Nagaszakiban a 150 iskolás fiú között csak egy volt keresztyén, akinek természetesen nehéz dolga volt az iskolában. Az otthona több órai távolságra volt és délben nem tudott hazamenni, ebédelni, így minden nap hozott magával ételt, amit ott fogyasztott el. Az iskolatársai mindig találtak valamit, amivel gúnyolhatják, kinevethetik, és bevádolhatják a tanárjuknak. Amikor egyszer észrevették, hogy evés előtt kezét összetette, és imádkozott, az iskola igazgatójához szaladtak elmondani, hogy a fiú valamit varázsol. Az igazgató elé vitték, ahol el kellett mondania, hogy mit tett. Nehéz dolog volt ez egy kisfiú részére, hogy az egész iskola előtt bevallja a hitét, de ő egy pillanatra sem töprengett, hanem tiszta hangon így szólt: „Én keresztyén vagyok, és megköszönöm Istennek az ételemet és arra kérem Őt, hogy azt áldja meg.”
Az egész iskola feszült figyelemmel várt arra, hogy mit fog az igazgató mondani. De mennyire nagy volt az ámulatuk, mikor azt látták, hogy az igazgató felállt, átkarolta a fiút és könnyek között azt mondta: „Fiacskám, és is keresztyén vagyok, de nem mertem így imádkozni, nehogy mások észrevegyék. Mától kezdve azonban úgy akarok élni, mint egy igazi keresztyénhez illik.”

A napokban missziós munkánkat végezve észrevettem, hogy az egyik lány hiányzik, akit mindig nagyon vártunk az alkalmainkra, mert a sátán egy dologgal megkötözte őt, és szerettük volna, ha megszabadul. Mikor telefonon felhívtam és kértem, hogy jöjjön el, hiszen nagyon várjuk, azt válaszolta: „Megint rossz útra tértem. Elbuktam megint. Nem merek menni, mert xy bízott bennem, és én ezt szégyellem, hogy becsaptam. „
Egyszerű kis szavaival elmondta a távolléte okát, de sokkal több volt benne, mint gondolnánk: 1. Először is őszintén megvallotta, amit elkövetett. 2. Egy szégyent érzett, hisz tudja, hogy azt nem szabad lett volna újra megtennie. 3. Ennek a tettének következményétől való félelme miatt inkább azt választotta, hogy nem jön el.
Mikor végighallgattam, elmondtam neki, hogy Jézus a bűnösökért jött a Földre, nem a hívőkért, a betegeknek van szüksége orvosra, nem az egészségeseknek. Naponta elesünk, de az Úr kegyelméből naponta felállunk, és újra folytatjuk a küzdelmet…
Elgondoltam, ez a megtéretlen bűnös lány felismerte a bűneit, felismerte, hogy ezt szégyellni kell, és félni a következményektől. Egyelőre embertől félt, hogy hogyan néz a szemébe annak, aki annyira bízott benne, ő félt szembesülni a tettének következményétől. Nem is gondolt arra, hogy pont ilyen embereket keres Jézus. Nem is gondolt rá, hogy nem az a fontos, hogy egy ember mit is mond róla, hanem az, hogy az Úr meg tudja szabadítani az ilyen bűnöktől.
Eszembe jutott az első emberpár, akik miután bűnbe estek, rögtön felismerték meztelenségüket, és fügefalevéllel fedték be testüket, vagy Káin, aki megölte Ábelt és elbújt, mert félt a következményektől, és sorolhatnám a Bibliai történetekből a példákat.
Mikor azt mondtam neki: „Nézd az első emberpárt, aki evett a tiltott gyümölcsből…” - és folytatni akartam - ő ezt válaszolta:„Igen, meg is büntette őket az Isten.”
Rögtön eszembe jutott az Ige: „A bűn zsoldja a halál, de az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet.”
Megértettem, hogy ez a lány felismerte a bűnét, szégyellte is, és félt is a következményektől, de… és ez a de, amire nekünk kell választ adni. Ő egy hitetlen ember, aki nem ismeri az Úr Jézus értünk tett véráldozatát. Ő nem tudja, hogy nem az a megoldás, ha távol vagyunk a bűn esetén Jézustól, hanem egyenesen arányos ez a dolog. Minél közelebb megyünk az Úrhoz, annál jobban megismerjük, hogy Jézus a mi bűneink miatt halt meg a kereszten, és ha felismerjük, hogy nem csak a bűnt, hanem a kimenekvést is ismernünk kell, akkor a szabadság biztos a számunkra.
Én is felismertem, hogy milyen sok tennivalónk van itt a Földön még. A hitetlen emberek eljutnak addig, mint a lány, de a megoldás nincs előttük! Mi azért vagyunk itt a földön, hogy vigyük az evangéliumot, vigyük a jó hírt az embereknek. Mondjuk el a megoldást mindenkinek!
„A bűn zsoldja a halál, de (és ezen van a hangsúly) Isten kegyelmi ajándéka, pedig az örök élet.” Mi a kegyelmi ajándék? - Jézus Krisztus!
Testvérek, legyen ez a lány a ti számotokra is jó példa! Legyen az én és a ti életetekben is egy visszatartó erő a bűnvisszaeséstől!
Istennek szüksége van ránk! Hány millió ember vergődik a bűnei mélyében, hány van, aki még fel sem ismeri a bűneit?! Hány ember van, aki menetel a pokol felé a széles úton, reményt, célt tévesztve.
Testvérek, mi legyünk lámpások a sötétben élő emberek életében! Vigyük a jó hírt, hogy van kimenekvés mindenki számára!
És ne legyél szomorú, ha megtért testvéredet látod a széles úton a nagy tömeggel menetelni, hanem vesd be a leghatásosabb fegyveredet: Imádkozz érte! Ahogy a mi kedves Testvérünk énekli: „Az ima az a kulcs amitől kinyílik a zár…”
Igen kinyílik a zár, a börtön zárja, amiben a sátán tartja fogva a hitetlen, de időnként a hívő embereket is.
Testvérem, fontos a felismerés, hogy a bűnből van kimenekvés, és tenni kell az Úr munkáját, Isten táborának növelése érdekében.

