„És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.” Lukács 11:1

Ha csak egy dolgot kérhetnél Jézustól, mi lenne az? A tanítványok nem azt kérték, hogy tanítsa őket a gyülekezetépítésről, evangelizációról, átformálódásról, hogyan kell jó kereszténynek lenni, hanem hogy tanítsa őket imádkozni.

Miért fontos az imádkozás? Milyen feltételei vannak annak, hogy imáink meghallgattassanak? Keresztény életünk nélkülözhetetlen része az imádkozás, mégis belefuthatunk hibákba ezen a területen is, amint a lentebb olvasható történetben a hölgy példája is mutatja. Ezért bátorkodtam összeszedni a legfontosabb dolgokat ebben a két témakörben.

Miért kell imádkoznunk? Az ige azt írja, Ő már minden kérésünket tudja még azelőtt, hogy kértük volna. Akkor hát miért? Azért, hogy Istent közelről megismerjük. Megismerni Őt, annyit jelent, hogy fokozatosan, egyre jobban úgy kezdünk gondolkozni, ahogyan Ő. Amit ő rossznak lát, azt mi is, amiket Ő szeret, azokat mi is. Így juthatunk a megszentelődés egyre magasabb fokára. Társunkat is akkor ismerhetjük meg legjobban, ha sokat beszélgetünk Vele, megismerjük, mit szeret, mit nem, a végén már félszavakból is megértjük egymást.
Imádkozunk még azért is, hogy az Ő segítségét kérjük valamiben. Meggyógyítson, megbocsásson, cselekedjen az életünk valamely területén.

Milyen feltételei vannak annak, hogy az Úr meghallgassa imánk?

1. Bűneink megvallása, megbánása. Ézs: 59:1-2. „Ímé, nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna; Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orczáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott.”

2. Megbocsátás másoknak. Márk 11:25. „És amikor megálltok imádkozni, bocsássatok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” Amint látjuk, nem elég saját bűneink megvallása, Isten feltételül szabta azt is, hogy az ellenünk vétkezőknek megbocsássunk.
Szeretnék ezzel kapcsolatosan egy rövid történetet is megosztani az Úr egyik szolgálójának könyvéből, amely bemutatja a megbocsátás fontosságát:
A gyülekezetünkben egy hölgy részleges arcbénulásban szenvedett. Az orvosok csődöt mondtak, és nem tudtak rajta segíteni. Én is már sokszor rátettem a kezemet és imádkoztam érte, de semmi nem történt. Egy nap ismét eljött hozzám, és ezt mondta: „Pásztor! Ma reggel, ahogy a gyógyulásomért imádkoztam, kaptam egy kijelentést. Azt mondta Isten, hogy bocsássak meg mindenkinek! Pásztor, én bajban vagyok, mert gyűlölöm az apósomat és az anyósomat. Nem tudom szeretni őket!” Miután beszélgettünk, a hölgy kész volt így imádkozni: „Atyám, megbocsátok apósomnak, anyósomnak, sógoromnak, sógornőmnek.” Ezután kezemet rátettem, és én is imádkoztam: „Atyám, gyógyítsd meg őt most”. És azonnal meg is gyógyult! Ilyen fontos a megbocsátás!

3. Istent ismerni és bizalommal lenni iránta. Jakab 1:6. „…kérje hittel, semmit sem kételkedvén:” Hányszor tesszük fel magunkban a kérdést? Vajon lehetséges ez? Isten tud nekem segíteni? Ha megismerjük Őt, ezek a kérdések kikopnak a gondolatainkból. Hogyan lehet megismerni Istent? Hát imádkozás által, Bibliát olvasva, épülve mások bizonyságából, tanításokból. Minél jobban ismered Őt, annál nagyobb lesz a hited, és ahogyan nő a hited, úgy tudsz minden kételkedéstől megszabadulni.

4. Tiszta szándék. Zsolt 66:18. „Ha álnok szándék lett volna szívemben, nem hallgatott volna meg az Úr.” Nagyon nem mindegy, mit kérünk. Ha olyasmit kérünk, hogy a szomszéd tehene dögöljön meg, azt nyilván nem fogja meghallgatni az Úr…

5. Jézus nevében imádkozzunk. János 14:13 „És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban.”
Jézus nevében imádkozni, annyit jelent, mint Jézus személyéhez imádkozni. A mi egyesülésünk Vele a garancia arra, hogy az Atya által meghallgattatunk. Ezért is mondjuk imáinkban, hogy a Jézus nevében imádkozunk.

6. A feleségünk megbecsülése, a családunk egysége. 1Pét 3:7. „És ugyanígy, ti férfiak is, megértően éljetek együtt feleségetekkel, mint a gyengébb féllel, adjátok meg nekik a tiszteletet, mint örököstársaitoknak is az élet kegyelmében, hogy a ti imádkozásotok ne ütközzék akadályba.”
Nagyon fontos, hogy családunkban békesség legyen, ne a veszekedés légköre legyen körülöttünk, mert az ige azt mondja, hogy „ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám.” Ki lehetne a legközelebbi ember, ha nem a családunk tagja, a feleségünk, akivel egyetértésben kell lennünk?

7. Kitartás. Lukács 18:7. „Vajon az Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal kiáltanak hozzá?”
Vannak helyzetek mikor Isten azonnal reagál kéréseinkre, de nagyon sokszor bizony próbára teszi hitünk. Látni akarja, hogy valóban ragaszkodunk-e hozzá, elhisszük-e az ígéreteit, vagy már a második alkalommal feladjuk. Ha hamar feladod, sosem tudod meg mit készített neked az Úr, Ő is sokat tűrt neked bűnös életed miatt, minden szó nélkül, hát te is bizonyítsd be, hogy van benned kitartás!

8. És végezetül egy fontos alapelv: Filippi 4:6.  „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.”
Ne felejtsük el, mit tett értünk az Úr korábban. Adjunk hálát neki, azért amiket már tett velünk, és dicsérjük azért, Aki.

