„Aki tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.”Jakab 4: 17

Ilyenkor az újév kezdetén, számtalan ember elkezd fogadkozni, hogy mit fog megváltoztatni, miről fog lemondani a jövőben. Természetesen ezek a fogadalmak olyanok, amikkel az ember, az élet minőségét javítaná, ha lenne hozzá elegendő kitartása.
A leggyakoribb a dohányzás, az ital, a pénzrabló szenvedélyek abbahagyása, fogyás elkezdése, és lehetne sorolni napestig. Azonban a felelőtlen fogadkozások sokszor csak néhány napig tartanak, mert az ördögi kísértésnek sok ember nem tud ellenállni. És ezzel kezdődik minden elölről, jövőre megint újra megismétlődik.
Nos, ilyen az emberi kitartás, mert nem tud a csábításnak ellenállni, pedig nem akarja, de mégis megteszi. Erre mondja Pál apostol: „Mert mit cselekszem, nem ismerem, mert nem azt teszem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekszem.
Ha pedig én azt cselekszem, amit nem akarok, nem én teszem már azt, hanem a bennem lakozó bűn”Róma 7: 15, 20,
Valószínű megtapasztaltátok már ti is, hogy vannak olyan emberek, akik sorozatban rosszat csinálnak, mert a bennük lévő bűn kényszeríti őket.
 
Azt mondja fenti Ige: „Aki tudna jót cselekedni, és nem cselekszi, bűne az annak.”Amint látjátok van, aki a bűn kényszere alatt van, de van olyan ember, ki tudna jót cselekedni, de nem teszi. Mind a kettő bűn!
Ha szabad egy-két példával élnem: Van egy család, ahol a szülők nem veszik komolyan a gyermeknevelést, és bizony a kisgyerek egyre bátrabb, és egyre nagyobb vizekre merészkedik ki evezni. Egyszer csak jött egy nagy forgószél, felborította a csónakot, és bárhogyan próbált a kis legény kapálózni, belefullad a vízbe. Mire gondol először a szülő? „De hát, nem is tudott úszni, miért kellett neki kimenni a nagy vízre?” És mit kellett volna csinálni a szülőnek, hogy ez elő ne forduljon? Hol van a szülői felelősség?
Ha a szülők gyermeket vállalnak, akkor felelősséget vállalnak egy gyermek felneveléséért. Minden tudásukkal, féltő szeretetükkel arra igyekeznek, hogy jó úton vezessék a gyermeket, hogy becsületes ember váljon belőle. De ez mikor lesz így? Akkor, ha már kicsi korban mindig a jóra nevelik, és ezzel ők maguk is jó cselekszenek, ami Isten tetszésére van.
A gyermek magába zárja a szülőtől kapott nevelést, s ez lesz az alap az életének! Ki milyen alapot kap otthonról, olyan felnőtté válik.
 
Egy másik példa: Egy ember kapott egy facsemetét a szomszédjától, és szépen elültette. Először ásott egy lyukat, vizet öntött bele, majd belehelyezte a facsemetét, és igyekezett egyenesbe megállítani, miközben a földet húzta rá. Jól megtaposta a tövén a földet, hogy a gyökér ki ne száradjon és időnként öntözte. Mikor a csemete növekedni kezdett, támaszt rakott köré, hogy egyenesen nőjön fölfele. Tehát elültette, gondozta, és vigyázott, hogy szép egyenes fa legyen belőle.
Ez az ember, tudott, és akart is jót cselekedni!
 
Újabb pl: Van egy tehetős ember, aki tudna segíteni szegényebb embertársán, de nem akar! Mert irigy, mert sajnálja tőle. Na az ilyen embernek bűne ez a cselekedet.
Összegezve: Láttuk a felelőtlen szülőket, akik nem nevelték a gyermeküket, és ebből lett a tragédia! Ez a szülők bűne volt!!
Láttuk az embert, aki minden igyekezettel azon volt, hogy szépen elültesse, gondozza a csemetét, hogy szép sudár fa legyen belőle. Ő jót cselekedett!
És végül láttuk azt a gazdag embert, aki nem segített a szegény felebarátján, ezért bűne volt annak.

Kedves Testvéreim! A példákkal élve, Ki gyermeket nevel, ki fát ültet, ki pedig gazdag! A fenti Ige fényében vizsgáljuk meg, az életünket, és mint egy út jelzőtábla, legyen a mi segítségünkre! Lássuk meg, hogy mi a jó, és mi a rossz a cselekedeteinkben! Ne engedjük, hogy leuraljon a bűn, és az vezessen, hisz ezeknek a tehetetlen állapotoknak mindig rossz a vége. Hisz, ha rosszat teszel, vagy tehetnél jót, de nem teszel, mind a kettő bűn!
Az Új év elején tegyünk mi is olyan fogadalmat: Uram, én mindent Te dicsőségedre akarok cselekedni! És ha így teszünk, akkor jót cselekedünk egész évben.



Évek óta hagyomány a családunkban, hogy Karácsonykor, mielőtt az ajándékot átadjuk egymásnak, rövid megemlékezést tartunk Jézus születésével kapcsolatosan. Most is ekképpen történt.
Néhány Karácsonyi ének eléneklése után, a lelkész vejünk a Lukács Evangéliumból felolvasta az idevonatkozó Igét:

 Lk. 2:8-20 „Voltak pedig a pásztorok azon a vidéken, akik kinn a mezőn tanyáztak, és vigyáztak éjszakán az ő nyájuk mellett.
És ímé az Úr angyala hozzájuk jött, és az Úrnak dicsősége körül vette őket, és nagy félelemmel megfélemlettek. És mondta az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.
Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Jézus a Dávid városában. Az pedig néktek a jele: Találtok egy kisgyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.
És hirtelenséggel megjelent az angyallal, mennyei seregek sokasága, akik Istent dicsérték és azt mondták: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség és az emberekhez jó akarat!
És lőn, hogy mikor elmentek az angyalok ő tőlük a mennybe, mondának a pásztor emberek egymásnak. Menjünk el mind Betlehemig, és lássuk meg e dolgot, amelyet az Úr megjelentetett nékünk.
Elmentek azért nagy sietséggel, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a kisgyermeket, ki a jászolba fekszik vala. És ezt látván, elhirdették, ami nékik a gyermek felől megmondatott.
És mindenek akik hallották, elcsodálkoztak azokon, amiket a pásztorok nékik mondtak .
Mária pedig mind ez Igéket megtartotta, és szívében forgatta.
A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítvén, dicsérvén az Istent mind azok felől, amiket hallottak és láttak, mint nékik megmondatott.”
A fenti Ige szakasz felolvasása után, testvérünk a következő Istentől jövő üzenetet adta át. Mint hallottuk, amikor az angyal megjelent, hirdette a pásztoroknak a Jézus születését. Elmondta, hol és hogyan fogják megtalálni a kisdedet.
1.A pásztorok meghallották a hírt az angyaltól.
2.A pásztorok döntöttek, hogy menjenek és nézzék meg a kis Jézust.
3.Elindultak.
4. megtalálták a kis Jézust a jászolban, és hirdették tovább másoknak.
 
Mind ez, nem csak akkor kétezer évvel ezelőtt volt igaz, hanem ma is lehet az! Mert voltaképpen hallani kell Jézusról, el kell határozni magad, elindulni felé, hogy találkozhass véle.
Ezt az üzenet a következő napokban forgassátok a szívetekben, hisz kevéske idő és itt van az újév! Az Új évben mindenki fogadalmakat tesz, hogy mit akar elhagyni, miben akar megváltozni. Azok, aki még nem találkoztatok Jézussal, halljátok most meg, az angyali hírnök hangját, hozzatok egy döntést a szívetekben, induljatok el, hogy találkozhassatok az Úr Jézussal!  Kívánom, hogy így legyen! Ámen!