Milyen fontosnak érezzük magunkat néha egy-egy munkában, pedig Jézus nálunk nélkül is mindent el tud intézni. A következő történet is erről szól. Missziós munkánk folytán megismertem egy lányt, aki rossz körülmények között él. Édesanyja meghalt, rokonok fogadták be a lakásukba. Nem jelentkezhet be hozzájuk hivatalosan, hanem a szomszéd faluban élő másik ismerősénél jelentkezhetett be lakásképpen. A lányt behívták közmunkára, természetesen oda, ahol a hivatalban be volt jelentkezve. Rendkívül el volt keseredve, mert pénze nem volt, hogy busszal járjon át naponta dolgozni, ha nem fogadja el a munkát, akkor pedig kizárják abból a programból. Nagyon sajnáltam a megoldatlan helyzetét, és elkértem a telefonszámát, hogy majd érdeklődök felőle. Beírtam a telefonomba a számot és megígértem, hogy hívni fogom. Aztán következő héten kiürítettem a telefonomból minden számot, és természetesen az ő számát is. Mikor 1-2 nap után eszembe jutott, és fel akartam hívni a lányt, akkor jöttem rá, hogy a többivel együtt megsemmisítettem az ő számát is. Szomorú voltam, mivel nem volt semmi lehetőség felőle érdeklődni. Többször gondoltam rá, de az imádkozáson kívül semmit sem tudtam tenni érte. És mint később kiderült, ez pontosan elég is volt. Ugyanis, mikor következő alkalomkor találkoztam vele és kértem, hogy ne haragudjon, mert nem tudtam felhívni, ő mosolyogva csak legyintett, hogy nem baj, mert megoldódott a problémája. Elmesélte, hogy bement a polgármesteri hivatalba, ahol elmesélte milyen helyzetben van, és rögtön megtalálták a megoldást. Az ottani jegyző minden nap abból a faluból jár át dolgozni a hivatalba, ahol a lány is lakik és felajánlotta, hogy kocsival elviszi a munkahelyre. Tehát utazhatnak együtt naponta. Mikor ezt meghallottam, azonnal tudtam, hogy ezt az Úr rendezte így. A mai világban ilyet nem lehet hallani, hogy egy jegyző feljánlana bárkinek is ilyen segítséget. Tudom, Isten formálta a szívét, hogy segítsen azon a lányon, aki Isten útját választotta.
Most már értem, miért kellett nekem kitörölni a telefonszámát a lánynak. Anélkül, hogy bármit tudtam volna, az imámmal teljesen Isten kezébe tettem le az ő sorsát. Ehhez pedig nem kellett nekem beavatkozni semmibe. Az Úr mindig gondoskodik az övéiről. És ez így történt most is, nem az érdeklődésre volt itt szükség, hanem a probléma megoldására. És az Úr mint mindig, most is meghallotta a segítségkérést, ráadásul olyan módon, ahogyan meg sem gondoltuk. A Mennyei telefonszámot, ha bárki hívja, az Úr mindig felveszi. Zsolt 50:15 „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadtalak téged, és te dicsőítesz engem” Ő maga biztat rá.

Ez a kis történet hitelesen tükrözi, hogy Istennek mindig gondja van ránk. Hívd te is Őt imában, hogy megoldja a dolgaidat. Ő a legjobb utat gondolta el számodra, hagyatkozz csak Rá nyugodtan!

