„Felelvén pedig Jézus monda: Avagy nem tízen tisztultak é meg? A kilenc pedig hol van?” Lukács 17:17
A fenti Igét olvasva, arra gondolok, hogy ez a történet nem csak Jézus korára volt jellemző, hanem a mostani időkre is. Gyakran a ma embere is elfelejtkezik arról, amiért hálás kellene lenni Istennek, pedig fontos a számára.
A történetben azt olvassuk, hogy Jézus találkozik tíz leprással, akik arra kérik, hogy gyógyítsa meg őket. Jézus elküldi őket a papokhoz, hogy mutassák meg magukat, és eközben meggyógyultak.
Azonban közülük, (egy értette meg) hogy meggyógyult, ezért visszament és dicsőítette az Istent nagy fennszóval.
Valószínű mind a tíz leprás meggyógyult, hisz Jézus maga mondta: „kilenc pedig hol van?”, de csak az az egy ment vissza, aki meglátta, aki a szívében is érezte, hogy hálát kell adni a gyógyulásért.
Csak egy ember volt, aki megértette, hogy számára mit jelent az a csoda, ami a testének megtisztulásával járt. De vajon a többi ember nem látta, nem érezte annak a szükségességét, hogy hálát adjon érte? Nem gondolták, hogy meg kellene köszönni az Úrnak?
Jézus, mikor érdeklődött a többi kilenc ember felől, ezzel nyomatékot adott arról, hogy illene megköszönni a többieknek is a gyógyulásukat. Persze nem csak, hogy illik, hanem szinte kötelességünk megköszönni mind azt, ha valaki segít nekünk.
És végül, az Úr Jézus maga mondta: „ Kelj fel, és menj el, a te hited téged megtartott”
Szeretnék kitérni egy fontos dologra. Mindig azt mondjuk, sőt Jézus is azt mondta, hogy higgyetek, és az meglesz néktek. Azonban tisztázni kell ennek a szónak a jelentését.
pl. Elhiszem, hogy meggyógyulok. Nem a gyógyulásban hiszek, mert az pozitív megvallás és ezen, nagyon sok hívő is elcsúszik! Hanem Jézus Krisztus, gyógyító erejében hiszek, ami meggyógyít engem, ha az Ő akaratával megegyezik. Tehát nagy különbség van a kettő között! Jézus, gyógyító erejében hinni, vagy pedig hinni abba, hogy meggyógyulok, mert ez pozitív megvallás, ami fehér mágia, és , az okkulthoz tartozik. Legyetek nagyon figyelmesek erre, mert van, hogy egy hajszál választja el pl. a meditálást, ami okkult, az Úrban való elmélyüléstől! A sátán utánozni akarja az Úr csodáit, és ez megtéveszheti még az igazakat is.
Mint a fenti Igében láttuk, az ember olyan hamar elfelejti a jó dolgokat, ami vele történik, hogy szinte nem érzi kötelességének, hogy megköszönje. Persze csak akkor tudja, vagy tudná meg, ha nem történt volna meg vele az a csoda.
Jézus tudta, hogy az az egy ember, aki visszament megköszönni a gyógyulást, annak hite volt, ami arra indította, legyen hálás azért, ami vele történt.
Így legyünk mi is hálások az életünkért, a minden napjainkért, az áldásokért, amit az Úrtól Kapunk. Mert, a mi hitünk, ami az Úrban van beágyazódva, megtart minket. Mint ahogy hallottuk, maga az Úr Jézus mondta ezt, a meggyógyult embernek.
 Adjon nekünk erőt az Úr, hogy bölcsen és hitben tudjuk megélni a mindennapjainkat, és tudjunk megköszönni mindent, amit Tőle kapunk.  „Legyen hitetek Istenben”
És miközben biztatlak titeket az Úrnak való hálára, szívembe megfogalmazódik, hogy most, amikor minden ember a halál torkában van! Nem tudjuk, kire mikor, kerülhet sor, és kit hogyan enged Isten bele megpróbáltatásokba?
Most, amikor mindenkinek megfordul a fejében: Vajon én életben maradok? Szeretnék bele látni a hit nélküli emberek fejébe, szívében, hogy gondolnak -e Istenre???
Kedves Testvéreim! Ha majd kijövünk a nagy vészből, és kimehetünk a boltba, szabadon járhatunk- kelhetünk az utcán: NE FELEJTSÜNK EL HÁLÁT ADNI AZ ISTENÜNKNEK, AKI KIHOZOTT MINKET MINDEN VESZÉLYBŐL!  Ne legyünk a kilenc leprás ember, aki elfelejtette megköszönni, miután Jézus meggyógyította őket!
Legyünk hálások a mi Teremtőnknek! Forduljunk a mi TEREMTŐNK FELÉ! ÁMEN!
 



