Idézet Luis Palau: „Milyen az igazi keresztény” című írásából (Evangéliumi kiadó)


Tudtad, hogy öt magyar közül négy kereszténynek tartja magát? De tegyük fel, hogy megkérdezed: Mi tesz valakit igazán kereszténnyé? Minden valószínűséggel öt közül, ötféleképpen válaszolnának erre a kérdésre.
Meg vagyok győződve arról, hogy legtöbb embernek ez a rendkívül fontos kérdés olyan zavaros, mint számomra volt. Habár templomba jártam, sok keresztény éneket és sok keresztény történetet ismertem, mégsem voltam keresztény.
Persze, ha kellett idéztem Bibliai verseket. Akár még imádságot is tudtam mondani, ha erre kértek. De csak üres vallásos szokásokat utánoztam mindaddig, amíg nem segített valaki helyre rakni ezt a kérdést: Vajon keresztény vagyok -e?
Isten azt akarja, hogy mindenki tudja meg, hogy az Ő szemében hol állunk?
Ezért hiszem nem puszta véletlenségből, olvasod ezt a kis füzetet.
Tedd fel te is magadnak ezt a kérdést: Igazi keresztény vagyok én? Pár perc és biztosan tudni fogod, hogy milyen az igazi keresztyén?
„Miattam ne aggódj!”- erősködött nagyapám, mikor haldokolva feküdt a kórházi ágyon. Az ágya szélén ültem és kértem, hogy vesse bizalmát Istenbe.
Nagyapám leállított, és kitartott emellett: „Velem minden rendben, ne aggódj miattam!”
Aztán még aznap meghalt úgy, hogy hitte az egyiket a sok téveszme közül arról, hogy mi tesz valakit kereszténnyé.
Talán katolikus, vagy protestáns családban nőttél fel, vagy nincs is vallásos előéleted.
Bárhonnan is származol, kérlek vizsgáld meg becsületesen az arról kialakult téveszméket, hogy mi tesz valakit igazi keresztyénné!
1.Téveszme: „A keresztyén környezetbe való beleszületés keresztyénné tesz.”
Találkoztam olyanokkal, akik azt mondták: Keresztyén országban születtem, természetesen keresztyén vagyok. Végül is mit gondolsz, mi vagyok? Pogány?
A válaszom az, hogy éppenséggel több minden lehet valaki.
Mások így szóltak: „Egész életemben keresztyén voltam, keresztyén családban vagy egyházban nőttem fel.”- De az, hogy hol születsz, mióta határozza meg, hogy mi vagy? Ha repülőgépen születtél, attól még nem vagy repülőgép.
Légy hálás a helyért, a családért ahol nevelkedtél, de ettől te nem lettél keresztyén.
Istennek nincsenek unokái!!!
2. Téveszme: A tiszta, erkölcsös élet senkit sem tesz keresztyénné. Sok ateista él tisztességes, és becsületes életet. De voltaképpen, mennyire jó a jó? A legtöbb embernek torz elképzelése van az igazi mércéről, amelyhez jóságunkat mérni lehetne.
Egy tömeggyilkossal összehasonlítod magad, azt hiszed mindjárt szentté avatnak. Még a családoddal szemben is megállod a helyed.
De Isten szemében a jóság mércéje igen eltér ettől. Ő a Fiával, Jézus Krisztussal mér össze, Aki abszulút tökéletes életet élt itt a Földön. Összehasonlítva, a tökéletesség ezzel a mértékkel, a mi jóságunk igencsak selejtnek bizonyul.
Ne feledd, hogy a világon mindig is rengeteg jó ember volt.
Tehát, ha a jóság elég lenne, nem lett volna szükség, hogy Isten elküldje Krisztust. Az, hogy az Úr Jézusnak el kellett jönnie, és meghalni a kereszten, hogy a bűnbocsánatot lehetővé tegye, bizonyítja, hogy a jóság nem teszi az embert keresztyénné.