Elég hosszúnak tűnik a lista, de megéri megtartani! Az Úr a legjobbat akarja mindannyiunknak adni, Ő nem csak kér tőletek, hanem ad is! Mert Ő maga az adás, Ő a szeretet. A Bibliában több helyen is megígérte, hogy meghallgatja imáinkat:
Jeremiás 33:1-3. „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!”
Máté 7:7. „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
János 14:14. „...ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.”
János 16:23-24. „...Bizony, bizony, mondom néktek, hogy amit csak kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Eddig nem kértetek semmit az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen.”

Hogy örömünk teljes legyen… Az Úr a valódi boldogságot készítette el számunkra. Gyakoroljuk tehát az imádkozást, amikor csak tudjuk.


„Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem!”  Ézsaiás könyve 49:15

Azt mondja az Úr ebben az igében, hogy nem feledkezik el rólad, mindig számon tartja minden utadat és személyesen rólad gondoskodik. Azért mert fontos vagy neki, fontos neki az életed, fontosak neki az álmaid és minden egyes vágy, ami a szívedben van, és amit nem látnak emberek, de Isten látja jól.
Minden egyes sérülést és sebet jól lát, ami a szíveden van, de ha engeded neki Ő kész begyógyítani ezeket a sebeket.

Kedves olvasó, talán már te is találkoztál a magány nyomasztó érzésével. Azzal az érzéssel, amikor nincs körülötted senki, amikor annyira szeretnéd megosztani valakivel azt, amit érzel, de nincs aki meghallgatna, vagy épp megértene. Amikor egyedül vagy a szobádban és nem tudsz szólni senkihez.
Most van egy jó hírem a számodra! Isten, ezen nehéz pillanatok közepette is ott van melletted! Amikor úgy gondolod, hogy mindenki elhagyott, Ő akkor ölel át a legjobban, a legszorosabban. És ekkor von magához a legközelebb.
Ő adott mellénk embereket, társat, családot, barátokat, gyülekezetet, hogy hordozzuk egymás terheit. De az, aki a nap 24 órájában és minden percében ott van velünk, az nem más, mint Isten. Akihez, hogyha kell, az éjszaka kellős közepén is odamehetsz, nem fog elküldeni.
Ő azt mondta, hogy nem fog elfeledkezni, bárki más ha el is felejtkezik rólad, az Úr soha nem fog. Lehet, hogy egy-egy kérés évek múlva fog beteljesülni, de akkor sem feledkezik meg, számon tartja minden kérésedet. Lehet, hogy régi ismerősök – akik egykor részei voltak az életednek - már a nevedre sem emlékszenek, de Isten nem csak a nevedet tudja, Ő mindent tud rólad, Ő mindent lát benned és mindenkinél jobban ismer.

Olyan sokszor megpróbáljuk emberekben keresni azt, amit egyedül Istenben találhatunk meg. Olyan sokszor próbáljuk minden másban a boldogságot megtalálni, csak egyedül Istenben nem. Pedig csak Őbenne találhatjuk meg! Ő az, aki megtartja ígéreteit…aki begyógyítja a sebeket…aki megvigasztal…aki új erőt ad…vele tudunk felülkerekedni a depresszión!

Annak ellenére, hogy Isten azt mondja, hogy soha el nem feledkezik rólunk, néha mégis tele vagyunk félelmekkel.
Talán félsz attól, hogy nem fog megvalósulni a legnagyobb álmod? Vagy félsz attól, hogy az egész életed egyedül, magányosan fogod leélni? Félsz attól, hogy gyermekeid elköltöznek és egyedül maradsz? Félsz attól, hogy elhagynak a barátaid? Félsz attól, hogy nem tudsz megfelelni a munkahelyeden, vagy épp az iskolában?
Az ige így ír: „Gyönyörködjél az Úrban és megadja néked szíved kéréseit.” Zsoltárok 37:4
Mindent megad neked, minden vágyad és minden álmod beteljesíti. Cserébe egyet kér tőled! Csak annyit, hogy gyönyörködj benne, helyezd Őt mindenek elé…az első helyre az életedben…szolgáld Őt teljes szívedből…imádd Őt teljes lényeddel! És meglásd, mosolyt fog csalni az arcodra, betölti az életed javaival, legjobb tervét valósítja meg az életedben! Mindezt azért, mert szeret téged és mert nem feledkezett meg rólad!

Bármikor is egyedül érzed magad…vagy szükséged lenne valakire, aki meghallgat…vagy arra vágysz, hogy enyhüljön a magány, ami a mindennapjaidat körülfogja, akkor menj oda az Úr elé és mondd el neki azt, amit érzel. Öntsd ki a szívedet az Úr előtt, mert Ő vár rád. A legjobb barátod akar lenni, nem a második, vagy a sokadik, hanem a legjobb, aki soha egy pillanatra sem felejtkezik el rólad!

 


Máté 9:37-38 „Az aratnivaló sok, a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába!”