„Mondta nekik: Vajon vettetek- é Szent Lelket, minekutána hívőkké lettetek? Azok pedig, mondták, néki? Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy van é Szent Lélek?
És mondta nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig ezt mondták: János keresztségére.
Mondta pedig Pál: János a megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy aki ő utána jövendő, abban higgyenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.
Mikor pedig ezt hallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézusnak nevére.
És mikor Pál reájok tette a kezét, leszállt a Szent Lélek őreájuk, és szóltak nyelveken és prófétáltak.” Apostolok Cselekedetei 19:2-6
A fenti Ige olvasása után eszembe jutott egy kis kitérő, ami nagyon fontos lehet azok számára, akik valóban átélték, hogy megtérésük után nem volt lelki gondozójuk. Vajon hány és hány ember járt már így, hogy megtérésük után éveken keresztül eljártak a gyülekezetbe és azt sem tudták, hogy ki a Szent Lélek?
Éppen úgy, mint az egyik vágyakozó, aki meg is vásárolta Bibliát, csak éppen nem tudta forgatni. Nem tudott egyetlen Igehelyet sem kikeresni belőle, mert senki nem volt, aki megmutassa neki.
Vagy a Bibliában olvasható Komornyik történetében, Filep kérdésére: „Érted is, amit olvasol” – ezt válaszolta a komornyik: „Hogyan is érthetném, ha nem magyarázza meg senki”
A fenti Igében pedig, ezt válaszolták az Efézusbeli tanítványok. „Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha van é Szent Lélek”
Gondolom, hogy ez a kis kitérő, meggyőzött titeket is arról, hogy a vágyakozókat külön tanítani kell a hívő életre. Az iskolában sem teszik be a 6-7 éves gyerekeket a 13-14 évesek közzé, mert tudási különbség van közöttük. Kell, a felzárkóztatás minden gyülekezeten belül, mert különben az a vágyakozó, aki egy Ige helyet sem tud kikeresni a Bibliából, vagy szégyellni fogja a többiek előtt, vagy belefárad, és elmarad a gyülekezetből. Erre is volt már példa sajnos.
Tanuljunk belőle, és ne csak kedvességgel fogadjuk az új megtérőket, hanem alapokat is adjunk nekik a hívő úton való járáshoz!
 
Ezután, rátérnék az Igében olvasott Szent Lélek fontosságára. Nem teológusként bontogatom az Igét, és nem is az Ige hírdetőjeként, csupán egy odaszánt egyszerű Krisztus szolgájaként. Megpróbálom a szívembe kapott gondolatokat továbbadni felétek.
Az Igében azt olvassuk, hogy Pál megkérdezte az Efézusban talált tanítványokat: „Vajon vettetek e Szent Lelket, miután megtértetek?” Ők egyértelműen kijelentették, hogy nem is hallottak róla, ők a János keresztségére keresztelkedtek meg. Azt azonban már nem értelmezték, hogy János, azt mondta: „Aki ő utána jön, abban higgyenek, tudniillik Jézus krisztusban.
Mivel Pál felvilágosította őket, ezért, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére, és miután Pál rájuk tette a kezét, reájuk szállt a Szent Lélek. Ami fizikálisan is megnyilvánult, mert nyelveken szóltak, és prófétáltak!
Ugye milyen örömmel olvasunk arról, hogy ott ahol Jézus Krisztus jelen van, ahol Őt elfogadják, a Szent Szellem is befogadásra jut, ami fizikálisan is megmutatkozik.
Nagyon sokszor megfigyeltem magamon, hogy mikor az Úrhoz szólok, vagy csak a nevét kimondom, már ez mosolyt csal az arcomra, szívemet ez a név megmelengeti! Jézus Krisztus a mi személyes Megváltónk, és a Szent Szellem megtanít bennünket Őt magasztalni, dicsérni. Megtanít arra, hogy megértsük, Jézus Krisztus kereszthalálának okát.
A Szent Szellem a Szent Háromság 3. személye! Ő adja az Ő ajándékait. Ő adja a Lelki gyümölcsöket, annak függvényében, hogy a hívő ember mennyire érett. Tőle kapjuk a lelki fegyverzetet, amit magunkra vehetünk, sőt magunkra kell vennünk minden nap. A Szent Szellem által prófétál valaki, és a Szent szellem vezetése által történhet minden, amit az Úr akar általunk elvégezni.
A Szent Szellem a Vigasztalónk, Pártfogónk, Segítőnk!  A Szent Szellem egy időben mindenütt ott tud lenni, indít, megállít bennünket valami cselekvésben, ha engedjük Őt működni.
A Szent Szellem Isten jelen van itt a földön mindaddig, amíg az Úr Jézus visszajön, és utána elvétetik a földről. Addig viszont itt van és vegyük igénybe az Ő segítségét! Nála nélkül nem tudunk igazán imádkozni, ne próbáljunk valakit hitre téríteni, mert nem lesz hatékony. Azért küldte Őt Jézus Krisztus, hogy ne maradjunk árvákul, miután Ő elment a Mennybe.
 