3.Tévesze: „A templomba járás keresztyénné tesz.”
Az emberek rengeteg ok miatt járnak a templomba. Ez azt jelenti, hogy az összes ilyen ember keresztyén? Persze, hogy nem! Még tolvajok, és gyilkosok is járnak templomba. Egyesek azért járnak templomba, mert társadalmi szokás. Mások azért mert családjuk rájuk erőlteti.
Az is igaz, hogy a keresztyének járnak templomba, gyülekezetbe, és ott aktívak. De a templomba járás nem tesz keresztyénné.
4.Téveszme: „Másoknak adni, ez tesz keresztyénné.”
Gyermekkorunktól kezdve, arra tanítottak bennünket, hogy jövedelmünk egy részét adjuk jótékonysági célokra, vagy az egyháznak. Legyünk akár gazdagok, akár szegények keresztyén kötelességünknek tekintjük ezt.
Igen, adnak másoknak, segítik a rászorulókat, és kevéssé szerencséseket. De ajándékozhatsz mindent, és még sem vagy keresztyén.
5.Téveszme: „A keresztyénség, keresztyénné tesz.”
Talán gyermek, vagy fiatal voltál, mikor megkeresztelkedtél, de ez nem jelenti azt, hogy keresztyén vagy. Van, aki minden héten Úrvacsorát vesz, de nem tudja minek? Egyszer valaki azt mondta nekem: „Palau úr! Nagy zavar van a fejemben. Minden héten Úrvacsorát veszek, de nem tudom, mit jelent keresztyénnek lenni?” Láthatjuk, önmagában ez nem tesz keresztyénné.
6.Téveszme: „Az Istenhit keresztyénné tesz.”
Ha megkérdezik, a legtöbb ember azt fogja mondani, hiszi, hogy Isten létezik. Vajon ezek mind keresztyének?
James Irwin, űrhajós az Apolló-15 személyzetének egyik tagja, aki holdutazásról híres, elmondta nekem, hogy amikor Közel Keleten volt, egy mohamedán vezető azt mondta neki: „Maga annyit beszél Istenről, miért nem mohamedán?”
Értitek, mit mondok? Ha lehetsz mohamedán, és hihetsz Istenben, attól még nem vagy keresztyén.
7.Téveszme: Sokan beszélnek Jézusról, sőt jól beszélnek róla. Lehetnek ezek tanítók, lelkészek, vagy egyházi vezetők. De talán nem hiszik, hogy amit a Biblia Jézus Krisztusról mond, az igaz.
Egyesek valósággal eltorzítják Jézus Krisztust a saját gondolkodásmódjuk szerint, ahelyett, hogy a Biblia és a történelem Jézusát látnák. Ez pedig kizárja azt, hogy igazi keresztyénnek nevezzék magukat.
8. Téveszme: „Az imádkozás keresztyénné tesz.”
Kétségtelen, hogy a keresztyének imádkoznak. De imádkozhat valaki akkor is, ha nem keresztyén.
A hinduk állandóan imádkoznak. A mohamedánok naponta többször.
A néhai egyiptomi elnök külföldi utazásaira imaszőnyeget vitt magával, hogy naponta többször rátérdepeljen. De mohamedán volt, és nem keresztyén.
Tehát az imádság önmagában nem teszi az embert keresztyénné.
9. Téveszme: A Bibliaolvasás keresztyénné tesz. A keresztyének természetesen szeretik a Bibliát. Közöttük is van, hogy naponta olvassák. De a Biblia olvasása önmagában nem jelenti azt, hogy keresztyén vagyok.
Tizenkét éves korában Marx Károly csodálatos magyarázatot írt, a Biblia újszövetségi részében található János evangélium egy szakaszáról. A nagy teológusok egyetértenek azzal, amit mond. De végül is Marx Károly elutasította a Biblia tekintélyét, és felnőtt élete során mindennek nevezte magát, csak keresztyénnek nem.