Jézus körbejárta a városokat, falvakat, tanított a zsinagógákban, gyógyított, és mindenfelé hirdette az evangéliumot. Mikor látta a sokaságot elgyötörten, szétszórtan, megsajnálta őket, és azt mondta a tanítványainak: „Az aratnivaló sok, a munkás kevés……..”
És vajon ma mit látna, és mit mondana Jézus? Most, mikor tombol a világon az éhség, a különböző gyógyíthatatlan betegségek, árvizek, földindulások és sorolhatnám. Akkor, amikor a világ elé van tárva valamennyi sátán által kínált lehetőség, hívnak rendezvényekre, bemennek otthonaidba, mindent megragadnak azért, hogy Istent távol tartsák tőled. És azok az emberek, akik italhoz, kábítószerhez, és más élvezeti dologhoz nyúlnak, mégis üresek, és vágynak valamire.
A sátán könnyen elhívja az embereket, de nem mindenkit tud megtartani, mert az ideiglenes örömök depresszióba, öngyilkosságba mennek át.
Nem egyszer láttunk tizenéves lerészegedett lányokat hajnalban az utcán bolyongani, akik sokat reméltek attól az estétől, és talán rosszabbra sikerült, mint egy matek dolgozat.
Csellengő emberek az utcán, akiknek fogalmuk sincs, mit esznek másnap, kilátástalan a jövő, mert nincs munkahely. Bizonytalan a kenyered, ha tanulsz, vagy ha nem. Nincs remény, nincs előrelátás, csak éppen a fizetnivalók, és a mindennapi ennivaló árára jut csak nagyon sok embernek. Igen, ez a kép fogadná ma Jézust itt a földön, és ugyanúgy elmondaná, mint akkor: „Az aratnivaló sok, a munkás kevés”
Jézus nem csak megállapította, hogy mi a tény, hanem Ő orvoslást is keresett rá.
Jézus nem csupán az anyagi, erkölcsi vonatkozásban mérte fel az emberek helyzetét, hanem látta a lelki életüket is. Hiszen pontosan a rendezetlen lelki életük miatt lett kilátástalan minden körülöttük.
Minden embernek szüksége van rá, hogy békességben, szeretetben éljen, és rendben legyen a lelki élete.
Jézus nem azt mondta, hogy próbáljatok segíteni ezeken az embereken, hanem azt mondta: „Kérjétek az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába.”
Jézus a tanítványainak mondta mindezt, hogy imádkozzanak, hogy még több munkást készítsen fel az Úr. Az embereknek szüksége van ránk, de nem mi fogjuk a megtérést elvégezni, hanem a bennünk lévő Szentlélek. Elhívás nélkül, felkészületlenül nem szabad hozzáfogni az evangélizáláshoz sem.
Nemcsak az akkori tanítványoknak szól Jézus utasítása, hanem a mai tanítványoknak is.
Te, aki olvasod e néhány gondolatot, imádkozz azért, hogy Isten még több embert készítsen fel az Ő munkájába. Imádkozz azért, hogy azok, akiket elhívott, ne legyenek hűtlenek, és ne mondjanak Istennek nemet. Hisz a világon a legszebb hivatás Isten munkáját végezni, és látni, hogy növekszik a megtérők tábora. Tedd meg, amire az Úr kér, hogy te is boldog lehess általa!

 

„Amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, amiket Isten készített az őt szeretőknek.” I.Kor. 2:9

Azok a testvérek, akik már sok éve járnak az Úrral, bátran kimondhatják: Isten nem csak elkészítette azokat a csodákat, melyet szívük meg se gondolt, hanem minden bizonnyal, idejében be is végezte azokat. Istent szerető Testvéreim! Ez a fenti Ige nem csak egy csodálatos szép ígéret, hanem az Úr életünkre vonatkozó terve, mely napról napra valóságosan kibontakozik. Ennek ellenére gyakran érezzük, hogy nem akképpen alakulnak a dolgok az életünkben, ahogyan mi elterveztük azokat. Igen, ha engedjük, akkor a gonosz elhiteti velünk, hogy nincs okunk az örömre, elhiteti velünk, hogy a depressziós állapot manapság természetes. Ha úgy érzed, hogy kilátástalan a holnap vagy hiába tervezgettél meg minden eseményt az életedben, mégsem a „terv szerint” történnek a dolgok, akkor vedd számba az elmúlt éveidet! Mi mindent sikerült elérned, amiről azt hitted, neked az sosem adatik meg? Milyen volt az életed Isten nélkül, és milyenné tették azt az Ő csodái? Mit sikerült tanulnod…? Milyen munkahelyet adott neked…? Milyen személyeket vezetett az életedbe, hogy boldogabb lehess általuk…? Milyen betegségekből hozott ki téged…? Milyen balesetekből mentett meg…? Milyen szolgálatokba helyezett téged…? Sorra megválaszoltam ezeket a kérdéseket magamban… Valóban szívem meg sem gondolta, hogy életemben ilyen magaslatokat járhatok be Vele… ilyen csodákat élhetek át Általa… És azt mondtam az Úrnak: Igen Uram, a Te terveid kibontakozására van szükségem, azokra az utakra vágyom, melyeket nem látott még szemem, melyekről nem hallottam még, és melyekről szívem álmodni sem mert…

Ha hit és Isten iránt való szerelem nélkül olvasod e sorokat: „amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt…”, akkor bizonytalanság foghat el, hiszen az embernek általában konkrét kérései vannak Istenhez. Legtöbbször olyan dolgokat kérünk, melyek „jól beváltnak” látszanak, melyekről hallottuk, hogy jó, így a szívünk arra vágyik. Mindez azonban csak fizikai sík, az Úr sokkal többet szán neked annál, mint amit te elérhetőnek látsz. Mi Királyi gyermekek vagyunk és lásd meg, a Király dédelget bennünket… Nem csak azt adja meg neked és nekem, amiről azt gondolhatjuk, hogy szükségünk van arra, hanem felettébb-felettébb többet… Többet ad annál, mint amiről álmodtál… Lehet, hogy ma csak annyit látsz, hogy nem kaptad meg azt, amire a szemed vágyott, vagy amiről jót hallottál másoktól… de vizsgáld meg, nem-e az lett éppen a tiéd, amit szem nem látott, fül nem hallott és szíved nem is gondolt arra… de neked készítette az Úr, hogy örömöd legyen abban, talán annyira elfoglal az, hogy nem így tervezted, hogy észre sem veszed az ajándékot?

Számtalan esemény történik az életemben, amiről ha felismerem csak könnyek között esek térdre az Úr előtt… Uram, ezt valóban nekem szántad… sosem gondoltam, hogy ezt elérhetem… Tudom, a Te életedben is csodákat tesz Isten. Ő a leggazdagabb, leghatalmasabb Király az egész Földkerekségen és minden hatalmát arra használja fel, hogy mind boldogabbá tegyen téged. Többet fog kimunkálni az életedből, mint amit szíved valaha is kigondolt volna. Az életed során olyan elkészített ajándékok várnak, melyeket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt. A hatalmas, Jótevő Király elkészítette és idejében bevégzi az Őt szeretők életében. Higgy ebben!


