Szakadó esőben a postás bemegy az egyik családhoz ajánlott levelet aláíratni, majd miután elmegy, a férj jól szétnéz, és megjegyzi: „Vajon mit mondott ez a postás, hogy a lakás hogy néz ki?”- Mire a feleség is széjjelnéz, és azt mondja: „De hát rend van, nincs semmi lom!”

Kedves Testvéreim! Keresztyén családról van szó, ahol a férjnek fontos, hogy milyen a külső, fontos, hogy mit mondanak az emberek! Talán kiérződik a rövidke történetből, hogy ez a fontos dolog miatt, kész a feleség munkáját becsmérelni, elmarasztalni. Sokak számára a keresztyén élet csak egy látszat, de ami a kulisszák mögött folyik, az nem mehet ki, mert „más mit mond?”- felkiáltással. Milyen fájdalmas, hogy ez a férfi fontosnak tartja, a másik ember véleményét, mert ezzel talán a minőségét növelheti. Milyen gyakori megtapasztalás az, hogy nagyon kevés keresztyén embert érdekli, hogy vajon mit mond Isten? Ő nem a lakásra, hanem a szívben lévő lomokra kíváncsi! Azokra a kidobásra váró bűnkre, amik együtt élnek veled, csak még jól tudtad leplezni őket.  Ha gyűlölet fakad minden szó mögött, ha irigységtől sárgul el az arcod, ha ablaküvegek röpdösnek, csak ne lássa meg senki, „mert mit mondanak az emberek?”- És mit mond Isten?- az miért nem fontos ennek a férfinek, és nagyon sokaknak? Aki ott van akkor is, mikor más nem hallja, Aki ott van akkor is, mikor embertársadat szavakkal bántod, ha szeretet helyett csak gyűlöletet sugárzik a másik felé, Ő ott van és mindent hall, és mindent lát!

Azt szoktam mondani, hogy egy tűsarkú cipőben előbb vagy utóbb elfárad a lábunk és lerúgjuk. Olyan az az ember, aki csak mások előtt viselkedik, de nem érdekli, hogy Isten mit szól az egész életviteléhez. Isten és a család már nem érdekli, akkor már lerúgta a kényelmetlen cipőt. Erős meggyőződésem, hogy egy hívő ember mindig, és mindenhol egyforma, legyen otthon a családjával, de idegen emberek előtt is. Ha mindenütt egyforma, és szelídséggel, szeretettel van az ember társai felé, akkor nem fogja eltéveszteni soha sem. Elsősorban Istennek akarjunk tetszeni, akkor embertársaink is elfogadnak bennünket. Tisztítsuk meg szívünket, és éljük meg az Úr által elvárt igaz keresztyén életünket!

Eszembe jutott egy régen hallott történet, ami fontos gondolatsort ébresztett bennem:

Valamikor az volt a szokás, hogy a kincseket mélyen elásták a földbe, hogy a rablók el ne lopják.  Ez a történet is erről szól: A földműves kint dolgozott a határban, mikor mélyen elásva egy kinccsel teli edényre bukkant. Gyorsan elgondolkozott rajta, hogy milyen sok mindent meg tudna belőle venni, de mivel nem az övé ezért nem viheti haza. Nem tudta ugyanis, hogy a gazda ásta el, vagy esetleg ő nem is tud róla? Ezért bölcsen cselekedett. Hazament a gazdához és arra kérte, hogy a földjéből adjon el egy ő általa kiválasztott kis darabkát. Éppen csak annyit,  hogy mikor kimegy a határba a saját földjére tudjon leülni és ott gyönyörködhessen a növényekben. A gazda elég zsugori volt, de mivel szíve megesett a szegény földművesen, így beleegyezett. Aztán a földműves haza ment, eladta mindenét, és abból kifizette a kis darab földet, amiben a kincs el volt rejtve. Aztán egy idő után nyugodtan kivette a talált kincset, és vagyont vásárolt belőle magának.

