„Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, akit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?Boldog az a szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:Megjő annak a szolgának az ura, amely napon nem várja és amely órában nem gondolja,És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.„ (Máté 24:44-51)

Gyakran még a keresztény ember is olyannyira belemerül a földi élettel járó problémamegoldásokba, a jobb megélhetés utáni hajszába, hogy elfeledkezik arról, MI IS A VÉGSŐ ÚTICÉL… Egy énekíró így fogalmazott: „Ez a Föld, nem az én hazám…” Kedves Testvérek, bármilyen hatalmas házat sikerül építenünk, bármilyen irigylésre méltó életkörülményeket is sikerül megteremtenünk… mindez csak egy ideiglenes élmény az életünkben. A legféltettebb drágakincsedet is - amiért talán annyit dolgoztál – megemészti a moly és a rozsda. Jézus egyértelmű választ adott a jövőnket illetően: „Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.(János 14:2) Az Atyánk háza, melynek örökösei vagyunk a legcsodálatosabb hajlék, lehetetlen annál szebb házat építeni… Mit is gondoljunk hát? Ne törődjünk a megélhetésünkkel, mondjunk fel a munkahelyünkön, hisz ez a Föld úgyis csak egy rövid állomás az életünkben? Tudjuk jól, hogy nem erről van szó, de az Atya látni akarja a gyermekei szívében, hogy megingathatatlanul tudják HOVÁ TARTOZNAK, és aszerint élik az életüket. Istentől kérve áldást, javítgatják az életkörülményeiket, de SOHA NEM előbbre helyezve a földi gyarapodást az Isten munkájánál. Hiszen boldogság a keresztényeknek arra gondolni, hogy az Úrnak végzett szolgálattal a Mennyei házukat szépítgetik.

Mindannyian vágyunk arra, hogy hű és bölcs szolgának neveztessünk. „Kicsoda hát a hű és bölcs szolga…?” Azt mondja az Ige, hogy a ház Ura GONDVISELŐVÉ teszi háza népén az ő szolgáját, hogy idejében adjon nekik eledelt. A hűséges szolga pedig munkában találtatik, amikor megjön az ő Ura. Ekképpen bízta ránk, a szolgáira Jézus Krisztus az ő népét. Arra vágyik, hogy gondviselői legyünk az ő népének. Mit is jelent „gondot viselni”? Rámutatni a helyes útra, szeretettel betölteni a szükségeket, támogatni a megfáradtakat, erősíteni a lankadt kezeket, egyszerűen ESZKÖZ LENNI ISTEN KEZÉBEN. A hűséges szolga „idejében ad eledelt” a rábízottaknak.  A népnek, aki talán még sötétségben jár, eledelre, az ÉLŐ KENYÉRRE – JÉZUS KRISZTUSRA van szüksége. A bölcs szolga elvezeti az embereket oda, ahol jól lakhatnak LÉLEKBEN, hirdeti az Urat mindenkor. A keresztény testvéreinek pedig az Úrtól elvett aktuális üzenetben hozza a friss eledelt idejében. A hűséges szolga nem fél az ő Urának hazajövetelétől, hiszen mindent akképpen tett, ahogyan az meg lett hagyva neki. Hazajő az ő Ura és az ő házanépe körüli munkában találja őt. A ház Ura az összes jószágát (mindenét) rábízza ezután - így válaszol a szolga hűségére. Mennyire vágyik arra a mi Urunk, hogy amikor eljön az Ő dicsőségében, akkor az ő szolgáit ne világi dolgokért vállalt túlórában, rokonok szórakoztatásában, dorbézolásban, önsajnálatban, vagy éppen lustaságban találja, hanem az ő népe iránti gondviselő munkában… Hiszen mit mond az Ige a másik szolgáról? Biztos ő is várta egy ideig az ő Urát, de aztán úgy gondolta: „Ó, van még idő egy kis kitérőre…  a ház Ura biztosan halogatja még a hazatérést, …” Talán azt gondolta ez a szolga, majd holnap rendbe szedi magát és végzi majd a munkát, de van még idő egy kis csapongásra… aztán megjött ennek a szolgának az Ura AZON A NAPON, AMIKOR NEM VÁRTA, és ABBAN AZ ÓRÁBAN, AMIKOR NEM GONDOLTA. Bizony, eljön az a nap, amikor nem lesz már idő… Mit mondhat az a szolga az ő Urának, aki nem végezte a rábízott munkát? Hivatkozhat-e arra, hogy a gyermeke a legújabb kiadású autóra vágyott és azért sokat kellett dolgozni? Hivatkozhat-e arra, hogy a nem keresztény család megsértődött volna, ha szolgálattal tölti az idejét és nem velük? Hivatkozhat-e arra, hogy a nem megbocsátás elvette minden erejét? Hivatkozhat-e arra, hogy fiatal, vagy éppen idős? A ház Ura nem kér kifogásokat. Egyetlen dolog fontos Neki: MUNKÁBAN TALÁLTA AZ Ő SZOLGÁJÁT?A részegeskedő, Urának eljövetelére felkészületlen szolga kettétöretik, képmutatók sorsára juttatik, ahol lesz nagy sírás és fogcsikorgatás. Nem kicsi a tét. ÖRÖK BOLDOGSÁG VAGY ÖRÖK SÍRÁS?