„Ne féljetek, mert hirdetek néktek nagy örömet!” (Luk 2:10)
Amikor Karácsony üzenetére gondolunk, az jut eszünkbe, hogy mindez a szeretetről szól.
Ezt nagyon is jól gondoljuk, mert Karácsonykor az Isten végtelen szeretete nyilvánul meg az ember felé, azzal, hogy a földre küldte az Ő Fiát.
Azonban néha csak távolról gyönyörködünk, ebben a szeretetben, pedig engednünk kellene, hogy elég közel jöjjön hozzánk az Ajándékozó, és átadja nekünk mindazokat az ajándékokat, amelyeket az Ő szeretete által már elhozott a mi életünkbe.
Az egyik nagyon fontos ajándék, amit az Ő születése által elhozott az embernek, hogy szebbé tegye az életét, ez az öröm!
2000 évvel ezelőtt az angyal azt mondta: „Hirdetek Néktek nagy örömöt!” Sem előtte, sem azóta nem kapott és nem kaphat az emberiség jelentősebb jó hírt, minthogy az Isten Fia otthagyat a dicsőséges Mennyet, és eljött a földre, hogy megtörje a bűn hatalmát, ami elválasztja az Istent az embertől, és az áldásoktól.
EZ A JÓ HÍR, MINDENKOR, ÉS MINDEN ÉLETHELYZETBEN ELEGENDŐ OK AZ ÖRÖMRE!
Ézsaiás próféciája így szólt: A nép, ami nagy sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog. Ésaiás 9:1
Ez az Ige elmondja nekünk, hogy az Isten meg akarta ajándékozni az embert örömmel. Az embert, az Ő szeretett teremtményét, aki a bűntől, a bűnök következményétől a megpróbáltatásoktól, az ellenség támadásaitól, és a halál árnyékának földjén jár... ,de az Isten azt mondta: hogy az én szeretetem nem hagyja, hogy bánatban, nyomorúságban maradjon az ember. Az én Fiam munkája, amit ő elvégez az emberért, az elég ok lesz az örömre. Itt van a ma embere, talán minden eddigieknél, nagyobb terhekkel, csapásokkal találkozunk.
A világ tele van a bűnök következményeivel, kilátástalanságból eredő depresszióval, és az ellenség azon van, hogy elfelejtesse velünk, hogy Isten 2000 évvel ezelőtt okot adott az örömre embernek a Fiában.
Talán arra gondolhatunk, hogy milyen örömre is lenne okunk anyagi gondok közepette, betegségekben, családi problémákban. Mindezeket emberi erővel elhordozni, valóban nem elehet, az okunk az örömre viszont az, hogy Jézus megváltó munkája elhozta az ember számára, hogy a Mindenható Istennek adhatja át az ő terheit, problémáit. Tőle várhat megoldást.
Tehát a Jézusban adott öröm arról szól, hogy bár mi tehetetlenek vagyunk emberként, de Ő eltörölte a bűnt, ami elválasztana Tőle, így elég közel tud jönni hozzánk, hogy segíthessen, amikor kell.
Az életünk tele van helyzetekkel, amikor mi magunk tehetetlenek vagyunk, és ez elszomoríthat bennünket.  pl.
- Aggódom a családomért, mert nem tudom megóvni őket. De, okom az örömre, hogy Krisztusra bízhatom őket, az Ő oltalmában lehetnek.
- Bánt, hogy ami megtörtént, nem tudom megváltoztatni, semmissé tenni, a tetteim súlya nyomasztó! De, okom az örömre, hogy Krisztus feloldoz, megbocsát, nem vádol, ez által elveszi a bűnök súlyát.
- Betegségeken , fájdalmakon nem tudnak segíteni az orvosok: De, okom az örömre, hogy Krisztusnak van hatalma meggyógyítani.
- Nincs ember, akiben ne csalódnánk, sok ember magányos és elhagyott: De, okom az örömre, hogy Krisztus  mindenkor velem marad, Néki fontos vagyok.
- A földi élet véget ér, ezt megváltoztatni nem tudjuk: De, okom az örömre, hogy Krisztus készített nekem helyet az Ő országában, ahol vele lehetek, és mindazokkal, akik Ő benne haltak meg.
 
HA MINDEZEKET VÉGIG GONDOLJUK, IGENEIS VAN OKOM, HOGY ÖRÖM LEGYEN A SZÍVÜNKBEN! Ehhez azonban kell, hogy hit által ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanra, amely valóság lehet majd a számunkra.
KÍVÁNOM, HOGY A KARÁCSONY EMLÉKEZTESSEN BENNÜNKET, MEKKORA ÖRÖM ADATOTT SZÁMUNKRA JÉZUSBAN! Amikor az ellenség bánatba, depesszióba akar taszítani, jusson eszünkbe, hogy abba nem gyönyörködik az Úr,Ő örömet ajándékozott a mi számunkra!
„Örüljetek az Úrban, ismét mondom örüljetek!”Fil 4:4
De az Úrban, és nem a földi sikerekben! Nem az anyagi előrehaladásban, nem a családtagomban, hanem az Úrban! Mert Ő nem változik, és ha Őreá gondolok, okom van az örömre!
1. A tudat, hogy fontos vagyok a Mindenség Királyának, aki minden erejét az én segítségemre használja, okot ad az örömre.
2. Ő ígérte azt, hogy minden javára van annak, aki hisz! Okot ad az örömre!
3. Az Ő ígérete, hogy helyet készített nekünk az Ő országában, ahol örök boldogság vár ránk. Okot ad az örömre!
A karácsonyi buzdítás, Nagy Róbertné Dózsa Anita testvérnő szívéből fakad, köszönet érte!!!