Kedves Testvéreim! Hívők, vagy csak vágyakózók! Jézus Krisztus nekünk, hozzánk, értünk, miattunk, a mi javunkra, segítségünkre, vigasztalásunkra, stb. küldte a Szent Szellemet. Jézus Krisztus tudta, hogy nekünk szükségünk lesz rá ebben a világban, ezért, mindenkor kérjük az Ő jelenlétét a szívünkben. Ha szolgálunk, kérjük, hogy a Szent Szellem töltse be a mi szánkat, hogy azt az üzenetet tudjuk tovább adni, amit az Úr reánk bízott. Mindenkor vegyük örömmel jelenlétét az életünkben, ezért engedjük, hogy legyen a szívünk állandó lakója! Ámen
 
 




"És amint eltávozott, látott egy embert, aki születésétől fogva vak volt.
És kérdezték őt a tanítványai mondván: Mester, ki vétkezett, ez é, vagy ennek szülei, hogy vakon született?
És Jézus ezt felelte: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai." János 9:1-3
  A fenti történet egy vak emberről szól, akit Jézus meggyógyított. A tanítványok megkérdezték az Urat, hogy vajon ki követhetett el bűnt, ő vagy a szülei, hogy vakon született? Jézus viszont egyértelmű választ adott nekik: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei, hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai”. Mik is lehetnek az Isten dolgai? Isten csodái, mint ahogy a vak ember esetében is történt.
Kedves testvéreim! Általában az emberek meglepődnek egy-egy ilyen dolgon és kíváncsiságukból eredően, azonnal bűn-bakot keresgélnek. Ugyanis szeretnék tudni, hogy miért történik valami?
Jézus azonban nem csak válaszolt a kérdésre, hanem tettekben is cselekedett. A nyálából és porból sarat készített, és azt a vak szemeire kente, majd elküldte, hogy mosakodjon meg a Siloám tavában. Mint ismerjük a történetből, Jézus cselekedete által csoda történt, mert a vak ember szeme meggyógyult.  Ha nem lett volna vak az az ember, nem tudott volna ilyen csodát tenni vele Jézus.
Hasonlóan olvashatjuk egy másik Bibliai történetben, amikor Lázár,  Márta és Mária testvére meghalt. Mind ketten azt mondták Jézusnak: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg az én testvérem”  János 11 :21, 32, … és Jézus ekképpen válaszolt: „ Nem mondtam e néked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsősségét” János 11: 40 Aztán Jézus feltámasztotta Lázárt, pedig már 4 napja halott volt.
Tehát Isten dicsősségére történnek azok a csodák, amit ember soha nem tudna megtenni. Mennél nagyobb a baj, minél kritikusabb, kilátástalanabb a helyzet pld. a gyógyulásra, annál nagyobb Isten dicsőssége, és ekkor minden szépen helyre áll. Csak a reménynek nem szabad elfogyni!
  Mint tudjátok, én is nagyon beteg voltam, és sok ember azon kezdett el gondolkozni, hogyan is történhetett ez? Keresztény szolgáló vagyok, ráadásul éppen a misszió szolgálatából tartottunk hazafele, akkor hogyan engedhette meg az Isten, hogy ilyen helyzetbe kerüljek? Hónapokon át nem mentem az utcára, míg egyesek aggódtak értem, mások irigykedtek, mert a férjem sokat segített, megint mások azon gondolkodtak, hogy meghalok e vagy sem? Tehát nagyon kritikus volt a helyzetem. De! De Isten dicsősségére meggyógyultam, mert nekem megígérte, hogy velem lesz mindenben! És azok, akik szememben azt mondták, - „hogy jaj, de rosszul nézel ki”! Most, amikor kimegyek az utcára, csak néznek, hogy felépültem? Igen felépültem az Isten dicsősségére! Ámen! De nem felejtettem el, ma sem, amikor elindultam otthonról, hogy imádkozzak néhány szóban, és megköszönjem az Úrnak, azt, hogy egyedül mehetek ki az utcára. Mert azt mondta az Úr: „Mindenben velem lesz”. Én ezt hiszem, és ez így is lesz!
  A Bibliában sok olyan történetet olvasunk, ahol Jézus meggyógyította a betegeket, feltámasztotta a halottakat. Amik az Ő keze által történtek mind csodának számítanak. Ilyen pld. a vérfolyásos asszony története is, aki Jézusnak csak a ruhája szegélyét érintette meg, és meggyógyult. Vagy említhetnénk a százados szolgáját, akit Jézus távollétében a százados hite által gyógyított meg. stb.
  Kedves Testvéreim! Tegyük hitünket élővé, hogy el tudjuk hinni a legnagyobb próba alatt is, hogy Jézus meggyógyít, bekötözi a vérző sebeinket, mert szeret bennünket!
Az Ő csodatéteményei által, dicsőítessék meg Szent neve! Ámen
 
 



„Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz”
Jakab 4:4
 
Elolvasva a fenti Igeverset, valószínű, hogy sokakat elgondolkoztat az, hogy miért is általánosít Jakab Apostol, és miért mond mindenkit paráznának? Én azt gondolom, hogy az Apostol nagyon is tudta az idehasznált szó értelmét, és meggyőződése volt, hogy jó helyre kerül ez a jelző.
Ugyanis, a Mindenható Isten teremtette a világot, és természetesen benne az emberiséget is. Éppen ezért az embernek, szeretettel kellene az Isten felé viszonyulni és helyette mit látunk? Nem hűséges az ember a teremtőjéhez, hanem paráználkodik, ami itt ezt jelenti, hogy még a hívő emberek is, gondosan ápolják a világgal a kapcsolatokat. Természetesen nem arra gondol az Apostol, hogy durván viselkedjünk az ügyünket intéző Isten nélküli emberekkel. Sőt, a keresztyén szelídségnek nagyon is felismerhetőnek kell bennünk lennie. Persze, hogy az iskola, munkahely és sok más dologra ugyan ez vonatkozik. Tehát ne ünnepelgessünk velük, ne menjünk a kedvükért a szórakozó helyekre, ne tartsuk őket olyan barátunknak, akitől tanácsokat kérünk! Egyáltalán nem fűzzük kapcsolatunkat szorosra velük. Ez azt hiszem nagyon is természetes.
Igaz, hogy egy hívő ember gondolatában mindig ott kell lennie az evangelizálásnak, és ilyen céllal bölcsen közelíthetünk a hit nélküli emberek felé. Ám vigyázzunk, hogy ne szórjuk a disznók elé az igazgyöngyöt! Ha nem fogadják az ilyenfajta közeledésünket, akkor ne tegyük, sőt ne engedjük, hogy gúnyolódásba torkolljon a beszédünk!
De azért ne ellenségnek tekintsük őket, mert tudatosan vagy tudatlanságból a sátánhoz tartoznak. A mi feladatunk pedig, hogy kihozzuk őket a fogságból, ha ők hajlandóak erre. Ha nem, akkor nem szabad erőszakosnak lenni velük szemben.
Azonban maradjunk meg a keresztyén szabályoknál: Mi köze a hívőnek a hitetlenhez? Mi köze a világosságnak a sötétséghez?” Az biztos, hogy ha valaki felemás igában él, az egyik mindig sérül a hitében.
Egy lelkipásztor mondott erre nagyon egyszerű példát: Ha van egy hívő és egy hit nélküli ember, aki egymással szemben áll, és elkezdenek birkózni, nem biztos, hogy mindkettő le tudja  a másikat a földre dönteni. Ha azonban a hívő ember feláll az asztalra, a hit nélküli pedig a földön marad, ekkor megfogják egymás kezét, és így próbálják meg az erejüket, valószínű, hogy pillanatok alatt a hívő ember a földre kerül! Miért? Mert ez így törvényszerű!
Így van ez a felemás igában élő embereknél is. Az Isten nélküli, teljesen másként gondolkodik, mint a hívő társa, ezért könnyen a földre rántja. Mire a keresztyén egyszer csak azt veszi észre, hogy számára már nem fontosak az imák, és elkezdi élni a megtérése előtti állapotát. Így ellenségeskedik pl. egy hívő ember az Istennel, amikor a világgal barátságot köt.  Ha mégis van erre ellenpélda, az nagyon ritka lehet.
„Ki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellensége lesz”Figyelitek? Nem fenyeget, senkire nem erőltet semmit az Apostol, csak egyértelműen felszínre hozza: Nem Isten akarata a világgal való barátság!
Nos, ezek után nem mondhatjuk, hogy nem tudtuk, más döntött helyettünk, vagy éppen azt hittük, hogy Isten is támogatja a világgal való barátságot, stb. Nem!
És most tessék, lehet választani: Isten vagy a világ? Ez rajtad és rajtam múlik!
 
 
 