Jó, ha tudatosítjuk magunkban, életünk legfontosabb eseménye még csak ezután következik be: JÉZUS KRISZTUS VISSZATÉR. Bárhogyan is teljen a földi életed, ha hűséges szolgáló vagy, a legnagyobb boldogság még csak ezután vár Rád, azon a csodálatos helyen, ahol maga a Király készített helyet neked. A Mennyei Király arra vágyik, hogy amikor visszatér, büszkén tekinthessen Rád, mint hű szolgára, aki minden másnál értékesebbnek tartotta az ő Urának végzett munkáját. Kívánom, hogy ezt a mondatot hallhassuk a mi Urunktól azon a napon: „Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe.”(Máté 25:21)

Minden kicsiben kezdődik, és naggyá lesz… mert kevesen hű voltál! Dániel: 3:1-33

Egy nagyszerű történetet olvashatsz Dániel könyvének az elején, ami mélyen megindított engem, és Isten olyan tárlatokat nyitott meg előttem általa, ami teljesen másként adja át üzenetét a ma élő ember számára. Olvasom Isten igéjét és ámulok azon, hogy ezer évnél is régebbi, megtörtént események valósággá, élővé, és ami még fontosabb; aktuálissá válnak életemben. Szeretem Istent… Szeretem, ahogy beszélget velem… Olvastad már úgy a Bibliát, hogy egyszerűen hallottad Isten szavát a füledben? Olvasd és érezd át a szavak súlyát, hogy azt valóban Isten szerkesztette eggyé, örök tűzzel van felruházva, hogy kiállja az idő próbáit!!! Azokban a napokban sem volt másképpen, mint a ma élt korunkban. Az élet zajlott, az emberek tették a megszokott dolgaikat, az ellenség ott is cselekedett. Azt mondjuk, hogy a ma élő keresztényeknek nehéz evangelizálni, nehéz megszólítani az embereket, kortársaikat stb.