Olvasd a Bibliát, amennyit csak tudod! Ebből megtudod, hogyan követheted Jézus Krisztust.
Mivel a Biblia Isten szava, nem emberé, így tökéletesen megbízhatunk benne. De ne felejtsd el, maga a Bibliaolvasás nem tesz keresztyénné.

Az, hogy mi tesz valójában keresztyénné, a következő héten olvashatjátok Luis Palau lejegyzéséből!!!

A világon különböző vallások vannak, de már most az elején le kell szögezni, hogy nem a vallás üdvözít bennünket. Bármi legyen is a neve, ha nem a Bibliára épül, akkor rossz az irány. Gyakran tévedésben vannak az emberek, azt gondolják, ha tornya van az imaháznak, akkor biztos jó helyre mennek. Nem a toronytól függ, hanem a hitvallásuktól. Ha hiszik: az Atya, Fiú, Szentlelket, ha elfogadják Jézus Krisztust, Aki meghalt a világ bűneiért, harmadnapon feltámadt, és visszajön az övéiért. Ha hiszik, hogy a Szentlélek itt van a földön, és szívükbe hívják, ha hisznek a csodáiban, és még sorolhatnék jó néhány olyan jelet, ami által igaz az a vallás.
Némely ember eljár éveken keresztül a templomba, vagy gyülekezetbe, de nem akar ettől többet. Az egyik nénike azt mondta a testvérnőnkre: „XY úgy belemerül abba a vallásba……..!” Tehát nem szabad belemerülni? Hogy mit is ért a nénike ezen a szón, már nem fontos. Egy igaz hívő embernek pedig nemcsak bele kell merülni, hanem át is kell itatódni a Szent Szellemmel! Ha komolyan gondoljuk, hogy Isten gyermekei vagyunk, akkor meg kell a szívünkben lenni annak a vágynak, hogy minél többet ismerjünk meg a mi Teremtőnkről, a mi Megváltónkról, és arról a személyről, Aki itt van velünk a földön, Ő a mi Pártfogónk, Segítőnk, Vigasztalónk. Ha valóban vágyunk elmenni abba az örök honba, ahová mehetünk az ígéretek szerint, akkor tudakolódnunk kell a Bibliából, a Szent Szellemtől, hogy mi is vár majd ott reánk? Ha igazán hálásak vagyunk a mi Urunknak a megváltásért, ha csak van egy kis időnk, legyünk mellette. Szerintem ez így természetes.
A legnagyobb probléma ott van, hogy az előbb említett nénikéhez nagyon sok magát keresztyénnek valló ember hasonlít. Nincs azon a szellemi síkon, hogy vágyjon többet megismerni az Urunkról, éppen ezért nem akar előbbre haladni, és megáll az első lépcsőfoknál.
A megtérés után pedig következik az újjászületés, ami nagyon fontos és döntő része a hívő életünknek. Az újjászületés: „Gondolkodásmód váltás”- ami azt jelenti, hogy ami eddig az életedben fontos volt, most már kárhozatnak veszed. Ha eddig beengedted a bűnöket az életedbe, az újjászületés után már megváltozik. Más értékrend alakul ki nálad. Az üdvösségünk függvénye tehát az újjászületés!
Az ember és Isten szövetség pecsétje a kereszténység. Az Isten részéről a segítő szándék, az ember részéről a teljes odaadás, meghalni a bűn számára.
A lelki élet folyamatos pecsétje, ha valaki új életben jár!
Láthatjuk tehát, ha valaki nem születik újjá, nem felel meg a szövetségnek! Isten részéről hiába van meg a segítő szándék, ha nincs az ember részéről odaszánás, és a bűnt nem tartja rossznak az életében. Ezért fontos az újjászületés, hogy megfeleljünk a szövetség feltételének. Így tanítványként tudunk másokat is az Úrhoz vezetni.
A Máté 4:19-ben olvashatjuk: „Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok.”
Mindezt mikor tudjuk tenni? - Ha újjászületünk. Legyen hát gondolkodásmód váltás az életünkben!