2Móz 19: 1-9 Ne ígérgess, fogadkozz felelőtlenül


Egy csodálatos tény számunkra, amit Isten Izráel fiaival tett.
Az Egyiptomi szabadulás által láthatjuk, hogy milyen Istennek szolgálunk.
Ő erős, hatalmas, győztes Úr. Nem olyan Isten, amit félre lehet vezetni. Őt nem lehet befolyásolni. Ő a világegyetem Ura és Teremtője.
Meghallotta népe jajgatását Egyiptomban és megszabadította őket nyomorgatóik kezéből. És azt ígérte nekik, hogy olyan földre vezeti őket, ahol bővölködni fognak.
Isten kettéválasztotta a tengert, Mannával és fürjekkel táplálta őket a pusztában.
A nép látta Isten tetteit ezért hitt.
A sínai hegynél Isten felajánlotta szövetségét a néppel. Isten az ő kegyelméből hozta ki Izráelt Egyiptomból. Nem, azért mert megérdemelte volna. De az Úr ezek után egy törvényt állított fel. Ez a törvény volt a szövetség feltétele. Isten garancia volt arra, hogy Ő a saját részéről megtartja, amit ígért.
5. 6. Vers Papok birodalma, szent nép – kiválasztott, Isten számára elkülönített a többi néptől.
7. vers Mózes közölte a néppel Isten akaratát.
A nép azonban bele sem gondolt, hogy mit ígért meg Istennek.
8. vers
Az Úr tudta, hogy Izráel mire képes és mire nem. Tulajdonképpen a törvénnyel akarta próbára tenni a nép elszántságát.
Felelőtlenek voltak, hiszen hiába ígérték meg: Mindent megteszünk, amit Isten mond!
Jobb lett volna, ha alázatosan bevallják Mózesnek és általa Istennek, hogy nem képesek mindent betartani. Mondhatták volna: Mondd meg Istennek, hogy Ő ismer minket, és tudja, hogy mi az amit meg tudunk tartani és mi az, amit nem. Isten szereti az Őszinte embereket.
Azt olvassuk a Zsoltárok könyvében:
Hogy tejesítsd a Felségesnek tett fogadásaidat.
Inkább ne ígérj semmit, minthogy megígéred, és nem teljesíted.
Jézus követése is fogadalomtételekkel jár együtt. Egyszer Jézushoz ment egy ember:
Én követlek téged, de elébb elmegyek és elbúcsúzom a családomtól.
Jézus válasza: Aki az eke szarvára veti kezeit és hátratekint az nem méltó az Isten országára.
A fogadkozás tehát nem egy jó dolog. Csak akkor fogadkozz, ha biztos vagy benne, hogy teljesíteni is tudod, amit megfogadtál.
Péter így fogadkozott: Uram, én kész vagyok veled akár a börtönbe menni is.
Amikor pedig kellett volna kiállni, akkor letagadta, hogy egyáltalán ismeri.
Fogadkozásokkal nemcsak egymást szomorítják az emberek, hanem Isten ellen is vétkeznek.
A nép tehát fogadkozott, hogy mindent megtesz, amit Isten kér, de lásd később 32. Részben Aranyborjút készíttet Áron pappal.
Ilyen a nép ma is. Fogadkozik, ígérget, és amikor tenni kell, akkor zúgolódik és elbújik a felelőségre vonás elől. Egymásra mutogat.
Másik példa: Mt 21: 28-31
Ugye melyik fiú cselekedte meg végül az atyja akaratát?
A hívő életemben is az a legjobb, ha nem fogadkozom, nem bizonygatom, hogy milyen jó hívő vagyok, hanem bemutatom az életemen keresztül, hogy mások lássák meg rajtam.
Teljesítsük, amit az Úrnak megfogadtunk. Ez az igazi Istenfélelem.
Izráelnek nem volt igazi Istenfélelem az életében. Bizonygatták, hogy ők betartják a törvényt és közben visszaéltek vele. Könnyedén megkövezték azt, aki szombatnapon rőzsét gyűjtött, de mikor Isten akaratát kellett teljesíteni akkor zúgolódtak.
A farizeusok ma is ezt teszik. Izraelben ma is megdobálják azt, aki utazásban van szombatnapon, míg más dologban bűnt követnek el.
Jézus mondja, ha valaki csak egyet is megront a parancsolatok közül, akkor az egész törvényt semmissé teszi. De ki merne újjal mutogatni a másikra. Szálka és gerenda példája vagy a parázna asszony vádlói.

Kedves olvasó tesvéreim! Éljünk úgy, hogy ne kelljen fogadkoznunk és ígéreteket tenni az Úrnak, hogy ezután másképp lesz, hanem legyünk alázatosak és őszinték.


Drága Testvéreim!
Most, akik éveken keresztül hűségesek voltatok Istenhez, vigyázzatok, a sátán be ne vessen ellenetek valamilyen eszközt, amivel elszakadtok az Úrtól!
Figyeljétek csak a következő igéket: „ Mert, lehetetlen dolog, hogy kik egyszer megvilágosíttattak, megízlelvén a mennyei ajándékot, és részesévé lettek a Szent Léleknek.
És megízlelték az Istennek jó beszédét, és a jövendő világnak erőit,.
És elesnek, ismét megújuljanak a megtérésre, mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák Őt” Zsidók 6:4-6

„ És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett.
El nem hagyván a magunk gyülekezetét, amiképpen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.
Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többet nincs bűnökért való áldozat.
Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása, és a tűznek lángja, ami megemészti az ellenszegülőket.
Aki megveti Mózes törvényét két vagy három tanúbizonyságra, irgalom nélkül meghal.”   Zsidók 10: 24-28
Az idő közel, inkább készítsétek magatokat az Úr Jézus visszajövetelére!


„És láték egy nagy fehér királyiszéket, és rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyük nem találtaték.
És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket állani az Isten előtt, és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve, és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ők cselekedeteik szerint.
És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak, és a halál, és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő náluk voltak, és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál a tűznek tava.
És ha valaki nem találtatott beírva az életkönyvébe a tűznek tavába vetteték!”   Jelenések 20: 11-15
 
Kedves Keresztyén Testvéreim, és kedves Olvasók! A fenti Igerész mindenkire vonatkozik, életkortól, nemtől, nemzetségtől, függetlenül. Vajon van e olyan Istenfélelmünk, hogy komolyan vesszük a próféciát, és elhisszük azt, ami az emberiségre vár?
Ha nem hiszed el, ez akkor is be fog következni, mert a Bibliában minden szó igaz!
Egyszer majd meg lesznek ítélve élők és holtak, és aki nem lesz beírva az Élet Könyvébe, a tűznek tavába vettetik. És ez a nap bekövetkezik.
Legyünk hát bölcsek, és úgy éljük meg a kegyelmi időszakot, hogy az angyal megtalálja majd beírva nevünket az Élet Könyvében! Ámen


