János születésének hírüladása. Heródesnek, Júda királyának idejében élt egy Zakariás nevű pap, aki Abia papi osztályába tartozott. Felesége Áron törzséből származott, Erzsébetnek hívták. Mindketten igazak voltak Isten előtt, és fedhetetlenül éltek az Úr parancsai és törvényei szerint. Nem született gyermekük, mivel Erzsébet magtalan volt, és már mind a ketten éltesebb korúak voltak.
Mikor egy alkalommal osztályának rendjében szolgálatot teljesített Isten színe előtt, ráesett a sors, hogy a papi szolgálati szokás szerint, az Úr templomába menjen, és bemutassa a tömjénáldozatot. A tömjénáldozat órájában kívül nagy tömeg imádkozott. Akkor az áldozati oltár oldalán megjelent neki az Úr angyala. Láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. Az angyal azonban így szólt: „Ne félj Zakariás! Könyörgésed meghallgatásra talált: Feleséged Erzsébet fiat szül, Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigaszságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésének. Nagy lesz az Úr előtt, bort és részegítő italt nem iszik, és már az anyja méhében betelik Szent Lélekkel. Izráel fiai közül sokat térit meg Istenünkhöz, az Úrhoz. Illés szellemében és erejével fog színe előtt járni, hogy az Atyák a fiakba oltsa, az engedetleneket az igazak lelkületére vezesse, és az Úr iránt készségessé tegye a népet.” Zakariás erre megkérdezte az angyalt: „Miből tudhatom meg mindezt? Hiszen már öreg vagyok, a feleségem is éltesebb korú.” Az angyal így szólt: Én Gábriel vagyok, az Isten színe előtt állok, aki azért küldött, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. De mivel nem hittél szavamnak, amely majd valóra válik annakidején, megnémulsz, és nem tudsz beszélni a beteljesedés napjáig.”
A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy annyit késlekedik a templomba. Amikor kijött, nem tudott megszólalni. Ebből megértették, hogy a templomban látomása volt. Intett nekik, de néma maradt. Mihelyt szolgálatainak napjai elmúltak, hazament. E napok után, felesége Erzsébet méhében magzat fogant, de öt hónapon keresztül titkolta. „Így tett velem az Úr, arra méltatott e napokban, hogy elvegye szégyenemet az emberek előtt.”
Jézus születésének hírül adása. Hat hónap múlva, elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz. A szűz egy Dávid családjának való férfinak, Józsefnek volt a jegyese és Máriának hívták. Az angyal bement hozzá és így köszöntötte: „Üdvöz légy, kegyelemmel teljes! Az Úr veled van! ( Áldottabb vagy te minden asszonynál)” E szavak hallatán zavarba jött, és gondolkodni kezdett a köszöntés értelmén.
Az angyal így folytatta: „Ne félj Mária! Kegyelmet találtál Istennél, méhedben fogansz, és fiat szülsz. Jézusnak fogod hívni! Nagy lesz Ő a magasságbelinek Fia! Az Úristen neki adja atyjának, Dávidnak trónját. Uralkodni fog Jákób házában mindörökké és királyságának nem lesz vége.” Mária erre megkérdezte az angyalt: Hogyan történik meg ez, hiszen férfit nem ismerek? Az angyal ezt válaszolta: „A Szent Lélek száll rád, és a Magasságbeli borít el. Ezért a születendő szent is Isten Fia lesz. Rokonod Erzsébet is fiat fogant öregségében, s már hatodik hónapjában van, bár magtalannak tartják az emberek. Istennél semmi sem lehetetlen” Mária erre így szólt: „Az Úr szolgáló leánya vagyok, történjék velem szavaid szerint.” Az angyal akkor eltávozott.