„…mert a szívnek teljességéből szól a száj” Máté 12: 34b
A szívünk nem csak a test legfontosabb szerve, és ahogy szokták mondani a testünk motorja, hanem az életünk nagymértékben függ tőle!  Mint tudjuk, a szív pumpálja a vért a vérkörön keresztül a testünk többi részébe, azért hogy az egészségesen tudjon működni. Testünk tökéletes működéséhez tehát, mint látjuk, a szívre szükség van. 
Említettem, hogy nagymértékben függ az életünk a szívtől! Az életünk, nem csak a földi pályafutásunkat jelenti, mert mint köztudott, halálunk után is fogunk élni, csak nem mindegy hol? Mert van, ki örökéletet kap, van, aki pedig az örök kárhozatra lesz ítélve, de élni fogunk, és a szív állapota fogja eldönteni, hogy hol? Ugyanis, azt mondja Jézus a fenti Igében: „ A szívnek teljességéből, szól a száj” Gondoljuk el, hogy amikor a szívünk telve van keserűséggel, csalódással, bánattal, milyen szomorú szavak jönnek ki a szánkon. Milyen életuntak tudunk lenni olyankor, és annak legtöbbször hangot is adunk.
Vagy, ha valami nem sikerül, esetleg kár ér bennünket, akkor dühösek vagyunk, néha még hangos szóval is kifejezzük a felháborodásunkat. Sőt némely ember Istent káromolja, Őt hibáztatja a sikertelenségért.
Ha viszont dicsőítünk, imádkozunk, Bibliát olvasunk, szívünk teljesen feltöltődik az Úr Szellemével és olyankor Úgy érezzük, hogy bárcsak most jönne vissza az Úr!
Tehát a szívben lévő érzelmeink jönnek felszínre a szavakban, épp ezért mindenképpen a szívnek nagy szerepe van abban, hogy életünk a földön, és a földön túl milyen lesz?
Jézus azt mondja: „Mérges kígyók fajzatai, mi módon szólhattok jókat, holott gonoszok vagytok?” Mivel Jézus ismerte az írástudók, és a farizeusok cselekedeteit, gonosznak ítélte meg őket. Egy gonosz ember, pedig nem tud jót cselekedni, mert a szíve tele van hamis dolgokkal, tele van indulatokkal.
„A szívnek teljességéből szól a száj”
A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat, a gonosz ember, az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat - mondja Jézus!
Ha elgondolkozunk azon, hogy mi hívő emberek, ha nem születünk újjá, hanem az Óemberünk diktálja beszédünket, cselekedeteinket, akkor hogyan vallhatjuk magunkat az Úr gyermekének? Hogyan tartozhatunk Isten családjába, ha a sátánnak szolgálunk?
Ugyanis azt mondja egy másik Ige: „ Egy szolga sem szolgálhat két Úrnak, vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak!” Lukács 16:13
Valószínű, hogy mindenki számára érthető ez az Ige, hogy vagy Istenhez tartozunk, vagy a sátánhoz.  Sokan azt mondják: Én református vagyok. Nem a vallás és nem az egyház fogja eldönteni az jövőnket, hanem a szívünk jelenlegi állapota, amely által, Isten gyermekévé, vagy gonosszá tudunk válni, beszédünk és cselekedetünk szerint. Mert vagy megtértünk, és újjászülettünk, vagy pedig a Pokol lesz az osztályrészünk.
Viccesen szokták mondani: „A Mennybe lehet menni, de a Pokolba, menni kell!” Kinek? Annak, aki nem tért meg, aki nem akar újjászületni.
Visszakanyarodunk ismét az alap Igéhez: „A szív teljességéből szól száj” Nem mindegy milyen környezetben vagy, mivel itatódsz át! Ha egy hívő ember, olyan munkahelyen dolgozik, ott ahol eldurvult emberek a munkatársak, neki nem kell olyanná válni, mint azok, hanem mutassa be Jézust a viselkedése, és beszéde által. Hogy vágyjanak a megtéretlenek is olyan emberré válni, mint amilyen a hívő testvérünk. Lehet, hogy lesz, aki kigúnyolja őt, de azzal nem kell törődni, egy a fontos, hogy beszédünkkel, viselkedésünkkel, ne hozzunk Istenre szégyent! Márpedig mikor tud valaki egy ilyen környezetben is megmaradni hívőnek? Akkor, ha ő újjá van születve, és szíve szeretettel van telve. Ekkor szívéből nem áradhat más csak a szeretet és ebből a szívből csak jó szólhat a szájon keresztül.
És, hogyan folytatja Jézus? „ …..minden hivalkodó beszédért, amit beszélnek az emberek, számot adnak majd az ítélet napján” Máté 12:36
„ Mert a te beszédedből ismertetel igaznak, és a te beszédedből ismertetel hamisnak” Máté 12: 37
Mint olvassuk az Igét, mindenki beszéde alapján számot fog adni az ítélet napján. Bizony sokan vannak, akik nem veszik komolyan az Úr figyelmeztetéseit, pedig mint ahogy senki nem tud megmenteni egy halálos beteg embert, csak egyedül az Úr, ugyan úgy ez alól a számonkérés alól sem tudja senki magát felmenteni! 
Ha egy forgalmas útvonalon, nincsenek útjelző táblák, ott közlekedési balesetek történhetnek! De ha ki vannak a táblák, lámpák rakva, a szabályok betartásával kivédhető a beleset. Éppen így van ez az embereknél is, mert a mi útjelző táblánk a Biblia!
Ha átitatódsz az Isten jelenlétével, szíved teljességéből fog szólni a szád!    
Kívánom, hogy azok az Isten nélküli emberek, akik még nem ismerték meg az Urat, keressék az útjelző táblákat, ismerjék meg az Isten szeretetét, keressék az Isten közelségét, és imádkozó szívvel maradjanak meg a keskeny úton! Aztán szolgálják Őt, segítsenek másoknak is, hogy megismerjék az Urat!


Mikor az emberek miatt fájdalmak érnek bennünket, megfogalmazódik a szívünkben, hogy olyan jó lenne mindentől távol, egy kis lakatlan szigeten élni, ahol védve lennénk minden emberi bántalmazástól. Már játszunk is ezzel a gondolattal néhány percig, mire rájövünk, hogy mindez lehetetlen még csak kívánság formájában is.
Jézus a Főpapi Imájában azt mondja: „ Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól” János 17:15
„Miképpen Te küldtél engem a világra, úgy küldöm én is őket a világra” János 17:18 És ha ismerjük e két Igét, akkor megértjük, hogy mit kér Jézus tőlünk.
 
A közelmúltban vállalkozó voltam, és a lányommal együtt szervezői munkát végeztünk, melyek az eddigi életünk legszebb évei voltak! Úgy gondolom, hogy ezt elmondhatom az ő nevében is, hisz gyakran emlegeti és visszavágyik azokra az időkre.
Sajnos a nagy változások ellen, mi sem tudunk tenni semmit, de a szép emlékeket nem tudja elvenni tőlünk senki.
Mi valóban keresztyénként benne voltunk a világban, és érdekes módon, nagyon szerettük azokat a hitetlen embereket. Nem tudom miért volt, hogy olyan emberek is felkerestek bennünket, akik nem akartak beiratkozni egyetlen tanfolyamra sem, csak leültek, és mi elbeszélgettünk velük. Láttuk rajtuk, hogy jól esett kiönteni a szívüket valakinek, aki egyáltalán meghallgatja őket, vagy tanáccsal ellátja. Legtöbbször megnyugodtak, még ha idegesen jöttek is be az irodába, megnyugodva távoztak, majd ismét felkerestek bennünket.
Sajnos, saját megtapasztalásom alapján most már értem, miért érezték jól körülöttünk magukat az emberek, mert rá tudtunk hangolódni a problémájukra.
Az ellenpélda, amit hol itt, hol ott átélek, még inkább emlékeztet, a mi emberekkel való kapcsolatunkra, és én is vágyok közöttük lenni. Hisz az embereknek szüksége van ránk, és nekünk is rájuk!
Igen, akkor is jól látta ezt Jézus, hogy kint kell lennünk az emberek között! Az embereknek szüksége van a szeretetre, ami nem pénz-alapú, szükségük van arra, hogy köszönés közben rámosolyogjunk, és megkérdezzük tőlük? Hogy vagy? Régen láttalak. Hiányoztál nekem!
 
Egyszer az történt, hogy idegesen mentem ki az irodából, és valaki rám köszönt, sőt még a keresztnevemet is kimondta. Egy pillanat alatt elszállt minden feszültség belőlem, és mosolyogva visszaköszöntem.
Ez az emlék megmarad bennem, mert ha egy Isten nélküli ember tud, egy reggeli rossz hangulatot megszépíteni a szeretetével, akkor mi hívők, még inkább tudunk. Ha a nehéz próbák mellett is megpróbáljuk az embereket szeretni, ők azt viszonozzák a maguk módján.
 
Volt egy körzeti orvosunk, aki soha nem vitte a saját gondjait a betegek közzé, mindig kedves, türelmes, önmagát nem kímélő ember volt. Nem rábeszélte a betegre, hogy milyen jó orvos ő, hanem bemutatta. Több évvel halála után is, csak a jót mondja rá mindenki. Ő valóban mindent megtett a betegekért, még akkor is, mikor már egészségi állapota akadályozta a munkájában. Ő egy jó ember volt, de amiért nagyon sajnálom, hogy nem volt az Úr gyermeke! Az emberekért tett jósága mellett a legnagyobb bűne az volt, hogy nem hitt az ÉLŐ ISTEN - ben, és ez meghatározta a halál utáni hova kerülését.
Tudjuk, hogy a Sátán folyton próbálja megakadályozni a szeretet továbbadását, megpróbál lefektetni, de az Igazság Lelke megadja a bölcs tanácsokat mindazoknak, akik hallgatnak rá.
 