Amikor elolvasod ezt a történetet, talán a második, harmadik nekifutásra meglátod, hogy amiben Te ma élsz, az akkori lehetőségekhez képest paradicsom! Azt mondja az Ige, hogy volt egy király, aki mindenen (azaz a földi létben) uralkodott és kezében tartotta az egész nemzetet. Dániel: 3:2 „És Nabukodonozor király egybegyűjté a fejedelmeket, helytartókat, kormányzókat, bírákat, kincstartókat, tanácsosokat, törvénytevőket, és a tartományok minden igazgatóját, hogy jöjjenek az állóképnek felavatására…” Mindenkinek és mindeneknek megparancsolta, hogy egyedül és kizárólag az ő baáljának hódoljon, és aki ezt nem teszi meg fog halni. Dániel: 3:4-7. Valahogy a mai világ is ennek van kitéve. Bár „hivatalosan” nincs kimondva, de láthatjuk, hogy az emberek egyetlen „királyt” akarnak imádni, azt, aki a romlásba viszi őket, aki ígér mindent, majd elveszi az egész életüket. Egyszerűen nincs érdeklődés az Isten, a kereszténység, Jézus Krisztus iránt! Felteheted a kérdést, amit talán mindannyian feltettünk, akár többször is: mit lehet tehát kezdeni ezekkel a falakkal? Mit lehet kezdeni ezzel a néppel, aki hallani sem akar Jézusról, hanem amikor a kürt szól (Valóvilág, Összeesküvők… és más egyéb értelmetlen tv műsorok) egy „szívvel” meghajolnak az állókép előtt…  Jézus azt mondta: „Ha annyi hitetek lenne, mint egy mustármag, hegyeket tudnátok megmozgatni…” Márk:11:23. Ez a három férfiú tudta, mi az, hogy ISTENBE VETETT HIT! Nem olyan hit, ami jön és megy. Nem olyan hit, ami addig tart, amíg minden rendben megy. Olyan hit, ami kitart akkor is, amikor csak a csontokat látja heverni a földön, amikor minden más csak egyet hajt: „nekem nem kell Isten…” Minden kicsiben kezdődik el az Úrnál. Az Atya sosem nagy palotákat ígért, sosem szuper erőket, amivel „hős” lehetsz egy szempillantás alatt. Egyet ígért: „ha engem, követsz és megvallasz engem a világnak én is megemlékezem Rólad az én Mennyei Atyám előtt, és népek fejedelmévé teszlek téged…” Csodálatos azt látni, (ami manapság sajnos nagyon kevés van) hogy találsz olyan embereket, akik valóban megküzdöttek és kiálltak Jézus Krisztus igazsága mellett és az Atya olyan magaslatokra emelte, amelyeket valóban megérdemeltek és fényként tündökölhetnek a világ előtt. Ez a három férfiú ilyen volt. Láthatsz egy embertömeget, három férfi ellen. Láthatsz seregnyi ellenséget körülöttük, akik csak arra várnak, mikor tudnak lecsapni rájuk. Dániel: 3:8-14. Ahhoz, hogy Isten emeltessék a legfőbb helyre, három hithősre volt szükség. HÁROM személy… nem háromezer, nem háromszázezer… Azt mondják, a tömeg tömeget vonz, én azt mondom azt Isten csodája, Szent Lelke az, Aki tömegeket vonz magához és tud megtartani. Három ember, akik kiálltak a király, a tömeg akarata ellen és nemet mondtak az ellenség találmányának!!! Nem foglalkoztak azzal, hogy hányan vannak, nem foglalkoztak azzal, hogy nem áll mögöttük emberi hadsereg. Egyet tudtak; maga a Menny és Ég URA van velük és ez mindennél többet ér. Láthatod, ezek az emberek kiállták a próbát és nem féltek az ellenségtől. Nem ijedtek meg attól, hogy milyen kevesen vannak. Bátrak voltak Istenben és bíztak Uruk erejében. Még aznap megmenekült az egész nép a baáltól és egy szempillantás alatt az ellenség borzadálya helyett az igazi, egyetlen Király állhatott a legfőbb helyre, azért mert három ember kiállt Isten mellett!!! Te, aki ma talán egyedül vagy, vagy csak ketten vagytok, ne riasszon vissza a világ serege, az ellenség talán látszólagos hatalma! Bízz Krisztusodban és mondj nemet a behódolásnak és váltsd valóra azt, amit ez a három fiatal férfi valóra váltott! Miért ne teljesülhetne ez ma is be? Jézus, az Atya tegnap, ma is ugyanaz. Ne félj attól, hogy egyedül vagy, mert szellemben NEM vagy egyedül! A Királyok Királya, Seregek Kapitánya fedez téged! Bátran mentsd meg a világot a pusztulástól, bátran hirdesd az otthonodban Jézust, mert meg fog törni az átok. Meg fog bukni a baál, és talán rajtad keresztül megtérhet Magyarország!!! Dániel: 3:24-33