Néha jó megállni, és elidőzni egy kicsit. Visszanézni, mi mindent éltünk meg Istennel, és milyen hegyes-völgyes úton mentünk végig úgy, hogy mindaz a javunkra vált. Hiszem, hogy mindannyiunk nevében mondhatom ezt, akármi is áll a hátunk mögött, javunkra fordította a Mester. Azért is fontos ez, mert ilyenkor jól előre nézhetünk, egyenesen a célra szegezve a tekintetünket. Sokszor a harc közben engedünk a csüggedésnek, szemeink csupán a bizonytalan, és örömtelen körülményekre szegeződnek, ellehetetlenítve örömünket. De ha időnk van kicsit megpihenni, újra eszünkbe jut a hívás, aminek engedtünk, a kincs, ami a miénk lett, és megéri, hogy odaadjuk érte mindenünket, eszünkbe jut az elkészített édes cél, a Menny, ahol hely készül nekünk. Ez mind új lendületet ad, kár lenne kihagynunk az ilyen pillanatokat, hisz szorosabbra fűzi kapcsolatunkat Jézussal. Ezeken túl azonban még egy fontos dolgot tehetünk ilyenkor: megvizsgálhatjuk jól, hogy hol is állunk éppen. És ebből pedig annyi mindent tanulhatunk, ami segít megfutni az előttünk álló pályát.

Remélem, kedves Olvasó, hogy kész vagy most velem megvizsgálni életed egyik legjelentősebb területét! Erre hív engem is Isten időről-időre, egy jól ismert Ige segítségével. Ha úgy érzed, szeretnéd felmérni magad a SZERETET területén, akkor kérlek, gondolj valakire, akit igazán szeretsz, aki közel áll Hozzád, mint egy házastárs, gyermek, testvér vagy barát. Gondold át a személlyel való kapcsolatod, és aztán olvasd el ezeket a sorokat, elidőzve minden szónál:

„A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irígykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr.  A szeretet soha el nem fogy…” /1Korinthus13,4-8/

Nem tudom ki hol akadt el az olvasásban azzal a biztos tudattal, hogy akármennyire is szereti a hozzá közel álló személyt, amit adni próbál, nem hasonlít igazán arra, amit Pál írt itt Isten által a számunkra. Én bevallom, van olyan, hogy már a legelején meg kell állnom. Ezt olvassuk: „A szeretet hosszútűrő…”, ez azt jelenti, hogy időt kell adni a szeretet tárgyának, ha megtérésüket várjuk vagy változásukat életük egy területén. Türelmet ért az Ige itt, mégpedig nem néhány napig tartót, hanem akár évekre szólót.

Ezt is olvassuk: „nem gerjed haragra”. Olyan egyszerű, annyira egyértelmű feltétel, de mérhetetlenül nehéz is az emberi természetnek mindez. Hálásak lehetünk azért, hogy Isten jól ismeri minden porcikánkat, érzelmeinket, amikkel mindennapi küzdelmet folytatunk. És azt hiszem, kevesek mondhatják csak el, hogy nem férkőzik be a harag időnként a szívükbe, de az Ige egyértelmű. Tudom nekünk lett írva az is, hogy haragudhatunk bár, de ne vétkezzünk, azonban a teljes szeretet az Írás szerint nem tűr haragot. Természetesen ez nem jelent egyet azzal, hogy a bűnt nem utasítjuk el, az igazságtalanság nem szítja fel bennünk a haragot vagy az ellenség nem vívja ki ellene való szüntelen küzdelmünket. Isten is ellensége a bűnnek. De az ember felé mérhetetlen szeretettel bír, ami Jézus személyében ki is oltotta lángoló haragját.
„Nem rójja fel a gonoszt…” Könnyű hibákat emlegetni, főleg ha azok nem a saját vétkeink. Egy-egy vita alkalmával annyi bántó szó hagyhatja el az ember száját, annyi felemlegetett, múltbeli esettel, melyek ellehetetlenítik a szeretet kibontakozását. Ha azt hisszük, hogy valakit szeretünk, de vele kapcsolatban múltbéli, még beforratlan sebeket őrzünk, akkor csak áltatjuk magunkat. Ahogy Isten a bűneinkről meg nem emlékezik, úgy nekünk is hátra kell dobni a történteket.

Számos ponton tanítanak a sorok minket arra, hogyan kellene testvéreinkkel, családtagjainkkal, barátainkkal bánnunk. Ebben is számtalan hiányosság jöhet felszínre, de csak egy pontját emelném ki az Igének, ami Isten felé mutató szeretetünket is megméri: „mindent hiszen, mindent remél”. Ha a megfelelő módon ismerjük, és szeretjük a mi Urunkat, akkor nem eshet nehezünkre az, hogy elhiggyük, amit mond. Amit üzen beszédén keresztül, szolgáin keresztül. El kell hinnünk Neki azt, amit megígért, lehet évekkel ezelőtt történt, de a tűzben próbált szeretet nem kételkedik a Mesterben.
És végezetül: „ A szeretet soha el nem fogy…”! Teret kell engednünk annak, hogy ne a világban eluralkodni akaró ál-szeretet legyen úrrá bennünk is. Ha kell valljuk meg, hogy az a szeretet, ami Jézusban a miénk lett, az nem fogy ki sosem. Mert ha emberileg már tényleg az utolsó cseppeket is kimértük, jön a Szent Szellem, és újratölti. Nem félig, hanem csordultig önti, hisz ismeritek!

Csak néhány momentumnál álltam meg, éppen azért, hogy mindenki maga fedezhesse fel, hogy miben sikerül teret engednie a munkálkodó Léleknek, és melyek azok a gyenge pontok, amik akadályozzák azt, hogy a szeretet teljesebb lehessen. Legyetek bátrak Testvérek szembenézni a gyengeségekkel, hogy aztán mindannyiunk szíve betelhessen az igazi, Istentől jövő, kifogyhatatlan szeretettel!


„Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a Te népedet, és tudjon választást tenni, a jó és gonosz között: mert kicsoda kormányozhatja ezt a Te nagy népedet?” I Királyok 3:9

Mikor Igét kértem az Úrtól, és szemem elé hozta a fenti Igét, nagy öröm volt a szívemben, mert ez nem egy vizsgatétel, amiről beszélni kell, ami talán messze is áll az érdeklődési körünktől, hanem olyan Ige, aminek minden igaz keresztyén ember életében jelen kellene lennie! (A bölcsesség, ami által boldog lehet az életed, mert mindent, amihez nyúlsz áldott lesz.)
A történet arról szól, hogy Dávid, mikor már nagyon öreg és beteges volt, a fiát, Salamont ültette maga helyett a trónra, hogy vezesse Isten népét.
Szerette Salamon az Urat, és Gibeonba ment, hogy égő áldozatot mutasson be szeretete jeléül. Ezen az éjszakán álmában megjelent az Úr, és azt mondta neki: „Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked!”- És Salamon alázattal válaszolt : -„Én pedig kicsiny vagyok, nem tudok kimenni, és bejönni.” – hasonlítja magát a gyermekhez, aki szülei nélkül szinte semmit nem tud tenni. Ilyen kicsi gyermeknek érzi magát Isten nélkül, ezért kért bölcsességet, ami által jó és rossz közötti különbséget is felismerheti.
Ha elgondoljuk, valójában milyen fontos is a bölcsesség, rádöbbenünk, hogy nélküle nem érdemes élni! A bölcsesség minden napunkban meghatározó szerepet tölt be, hisz bármit mondunk, teszünk, döntünk, ha nem bölcsességgel tesszük, hanem emberi okoskodással, annak mindig rossz vége lesz. Ha valaki bölcsességgel indul el az élet útján, ha bölcsességgel neveli a gyermekét, ha bölcsességgel végzi a rábízott feladatait, stb., azon Isten áldása van. Milyen jó egy bölcs ember beszédét hallgatni, akitől tanulhatunk, felnézhetünk rá, de valójában nem sok ilyen ember van. Bölcs ember nem beszél össze-vissza, mindig el tudja dönteni, hogy mikor kell beszélnie, és mikor kell hallgatnia. Milyen zavaró egy folyton beszélő ember, akinek a szavai üres fecsegésnek tűnnek. Emlékszek, amikor kicsi voltam, az én édesanyám azt mondta: „Keveset, okosat!”Akkor még nem tudtam, hogy az üres tartalmatlan beszédemre mondta szegény…
De az élet bármely területére gondolunk, pl. egy bölcs ember, ha valahova bemegy, nem hívja fel magára a figyelmet, míg egy bölcstelen, akár szavaival, akár ruházatával, kirívó viselkedésével, de mindenképpen azt teszi.
A bölcs ember különbséget tud tenni, a jó és (rossz) gonosz között, ami egy életre kincs.
Ismerek olyan embereket, akiknek fogalmuk sincs, mi az igaz és mi a hazugság. Az ilyen személyekre egy bölcs ember azonnal ráismer. Vannak, akik tudatosan nem akarják felismerni a jó és rossz közötti különbséget, hogy nehogy valaki magára ismerjen, és amiatt nehezteljen rá. Van, aki nem tartja fontosnak a két ellentétes tulajdonság elválasztását.
Sorolhatnám a végtelenségig a példákat, és láthatjuk, milyen óriási különbség van a bölcs és a bölcstelen ember között.
Salamon a legfontosabb dolgot kérte Istentől, ami nélkülözhetetlen lett volna Isten népének irányításához. És mivel alázattal kérte, ezért megkapta Isten kegyelméből a hosszú életet, és a gazdagságot is hozzá.
Tud-e ilyen lenni a mai keresztyén ember? Ha lehetőségünk lenne kérni Istentől, vajon ki mit kérne? Tudjuk-e, hogy Isten nélkül lehet élni, de nem érdemes? Tudjuk-e, hogy bölcsesség nélkül lehet élni, sőt élnek is emberek, de tele nehézségekkel? Lehet, most még van pénz, hatalom, barátok, de egyszer csak mind elmúlik, és Isten nélkül nagyon üres lesz az életed. Ezt viszont csak bölcsesség által láthatod előre.
A lelki ajándékok között nem hiába van az első helyen a „bölcsesség beszéde” hiszen, ha Salamon király fontosnak tartotta, akkor a Szent Szellem még jobban tudja, kinek mire van szüksége.
Boldog lehetsz, ha a Szent Szellem már téged megajándékozott a „bölcsesség beszédével” használd, mert azért kaptad, hogy az Urat szolgáld vele!

Érezted már azt egy nehéz nap után, hogy úgy szeretnél elbújni a világ elől, elmenni az emberek elől, hogy ne kelljen senkihez se szólni? Távol lenni mindentől és mindenkitől. Voltak már napok az életedben mikor azt érezted, hogy semmi sem akar összejönni? Bármihez is kezdesz nem úgy sikerül, ahogy eltervezted. Vagy azt, hogy legszívesebben sírnál, de mégis mosolyognod kell?
Azonban elbújhatsz a világ elől, elfuthatsz az emberek elől, bezárkózhatsz teljesen, de egy valaki elől nem futhatsz el. Van valaki, aki ismeri jól minden szándékodat, valaki aki tudja, hogy hol vagy, aki megtalál a hegyen, vagy épp lent a völgyben, aki még a túlsó parton is rád talál.

Így szól egy imádság a Zsoltárok könyvéből:
„Uram, te megvizsgálsz, és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni. Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék ott vagy, ha a holtak hazájába feküdnék le, te ott is ott vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.”
Zsoltárok könyve 139:1-12

Isten mindenütt ott van. Jelen van bárhol is lennél és bárhova is akarnál elfutni.
Ott van egy nehéz nap után, amikor már nincs erőd semmihez, és a legszívesebben mindent feladnál, de Ő jön a szeretetével és új erőt ad a következő naphoz, a folytatáshoz.
Ott van, amikor fáj a szíved, és nem tudod elmondani senkinek, vagy épp nem ért meg senki. Ő látja ezt a fájdalmat, begyógyítja a sebeket, és megvigasztal, úgy ahogy senki más nem tudna. Ott van, amikor viharokon kell átmenned, lecsendesíti ezeket a hullámokat, mikor már úgy érzed, hogy elnyelne a sötétség. Veled van egy nehéz vizsgán, amin azt gondolnád, hogy nem tudsz átmenni, de megadja a kellő tudást és segítséget ahhoz, hogy sikerüljön. Ott van a munkahelyeden, amikor egy új feladatot kell megoldanod.