Jó visszaemlékezni arra a kis valós történetre, ami egy hideg téli délelőtt történt. A boltba indulva találkoztam egy ismerős fiatalasszonnyal, aki áldott állapotban volt az első gyermekével, és kicsit félt az esetleges felmerülő problémáktól.
A Szent Szellem, beszélgetés közben olyan témát hozott fel számomra, amiről ott, és akkor nekem beszélni kellett. Azt éreztem, hogy nem én vagyok, a Szent Szellem adta a szavakat a számba, miközben bizonyságot tettem az Úrról.
Majd néhány hónap múlva kaptam egy levelet, amiben ez a kis fiatalasszony megköszönte ezt a délelőtti beszélgetést, ami által hitben úgy megerősödött, hogy volt ereje, még aznap este 6 hónapos gyermekét megszülni. Végig tudta, hogy Isten tervében benne volt ez a beszélgetés. Szükség volt rá, mert Isten mások által is tud munkálkodni valakinek az életében.
 
Volt egy másik bizonysága is ennek a fiatalasszonynak, amiben én voltam az Istentől kijött válasz.
Egy kereskedelmi vállalkozásba fogtak bele, és mivel anyagilag megterhelő volt, a meglévő pénzükhöz kölcsönt kellett felvenni. Már az eltervezett vállalkozás kölcsönének intézése előre volt haladva, de ismerősömnek, kétségei voltak felőle.
Egy nap, miután a Hivatalban elintézte a szükséges engedélyeket, és kilépett az ajtón, elsőként megpillantott engem az utca túloldalán menni. Ekkor azt érezte, hogy Istentől volt a válasz, hogy jól döntöttek, nem lesz semmi baj a vállalkozásban.
Emlékezett rá, hogy a gyermeke születése előtt is, Isten elébe küldött engem, hogy bátorítsam őt. Tudta, hogy amikor engem meglátott ez is egy ilyen válasz. Valószínű jelet kért Istentől, és az Úr megadta neki.
 
E néhány példa bemutatásával kívántam bennetek megerősíteni, hogy mi hívők ott legyünk a világban, hogy Isten fel tudjon használni bennünket, az Ő hitépítésére, megerősítésekre, és mind arra, amire szüksége van az embereknek. Hogy mindenki előtt bizonyság lehessen az ÉLŐ ISTEN végtelen szeretete az emberek iránt. Mi hívők kint vagyunk a világban, de vigyázni kell, hogy el ne ragadjon minket is a világ árja: „A Hajó jó ha a vízen van, de a víz, ne legyen a  hajóban!”-szokták mondani.
Nekünk mindig tudni kell, hogy meddig lehet elmenni, hogy hitünket el ne veszítsük, hogy a bűnösökkel karöltve, el ne távolodjunk a Teremtőnktől!
 
Testvéreim! Legyetek mindig ti is ott, ahol látni akar Isten benneteket!  Hogy fel tudjon használni más emberek építésére!
 

 


„Ábrahám pedig igen gazdag volt…”I. Mózes 13:2
Az Ószövetségben, az ezüst, arany, a föld, a termény, a jószágállomány, szolgált fizető eszköz gyanánt, tehát akkoriban ezekkel fizettek.
Ma papírpénzt, hitelkártyát, vagy elektronikus banki átutalásokat használnak. De az eredmény ugyan az!
Nézzünk e témával kapcsolatosan néhány Igeverset, ami hűen tükrözi mi szükséges hozzá, hogy anyagi javainkat az Isten megsokasítsa:
 
Ábrám hallgatott Istenre, Ő pedig megáldotta és vagyonossá tette. Nézzük csak mi állt Ábrám vagyonosodási hátterében:
Hallgatott Istenre, és engedelmeskedett neki: 
(Mózes 12:1-4) „És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, amelyet én mutatok néked. És nagy nemzetté teszlek téged, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.  És megáldom azokat, akik téged áldanak, és aki téged átkoz, megátkozom azt, és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei. És kiment Ábrám, amint az Úr mondta néki. És Lót is kiment Ővele. Ábrám pedig 75 esztendős volt, mikor kiment Háránból.”
Tisztelte az Urat, Ő pedig bőségre vezette (I Mózes 12:7) „ És megjelent az Úr Ábramnak  és mondta néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt épített ott az Úrnak, aki megjelent néki.”
Ábrám nagylelkű volt, kerülte a viszályt (I Mózes 13:5-9) „ Lótnak is pedig, aki Ábrámmal járt, voltak juhai, ökrei és sátorai. És nem bírta meg őket ez a föld, hogy együtt lakjanak, mert sok jószáguk volt, és nem lakhattak együtt. Versengés támadt az Ábrám barompásztorai és a Lót barompásztorai között, és Kananeusok és a Parizeusok is ott laktak, akkor azon a földön. Mondta azért Ábrám Lótnak: Ne legyen versengés közöttem, és közötted, se az én pásztoraim között, és a te pásztoraid között, hiszen atyafiak vagyunk. Avagy nincs e előtted az egész föld? Válj el, kérlek tőlem, ha te balra tartasz, én jobbra megyek, ha te jobbra mész, én balra térek.”
Együtt érző volt mások irányában.  ( I Mózes 18:24-33)  „ Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszíted - e, és nem kedvezel e a helynek az ötven igazért, akik abban vannak………………    És mondta: Ne haragudjék, kérlek az én Uram, ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő mondta: Nem vesztem el a tízért.”
 
Ha azt akarod, hogy Isten betársuljon az anyagi életedbe, és azt sikerre vigye, ezen alapelveket, neked is be kell tartani! Ha kapzsi vagy, nem mehet jól a sorod! Semmi rossz nincs abba, ha magad és családod számára jómódot kívánsz, de ezen a területen érvényes szellemi törvénynek része az is, hogy adsz Istennek és másoknak is bőkezűen belőle.
A Példabeszédek 11: 24-25-ig, vers azt mondja: Van olyan, aki bőven adakozik, és annál inkább gazdagodik, és aki megtartóztatja, a járandóságot ugyan szűkölködik. A mással jóltevő ember megkövéredik, és aki maga is felüdül, maga is üdül”
Ismerek olyan fiatal hívő házaspárt, aki minden hónapban beteszi jövedelme után a tizedet az Úrnak. És Isten nagyon meg is áldja őket anyagilag. Náluk ez természetes. Míg van olyan hívő testvérünk, aki azért nem tesz a perselybe, mert nincs pénze! Nos, ezért nem segíti meg az Úr, mert ő sem ad az Úrnak
 
Salamon király jól ismerte a bővölködés elveit, ő volt az egyik leggazdagabb ember, aki élt.
A Példabeszédek sok igazságot mondanak el: Példabeszédek 3: 9-10, Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűrjeid elégséggel és musttal áradnak el sajtóid vályúi.
Példabeszédek 28:27, „Aki ád a szegénynek nem lesz néki szüksége, aki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok”
I Királyok 3: 5 „Megjelent Gibeonban,  az Úr Salamonnak azon éjjel álmában, és monda az Isten: Kérj, amit akarsz, hogy adjak néked”
 
Ez a ma emberének nagyon veszélyes álom lenne, mert Istenfélelem, hit, alázat nélkül elképesztő dolgokat kérnének. Olyan dolgokat, pl. amire nem is lenne szükségük, csak hivalkodás miatt kérnék.
 