„A szeretet soha el nem fogy.” 1 Korinthus 13,8

Mekkora ígéret, egyetlen rövidke sorban! Egészen képes feltüzelni az embert, amikor úgy érzi, hogy a gonoszság hatalmasodott el a jelenvaló világban. Egy apró történet egy este megértette velem ezt az Igét mélyebben.
Amikor Férjemmel összeházasodtunk, s önálló életet kezdtünk, kaptam szülőktől, nagyszülőktől virágokat, hogy még otthonosabb legyen az újdonsült otthonunk. Az elején nagyon figyeltem rájuk, és öntöztem őket, de aztán, ahogy a teendőim feltornyosultak, egyre ritkábban kaptak vizet a növények. Akkor színük is megfakult, egészen összefonnyadtak, erős száraik már csak kajlán álltak. Amint erre felfigyeltem, jó bőven megöntöztem őket, és másnapra újra szépen felegyenesedtek, megerősödtek. Egy este jutott csak eszembe ez a dolog újra, mikor Isten megértette velem, hogy én magam is ilyen vagyok. Vasárnap engedem megöntözni magam (mert a Szent Szellem várja, mikor önthet el, csak késznek kell lennünk rá), aztán eltelik egy nap, kettő, három, akár négy is, és úgy érzem, fonnyadok. A mosoly az arcomról eltűnik, a szemem csillogása megkopik, a bennem dúló öröm már csak cseppekben mérhető vagy egészen kiszárad a szívem.
Feltehetjük a kérdést: miért történik ez? Hisz a szeretet soha el nem fogy… Miért látunk mégis kiszáradni házasságokat, barátságokat, gyermekek szívét a szülő felé, egyik embert elhidegülni teljesen testvérétől, embertársától, gyülekezetétől?
A válasz egyszerű pedig. A Szeretet nem fogy el sosem. A nagybetűs szeretetből valóban mindig van, változás árnyéka sem éri. Mert a szeretet Isten. Ő ugyanúgy érez az ember iránt, ugyanúgy igazak az ígéretei, vannak tervei, nem fogyott el máig a kegyelme sem. A valódi kérdés csupán az, hogy engedjük-e, hogy öntsön ránk nap, mint nap a szeretetéből? Amivel aztán viszont szerethetjük Őt és másokat egyaránt. Mit gondolsz, a virág, ha dönthetne, kérne vizet? Hát persze! Mert úgy zöld, úgy tud virágozni, akkor erős, amilyennek Isten tervezte, ha bőven nyer a vízből. Hát ne legyünk restek! Ismerjük fel, ha kikopott belőlünk a türelem, a szeretet, a megértés, a megbocsátásra való hajlam! És kérjünk az Atyától, aki minden jónak a forrása, hogy teljes és virágzó lehessen az életünk, hogy aztán Krisztus jó illata legyünk!
De mindezeken túl van még egy nagyon érdekes momentum ebben a hétköznapi kis történetben, ami mosolyt csal az arcomra. Legyen szó növényről, állatról vagy emberről… Nem elég egyszer nyerni a vízből. Isten nem úgy teremtett meg, hogy egyszer elkészített, és aztán letett rólunk. Olyan természetet formált, ami folytonos szükségben van. A fizikai testünk a vizet, a lelkünk viszont a Szent Szellemet szomjúhozza, ha beismerjük, ha nem. Ha felismertük ezt már korábban, ha nem. Mindennapi közösségre lettünk kitalálva az Alkotóval. Egy áldott dicsőítésen befogadhatunk ugyan Belőle, amennyit csak bírunk, de mikor hazafelé tartunk az autóval, akkor is a dicsőítést szólaltatjuk meg a lejátszón. Kicsit később újra Rajta jár a fejünk, dúdolunk egy dalt vagy az igehirdetésből jön fel egy-egy mondat. És néhány nap elteltével, ha nem töltődünk újra vagy csak alig-alig engedjük a mennyei csapot csepegni, elkezdünk gyorsan száradni. Mert vár az Atyánk, hogy újat adjon. Sok, erőt adó táplálékot. Újra kívánja tölteni a szeretetet, hogy aki csak ismer minket, erről ismerjen meg. Akar adni türelmet a munkához, bölcsességet a baráthoz, gondos tekintetet a családhoz. Ez mind kifogy, és bár emberileg megkísérelhetjük pótolni, de az még csak hasonlítani sem fog az igazihoz. Ilyenkor testvér testvér ellen támad, férj elhidegül a felségtől, gyermek nem tisztel már sem anyát, sem apát.
Arra hívlak Titeket ma, kedves Olvasók, hogy akarjunk nyerni minden nap Istentől újat, az Élő vízfolyam által. Hogy bennünk is igazzá legyen az ígéret, ne fogyjon el a szeretet. És ne is próbáljuk emberileg pótolni a dolgokat, magunkra erőltetni álérzéseket, tetteket. Hanem nyerjünk egyenesen Istentől mindebből, csakis igazit!