A napokban beszéltem egy kedves ismerősömmel, aki elmesélte, hogy munkanélkülivé vált. Fiatal kora óta kevés megszakítással egy munkahelyen dolgozott és egyik percről a másikra, 53 évesen elküldték. A vállalat nem szűnt meg, hanem leépítés történt, és ő is feleslegessé vált néhány kollegájával.
Mondhatná a hitetlen ember: „Pont őt küldték el, aki mindig maradéktalanul ellátta a munkáját? Mindig igyekezett megfelelni az elvárásoknak, és ráadásul még hívő is?”
Mikor láttam, hogy szomorúságnak nyoma sincs rajta, azt mondtam: „Örülök, hogy nem szomorít el a helyzeted.” - és ő ezt válaszolta: „Isten jobbat akar adni nekem. Isten mindig jót gondol el a számunkra.”Hallgattam, és szívemben hálát adtam Istennek, hogy ilyen erős hite van. Ha valaki egy olyan helyzetet - amikor kiveszik a szájából az ennivalót - úgy kezel, hogy ekképpen gondolkodik: „Isten jobbat akar adni”, az már erős hitre vall. Erős hitre, és Istenbe vetett bizalomra utal. Hallgattam őt, és nagyon örültem, hogy vannak még hívők, akik valóban hisznek az Isten maradéktalan, gondoskodó szeretetében. És a jutalom biztos nem marad el.
Milyen jó is Isten kezébe letenni minden terhünket, nem akkor, mikor már kimerülünk a megoldatlan helyzetekben, hanem a legelején, hogy lássa Isten, a ráhagyatkozást.
Ahogy mondta az ismerősöm: „Isten jobbat akar adni”

Igen, Isten a legjobb utat gondolta el a számodra, ha nem így lenne, más úton vezetne!!!

Szokatlan módon talán, egy József Attila verssel kezdeném:
„A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél.
De a szeretet, ami tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él.”

Amint látjuk, nem keresztyén vers, de e rövidke néhány sor értéket takar. Ha valakinek meg van ez az értéke, nagyon boldog lehet. Boldog lehet, mert az őszinte szeretet olyan kincs, amit nem lehet megvenni, nem lehet senkibe bele operálni, de kivenni sem. Nagyon szép emberi tulajdonság a szeretet, ami belülről jön, és nem csak azt teszi boldoggá, aki kapja, hanem azt is, aki adja.
A napokban beszélgettem egy ismerősömmel, aki barátnőjével szívesen vesz részt a község néptánc csoportjában, de jelenleg beteg. Néhány nappal ezelőtt volt a „Falu napja” rendezvény, ahol különböző énekek, táncok is bemutatásra kerültek. Az ő tánccsoportjuk is fellépett, de a barátnője, nem ment el táncolni, mivel ismerősöm nem tudott ott lenni betegsége miatt.
Nem azt választotta, hogy ő elmegy táncolni a többivel, hisz volt rá lehetősége, és másnap elmondja neki, hogy: „Nagyon jól éreztem magam, milyen jó volt… kár, hogy nem tudtál ott lenni…” Hanem azt mondta: „ Majd ha meggyógyulsz, majd mi táncolunk együtt...” Aztán naponta elmegy hozzá meglátogatni, beszélgetnek, hogy terelje a beteg figyelmét a betegségről.
Ez a példásan viselkedő nő szeretetből tette, amit tett. Nem akarta szomorítani a másik szívét, hogy ő ott tudott lenni, a barátnője pedig nem. Nem érezte volna jól magát a másik nélkül, mert tisztában volt vele, hogy voltak alkalmak, mikor együtt táncoltak párban a csoporton belül, és milyen örömet jelentett nekik. Nem engedte meg magának, hogy míg a másik szíve szomorú, addig ő vidáman jól érezze magát.
Ez a kis történet nagyon elgondolkodtatott engem. Tudom, hogy mind a ketten hitetlen emberek, és mégis meghozta az áldozatot egyik a másikért. Valószínű, volt mikor fordítva is megtörtént ez az áldozathozatal.
Gondolataim tovább folytatódva a keresztyénekre vetítődött. Tudják így szeretni egymást a gyülekezeti testvérek? Mert kellene! De vajon van -e bennük olyan szeretet, ami ebben a két hitetlen asszonyban van? Önzetlenül tesznek -e meg valamit a másikért? Mikor látják a testvérüket a szolgálatban megfáradni, vajon odamennek -e hozzá, hogy levegyék a terheket a válláról, ha csak egy-két jó szóval is? Vagy éppen, még inkább nehezítik a helyzetet?
Nem tudom! Az őszinte szeretetet nem lehet színlelni, mert az önzetlenül szeret. Az nem vár szeretetet, hanem ő ad. Azt mondja Jézus a Hegyi Beszédben: „Könnyű azt szeretni, aki titeket szeret.”
Igen az őszinte szeretet nem vár viszonzást, mert örömet jelent neki, ha ő adhat a másiknak. Mikor csalódunk rokonainkban, testvéreinkben gyakran mondjuk, hogy : „A kutya sokkal hűségesebb, mint az ember. Több szeretet és ragaszkodás van benne.”
Keresztyén Testvéreim! Gondolkodjunk el mi is azon, hogy van -e bennünk Krisztusi szeretet, ami önzetlenül tud szeretni! Ne szomorítsuk vele Urunkat, hogy keresztyének helyett a világ töltse be a szeretet nagy parancsát.