Salamon csupán bölcsességet kért, hogy segítsen a népnek. Válaszul az Úr mindent megadott néki: bölcsességet, gazdagságot, hosszú életet.
I Királyok 3: 12-13 „Íme a te beszéded szerint cselekszem, íme adok néked bölcs és értelmes szívet, úgy hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te. Sőt, amit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget, úgy, hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.
 
Isten bőségesen be akarja tölteni a szükségeinket. Ám, ahhoz, hogy igazi gazdagságot nyerj, az legyen a hajtó erő, hogy a te gazdaságod másoknak is szolgáljon, és mindenkor add meg Istennek a tizedet!
Nézzük meg mit mond az 5 Mózes 8:17-18  És ne mondjad ezt a te szívednek: Az én hatalmam és az én kezemnek ereje szerezte nékem a gazdagságot. Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert Ő az, aki erőt ad néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az Ő szövetségét, amely felől megesküdött a te atyáidnak, miképpen e mai napon van”
 
Mózes első könyvéből. Jézus szavaiból, Pál leveleiben is azt láthatjuk, hogy az Úr részt akar venni az anyagi életünk alakulásában.
Máté 6:30-33 „ Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten, nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek.
Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? Mit igyunk?vagy Mivel ruházkodjunk?
Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti Mennyi Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van.
Hanem keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát, és ezek, mind megadatnak néktek.”
Kedves testvérem! Útmutatást kapunk a fenti igék által arról, hogyan is kell cselekednünk ahhoz, hogy mi is anyagi vonatkozásban elégedett emberek legyünk. Tegyük hát, anélkül, hogy sóhajtoznánk a perselypénz, és tized után, amit az Úrnak adunk.
Tapasztaljuk meg, hogy nem csak Ábrámot, Salamont, és az akkori embereket gazdagította meg Isten, hanem a ma emberét is megáldaná, ha követnénk az olvasott tanácsokat.
 


„ Vajon mi módon mehet be valaki a hatalmasnak házába, és rabolhatja el annak kincseit, hanem ha megkötözi előbb a hatalmast, és akkor rabolja ki annak házát” Máté 12:29
 
A fenti Ige komoly, és mély belemerítkezést kíván, én magam is kérem a Szent Szellemet, hogy segítsen a pontos üzenet kibontásában.
Mint olvassuk a történetben, Jézus vakot és ördöngőst gyógyított meg, és a sokaság pedig ott elálmélkodott rajta. A farizeusok azt mondták, hogy nem fogja Jézus kiűzni az ördögöket, csak Belzebubbal, azok fejedelmével.
De Jézus azt mondja: „ Ha  sátán sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg, mi módon állhat meg tehát az ő országa?” Máté 12:26
„Ha pedig Istennek lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor kétség nélkül elérkezett hozzátok az Isten országa” Máté 12: 28
Jézus beszéde tiszta, világos beszéd, meg kell, hogy értsük, hogy követni tudjuk azt!
Talán két példát hoznék fel a történet megértéséhez, amelyben egy hívő és egy hitetlen ember kirablását láthatjuk.
 
Pld. Ha van egy ember, aki még nem ismerte meg az Isten igazságát, és habzsolja a világ által felkínált lehetőségeket, előbb utóbb nagyobb bűnökbe is bele keveredik. Igaz, hogy először csak kisebbek a csábítások, amik ízletessé teszik az életét, később viszont nagyobbal is próbálkozik az ördög.
Nos, az ilyen ember, hogyan tud elszabadulni erről a lába alatt süllyedő talajról? Természetesen, ha maga is akar, és megjavul - mondhatja rá valaki.  Éppen az ellenkezőjét kell tennie, mint annak előtte. Ha eddig szolgálta a sátánt, de ki akar jönni ebből a világból, akkor meg kell változnia, még jobb esetben Isten felé kell fordulnia!
Egy Isten nélküli embert könnyen meg tud győzni a gonosz társa, megkötözni benne a jó gondolatokat, a jóra való készséget, a jó cselekvést, és helyette a sátán által rendelt durva dolgokra biztatja.
Valószínű ismertek ti is ilyen embereket, akiket úgy elvitt a baráti kör, a pénz utáni vágy, stb. hogy a teljes ellehetetlenedés következett be az életében. Nos, ezeket az embereket, ha meg akarjuk menteni, vissza kell hozni a rossz útról! Meg kell bennünk „kötözni” a rosszra való hajlamot, meg kell győzni őket az ellenkezőjéről, mint ami életvitelt eddig éltek. És ki fogja ezt véghez vinni? pl. Egy keresztyén ember, aki meg tudja győzni a jóról, annak előnyeiről, és kívánatossá teszi a rendes becsületes életet a számára. Tehát nem a gonoszság fejedelme fogja a jóról meggyőzni őt, hanem éppen ellenkezője, a keresztyén életszabályokat ismerő, és annak megfelelően élő ember.
 
A másik pld. tudunk olyan magát még mindig keresztyénnek valló emberről, aki valamikor gyülekezetbe járt, elvette az Isten áldásait, de a világ sodrása elvitte.
Azt állítja, hogy igaz nem jár gyülekezetbe, de ő otthon imádkozik..., pedig látjuk, hogy az élete már egész máshol van. A pénz, a paráznaság, a világ kínálata teljesen magával ragadta. Lehet, ő magát nem ítéli el ezen a téren, de attól ez így van, ő már nem vágyik az Isten gyermekei közé, mert letért az útról.
Hogyan is történhetett ez meg egy hívő emberrel? Úgy, hogy először, kisebb ajánlatok történtek a gonosz részéről, amit még úgy gondolt, hogy belefér a keresztyén életébe, ha elfogadja. Tulajdonképpen az ördög elcsábította, más szóval megkötözte, mert elbírt vele, mert a keresztyén gyenge volt, és hagyta magát, elcsábítani. Az ajánlatokat elfogadta, amit nyújtott, ami vonzó volt a számára. Mikor meg volt benne kötözve a keresztyén erkölcsi szabály, akkor elrabolhatta már a kincseit, akkor nem ragaszkodott hozzá, mert nem volt már értékes a számára.
Az Úrvacsorát, a dicsőítést, Ige üzenetét felváltotta a baráti körben eltöltött iszogatások, fecsegések. Előtérbe került a szórakozás, utazás, játékok az élet veszélyeivel.
És kérdezhetjük, hogy ez már örökre így marad? A megkötözött, kirabolt ember mehet a pokolra? Igen, ha így marad, akkor odamegy!
Bár van a lehetőség, de a megoldás kulcsa nála van! Ugyanis az elrabolt kincseket vissza lehet szerezni, de ehhez saját magának akarni kell! Hátat fordítani az addigi életének, és akarni kell elhagyni a vonzó terepet.
Vissza kell térni oda, ahonnan  letért, és visszakövetelni a kincseket! Isten kész ebben mindenkor segíteni, csak az elhatározást, és annak véghez vitelét nekünk kell végig járni.
 
Kedves Testvéreim, Ismerőseim! Mint látjuk, Jézus egyszerű szavakkal útmutatást adott arról, hogyan válhatunk szegénnyé, nincstelenné! Felhívta a figyelmünket rá, hogy a sátán nem azonnal fog bennünket kirabolni, hanem előbb megkötöz, hogy ne tudjunk védekezni sem. A megkötözés előtt viszont még van lehetőségünk védekezni, nemet mondani a csábításoknak. Legyünk résen, mert a nap minden pillanatában ki vagyunk téve az ilyen fajta veszélyeknek, tartsuk magunkat távolt az ördögtől! Erre mondta Jézus: Szüntelenül imádkozzatok!
 



„ Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az Ő szent hegyén, mert szent az Úr, a mi Istenünk!” Zsoltárok 99:9
„ Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az Ő szent nevét! Áldjad én lelkem az Urat, és el ne felejtkezzél semmi jótéteményéről!”Zsolt 103:1-2
 
Amikor a Zsoltárok könyvéből a fenti Igéket olvasom, mindig eszembe jut Dávid, aki az elkövetett bűnei ellenére nagyon szerette, sőt imádta az Urat.
Nátán próféta a szemébe mondta: „Te vagy az az ember” és Dávid összetört. Megértette, hogy róla van szó, és tudta, hogy a bűneiért vezekelnie kell, ahhoz, hogy megbocsássa az Isten. És Dávid megtette, mert nem akarta az Isten haragját magán hordozni. Neki szüksége volt a megbocsátásra, ahhoz, hogy rendeződjön Istennel a kapcsolata.
Eszembe jut, hogy a ma embere, vajon miért nem igyekszik a bűneit rendezni Istennel? Talán azért, mert nem szereti úgy az Urat, mint ahogy Dávid szerette? A ma emberének felszínes kapcsolata van az Úrral! Azt mondják, hogy régen más világ volt, most viszont, aki szereti is az Istent másként teszi. Sajnos sok gyülekezet beengedte a világot, és várta, hogy csoda fog történni. Történt is, mert elvilágiasodott szemlélettel élik unalmasan a heti alkalmakat.
 
Pedig azt mondja az Ige: „Jézus Krisztus tegnap és ma, és mindörökké ugyanaz” Zsidók 13:8
Tehát a fenti Ige bizonyítja, hogy Jézus Krisztus, tegnap és ma, sőt mindörökké ugyanaz marad!! Akkor miért nem lehet, mély bűnbánatot tartani a bűneink felett? A mai hívők miért gondolják, hogy nincs szükség az alázatra, bűnvallásra, bűnbocsánatra, a csendességre, az imádatra, a prófétálásra, a nyelveken szólásra, és miért gondolják, hogy a Szent Szellem csak akkor régen működött, a ma már nem így van. Miért nem vágynak a hívők az átélésekre, talán ma nem itt van a Szent Szellem a földön? A régi hívők térden állva, vagy leborulva, sírva könyörögtek Istenhez, ha valamit kérni akartak. Ma ez sokkal rugalmasabban megy, mert csak elmondják, mint egy megrendelést. Nem jól van ez így!!!
 
Miért? Mert: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz! Ha akkor meg tudták tenni a hívő testvéreink, hogy leborultak, sírtak a bűneik felett, ma miért nem? Hisz az Ige bizonyítja, hogy Jézus ma is ugyanaz!!!!!
Mennyivel lett kisebb a Teremtő Isten nagysága szemünkben, adott e Ő erre okot nekünk, hogy így lássunk? Mennyivel lett kisebb a Megváltás értéke a szemünkben, hogy csupán barátunknak tekintjük Jézus Krisztust? Persze Jézus tekinthet minket barátjának, de a Szentháromság egyik tagját, az Élő Isten FIÁT én nem csak barátomnak nevezném, hanem Királyomnak, Megváltómnak, Uramnak, …
 
Aztán a Szent Szellemet, aki azért van még itt a földön, hogy segítsen, pártfogoljon, vigasztaljon, miért nem hívjuk segítségül? Miért nem mondjuk, mint régen: Drága Szent Szellem Isten, te töltsd be az én számat, hogy azt mondjam, amit az Úr üzenni akar az Ő népének! Vagy miért kérünk bocsánatot a gyülekezettől, ha néhány perccel eltolódik az Istentisztelet? Mennyi órát adunk naponta a Teremtő Istenünknek?
Miért nem hívjuk a Szent Lelket segítségül a mi bánatunkban, hívjuk Őt, hogy lágy érintésével érintsen meg minket, hogy érezzük az Ő jelenlétét. Óh, mennyi minden más lenne hívő életünkben, ha úgy élnénk, ahogy élhetnénk, nem a fényűzésben, hanem az Úr jelenlétében! Nem a TV, az Internet, mellé kell leülnünk, hanem az Úr lábaihoz, mint egykor Mária! Milyen más lehetne az életünk, ha elvennénk mindazt, amit elkészített a számunkra az Úr nekünk már itt a földön! Segítsen az Úr, hogy lássuk be, hogy langymelegek vagyunk, akiket nem tud használni Isten. Hogyan tesszük kívánatossá az Isten országát, ha magunk is savanyú hívők vagyunk!
Megváltozott a világ, vele a gondolkodásmód, de a hívők maradjanak azok, akiket az Isten akar, hogy legyenek! Sajnos a hatalom, a pénz, az erkölcstelenség, a bűnök özöne, elárasztja a világot, és egy kevés hányada az emberiségnek, aki Istenfélő életet él.
 
Kedves testvéreim! Mi, akik elfogadtuk Istent a Teremtőnknek, Jézus Krisztust a Megváltónknak, Mi, akik hisszük a Szent Szellem jelenlétét a földön, és várjuk vissza Jézus Krisztust, várjuk, hogy részesévé legyünk az elragadtatásnak, Mi, imádjuk az Urat! Nem kell modern világot élni a hívőknek, maradjunk azok, akiknek az Úr látni akar! Mert nem a pénz, a vagyon, de még a hatalom sem fog megtartani minket, hanem maga az ÚR!
Ahogy a Zsoltáros írja: Magasztaljuk az Urat, boruljunk le az Ő szentsége előtt! Ne folyton kérjünk, hanem hálát adjunk az életünkért, családunkért, az Ő jótéteményéért.
Nagyon sok gyülekezetben, ezekben a hetekben tartanak HÁLAADÓ Napot. De ne csak egy évben egyszer hagyja el hála a szánkat, hanem minden nap, minden percben! Mert nem természetes az, hogy ennivalód van, hogy egészségesen otthon lehetsz a családoddal, hogy van munkád, boldog a családod, béke van az országban, hogy nincsenek természeti katasztrófák, nem természetes, hanem a JÓ ISTEN kegyelme által van!
Testvéreim, legyünk azokhoz a régi hívő testvéreinkhez hasonlók, akik térdükön imádták az Urat, akik sírva adtak hálát a napi betevőért, a békéért, a családért…. tegyük ezt mi is!
Mert mi a legnagyobb parancsolat? „Szeresd az Urat, a Te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből….!” Máté 22.37
 
„ÁLDJAD ÉN LELKEM AZ URAT!”
 



„Történt pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevelkedett, kiment az ő Atyjafiaihoz, és látta az ő nehéz munkájukat, és látta, hogy egy Egyiptomi férfi ütött egy héber férfit, az ő atyjafiai közül.
Mikor ide-oda tekintett és látta, hogy senki nincs, agyonütötte az Egyiptomit, és elrejtette azt a homokba.” II.Mózes 2:11-12
Ahhoz azonban, hogy megértsük a történetet, meg kell ismernünk az előzményeket, mert talán túl hamar elítélnénk Mózest a tettei alapján.
 