Ezek Istennek szavai, amelyeket ő azért küldött a Szentlélektől ihletett szolgálóitól a földi teremtményeihez, hogy általuk bűnösségük ismeretére, a bűnös élet elhagyására, igazi megtérésre, és az üdvösség útjának megkeresésére hívja fel az emberiséget. Az Úr azt akarja, hogy a bűnnek rettentő következményétől, Istennek büntető haragjától megmenekedjék és már e földön, azt az utat válassza, amely úton a szent életben járhat, és amely útnak vége az örök dicsőség.
Az embernek személyét Isten nem nézi. Ő előtte nincs rangfokozat, egyformán tekint a tudósra, tudatlanra, gazdagra vagy szegényre. Ő a szívet nézi és az embert, nem a külső, hanem a belső értékénél fogva becsüli. Előtte csak az Ő szavaiban való szent hit által lehet kedves az ember. „Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni”
Nagyon közel lehet az az idő, mikor a levegő égen átrepülő angyal ezt fogja kiáltani:  „Idő többé nem lészen!”
Mielőtt azonban büntető haragját kiöntené a föld bűnnel fertőzött népére, szavait küldi el, hogy általa bűnösségének ismeretére, a bűn elhagyására, a szent életre való járásra, és az örök boldogság keresésére hívja fel az emberiséget.
Boldog, aki olvassa és megtartja az Úrnak beszédét, mert az Úr közel van.  Így szólt az Úr: „Álljatok az utakon és lássátok meg, tudakozzatok a régi ösvényekről, melyik legyen az igaz út, és azon járjatok, hogy a ti lelketeknek legyen nyugalma.”
„Élek én, azt mondja az Úr Isten, nem akarom a bűnös halálát, hanem hogy a bűnös megtérjen az ő bűnös útjáról és éljen. Térjetek meg azért a ti bűneitekből, miért halnátok meg. Térjetek meg és teremjetek megtért emberekhez illő gyümölcsöket.”
Öröm van a Mennyben egy bűnös megtérése felett.
„Óh ember! Megmondatta néked, az Isten, mi legyen a jó és mit kíván az Úr tőled, nem egyebet, hanem hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, megalázzad magadat és a te Istened előtt alázatban járj!”
„Keressétek az Urat, míg megtaláltathatik, hívjátok segítségül Őt, míg közel van. Hagyja el a gonosz ember az ő útját, és az álnok férfi az ő gondolatát és térjen az Úrhoz, aki könyörül őrajta, és a mi Istenünkhöz, mert hajlandó a megbocsátásra.”
„Ha meg nem tértek mindnyájan, hasonlóképpen elvesztek.”
„Siess megmenteni lelked, hallgasd Istennek szavát, hogy a poklot elkerülhesd s a szűk kapun hathass át. Mert gonoszul áll a világ, tűznek szánta Isten rég. Fel! Van még számodra váltság. Mielőtt elmúlna még.”
„Rettenetes az élő Istennek kezébe esni: mert a mi Istenünk megemésztő tűz.”
Ha megvalljuk és elhagyjuk a mi bűneinket, hív és igaz az Isten, hogy megbocsássa azt, és az Ő Fiának, Jézus Krisztusnak vére megtisztít minket minden bűneinktől.
Fordítsd el az én bűneimtől a Te orcádat és minden álnokságomat töröld el. Teremts bennem tiszta szívet Óh Isten! És erős lelket nyisd meg én bennem! Add meg nékem a Te idvezítésednek örömét és az engedelemnek lelkével erősíts engem! De kicsoda tudhatja a vétkeket? Az én titkos bűneimtől tisztíts meg engemet.”
Boldogok a tisztaszívűek, mert ők az Istent meglátják. Boldog az, akinek hamissága megbocsátatott, és akinek bűne elfedeztetett.
Boldog ember, akinek az Ura nem tulajdonít hamisságot, és akinek lelkében nincs csalárdság.”
„Mindenek vétkeztek, és az Isten dicsőségétől elmaradtak. Megigazulnak pedig ingyen, - Isten kegyelméből a Jézus Krisztusban való váltság által. És nincsen senkiben másban üdvösség, mert nem is adatott emberek között ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatunk, csak e név: Jézus Krisztus! Le kell vetkeznetek ama Ó-embert, (bűnös életet) mely megromlott gonosz kívánságok miatt és meg kell újulnotok a ti elméteknek lelke szerint. És fel kell öltöznötök amaz új embert, mely Isten szerint teremtetett az igazságra és a valóságos szent életre. Szentek legyetek, mert én szent vagyok! Azt mondja az Úr. Szent élet nélkül az Istent senki nem láthatja.”

„Úgy szeretnék én szent lenni.
Add Uram, hogy az legyek,
A Te szavad és Szentlelked, -
Szenteljen meg engemet!
Szentlélekben járni mindig,
Törekvésem ez legyen;
Hogy találjak örök otthont,
Nálad majd a Mennyben fent.
Ott jó lesz majd megpihenni,
Levetve a terheket;
S dicsőült szellemi testben,
Ülni az ünnepet.”