Látogatása Erzsébetnél. Azokban a napokban Mária útra kelt a hegyek közé, és Júda egyik városába sietett. Zakariás házába érkezve köszöntötte Erzsébetet. Alighogy Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, fölujjongott méhében a magzat, és Erzsébetet eltöltötte a Szent Lélek. Hangos szóval fölkiáltott: „Áldottabb vagy te minden asszonynál, és áldott a te méhednek gyümölcse! Hogyan lehet az, hogy Uram anyja jön hozzám? Amint fölhangzott fülembe köszöntésed szava, örömtől repesett a magzat a méhemben. Boldog vagy, mert hitted, hogy betejesedik mindaz, amit az Úr mondott neked”. Erre Mária így szólt: „ Magasztalja lelkem a Urat, és ujjongjon szívem az üdvözítő Istenemhez. Hiszen tekintettre méltatta a szolgáló leányát. Lám ezen túl boldognak hirdet minden nemzedék. Mily nagy dolgot művelt velem, hatalmas, és szent! Irgalma az Istenfélőkre száll, nemzedékről nemzedékre. Nagyszerű dolgokat művel karja erejével. Szétszórja a szívük szándékában gőgösködőket. Uralkodókat taszít le trónjáról. De fölemeli az alázatosokat, éhezőket tölt be minden jóval. De üres kézzel bocsátja el a gazdagokat. Fölkarolja szolgáját, Izráelt. Amint megígérte atyáinknak, nem feledi irgalmasságát, Ábrahám és utódai iránt mindörökre”.
Mária mintegy három hónapig maradt nála, azután visszatért otthonába.
János születése: Elérkezett Erzsébet szülésének ideje. Fiúgyermeket szült. Amikor a szomszédjai és rokonai meghallották, hogy milyen irgalmas volt hozzá az Úr, együtt örült vele mindenki. A nyolcadik napon jöttek, hogy körülmetéljék a gyermeket. Atyja nevéről, Zakariásról akarták elnevezni. De anyja ellenezte: „Nem, János legyen a neve!”Azok megjegyezték: Hiszen senki sincs a rokonságodban, aki így hívnak. Érdeklődtek az ő atyjától, hogyan akarják őt hívni? Az egy kis táblát kért és arra írta: „János a neve” Erre mindnyájan meglepődtek. Neki pedig megnyílt az ajka, és megeredt a nyelve. Szólni kezdett, és magasztalta az Istent. Akkor félelem szállta meg az összes szomszédokat, és Júdeában az egész hegyvidéken erről az eseményről beszéltek. Aki csak hallott róla elgondolkodva mondta: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből? Hiszen nyilván az Úr volt ott vele.”
Jézus születése: Abban az időben Augusztus császár rendeletet bocsátott ki, hogy számlálják össze az egész földkerekséget. Ez az első népszámlálás Szíria helytartójának idejében történt. Elment mindenki a saját városába, hogy följegyeztesse magát.
József, Dávid házából, nemzetségéből származott. Elment tehát, Galilea Názáret városából, Dávid városába, a Júdeai Betlehembe, hogy följegyeztesse magát, Máriával, feleségével együtt, aki áldott állapotban volt. Miközben ott tartózkodtak, elérkezett Mária szülésének napja. Megszülte az elsőszülött fiát, pólyába takarta, és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson.
Pásztorok a jászolnál: Azon a vidéken a pásztorok tanyáztak kinn a szabadban és éjszaka őrizték a nyájat. Egyszerre csak ott állt előttünk az Úr angyala és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megijedtek. De az angyal bátorította őket. „Ne féljetek!” Nagy örömet hirdetek nektek és az egész népnek: Ma született az Üdvözítő Dávid városában. Ő a Messiás és az Úr! Ez a jele: „Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve” Hirtelen nagy mennyei sereg vette körül az angyalt. Dicséretet énekeltek az Istennek. „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek”. Miután az angyalok visszatértek a Mennybe, a pásztorok így biztatták egymást: „Menjünk át Betlehembe! Hadd lássuk a történteket, amelyet az Úr hírül adott nekünk.” Odasiettek és meglátták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Miután látták elhíresztelték azt is, amit már előbb megtudtak a gyermekről. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén. Mária pedig szívébe véste a szavaikat, és el-elgondolkodott rajtuk. A pásztorok ezután hazatértek. Dicsérték és magasztalták Istent mindazért, amit úgy láttak és hallottak, ahogy az angyal előre elmondta nekik.