De Ő nem hagy el akkor sem, amikor hibázol, amikor rossz útra téved a lábad. Akkor is odamehetsz Hozzá, Ő nem taszít el magától, ha bűnbánó szívünket visszük elé. Új esélyt ad, mindig újat. Egyik kedvenc énekem így szól: „Nem számít milyen sokszor estem már el, ma is eljössz hozzám és megszentelsz, minden oldalról körbefogtál, Te vagy megmentőm, aki nevemen hívtál.” Valóban nem számít, hogy hányszor kezded újra, Ő mindig hisz benned, abban, hogy most meg tudod csinálni. Ő nem vádol azért, amit a múltban elkövettél, sokkal többet lát benned, mint amit te látsz magadban.

Állj most meg egy kicsit, és ne fuss tovább. Ne próbálj elmenekülni Isten elől. Legalább előtte, vedd le az álarcot, és öntsd ki neki a szíved. Hidd el, nem hagy magadra. Lehet egyedül vagy a szobádban és azon tűnődsz, hogy nincs senki, aki melletted állna, aki megértene. De Isten ott van, figyel rád, megvigasztal, meghallgat, csendesen jön az Ő szeretetével. Újjá formál, hisz Ő képes egy pillanat alatt megváltoztatni a gondolataid és az egész életed.

Ezért nyisd meg most előtte a szíved és engedd, hogy szeressen, engedd, hogy betöltsön jelenlétével. És meg látod, minél közelebb engeded Őt magadhoz, minél többször átéled szabadítását, egyre nagyobb és mélyebb szeretetet fogsz érezni iránta. És nem fogsz keresni már semmi, senki másban boldogságot, mert tudod, hogy mindezt Ő tudja megadni.

„És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Ama Vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”

(János 14: 16-7, 26.)

Mindnyájan tudjuk, mit ünneplünk a közelgő Pünkösd alkalmával; Jézus Mennybemenetele után a Szent Lélek kitöltetése történt meg. Ez maradhat számunkra egy tény, vagy akár egy ok arra, hogy az ünnepnek tisztelegve szebb ruhát vegyünk fel, de lehet egy örömteli hálaadás, új kezdet, az Istennel való kapcsolatunk, a Neki való szolgálatunk helyreállításának ideje azáltal, hogy mélységéig megértjük, SZEMÉLYESEN NEKÜNK milyen hatalmas ajándék a Lélek… milyen nagy dolgokra is képesek lehetünk a Lélek által… mennyire közel is kerülhetünk az Atyához, ha nem emberi szívvel, hanem az Ő Lelke által keressük Őt.
Kedvenc Igerészeim közé tartozik a fenti Ige. Jézus kezdte felkészíteni a tanítványait arra, hogy hamarosan visszatér az Ő országába, a Mennyekbe: „És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (János 14:3). Végtelen szeretet és gondoskodás árad a Mester szavaiból; maga mellett akarja tudni az övéit mindörökre, ezért helyet készít nekik, és tudom nekünk is. De vajon olyan Mesterünk van, aki sorsunkra hagyott volna mindaddig, míg ismét el nem jön? Nos, tapasztalatból mondhatjuk, hogy bizony soha, egyetlen percre nem téveszti szem elől utunkat, bizony nem szunnyad el a mi őrizőnk. Az Igében azt olvassuk: „és én kérem az Atyát” Maga Jézus Krisztus kérte a Szent Szellemet számunkra, mert tudta azt, hogy szükségünk van Rá. Ha Jézus ezt ilyen fontosnak tartotta számunkra, hiszem azt, hogy egyetlen ember - bármilyen egyház, felekezet tanítására hivatkozzon is -, nem hagyhatja figyelmen kívül azt a Személyt, Akit a Megváltó kért számára. Amennyiben ezt mégis megteszi, úgy képtelen olyan életet élni, olyan kapcsolatban lenni Jézussal, mint amilyet vár tőle az Úr.  Jézus így folytatja: „…és más Vigasztalót ad néktek, hogy veletek maradjon mindörökké” Amíg Jézus a Földön járt, ő vigasztalta népét, vezette, tanácsolta, tanította, közelebb vonta őket az Atyához… Ő azonban visszatér, és MÁSIK Vigasztalóról beszél a tanítványoknak. „ama Vigasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya” Jézus Mennybemenetele után is szükség volt a népnek a vigasztalásra, vezetésre, sőt Jézus akkor már Rád és rám is gondolt… hogy majd több mint 2000 évvel később leszel Te és én, akinek szüksége lesz arra, hogy közvetlen közelségben legyen egy Pártfogó, aki letörli a könnyeidet és vezetést ad az életedben. „Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok.” (János 16:7) Jézus felettébb hatalmas bölcsességével azt mondja, jobb, ha Ő elmegy és elküldi nekünk ama Vigasztalót. Miért is? Jézus itt a földön testben járt, egyszerre egy helyen tudott ott lenni fizikailag, a Szent Szellem pedig minthogy Szellem… mindenhol megtalálható… sőt, a szívedben él… Jézus az Ő Lelke által mindenhol ott tud lenni… Veled lehet, amikor egy evangelizálás közepén vagy, és szavakat formál az ajkadon és ugyanabban az időben velem lehet, ha szükségem van az Ő vigasztalására és ölelésére. Hát nem csodálatos? Testvéreim ez mind-mind a végtelen szeretetből fakadó gondoskodás… amiért hálásnak kell lennünk.
Emberként csak emberi megoldásokat és gondolatokat ismernénk. Képtelenek lennénk Isten szemével látni a láthatatlan dolgokat, képtelenek lennénk megérteni az Atya szavát, vagy nem tudnánk, hogyan is dicsérjük Őt… hiszen Ő olyan hatalmas Isten, mi pedig egyszerű halandók, sokszor vétkesek vagyunk… „mit is adhatnánk Neki?” – kérdezhetnénk… „mindenre megtanít majd titeket…”A Szent Szellem felnyitja a szemeinket, megmutatja az Atya akaratát és képessé tesz arra, hogy szolgáljuk Őt. „és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.”A legelkeseredettebb, legkilátástalanabb pillanatban emlékeztet az Úr neked szánt ígéreteire és a Tőle kapott bizonyságaidra.
„Hadd lássam, ami Te, nyisd meg szemeimet, hadd szeressek úgy, mint Te szerettél, fájjon az, mi Neked fáj, hogy elvégezzem azt, amire elhívtál…” így szól az egyik kedvenc énekem. Ahhoz, hogy odaszánt szolgái lehessünk az Úrnak, kell éreznünk, amit Ő érez, kell látnunk, amit Ő lát… hogy ne emberi érzések, ne emberi látások vezessenek, hanem az igazság, amelyet Általa láthatunk meg. Emberként hogyan is láthatnánk, hogyan is érezhetnénk akképpen, ahogyan Ő? Ugye, tudjuk a választ? – Igen, az Ő Lelke által, ha az Ő Lelke bennünk él. Ez az Úr Jézus akarata, hogy az Ő Lelke lakozást vegyen bennünk, csak ily módon tudjuk elvégezni azt, amire Ő elhívott minket.
Készülődjünk ezekben a napokban a mi SZEMÉLYES PÁRTFOGÓNK, SZEMÉLYES VIGASZTALÓNK ünneplésére, akit Jézus nevében küldött az Atya. Az Úr akarata az, hogy kellő teret engedjünk a Léleknek az életünkben. Ő a nap minden percében azon munkálkodik, hogy ne szakadjon meg a bensőséges kapcsolatunk Jézussal, sőt saját mennyei nyelvre is megtanít, melyet kívülálló nem érthet… kérd ezt a nyelvet, kedves ajándék a Te személyes Vigasztalódtól.