Kedves olvasó! Ha ezen sorok eljutnak hozzád, tedd komoly gondolkozás tárgyáva az ebből olvasott Isteni szavakat. Szemlélő tekintetedet, ha körültekint ez anyagias világban, csak bűnös életet, - hamisságot szemlélhet. A bűn s hamisság pedig rettentő büntetést von maga után Istentől. Az Isten haragjának hét poharát rövid idő múlva ki fogja tölteni hét angyal, akiket Szent János látott és akkor jaj, jaj, jaj lesz a Föld lakosainak, akiknek neve nincsen beírva az Élet könyvébe. Ezen büntető harag elől nem rejthetnek el még a kősziklák hasadékai sem. „Isten! Légy irgalmas nekem bűnösnek!” - Ezt kell kiáltani mindenkinek, aki a jövendő harag elől menekülni óhajt. Jézus Krisztus a nagy Szabadító; ha a Fiú megszabadít titeket, szabadok lésztek a bűntől és a jövendő haragtól.

Boldog, akit Jézus megszabadít;
S vére által Istennel kibékít.
Bűn átkától, akit menté teszen,
Mivel Benne, - ő igazán hiszen
Igaz hittel ragadd meg lélek Őt!
Jézus Krisztust, a nagy Üdvözítőt,
Siess hamar, míg késő nem leend
Míg kegyelmi nap menend,
Mert ha a kegyelem napja lejár, -
Akkor megjavulni örökre késő már.

Egy budapesti idősebb nő mesélte el, hogy az egyik rokona megbetegedett és meghalt. Több óra óta feküdt már a ravatalon, melyet hozzátartozói vettek körül, és keservesen sírtak. A zokogás olyan fájdalommentes volt, a jajveszékelés olyan hangos, hogy ettől megmozdult a halott és életre kelt.
Körülnézett és ezután megintette őket, hogy miért siránkoztak oly nagyon, és miért hívták őt vissza onnét, ahol volt. Elmondta, hogy milyen gyönyörű, leírhatatlanul szép vidékeken járt, hogy milyen boldogító érzület járta át, és mennyi üdv volt abban, amit hallott, amit látott. Miután teljesen magához tért, és meggyógyult, azt lehetett volna hinni, hogy a gyönyörű látomását hamar elfelejti, de nem így történt. Egy álló évig annak hatása alatt volt, és sokáig zokon vette, hogy őt sírásokkal háborították meg.
Most az a kérdés, hogy valóban meghalt -e, vagy csak tetszhalott volt? Tényleg elköltözött -e a lelke abba a gyönyörű túlvilági helyre, vagy pedig részben, míg össze volt kötve az aggyal?
Akármint történt is, a dolognak nagy jelentősége van, még akkor is, ha ez csak álom volt, mert az álom nem semmi. Sokan akarták már kikutatni, hogy mi az álom és mi a látomás, de még eddig senki sem bírta felkutatni ezt a titkot. Álomban is és a látomásban is a lélek a túlvilágon járhat, és abból parányi részt megismerhet.
Tudnunk kell azonban, hogy a túlvilág és az általunk láthatatlan dolgok sokkal nagyobbak, mint a testi világban lévők.
Pál Apostol azt írta a Mennyei dicsőségről, hogy ez olyan fenséges, amelyet még szem nem látott, fül nem hallott, és az ember szívébe be nem vett. Ezt a dicsőséget csak akkor lehet megízlelni, ha az ember odajut.
Az ítélet nagy napjára eljön az élők és holtak Bírája, az Ő megszámlálhatatlan szentjével. Megjelenésük oly hatalmas és erőteljes lesz, hogy a természeti világ is átalakuláson megy át.
Vajon bejuthatunk mi is ama dicsőségbe? Vagy pedig könnyelmű voltunk miatt kizárnak bennünket, ekkor a túlvilág más tájékára dobathatunk.
Voltak már haldoklók, akik haláluk küzdelmében nem üdvteljes vidékeken jártak, hanem az ördögök hatalmas serege vette körül.
Mi azért vagyunk ezen a földön, hogy megtisztuljunk, nemes fejlődés után mennyei természetet vegyünk magunkra. Amilyenné fejlődünk ebben a testben, olyanokká jutunk a szellemi világban. A tolvajok a tolvajok közé, a káromkodók a káromkodók közé, stb. Aki megtérve átadja magát Istennek, és Jézus Krisztus kiontott vérével megmosva Isten gyermekévé válik, az a Mennyei dicsőségnek polgára lesz. Vegyük ezt szívünkbe és lépjünk szövetségbe az egyedüli Közbenjáróval, Jézus Krisztus által Istennel, Akitől származunk.