Előzmények: József miután meghalt, lassan kihaltak az  atyjafiai, és az ő nemzetsége is. Az Izráeli nép nagyon elszaporodott, szinte megtelt velük az ország. Ezenközben új királyt (Fáraó-t) választottak Egyiptomban, aki nem is ismerte Józsefet. Az új uralkodó, meg akarta fékezni az Izráeliek elszaporodását, ezért robotmestereket rendelt melléjük, akik sanyargatni kezdték őket. A fáraó terve azonban nem valósult meg, mert még inkább sokasodott az Izráel népe.
Ekkor a király elrendelte a bábáknak, hogy figyeljenek oda az Izráeli asszonyokra, ha fiút szülnek, azt öljék meg. A bábák azonban Istenfélők voltak és nem pusztították el a fiúgyermekeket.
Az egyiptomi király látta, hogy hatékonyabban kell fellépni, hogy eredménye is legyen, ezért elrendelte mindenkinek, hogy ha fiú születik, vessék a folyó vízébe.
Ebben az időben született egy Lévi családjából származó férfinek és nőnek egy fiú gyermeke, akit 3 hónapig rejtegettek, de mivel tovább nem tudták eltitkolni, ezért az apa fogott egy kis gyékényládát, melyet gyantával, és szurokkal bekent, majd belehelyezte a kisfiát, és azt a folyóvíz szélére a sás közzé tette.
Eközben a fáraó lánya éppen fürdött a Nílusban, és megtalálta a gyermeket, felismerte, hogy az héberek gyermeke, könyörült rajta, és haza vitte. Rögvest kerestek neki egy szoptatós dajkát, (és éppen a gyermek édesanyja volt), akit megbízott, hogy szoptassa a gyermeket, és nevelje fel. Mikor a fiú felnőtt, elvitte az anyja a fáraó lányához az pedig fiaként fogadta, és Mózesnek nevezte el.
(Megjegyzés: Mint a történetből láthattuk, hogy az Isten kegyelmét kiárasztotta a kis Mózesre születésétől fogva, mert terve volt véle..)
 
Mózes Identitása: hovatartozása!
Most töltsünk egy kis időt a fenti Igével! Mózes felnevelkedett, és egy nap a fáraó udvarából kisétált az ő atyjafiai közzé, ahol látta, hogyan sanyargatják őket. Akkor éppen egy Egyiptomi ütött egy héber férfit, és ő hirtelen haragra gerjedt, szétnézett, és mivel senkit nem látott, agyonütötte az Egyiptomit. Így állt védelmére saját népének.
Most itt az következne, hogy elítéljük Mózest, mert embert ölt. Azonban vizsgáljuk meg egy kicsit az ő szempontjából! Ő zsidó volt, és nem felejtette el az identitását, a hovatartozását. Tudta, hogy ki ő, hol van, kihez tartozik, és mi az ő szerepe! Tudta és látta az izráeliták sanyargatását, ezért tudatosan az övéi védelmére állt.
Milyen hiteles példa lehet ő a mi számunkra! Nem azért, mert embert ölt, hanem azért, mert tudta, hogy ő kihez tartozik! Tudta, hogy kinek kell a védelmére állni, és meg is tette, pedig azzal is tisztában volt, hogy ő a Fáraó udvarában magas rangra emelkedett volna, ha nem teszi meg. De a szíve ezt diktálta!
 
Óh, keresztyén Testvéreim! Ha bennünk csak egy csöppnyi indentitás lenne, és Mózesként tudnánk, hogy kihez tartozunk, akkor teljesítenénk a legnagyobb parancsolatot: „Szeresd az Urat, a te Istenedet ……….!” Ha naponta bebizonyítanánk, hogy kiállunk az Úr mellett, ahogy Mózes tette, és nem kényszernek vennénk, a heti Istentiszteletet, és az ott eltöltött idő alatt nem nézegetnénk az óránkat, és nem rohannánk hazafele az alkalom után, hanem megkérdeznénk a testvérüket, hogy jól van e? Nincs e éppen szüksége segítségre? stb. Ha természetesnek vennénk az Istennel való beszélgetést, ha rábíznánk fontos döntéseket.
Ha nem tiltásnak vennénk, hogy ne paráználkodj, ne lopj, ne ölj, ne pletykálj, ne…… stb, hanem természetesnek. Ha végre nem tiltás lenne, hogy ne menjen el egy keresztyén fiatal a discóba, ne verekedjen, ne drogozzon, hanem saját maga tartaná távol magát az efféle dolgoktól, mert  a tudatosság diktálná benne: „Nekem már ez nem való”
Milyen jó lenne, ha tudnánk a hovatartozásunkat, és annak megfelelően élnénk!
Mózes apja Lévi családjából való férfi volt és szintén Lévi családjából származó lányt vett feleségül. Talán már akkor működött a hovatartozás elmélete? Igen ők tudták, hogy a házasságnak zsidók között kell létre jönni.
Ma egy keresztyén család megalkuszik a fiúk, vagy lányuk kedvéért, ha nem keresztyénnel házasodik össze. Ilyenkor van a lakodalom és a menyegző egyvelege! Van dicsőítés, imádkozás, de van vőfély, féldeci, cigányprímás, aki a nótákat húzza, kinek, mi tetszik, na és a menyasszonytánc, ami a pénzről szól!  És talán vannak a meghívottak között gyülekezeti elöljárók is, akik kénytelenek a sátán nótázását úgy hallgatni, mintha ők húzatnák!
Higgyétek el, az ilyen keresztyénben, nincs meg, a hovatartozás!  Az meg pláne nincs, hogy azt gondolja :”Nekem már ez nem való” sőt még a meghívottakat  is beleviszi a bűnbe! Mert voltaképpen, mi köze a világosságnak a sötétséghez, vagy mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Ezt nem én, hanem az Ige mondja.
Pedig egy ilyen egyveleg nem szokott jóval végződni! A sátán bedobja a világi lányt vagy fiút egy keresztyén családba, és mosolyogva nézi, hogy a gyermeke kedvéért, hogyan felejti el a hovatartozását a kedves rokonság! Sajnos sok keresztyén családban nem működik az „indenditás tudat”ezért ma oly sok a válás, mert a kislepke beröpült, de a dolga végeztével messze röpül, és maga után nagy rombolást hagy!
Kedves Testvéreim! Az elvárás tehát egy hívő embertől, hogy ne felejtse soha a hovatartozását, és amikor szükség van rá, bátran vállalja fel a kilétét!!
 
Ha megvizsgáljuk, hogy Mózesnek jó vagy rossz származott abból, hogy identitása alapján döntött, azt láthatjuk, hogy az Úr megsegítette, és fontos megbízatást kapott! Ugyanis a történet úgy folytatódik, hogy másnap kiment az utcára, ahol két héber férfi veszekedett, és ő rendet akart köztük tenni. De a bűnös ember durván megkérdezte, hogy milyen jogon intézkedik közöttük, esetleg őt is meg akarja ölni, mint az Egyiptomit?
Ha belegondolunk, hogy Mózesben mi zajlott le abban a pillanatban, mikor rájött, hogy nem maradt titokban az elkövetett gyilkossága, és amikor felfogta, hogy saját nemzete is ellene támad az igazság miatt, de legfőbbképpen azt tudta, hogy neki innen el kell menni.
Isten terve, így tudott megvalósulni Mózes számára, hogy nem maradt a fáraó házában, hanem el kellett onnan mennie. 
Mózest születése pillanatától kezdve Isten kegyelme, és áldása kísérte. Hiába élt a fáraó házában, de szívében tudta, hogy ő zsidó, és látva az Atyjafiai sanyargatását, hirtelen felindulásában történt meg véle a bűn. Istennek komoly terve volt véle, hisz reá bízta, az Izráeli nép kivezetését Egyiptomból.
 
Kedves Testvérem! Szánj rá időt, és a II. Mózes 2 Igerészt tanulmányozd át. Lásd meg saját magad, hogy Isten nem hagy cserben, mint ahogy Mózest sem hagyta, bűnbeesése ellenére sem. Amikor kiállsz az igazság mellett, mikor Az Úr akarata szerint cselekszel.
Lásd meg hát, hogy te ki vagy? Hova tartozol? És annak megfelelően állj arra az útra, amin látni akar Isten! Mindenkor bátran vállald fel az identitásodat!