„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek, mint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János13: 34-35)

Jézus, mint Isten Fia végtelen nagy szeretettel volt az emberek iránt. Nem világi módon mutatta meg ezt a szeretetet, hanem tettével, hisz a János 15:13-ban azt mondja: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért”
És Jézus ezt a nagy áldozatot mindenkiért meghozta, mert nem csak a tanítványokért halt meg, hanem minden bűnös emberért. Jézus megelőlegezte azt a bizalmat, hogy azok az emberek, akik még meg sem születtek, vagy még nem hittek benne, egyszer majd, az Ő hívei legyenek.
Emberi szeretethez nem hasonlítható szeretet tapasztalhatunk Jézus Krisztustól, de az Atyától is: János 3:16-ban olvassuk: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, …” Isten egyetlen Fiát áldozta fel az emberekért, mert Ő egy szerető Isten.
Elgondolkoztató, hogy mi emberek bármennyire is szeretjük családtagjainkat, de soha nem lennénk képesek ilyen áldozatra. Erre csak Isten és az Ő Fia Jézus Krisztus volt képes. /Bár mi keresztyének jól ismerjük az alábbi Igét: „Én és az Atya egy vagyunk”(János 10:30) - mégis külön említjük Isten és Jézus Krisztus áldozatát./

Jézus tudta, az egyik legfontosabb, hogy az emberek szeressék egymást. A szeretet elfedezi a haragot, megbocsát, békességet hoz… és sorolhatnánk, mi mindent fed le ez a szó. Akarta, hogy az Övéi mások legyenek, mint azok, akik nem ismerik Őt. Erről ismerje meg a világ Krisztus követőit, és kívánja meg azt az életet, amit azok élnek. Persze vannak itt is kivételek, de az Úr kegyelméből: „Ha hiheted minden lehetséges a hívőnek.”(Márk 9:23) mondja az Ige. (Az Úr Lelke átformálhatja a legreménytelenebb embert is.)
Mikor egy farizeus megkérdezte Jézust, hogy melyik a legnagyobb parancsolat, azt felelte: „Minden parancsolatok között az első: - Halljad Izráel: - Az Úr a mi Istenünk egy Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből, és teljes erődből!” (5Mózes 6:4-5) „A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”(Mk 12:30)
Jézus nem csak az embereket figyelmezteti Isten iránt való szeretetre, hanem egyben bemutatja, az Ő engedelmes, Isten iránti tiszteletét, szeretetét is ezzel.
Jézusnak az emberek iránti szeretete abban is megnyilvánul, hogy nagyon sokat tanította őket. Felkészítette arra az időre, mikor már nem lesz velük, beszélt nekik az utolsó idők jeleiről, és számtalan történetet mondott el nekik. A tanítványait Isten országának titkaiba avatta be, míg a többi embernek példázatokban beszélt. „Néktek adatott, hogy Isten országának titkait tudjátok, ama kívül lévőknek pedig, példázatokban adatnak mindenek.” (Márk 4:11)

Jézus a Hegyi Beszédben azt mondta: „Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek.”(Luk.6:27)
Belőle fakadó szeretete által beszélt a sokaságnak, akik jöttek hozzá, hogy gyógyítassák magukat, hogy hallgassák az Ő beszédét. Krisztus mezei prédikációja (Károli fordítás) nem egy érzelgős tanítás, ami a szeretet mámorától bódít, hanem oktatja, és tanítja a népet. Nem keresgéli a szavakat, nem ad más lehetőséget, hanem egyértelműen megmondja hogyan cselekedjünk és mik lesznek a tetteink következményei. pl. „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek”- „Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak”- „Nem az a jó fa, ami romlott gyümölcsöt terem…..”
Szerető szíve akkor is kész volt megbocsátani, mikor gyötrelmesen megkínozva a keresztfára szegezték. Ezt mondta: „Atyám bocsásd meg nékik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23:34) Pedig emberi érzésekkel volt felruházva, és még ott is Istenhez a bűnös emberekért imádkozott.