A gyülekezetünkből egy fiatal Testvérnőm a Facebookon az alábbi megvallást tette:
„Istennek nincsen mobiltelefonja, mégis Ő az, Akit legtöbbet hívok.
Nincs Twittere, de mégis követem Őt.
Nincs internete, mégis tartjuk a kapcsolatot.
Ha Isten számodra is csodálatos, tedd ki az üzenőfaladra!
Én nem szégyellem.”

Szilvike - mert így hívják őt - valóban nagyon szereti Istent. Ő nem szégyellte megvallani nem csak ország-világ előtt, ahol nem ismerik, hanem abban a kis faluban, ahol mindenki ismeri, ott is felvállalja, hogy az ő számára az Úr a legkedvesebb.
Nagyon sokszor a fiatalok sokkal odaszántabbak, és sokkal több időt szentelnek Istennek, mint az idősek.
A mi kis gyülekezetünk tartóoszlopai a fiatalok, akik 100 km-ről járnak ki szolgálni minden héten 2 nap, anélkül, hogy időt, pénzt, fáradtságot kímélnének. Végzik az Isten munkáját, mert tudják, hogy szükség van rá.
Ők is azt vallják, hogy Isten jól látja az ő szükségüket, és mindenkor betölti azt. És valóban, meg is kapják, mindazt Istentől, amire szükségük van.
Milyen jó is megvallani mindenki előtt, hogy Istent szeretjük, hogy tudjuk, mindenkor velünk van, nem hagy magunkra a bajban, egyetlen menedék a számunkra…
Merjük megvallani azt az Úr Jézust Urunknak, Megváltónknak, Aki életét adta minden emberért! Merjük megvallani Őt, Aki a világ Ura, Aki visszajön az Övéiért!!!
Hirdessük minden embernek, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneink miatt, de feltámadt harmadnapon, Ő él, és mi is élni fogunk!!!
Elment, hogy helyet készítsen nekünk, hogy ahol Ő van, mi is ott legyünk! Tegyünk hát vallást Róla mindenkor, minden ember előtt!!!
Ő az egyetlen olyan biztos pont a mi életünkben, ami a túlélést jelenti, ebben a világban.