„Ne higgyetek a barátnak, ne bízzatok a tanácsadóban, az öledben ülő előtt is zárd be a szádnak ajtaját!” Mikeás 7:5
 A napokban egy pletyka áradatot voltam kénytelen végighallgatni, amit őszintén szólva, nem szeretek. Nem szeretem az olyan embereket, akik mindig a más bajával vannak elfoglalva, mert az olyan egyénnek a maga dolgára nem jut idő. És, ha a másikat kibeszéli, az magától érthető, hogy engem is ki fog beszélni. Nos, ha lehet, kerüljük az ítélkező, véleményező embereket, még ha testvérről is van szó.
Kicsit furcsa formába indítom a fenti Igéről való elmélkedést, de sajnos, ez az Ige is egy figyelmeztetés számunkra. Olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy: Vigyázz, mert ott gödör van és beleesel!” Bölcs ember a saját tapasztalatából merítve, nem vesz részt hasonló konzultációban, csak ha valami ok miatt elkerülhetetlen.
Bizonyára megtapasztaltátok már, hogy milyen kellemetlen, amikor tele rakják a fejeteket egy csomó olyan információval, amire nincs szükségetek, és nem is vagytok rá kíváncsi. Lehetséges, hogy te nem is úgy ítélnéd meg a helyzetet, ahogy a másik, de kénytelen vagy elfogadni az ő véleményét. Figyeljétek meg, amit elmondanak az mind ítélkezés, véleményezés, a másik ember lejáratására..
Ha saját életedet hirtelen átvilágítod, és megnézed, hogy ki volt az a személy, aki mindig melletted állt, aki mindig jót akart neked, aki megvédett, mikor szükség volt rá, vagy sorolhatnám, talán rájönnél, hogy nem volt közeledbe egy ilyen ember sem. Lehet csak olyanok vettek körül, akik angyalbőrbe bújtatott farkasok voltak. A legjobb barátod, vagy testvéred is azt mutatta, hogy mindent megtenne érted, de mikor bizonyítani kellett, mikor saját önös érdekét kellett volna feladni nem tette, akkor tulajdonképpen nem volt igaz barát egyik sem!
Persze lehet, hogy a te viselkedésed váltotta ki belőle, hogy olyan legyen, de ez most teljesen mindegy, nem volt olyan, aki megérdemelte volna, hogy tűzbe tedd érte a kezed.
Őszintén- szólva kevés az ilyen barát, vagy nincs is, aki megérdemelné, hogy én, a családi dolgaimat kitárgyaljam vele. Olyan belső titkaimat mondjak el, ami őt megvidámítja, de én magam sem vagyok kíváncsi az ő benső dolgaira.
Mivel az ember születésétől fogva bűnös, ezért ahogy már említettem, nem találnál egy olyan barátot, aki érted lemondana a fizetéséről, aki neked adná a lakását, stb.
Ne hidd el, akármit is ígér, mert ha odakerülne a sor, úgysem tenné meg.
Természetesen nem el akarlak fordítani benneteket, minden eddigi baráttól, ismerőstől, csak tudnunk kell a három lépés távolságot betartani a saját védelmünk érdekébe.
Ha úgy vannak barátaid, akikkel naponta jó kedvre derítitek egymást, akinek észreveszitek a szülinapját, vagy naponta egy mosolyt küldtök felé, azzal biztos nem lehet baj! Csak tudni kell, a három lépés távolságot betartani.
Ha az Ige további figyelmeztetését vizsgáljuk, szintén óvatosságra int bennünket. „ Ne bízzatok a tanácsadóban!” Bizony, bizony! Valamikor sokat emlegették ezt a közmondást: „Minden szentnek maga felé hajlik a keze”Ezt világi emberek, viccből mondták arra az emberre, de lehet hívőre is, pl. aki éppen a másik ember felé szűkön mérte az eladott árut.
Ha szabad ajánlani, bármiben döntést kell hozni, az a legjobb, ha Isten véleményét kéred ki, mert ő reád nem irigy, nem áskálódó, nem magának akarja azt a pozíciót, azt a munkahelyet, és főleg nem beszél ki, stb, hanem neked  legjobbat akarja adni.
Isten lehet az egyetlen élő „barátod”, akivel megoszthatod a titkaidat, biztos lehetsz benne, hogy nem mondja el senkinek. Ő az, aki hatékonyan változtatni, dönteni tud sorsod felől, akibe megbízhatsz!
Ő legyen a te tanácsadód csupán, meglátod éppen elég ahhoz, hogy mindig jó úton haladjon az életed.  Az Úr nem fog véleményezni se rólad, se másról, Ő bölcsen vezet mindenkor téged.
És összegezve a mondat végén: „ Az öledbe ülő előtt is zárd be a szádnak ajtaját!” Ugyanis, aki már valakinek az ölébe ül, az bizalmasa a másiknak, az már lehet, hogy vezeti a cégedet, vagy a háztartásodat.  Lehet, érzelmileg a legközelebb állsz hozzá, de mégse legyél hozzá teljes bizalommal, ezt mondja az Ige! Mert megbízni nem lehet senkibe, egyedül az Úrban.
Kedves Testvéreim az Úrban! Mikeás kispróféta könyvében olvasható fontos figyelmeztetést vegyük komolyan, és amennyiben rajtunk áll tartsuk be. Az Úr szeretné, ha nem pletykálnánk, nem bántanánk senkit.
A Máté 5: 37-ben ezt olvassuk:”Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy, nem nem, ami pedig ezeken felül vagyon a gonosztól van”







