31 igét : „Azt mondom azért nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek káromlása nem bocsáttatik az embereknek. „
Maga az Ige is alátámasztja a kegyelmet, ami valóban határtalan egy kivétellel, de! DE VÉGIG KELL JÁRNUNK A BŰN FELISMERÉSE, MEGBÁNÁSA, ELHAGYÁSA ÚTJÁT, MERT BŰNBOCSÁNATOT EZEK UTÁN KAPHATUNK CSAK! „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.” (1Ján.1:9)
Ezért ne csapjuk be magunkat testvérek, mi magunktól nem tudunk járni a vízen, hisz a hátunkon hurcolt bűnbátyúja, akadályoz minket benne. A vízen csak Jézus Krisztus tudott járni, de ha mi Vele járunk, megkapaszkodunk az Ő erős karjába, és fent maradhatunk a tajtékzó habok között is!



Óriási öröm volt számomra, amit a napokban, Isten gondoskodó szeretete által élhettem át. Nem tudnám azt a sok jót elmondani és meghálálni, amit cselekszik velünk az Úr! Egy ilyen szerető gondoskodás a következő bizonyságom is.
Az történt, hogy a nyár legmelegebb óráit éltük át ezen a napon, mikor a vérnyomásom nagyon alacsony értékeket mutatott. A reggeli és esti vérnyomáscsökkentőt továbbra is szedtem, de attól tartottam, hogy az még lejjebb csökkenti. A nap folyamán többször megmértem, és este mikor ellenőrizni szerettem volna, már lemerült a vérnyomásmérőben az elem. Pótelem nem volt itthon, és az esti gyógyszert mérés előtt nem igazán mertem bevenni. Gondolkodóba estem, és azon töprengtem, hogyan nyugtassam meg magam?
És ekkor jött a segítség az Úr által! Eszembe jutott, hogy a férjemnek van egy kisrádiója, amibe olyan mini elem való, mint a vérnyomásmérőbe, de rögtön a sátán meg akarta hiúsítani az ajánlkozó lehetőséget. Ugyanis a gondolataimba bujtatta, hogy az a rádió mindig a férjemnél van a munkahelyén, és most is ott van biztosan.
Ekkor telefonon felhívtam a férjemet megkérdezni tőle, hogy a jelenleg nála van -e a rádiója? És ő erre azt válaszolta, hogy nincs. Ott van a szobában az asztalon.
Hirtelen felfogtam a válasz által a lehetőséget, és végtelen öröm töltött el. Tudtam, hogy az Úr alakította így, hogy itthon maradt az a rádió, ami egyébként mindig vele van. Gyorsan előkerestem a rádiót, kivettem belőle az elemet, és már mérhettem a vérnyomásmérővel a vérnyomásom.
Lehet, sokan még hívők is mosolyognak az elmondott bizonyságon, hisz nem életmentés történt, de én tudom, hogy számomra nagyon fontos volt, és főleg azt tudom, hogy az Úr volt az, Aki így irányította az eseményt. Az Ő gondoskodó szeretete által oldódott meg a probléma, és általa kaptam megnyugvást .
Legyen áldott az Ő neve mindörökké!

More Articles ...

  1. Védelem nélkül
  2. Keresztyén igazságok
  3. Őszinte szeretet
  4. Játékterem
  5. „Ha akartok velem találkozni”
Page 17 of 89