A fenti történet alapján, ilyen kincset találtunk mi is Jézus krisztus személyében! Ilyen kincset találtunk mi, ami a számunkra mindent jelentene, ha valójában ezt mindannyian megértenénk! Mint ahogy a földművelő eladott mindenét, mert tudta, hogy sokkal nagyobb értékre talált, ezért felszámolta a régi vagyonát, úgy kellene nekünk is felszámolni az életünkből világi dolgokat. Mi a XXI. század hívő emberei, nem vagyunk -e bölcsebbek attól a szegény földművestől, aki még ökörrel szántott, és kézikapával művelte a gazda földjét? Miért vergődnek még most is annyian saját múltjukban, miért nem tudták kiásni azt a kincset, ami megváltoztatja az életüket? Talán gyávaságból, a régi sajnálata miatt, vagy talán csak a kényelem hozta így?

Ezért legyen példa előttük ez az ember, aki a munkája közben találta meg a jövőjének gazdagságát! Nem lopta el, hanem becsületes úton megvette a földet, abból a pénzből, amit a régi életében szerzett, és annak anyagi dolgaiból kapott. Tehát felcserélte a régi kevésbé étékeset, egy új kinccsel. Tegyük mi is ezt! Jézus Krisztus egy új, értékesebb kincs mindennél, aki elkészítette a mi számunkra  is a helyet, hogy ahol Ő van, mi s ott legyünk! Ámen!

Nemrégen egy családnál voltam látogatóban, akikről tudom, hogy nem keresztyének, de ezt nem is titkolták, sőt azt mondták, hogy ők a sátánhoz tartoznak. Kellemetlen ilyen helyen lenni, mert valójában csak mutatod, hogy beszélgetsz velük, de valójában nincs közös téma. Menetelem célja egész más volt most, mint az Úr dolgiról való beszélgetés, mivel előző beszélgetéseink kudarcba fulladtak. A jelenlegi anyagi helyzetük nem ad okot arra, hogy Istenhez közeledjenek – (a maguk döntése alapján.) Az lakásból kijövet néhány nagy macska fogadott, akik ott pászkáztak a ház körül. Mivel néhány percet várakozni kellett az ismerősömre, így volt időm megszemlélni az ilyen családoknál élő cicákat. Már rájuk nézve is kellemetlen látvány volt a küllemük. Az átlagtól eltérően nagyon lapos és hosszúra nőtt állatokról van szó, aminek a farka sokkal hosszabb az átlagostól. Hosszúra nőtt lábukkal lomhán lépdeltek, mint akik kerülgetik a vélt áldozataikat. Inkább tigris, vagy nőstény oroszlán ketrece körül éreztem magam, mint egy szerető hízelgő cicák körül. Persze ők jóval kisebbek voltak és ők kint voltak szabadon. Egy cica megállt tőlem 2 m-re, és fura táncba kezdett. Elkezdett vonaglani, a farkát csapdosta a járdához, időnként eltávolodott, majd neki szaladt a falnak. Néhányszor megcsinálta ezt a fura táncot, és közben artikulátlan hangokat bocsátott ki. Nem valami jó érzés volt ez a látvány, mivel felmértem, hogy az állatban biztos démonok vannak. Majd közelebb jött hozzám, és hozzádörgölődött a lábamhoz, egymás szemébe néztünk, és szeretettel lehajolva, kétszer végig simítottam a fejét. Ő nézett rám, de nem reagált különösebben.  Mikor kijött a gazdája, és meglátta, hogy a macska körülöttem somfordál, figyelmeztetett, hogy nehogy hozzányúljak, mert megkarmol. És, hogy bemutassa a vérengző macskáját lehajolt hozzá, és a macska tényleg hozzákapott a kezéhez. Néztem az állatot, és arra gondoltam, hogy engem miért nem karmolt meg? Ahogy az Ige mondja: „Ti az Istentől vagytok fiacskáim, és legyőztétek azokat, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint az, aki a világban van” ( I János 4:4) Nem tudom, de mikor simogattam, valami elnyomta, lecsendesítette a gazda cirkuszi macskáját.