„ Mert ha valaki tudna jót cselekedni, de nem cselekszik, bűne az annak” Jakab 4: 17

Isten Igéje nagyon sokszor tükröt tart elénk, és bármennyire is fájdalmas bevallani, hogy nem az néz ránk vissza, akit szeretnénk, mert bűnös emberek vagyunk. Szinte nem múlik el egy nap, hogy szándékosan, vagy szándék nélkül, ne követnénk el valamit, ami igazolja a bűnös mivoltunkat. És ez még inkább igaz, abban az esetben, ha megbántanak bennünket, mi azt rögtön viszonozni szeretnénk...
A napokban egy hasonló eset történt velem is, de én sem büszkélkedhetek ezzel a cselekedetemmel. Az előzményhez hozzá tartozik az, hogy a férjem elég rossz hangulatban volt, amikor megbántott engem, és én mivel úgy éreztem, hogy semmi megbánást nem tanúsít miatta, nagyon megszomorodtam.
Közben eltelt valamennyi idő, mikor az udvaron ismét találkoztunk, akkor észrevettem, hogy az ruháján másszik egy fülbemászó bogár. Csak közömbösen néztem, de megfordult a fejemben, hogy ez veszélyes is lehet a számára. Mindennek ellenére képtelen voltam megmozdulni, hogy levegyem róla. Csak nyaldostam sebeimet és nem éreztem, hogy jót szeretnék vele cselekedni.
Aztán másnap este a gépem előtt ültem éppen, amikor azt éreztem, hogy a fejem tetején mozog valami. Odanyúltam, és kezemmel rögtön megéreztem a fülbemászó bogarat a hajszálak között. Gyorsan a kezem ügyében akadt ollóval levágtam bogarastól egy tincset a hajamból. Azonnal eszembe jutott, a tegnapi cselekedetem következménye, lehetséges, hogy éppen arról a bogárról van szó, ami a férjem ruháján volt, és mivel nem vettem le róla, így bekerült a lakásba, és engem megkeresett. Mikor tudatosult bennem, hogy miért történt, rögtön tudtam keresztyénként gondolkozni. Mert hiába a férjem bántott meg, de elkerülhető lett volna mindez, ha én, ott akkor jót cselekszek vele, vagyis a bogarat lesöpröm róla.  És ehhez nincs mit hozzáfűzni, mert a itt tények beszélnek.
Nos, ilyenek vagyunk mi emberek, hogy folyton magunkat állítjuk a középpontba, a magunk sérelmeit emlegetjük, pedig ezzel csak rontunk a helyzeten. Hogy miért is tesszük ezt? Talán azért, mert nem akarjuk, hogy kihasználjanak, értelmi fogyatékosnak nézzenek bennünket. Vagy csak egyszerűen önzők, és büszkék vagyunk, megsértődünk, aztán keressük a magunk igazát. Bárhogyan van is, de minden körülmények között érdemes keresztyénként viselkednünk.
Ahogy szoktuk mondani, vizsgáljuk meg az Ige fényében, hogy hogyan viselkedjünk különböző szituációkban, ha ezt tennénk, kevesebb bűnt követnénk el.
A kezünkben lévő Bibliában mindenre választ kapunk.
Természetesen az én példámmal nem merítettük ki a millió féle bűnt, amit akarattal, vagy csak közömbösséggel követünk el, de az Úr tudja mindegyiket. És, ha majd megállunk az Úr előtt, hogyan fogjuk megmagyarázni, mit miért tettünk, vagy miért nem tettünk meg?
Hogyan magyarázzuk meg, hogy miért bántunk meg másokat, miért nem adunk alamizsnát a szegénynek, az éhezőnek, miért nem segítünk másokon, mikor megtehetnénk?
Sokszor elmarad a sok jó cselekedet, kényelemből.
Mert mi is egy jó cselekedet? Jót cselekszel már azzal is, ha nem pletykálsz a másikra, ha kitakarítasz a lakásodban, rendet tartasz az udvaron, vagy éppen adsz abból, ami neked megterem. Vigasztalod, bátorítod az elesettet, és válogatás nélkül segítő kezet nyújtasz mások fele.
Bűnöd lesz az is, ha elfordítod a fejed arról, amit nagyon is észre kellene venned.
Mindig arra gondoljunk, hogy nekünk is jól esik, ha egy jószándéku ember észreveszi, amikor mi szükségben vagyunk. Szeressük, és segítsük az embertársainkat, amennyiben rajtunk, és anyagi helyzetünkön múlik! Az Ige azt mondja: MERT, HA VALAKI TUDNA JÓT CSELEKEDNI, DE NEM CSELEKSZIK, BŰNE AZ ANNAK.” Nézzünk hát körül a környezetünkben, kinek lenne szüksége ránk, kinek van szüksége a mi segítségünkre? Ámen
 