 

I. Korintus: 12:12

„Mert ahogyan a test is egy, bár sok tagja van, de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, ugyanúgy a Krisztus is.”

„Emlékszem azokra az időkre, amikor több km-ereket utaztunk biciklivel, s gyalog, csak azért, hogy ott lehessünk a gyülekezetben és hallhassuk Isten Igéjét, együtt lehessünk szeretett testvéreinkkel.” Ezt mondta egy idős testvér egyszer nekem, és nagyon megdöbbentem, és a mosoly, ami addig az arcomon volt, egy pillanatra fagyottá vált. Miért? Miért? Kérdezheted. Belegondoltam egy pillanatra abba, hogy ma a testvérek 90%-a hogyan viszonyul a gyülekezeti alkalmak látogatásához. Milyen kifogásokat hozunk sokszor, miért is nem tudtunk eljönni, mi volt az a mérhetetlen nagy feladat vagy akadály, ami miatt nélkülözniük kellett a gyülekezetnek. Igen, nélkülözni. Sokan el sem tudják képzelni milyen nagy szüksége, van a gyülekezetnek, a testvéreknek egymásra. Azt mondja Pál: „ellenkezőleg: a test leggyengébbnek látszó részei nagyon is szükségesek…”. Mekkora igazság! Testvérek gyakran beleeshetnek abba a hibába, hogy úgy gondolják, ha a gyülekezet pásztora, vezetői, ott vannak minden alkalmon, akkor nem lehet nagy gond, ha ők most kimaradnak egyről. Két nagy probléma van ezzel.
Az első, hogy nem lehet azt hinnünk, hogy Krisztus Testében bárki is kevésbé szükséges lenne, vagy bárkinek is jobban kijárna a „szabadság”. Azt mondja Pál a „leggyengébbnek látszó” … talán te úgy gondolod, hogy a legkisebb vagy a sok közül, nem fogsz jobban hiányozni Jézusnak, vagy a testvéreknek,  mintha az nem menne, akit az Igét hirdeti. Hidd el nekem, Te ugyanúgy hiányzol Jézus Krisztusnak egy alkalomról, mint bármelyik más testvéred.  Miért? Mert mindaz, ami történik, ÉRTED van, hogy TE töltekezz fel erővel. HOZZÁD akar szólni Mennyei Atyád.
Sajnos, a mai kereszténység visszaesett az egykori Izrael Népe szintjére, amikor úgy gondolták, elég, ha csak Mózes találkozik Istennel és ezzel Ők is letudták a részüket. Ez NEM így van. Jézus Krisztus azért, jött, hogy téged hívjon el, SZEMÉLYESEN. A Te áldásaidat nem veheti más el és viheti haza neked, hogy átvedd, mint egy csomagot! Igenis szükséges vagy, és nélkülözhetetlen személy vagy az alkalmakról.
A második, hogy minél többet vagy távol gyülekezetedtől, annál inkább távolodni fogsz tőle. Nem fog vágyni a szíved. Nem fogod érezni a fontosságát, hogy részt vegyél, közösséget vállalj a testvéreiddel. Ha ehhez a stádiumhoz fogsz elérkezni, az ördög annyira el fog téged vezetni, hogy két utcasaroknyi is több kilométernek fog látszani számodra. Arcomra fagyott a mosoly! Igen, mert elcsodálkoztam, hogy a régi hívők, gyalog és biciklivel 20-30-50 km-eket képesek voltak menni, mi pedig 2 métert sem vagyunk hajlandóak megtenni. Jövünk a kifogásokkal, hogy tegnap „gyereknapi zsúr volt, ma kipihenem a fáradalmakat…” Csak gondolj bele, több órát utaztak, hogy 1 vagy másfél órát lehessenek gyülekezetben.
Azt mondja az Ige: „de a test valamennyi tagja, noha sokan vannak, mégis egy test…” Ezt kell felismernünk, hogy a test bár sok tagból áll, mégis egynek kell, hogy legyen. Gondold, végig mi lenne, ha egyik nap azt gondolná a szemed, hogy „otthon marad”, és most pihen… vagy a lábad, hogy most nem fog menni. Szükség, hogy egyszerre működjenek, fontos, hogy ne maradjon le egyik a másiktól, mert káoszt okozhat, amiből nagyon nehéz felállni.
Legyen ez számunkra tanulság és üzenet, a lelkünknek, hogy igen is nem lehet hiányozni az összejövetelekről, mert nem tudhatod, milyen áldásokról maradsz le. Krisztus vár rád minden napon, így minden alkalmon, hogy átadja Neked ajándékait. Ne legyenek üresek a székek, ne legyen üres a helyed. Minden bástyára szükség van, minden testrészre szükség van. „Mert ahogyan a test egy, bár soka tagja van… mégis egy test…” Áron is megvegyétek, ahogyan Őseink tették, példát adva számunkra. Hisz nem mondhatjuk, nincs mivel elmennem. Dehogy nincs! Van két lábad, egészséges vagy, tudsz járni, menj, hogy meglásd valóban nélkülözhetetlen lélek vagy Istennek, nélkülözhetetlen testvér, barát vagy gyülekezetednek. Tapasztald meg, hogy ha mindnyájan egybe vannak az Atyafiak, megadja Istenünk szívük kérését, legyen bármi is az. Ha egy akaraton vannak, a Szent Lélek betölti szájukat és tesznek csodákat, ahogy Jézus tette.
Ne feledd, Jézus Krisztus mindig vár rád, hogy megajándékozhasson téged!