Látjuk, hogy Jézus mindenben, és mindenkor példával járt elől. Ő igazán bemutatta azt, hogyan kellene élnünk, de gyakran megtapasztaljuk, szinte teljesen másként zajlik testvérek között is a szeretet, megbocsátás kérdése. Pedig az Ige azt mondja: „Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát?” (I.János 4:20)
Nagyon sok megbocsátatlan dolog van emberek között, legyen idegen, vagy szülő-gyermek kapcsolatban. Mikor már a gyereknek nincs szüksége a szülőre, mikor már nem tud többet adni a szülő, legtöbbször nem kedves már a gyermekének. Ilyenkor kerülnek be az idősek otthonába. „Nincs idő gondozni a mamát.”- megjegyzéssel. Az ilyen gyermekben nincsen szeretet, csak addig szeretett, míg kapott, míg felnevelték. Előfordul ez, nem csak a világban, hanem keresztyén közegben is.
Hány családban, mikor a fiatal megtalálja a társát, eltaszítja a szülőt magától, pedig nem bölcs dolog ezt tenni. Talán ismeri bárki a Mózesi törvényt: „Tiszteld Atyádat és Anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön….” (2Móz.20:12) Egyetlen társ sem ér annyit, ha ezt kéri, hogy az életünket megrövidítsük döntésünkkel.
Azt olvastam valahol, az olyan ember, aki nem tud megbocsátani a másiknak, az kizárja magát a Mennyből! Valószínű így is van. Ha nem szeretünk, akkor vagy közömbösök vagyunk valaki felé, vagy gyűlöljük őt. Hogyan tud az olyan ember segíteni az embertársán, ha nincs benne szeretet? „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok.” (I.Kor.13:1-2)

Nem csak keresztyén embereknek van szüksége a szeretetre, hanem a világiaknak is. A szeretet lecsendesíti a háborgó lelket, meglágyul tőle a szív, leengedődnek általa az ökölbe szorított kezek. Szeretni a megszületett gyermeket, gondoskodással, neveléssel felkészíteni őket az Úr útjára. Szeretni a társadat, akivel naponta gondjaidat megosztod, szeretni embertársadat, akire az utcán rámosolyogsz, a kismadarat, ami a morzsákat csipegeti a parkban, a fákat, amik hűst adnak a rekkenő melegben, a virágokat, amik színpompás árnyalatukkal gyönyörködtetik a szemet. Lásd meg mindenben Isten teremtményét. Fogj neki naponta szeretettel a munkádhoz, várd a legelső embert, akivel találkozol, mosolyogj rá, köszönj neki, szólítsd meg a nevén, kérdezd meg, hogy van, mondd meg neki, hogy régen láttad és hiányzott… érezze az embertársad, hogy szereted, hogy jó veled találkozni, hogy vágyjon a közeledbe! És ez nem betanult szerep. Ez maga a szeretet!!! Ez a szeretet, amit csak az Isten tud adni a te szívedbe, kitörölhetetlenül.
A szívedbe beírt dolgok bent maradnak, míg élsz. Az első megtérés, amikor bezártad szívedbe Jézust, azt soha nem felejted. Az a tűz, amit akkor éreztél iránta, az felejthetetlen lesz, és hiányozni fog, ha nem, megérzed, hogy gyengül.
A szívedbe beköltözött szeretet ott marad, és az Úr táplálja azt.
Még a világi emberek is tudják, hogy milyen fontos tároló hely a szív, csak nem mindegy mit tárolunk benne. Ez a szerelmes kislány ezt írta a barátjának: „Felírtam a neved egy darab papírra, de véletlenül eldobtam. Felírtam a nevedet a kezemre, de elmosódott. Felírtam a nevedet a homokba, de a hullámok elmosták. Felírtam a nevedet a szívembe, és örökre itt marad.”
Írjuk fel mi is a szívünkbe az Úr nevét, hogy örökre ott maradhasson, hisz Ő a szeretet Forrása, amiből táplálkozhatunk, míg élünk!!!

„Bízd az Úrra dolgaidat, akkor teljesülnek szándékaid."Péld. 16,3

Most olvasom Kenneth Hagin Célok, tervek, törekvések című könyvét és elég nagy hatással van rám. Azon kívül, hogy szeretnélek titeket buzdítani az elolvasására, és nem könyvajánlót szeretnék írni (a könyv azon része, amit már olvastam, másról szól, mint amiről írni szeretnék), fontos hogy időt szánjunk a témára, mert életünkben a könyv címét is adó 3 szó, és az azokból fakadó cselekedetek kulcsfontosságúak. Manapság „trendi” dolog erről beszélni, de hiszem, hogy ha még egy embernek sikerül új dolgokat megtapasztalni Istenből ez által, már megérte.