„Így szól az Úr, Megváltód, Izráelnek szentje: Én vagyok az Úr Istened, ki tanítalak hasznosra, és vezetlek oly úton, amelyen járnod kell!
Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra! Olyan volna békességed, mint a folyó víz, és igazságod, mint a tenger habja.
Nincs békesség az Istenteleneknek”  Ésaiás 48:17-18, 22
A fenti Ige, az „Isten felhívása az Ő keménynyakú népéhez, hogy az ő kegyelmes megváltását higgye, és néki engedelmeskedjék” cím alatt olvasható!
A Bibliát tanulmányozva megtapasztalhatjuk, az Úr végtelen szeretetét a népe iránt. Ha az Édentől kezdve vizsgáljuk, Noé bárkáján keresztül, az Izráelita nép Egyiptomból való kivezetése által, egészen Jézus krisztus kereszthaláláig, arra a megállapításra jutunk, hogy Isten számtalanszor próbálkozott a nép bűnös mivolta ellenére is kimenteni őket. Mindig keresett az Úr lehetőséget, ami által próbálta meggyőzni a jóra, az engedelmességre, néha szigorral, de mindig a nép javát szolgálta.
A kezdet kezdetén már erre szolgált a Tízparancsolat, ami megpróbálta csokorba fogni azokat a bűnöket, ami Isten akarata ellen vannak. Azt tudjuk, hogy ha nem lenne törvény, nem lenne bűn sem, mert nem lehetne mihez mérni. De mivel vannak törvények, és Jézus kijelentette: Hogy nem a törvények eltörlésére, hanem a törvények betöltésére jöttem” Jézus, mindig egyértelmű szavakkal hozta tudtára az embereknek, az engedetlenségük következményét. Nem volt benne lehetőség, hanem mindig az egyenes igazsággal közölte a bűnök következményét.
A fenti Igét olvasva Isten egyértelműen azt mondja: Én vagyok az Úr Istened, aki tanítalak hasznosra, és vezetlek olyan úton, amelyen járnod kell”
Ebben a mondatban szinte mindent kijelent Isten az embernek, amit nekünk tudnunk kell, ahhoz, hogy valóban engedelmeskedjünk néki, magunk miatt.
Én vagyok az Úr Istened! Mintha csak azt mondaná, hogy én vagyok a te Urad, a te teremtőd! Én vagyok a te szülő anyád, akinek engedelmességgel tartozol!  Féltő szeretetem által, megtanítalak minden jóra, amire neked szükséged van, amiből jó származik a te számodra. Ha engedelmes leszel, vezetlek egy olyan úton, ahol nem tévedsz el, nem érhet bántalmazás, aminek a végén én várni foglak! És ahhoz, hogy nyugodt, békés életed legyen, ahhoz neked ezt az utat kell járnod! Mindenképp a javadat keresem, azért figyelek rád, szemeimet nem veszem le rólad, mert szeretlek, nevellek, és nem akarom, hogy bántalmazzanak téged. Ezen az úton nem törhet rád az ellenség, boldogan élhetsz, vigyázok rád!
Mindent elmondott az Isten, amit nekünk tudnunk kell, ahhoz, hogy engedelmesek legyünk néki, mert ez a javunkat szolgálja majd. Mert féltőn, szerető Isten vagyok, és gondoskodom rólad, hogy a száz veszélyből kiragadlak, ha engedelmes leszel nekem. És el kell hinnünk, amit Ő mond: „ Mert nem ember az Isten, hogy hazudjon”
Micsoda jó érzést, biztonságot nyújt nékünk ez az ígéret, de milyen balga is az ember, aki nem hisz benne, és kihagyja az Istent az életéből!
 
A következő mondat: „Vajha figyelmeztél volna parancsolataimra……….” Ha mindenki számára érthetően szeretnénk kifejezni, úgy is mondhatnánk: Óh, ha hallgattál volna rám!
Valójában egy szomorú felkiáltás ez Isten részéről, az engedetlen népe felé, hogy ha engedelmes lettél volna,… ember, olyan békességed lett volna, mint a folyó víz, igazsága pedig, mint a tenger habja. És miért nincs olyan békessége az embernek, mint a folyó vize? Mert engedetlen, mert nem azon az úton halad mindig, ahol az Isten vezetné! Ugye ennek következményei a sok betegség, anyagi kár, örömtelenségek, stb. mert nem ott járunk, ahol a szerető Isten akar minket látni!
Már pedig ettől jobban senki nem tudta volna bizonyítani féltő szeretetét, minthogy az Isten egyetlen fiát adta a mi bűneink megváltására!
Az utolsó lehetőségként, ezt a hatalmas áldozatot hozta, és Jézus Krisztus vállalta, olyan emberekért is, aki Őt ma sem fogadták el, mert nem hisznek Benne. Nem engedelmeskednek Isten felhívásának, hanem a világ által kínált lehetőségek után nyúlnak. Mert jobban bíznak magukban, a pénzükben, a hatalmukban, de bölcstelenségük miatt nem gondolnak arra, hogy ez minden csak múlandó! Ez mind kár és szemét! Egyetlen betegség elég ahhoz, hogy megszűnjék a szilárdnak vélt talaj a lábuk alatt.
 
És a 22. versben ezt olvassuk: „Nincs békesség az Istenteleneknek”. Miért nincs békességük? -Mert valahol ők is tudják, hogy az ideiglenesen szilárdnak hitt talaj könnyen kicsúszik a lábuk alól, és csak a büszkeségük, közömbösségük marad meg, mivel az Isten iránt való hit nincs meg bennük. Nincs békességük, mert a pénz vadászatban vannak mindig, mert, akár gazdagok, akár szegények mindig a pénz körül forog a gondolatuk. Pedig hiába van pénz, ha nincs egészség, azt pedig az Isten adhat egyedül! Valahol sajnálom a pénzimádókat, mert olyat imádnak, ami csak itt a földön szükséges, de a mennyben nem lehet belépő!
Nincs békességük a hitetleneknek, mert a gazdagnak még több kellene, a szegénynek meg a megélhetéshez soha nem elég!
Ezért egy örökös, békétlenség van bennük az elégedetlenség miatt!!!
 
Kedves Testvéreim!!!! E néhány mondatban a Szent Szellem vezetése alatt, próbáltam kibontani a fenti Igét! Bevallom nektek őszintén, hogy ez egy Istentől jövő felhívás,mely szívemet teljesen betöltötte, és boldogan azt érzem, hogy akkor 1993-ban, mikor igent mondtam az Úr elhívásának a legjobb döntést hoztam meg az életemben! Igent mondtam az Úrnak, és Ő komolyan vette az én válaszomat. Megtapasztalom saját életemen, hogy ha engedelmes vagyok, Isten valóban olyan úton vezet, ahol nekem járnom kell!
Olyan úton vezet, ahol ha vannak is próbák, de kiment engem az Úr! Olyan úton vezet, ahol engem várni fog az út végén! Ott járok, ahol láthatom az Ő mosolyát, hallhatom halk szavát, érezhetem áldását! Köszönöm az engedelmességet, a Hitet, szeretetet, azt a sok - sok talentumot, amit kaptam tőle, hogy másokat is erre az útra vezessek! Uram Köszönöm Uram!
„Én Uram, én Istenem!!!”
 


More Articles ...

  1. "Nem messze vagy Isten országától" Márk 12:34
  2. Bízzad az Úrra a te dolgaidat...
  3. Igaz beszéd ez, teljes elfogadásra méltó...
  4. "...Szívében nem kételkedik, hanem hiszi amit mond, meglesz az neki"
  5. Nincs olyan rejtett dolog, ami ki ne tudódna...
Page 10 of 41