 

Megújulás… Csak nézem a gyönyörű fákat így tavasszal, és tudom, nekem is ez kell – megújulás… Néhány hete még kiszáradtnak tűntek, élettelennek, szürkének. És mára zöldek, sugárzanak, frissek…
A természetben egészen egyszerű a rend, ismerjük az évszakok váltakozását, és tudjuk, a hideg tél után jönnie kell az enyhülésnek.
Mindannyiunknak jó hír, hogy Isten számunkra is rejteget örömet, mint napfényt, az Ő szeretetét, ami megmelenget, és a Szent Szellem esőjét, ami tetőtől talpig eláztat. Ha úgy is érezted, kedves Olvasó az elmúlt időszakban, hogy rideg, reménytelen körülmények vesznek körül, ennek a mi Urunk véget akar vetni! És célja érdekében – ahogyan szokta – meg is teszi az első lépést.
Ezt olvassuk Jeremiástól:
„Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” /Jeremiás Siralmai 3, 22-23/
Ezt véssük jól a szívünkbe. Ha azt akarná elhitetni velünk az ellenség, hogy Isten és a köztünk lévő kötelék lazult, és ha bizonyítékul a hibáinkat, bűneinket vágja a fejünkhöz, amiket elkövettünk, akkor el kell parancsolnunk. Ez az Ige egyértelműen megmondja, hogy minden egyéb kitételtől eltekintve, gyengeségeinket nem számolva; szeret minket Istenünk. És ami ennél inkább megrázott engem, hogy minden nap úgy áll hozzánk, mintha ez egy friss kapcsolat volna. Megújul az irgalma. És tudjuk, nem Miatta kell megújítani a szövetséget, nem azért, mert elfáradt vagy egy-egy nap végére már nem lenne türelme hozzánk. Éppen ellenkezőleg. Nem élünk eléggé az Isten adta lehetőségekkel, nem értékeljük eléggé Őt, sokszor nap végén hálát sem adunk a jóért… A kapcsolatunkat hagyjuk megtörni Vele, de mit sem törődve ezzel Ő hűséges, rendületlenül. Ismer is minket – a legjobban a földön, és miattunk minden napra egy új lapot ad… Reggel, ahogy kinyitjuk a szemünket újra elénk tárja védelmét, szeretetét, és mindent…
Hogy lehetünk mi is készek arra, hogy így legyünk újjá? Istennel és az emberekkel való kapcsolatunkban egyaránt?
Dávid elvezet a megoldásra:
„Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét! Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsájtja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” /Zsoltárok 103, 1-5/
Kezdjük a végéről, mert az akkora ígéretet rejt, hogy mihamarabb meg kell értenünk és akkor majd kutatjuk a megelőző sorokat, amik ehhez a lehetőséghez vezetnek el. Azt írja az Ige, hogy megújul az ifjúságunk. Nem azt mondta, hogy a fiatalok megint erősek lesznek… és nem is azt, hogy mindenki visszatér majd a korának megfelelő állapotába… Hanem, hogy megelevenedünk mindannyian, kortól függetlenül! És hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy lelkünk a zsenge ifjúi állapotban lehessen újra, örömtől és erőtől duzzadva? Áldja a lelked az Urat! És egész bensőd az Ő szent nevét! Emlékezzünk mindarra, amit velünk tett a Mester… Emlékezzünk a csodákra, és az megelevenít! Ha felidézzük mi minden történt meg a múltunkban – gyógyulás, látomás, imameghallgatás –, rájövünk mennyi minden áll még előttünk! Milyen hatalmas eszközei vannak Istennek, amivel annyiszor megmentett és elkápráztatott, miért ne használná ezeket? És ha erre a felismerésre eljutunk, már elkezdenek nyílni a rügyek, megindulhat a mi reményteli tavaszunk.
Ezeken túl, annak eredményeképpen, hogy áldjuk lényünkből az Urat, több ajándék ígérete is a miénk lett. Irgalmat és szeretetet kapunk, amire nekünk is szükségünk van a Mestertől, de ezekkel élnünk kell mások felé is! Szeressük a Mestert, testvéreket, családot, kollégákat, ismerősöket… Ha ezt tesszük, betelhet rajtunk a korábban még nem említett rész: „Betölti javaival életedet”! Nem világi javakkal, a Tőle való jóval.
Minden dolog az életünkben akkor működhet, ha Isten által megy végbe. Erővel nem tudunk újjá lenni a fájdalmak, betegség, szívet szaggató megpróbáltatás után. Kár is próbálkozni vele, mert az csak nagyobb keserűséget szülhet. De van Valaki, akinek legfőbb vágya az, hogy Tőle kérjük ezt a megújulást az életünkbe, a gyógyulást a szívünkbe. Küldi ilyenkor a drága Lelket, hogy elvégezze a munkát a vágyakozókban.
„Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét. Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben…” /Zsoltárok 104, 30/
Legyen így! Hadd gyönyörködjön bennünk Atyánk! Hadd lássa a lelkükben ifjú gyermekeit, akik irgalommal és szeretettel vannak megtelve! Mindez nem is olyan nehéz, mint azt elsőre gondoltuk! Hirdessük Isten nagyságát az életünkkel, szóljanak arról tetteink – mint a természet is – hogy milyen bölcs a mi Alkotónk! Újuljunk meg, Testvérek, itt a tavaszunk!

More Articles ...

  1. 2011. május 16. - 2011. május 22.
  2. 2011. május 9. - 2011. május 15.
  3. 2011. május 2. - 2011. május 8.
  4. 2011. április 25. - 2011. május 1.
  5. 2011. április 18. - 2011. április 24.
Page 36 of 41