És az Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a vég” Máté 24: 14
Bizonyára, valamennyi hívő testvérem figyeli az idők jeleit, és mikor felfedez egy-egy újabb olyan eseményt, ami összefügg Jézus Krisztus visszajövetelével, egy kicsit tüzetesebben elidőz mellette. Tudjuk, hogy azt a napot, sem az órát, nem tudja senki, csak egyedül az Atya. Nem is szándékom találgatásokba bocsátkozni, csupán az Igét olvasva gondoltam a következőkre.
Mintha a keresztyén ünnepekről, jobban megemlékezne a világ! Már a tavaly évben megfigyeltem, hogy a média többet foglalkozik az ünnepek eredetével, miértjével, annak szépségével, és egy-egy riport, vagy videó közvetítés is elhangzik ezzel kapcsolatosan.
Ilyenkor öröm tölti el a szívemet, hogy a világban megmozdult valami, ami eddig nem. Hisz régebben Karácsonyt szeretet ünnepének, fenyő ünnepének, nevezték, ma azért talán jobban kiejtik azt is, hogy Jézus születésének ünnepe. Vagy a Húsvétot összehozták a locsolással, báránnyal, nyuszival, csibével, csak éppen nem azzal, ami az igazság.
Természetesen, a világon nem mindenki akarja a Húsvét ünnepet a Jézus Krisztus feltámadásának tulajdonítani, és azért nem mindenki szájából hangzik el a Megváltás szó, de már elmozdultunk attól a hitetlenségtől, ami sok - sok éven keresztül volt Magyarországon.
Az idei Pünkösdkor, a Kossuth rádió reggeli adásában, a Szent Lélek Kitöltetéséről részletes tájékoztatást adott a Református püspök, azok számára, akik nem értik, vagy nem tudják, miért ünnepeljük a Pünkösdöt? És szerintem, ez nagy előrehaladás jelent.
Igaz eddig is voltak vasárnap délelőtt istentiszteletek, de mostani Pünkösdi napok eltértek a többitől. A médiában részletesen, nyíltan és világosan tárták az emberek elé a Szent Szellem kitöltetését, és küldetésének okát.
Mint tudjuk, a református és katolikus egyházak, annak ellenére, hogy elfogadják a Szentháromságot, (Atyaisten, Fiúisten, és a Szent Szellemi Isten ) de nem élnek az általa felkínált lehetőségékkel.  Bár vannak karizmatikus katolikus gyülekezetek, ahol elfogadják a Szent Szellemet. Elsősorban a kisegyházak azok, ahol inkább teret adnak a Szent Szellem munkájának.
Nem tudom, hogy a Károli Gáspár által fordított Bibliát, a többi egyház, hogyan módosította, de biztos, hogy a Károli fordításban ezt olvashatjuk: „És az Isten országának ez az Evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a vég”Máté 24:14
Ennek a Bibliának a utolsó oldalára ez van írva: BIZONYSÁGOT TESZEK PEDIG MINDENKINEK, AKI E KÖNYV PRÓFÉTÁLÁSÁNAK BESZÉDEIT HALLJA: HOGYHA VALAKI EZEKHEZ HOZZÁ TESZ, E KÖNYVBEN MEGÍRT CSAPÁSOKAT VETI ISTEN ARRA.
ÉS, HA VALAKI ELVESZ A PRÓFÉTÁLÁS  KÖNYVÉNEK BESZÉDEIBŐL, AZ ISTEN ANNAK RÉSZÉT ELTÖRLI AZ ÉLET KÖNYVÉBŐL.ÉS A SZENT VÁROSBÓL, ÉS AZOKBÓL, MIK A KÖNYVBEN MEGÍRATTAK” Jel.22:18-19
Ilyenkor, a Máté 24: 14 fenti Igére gondolok, mert úgy érzem, hogy jó Bibliát forgatok, és jó útmutatásnak engedelmeskedek. Ami oda le van írva, az szent!
Jézus Krisztus azt kérdezi a Lukács 18: 8-ban: „Mindazáltal, mikor az Embernek Fia eljő, avagy talál e Hitet a földön?” Nézzétek meg, a Nyugat-Európai országok sorra bontják, rombolják le a templomokat, eltaposva a keresztyénségnek még az emlékeit is. Miért? Mert nincs Hitük! Nem nézik a keresztyén értékeket semmibe, helyette behódolnak a sátánnak. A Bibliában leírt hitetlenség kézzel fogható már ezekben az országokban.
És a mi kis hazánkra mennél nagyobb kinti nyomás nehezedik, annál jobban erősödik a keresztyénség iránt érzett szeretet. Hogy a Hit, egyes emberekben hogyan jön felszínre néha kevésbé látni, de azért vannak jelek az elmozdulásra.
Testvéreim, imádkozzunk a hitetlenekért, hogy ez az elmozdulás még inkább erősödjön a Hit irányába! A Szent Bibliában leírtak igazak és ámenek, mint ahogy látjuk az idők jeleit is. Imádkozzunk azért, hogy ez az Evangélium hirdettessen az egész világon, és felismerjék az emberek, hogy szükségük van a teljes, tiszta Hitre, ami összeköt az Úr Jézussal! Ámen


More Articles ...

  1. És mikor a Pünkösd napja eljött...
  2. Iszonyat az igaznak a hamis ember
  3. Fájjon az mi Neked fáj
  4. Ő a minden, a mindenségben
  5. Ha valaki utánam akar jőni...
Page 8 of 41