Nem kell ahhoz kereszténynek lenni, hogy megállapítsuk, hogy célok nélkül az ember nem ér semmit. Figyeljük meg elsőként az idős embereket. Általános tapasztalat, hogy amikor már nincsenek céljaik, akkor bizony hamarabb leépülnek, és ebből fakadóan sok esetben az életük is lerövidül. Vannak még olyan 90 évesek, akik rengeteg dolgot véghez akarnak vinni, a legtöbb esetben sokkal több erejük is van, mint a velük egy korban levő céltalanul élő embereknek. Aztán ott vannak a középkorúak. Sokszor csak a rutinjuk szerint élnek, belefásulnak az életbe, célok nélkül telnek a napjaik. Az ördögnek nem kell sok erőfeszítést tennie egy ilyen ember teljes legyengítéséhez, akár az alkoholizmus által, akár a depresszió által, akár más praktikák által, sajnos a lista elég hosszú. Az ember úgy lett megalkotva, hogy mindig célokat tűzzön ki maga elé, ha nincsenek célok az ember letargikus lesz, elveszti az életkedvét. A fiatalok körében még rosszabb a kép: sajnos nagyon sokuk céltalanul él, csak teng-leng, és a legtöbb kimutatás rávilágít, hogy nagy részüknek semmi elképzelése nincs a jövőjéről. Innen egyenes az út az elhagyatottság érzése és mind több esetben sajnos az öngyilkosság felé.

Amint láthatjuk a fenti példákból, mai rohanó világunk egyik legnagyobb problémájának nevezhető a céltalanság, nagyon sok negatív dolog az életünkből ide vezethető vissza. Szeretnél így élni? Én nem... Bátorítalak, hogy szánj időt a gondolkozásra, tűzz ki célokat magad elé! Nagyon fontos, hogy legyenek saját céljaid, de még fontosabb, hogy legyenek Istentől jövő céljaid. Kérdezd meg Őt, hogy mit szeretne elérni Veled, mik a céljai Veled, Ő válaszolni fog az imádra. Ne feledd, ha nincsenek céljaid, az is egy döntés. Azt választottad, hogy nincs szükséged Isten áldásaira. Mert, ha nincsenek céljaid, akkor Istennek sincs mit megáldania, mert azt jelzed, hogy szerinted minden a legnagyobb rendben van, te nem akarsz változni/változtatni semmin.

Apropó változás. Bízom benne, hogy mindannyian szeretnénk változni, hogy Istennek jobban tetsszen az életünk. Ez egy jó cél. Nyújtsa fel a kezét gondolatban, aki eljutott eddig, és belátta, hogy változásra van szüksége. Szerintem 100 olvasóból 99 megteszi ezt. Most nyújtsa az, aki a cél kitűzése után át is gondolta, hogyan tegye mindezt, és tervet készített, valamint az álmodozás kategóriájából átlépett a tettek (törekvések) mezejére. Félek, elég sokan kiestek ebben a körben. Az indokok több ezer évesek: nem vagyok rá képes, nincs hozzá tehetségem, nincs időm, mégsem olyan fontos az, satöbbi. Nem tudsz újat mondani nekem sem (én is ember vagyok, én is elkövettem ezekből sokat); Istennek meg végképp nem. Az ige elég világosan leírja: „Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.” Jak 2,26. Hiába vannak magasztos céljaid, ha nem teszel értük, halott dolognak fognak számítani. Emberi erővel neki kezdeni egy cél véghezvitelének, szintén hiába való, sokszor nem változik semmi. Hány beszélgetés témája ez: „a társam próbált megváltozni, egy darabig jól is ment, aztán minden visszatért a régi mederbe”? „Ezt mondja az Úr: Átkozott az a férfi, a ki emberben bízik és testbe helyezi erejét, az Úrtól pedig eltávozott az ő szíve!” Jer. 17,5. De mit mond rögtön utána a következő versekben: „Áldott az a férfi, aki az ÚRban bízik, akinek az Úr a bizodalma. Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét. ”

Ne keress kifogásokat, hanem adj hálát az Úrnak, hogy nem egyedül kell végigcsinálnod, csak a magad részét kell beletenned, az Úr a többit ígérete szerint kipótolja. Ha a célok keresésétől a terv készítésén át, a cselekvésig az Úrral együtt mozdulsz, biztosan célba érsz, nem fogsz kudarcot vallani.