Nekem is van ebből az állatfajból, de egészen más viselkedésű…

Egy belső pozitív érzésekből és cselekvésből kiáramló dolgok összessége. Általa leomlanak a falak; családok, házasságok, emberek közötti viszonyok állnak helyre.

Önzetlen lemondás a másik javára, önzetlen ragaszkodás érdekeltség nélkül. A szeretet elől elmenekül a sátán! Ott ahol szeretet van, boldog, harmonikus a házasság! Szeretet által a kezed megindul a simogatásra, szíved az irgalomra, szeretet által tör fel a szívedből a könny, valakinek elvesztése miatt, öröm, és sok egyéb miatt.

A szeretet Jézus Krisztus legfontosabb parancsolata: „Szeressétek egymást!” Mert, aki szereti a felebarátját az a törvényt betöltötte” Róma 13:8

A szeretetet nem más előtt kell gyakorolni, hisz ez farizeusság. Ez egy férfi és nő belsőügye. Ami szeretetből fakad, akkor igazi értékű, ha az veszi észre, akinek szánva van.

Az a férfi, aki más előtt mutatja ki a felesége iránt érzett szeretetét, ott a feleség nagyon boldogtalan, mert ha nem lesz néző a szeretet is félbeszakad, és csak a közömbösség marad.

Aki szereti a Teremtőjét, embertársait, egy biztonság veszi körül, mert megélheti azt a nyugalmat, ami fontos egy keresztyén életben.

A szeretet kiszorítja a gonoszságot, gyűlöletet, haragot a szívekből!

A Biblia felszólít bennünket, hogy legyünk Krisztus követői. Ne felejtkezzünk meg erről a feladatunkról, hogy készek vagyunk-e Őt követni?  Nem ajándék, hanem parancs, hogy tegyünk bizonyságot Krisztusról, mert mindannyian tanúk vagyunk, jó vagy rossz tanúk. Amikor megismertük az Úr Jézust, és Isten gyermekei lettünk, azt a küldetést kaptuk, hogy az Úrról beszéljünk másoknak.

Amikor Jézus eljött erre a világra, Isten testet alkotott neki. Amikor a Szent Szellem eljött, nem öltött testet, hanem birtokban vette az övéit, és a mi szánkkal akar szólni, lábunkkal menni, kezünkkel adni, szívünkkel szeretni. Ezt azonban csak akkor teheti meg, ha készek vagyunk odaszentelni tagjainkat neki.

Istennek terve van velünk! Az életnek van értelme, nem csak felkelés, vegetálás, robot, és munka az életünk, hogy meglegyen a betevő falatunk, hogy több pénzt keressünk. Nem, az élet több ennél! Bár a munkára szükség van, és szép, ha örömmel végezheti az ember, mégis legfeljebb a második helyet foglalhatja el.  Jézus Krisztus világosan megmondta, hogy Ő akar az első helyen lenni. „ De keressétek először az ő országát és igazságát!”( Mt. 6:33) A másik ígéret így hangzik: „ Mert az Ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk. (Ef. 2:10)

A Biblia világosan mondja, hogy lesz egy nap, amikor minden nyilvánvalóvá lesz, és Krisztus előtt mindenkinek el kell számolni, amit a földi életében tett. Fontos, hogy a jövőnek, és az Úrnak élek e, vagy csak magamnak? Vannak keresztyének, akik megöregedtek, de még sohasem tettek bizonyságot az Úrról. Az ilyen ember nem boldog! Azok keresztyének boldogok, akik Istenért és másokért élnek!

„Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról, az én Mennyi Atyám előtt.” (Mt. 10:32)

Írta: E.KLassen