Nem tanítani szeretnék, sőt a tévtanítástól merőben elzárkózok, csupán egy téma boncolgatásába kezdek bele. Mindig rossz hatással van rám, mikor keresztyén emberek mindent elszellemiesítenek. Nem szabad a démonok jelenlétét lebecsülnünk, azt sem, hogy vannak átkok, de mindent e köré nem lehet csoportosítani.
Egy időben a csapból is X személy tanításai folytak a pozitív és negatív beszédről, majd később kiderült, hogy más dolgokat is félre magyaráztak. A tévtanításuk nyilvánosságra jött, és ebből eredően szakadás történt (nagy mértékű).
Menjünk vissza az „átkok” fogalomhoz.
Nemrégiben hallottam 2 testvért beszélgetni, akik ezt mondták: - Ha az idei télen is nagy lesz a hideg, nem lesz elég a tűzifám, mert többet kell tüzelnem .- Mire a másik azt mondta – Ne valld meg, mert tényleg nem lesz elég a tüzelőd!
Vagy egy másik: - Hatalmas fekete felleg jön, már villámlik is, biztos nagy eső lesz belőle. - Mire a másik ezt mondta: Ne mondj ilyeneket, mert akkor, valóban így lesz!
Volt példa arra is, hogy kisgyermek topogott a vizesárok körül, szóltam neki, hogy: - Vigyázz, mert beleesel! - és hallottam testvértől a megjegyzést, hogy nem kell kimondani, mert tényleg beleesik.
Vagy még másik: Testvérem allergiás a parlagfűre, de ezt nem szabad kimondani, mert tényleg az lesz. ( Igaz, hogy már az, de ne mondja ki…)
A sok-sok példa közt még egyet szeretnék elmondani: Másik keresztyén testvérem azt mondta: Jó lenne még őszre egy kirándulást szervezni, de akkor már jön a ködös esős idő, hamarabb megfázunk. – Mire jött a megjegyzés:- Nem kell ilyeneket mondani!
Ezek és számtalan hasonló beszédek előfordulnak, és az illető keresztyén emberek valami folytán hiszik, hogy az úgy is van. Lehetséges olyan személytől hallották, aki nagy volt a szemükben, vagy éppen nekik ez megfelelő. Rengeteg tévtanítás okozhat hívők között is nézeteltérést.
Olyat viszont én is hallottam, mikor valaki saját magára mond ki átkot: - „Ez meg az legyen velem, ha én azt, amit ígértem, meg nem teszem!” - Na ez valóban átok saját magára, esetleg valami ok miatt mégsem tudja megtenni, amit vállalt.
Aztán a napokban, puszta véletlenül rátaláltam egy átokkal kapcsolatos fejtegetésre, aminek a szívemig hatott az igazsága.
Mi az átok?- „Rossz szándékkal, hathatós szavakat kimondani.”
- „Általános rossz kívánság kimondása, kívánság felsőbb lényre hivatkozva.”
Mindkét mondatnak az igazsága a szívemig hatott. Az első mondatból kitűnik, hogy rossz szándék van az illetőben a másik iránt, és durva következménnyel járó szavakat mond ki. Fontos és aláhúzandó a rossz szándék!
A másik mondatban: rossz kívánság a másikra, pl. Istenre hivatkozva. Tehát itt is a másik iránt érzett rosszindulat vezérli az illető személyt, ráadásul Istent kéri, hogy hajtsa végre.
Azt hiszem látjátok, hogy milyen nagy különbség van, átkot szórni valakire, vagy egy egyszerű gyakorlatból meríteni… ha jön a felleg, eső szokott lenni… ha jön az ősz több a megfázásos beteg… ha nagy tél jön, több fa kell… stb.
Az előbb említett mondatokat, és általam igaznak vélt fejtegetéseket, nyugodtan boncolgassátok tovább, és erősítsétek meg a Bibliában olvasott történetekből!

Van egy másik fontos téma, ami szintén tisztázásra vár!
Nemrégiben beszélgettem az egyik testvéremmel, aki azt mondta, a betegséget nem szabad megvallani. Nagyon elcsodálkoztam, és hírtelen nem tudtam, ő vagy én tudom az igazságot? Aztán pillanatok alatt megnyugodtam, mert eszembe jutottak a Bibliából olvasott történetek: a százados, aki azt mondta Jézusnak, hogy az ő szolgája beteg, a vak koldus, aki arra kérte Jézust, hogy gyógyítsa meg stb.
Nem eltagadták, hanem kimondták a betegségüket, és bíztak Jézus Krisztus gyógyító erejében, és meg is gyógyította az Úr őket.
Ha valóban betegek vagyunk, és azt mondjuk, hogy nem, akkor hazudunk!
Gondolkodjunk el rajta, valaki nem beteg, vagyis nem mondja magát betegnek, akkor miért kéri az Urat, hogy gyógyítsa meg? A betegnek van szüksége gyógyulásra! Vagy nem?
Vagy azt mondja? „Uram, én nem vagyok beteg, de te gyógyíts meg!” Ugye milyen visszás az egész?
Vagy kételkedik Jézus Krisztus Urunk gyógyító erejében?
Nem tudjuk, az ilyen emberek mit gondolnak? Hogyan szolgáljanak az ilyen testvérek, akik, nem akarják tudni az igazságot? Egy biztos, az igazság mindig a Bibliában van!
Ne embereknek higgyetek, hanem vegyétek elő a Bibliát, és olvassátok el ezeket a hiteles történeteket, hogy a kételkedésnek még egyetlen cseppje sem legyen bennetek!
Győződjetek meg az igazságról! Ne szimpatikus emberek tanításait vegyétek szentnek, hanem mindenkor az Isten szavát! A Bibliába leírtak első betűjétől az utolsóig igazak, és ámenek!
Ne nekem higgyetek, hanem higgyetek az Úrnak! Én csak megpróbáltam a vak embereket kézen fogni, és elvezetni oda, ahol meggyőződhetnek minden igazságról. Aki a Bibliát olvassa, az valótlan dolgokban nem hisz, csak az hisz olyanokban, aki nem olvassa az Evangéliumot!
Mindenki saját maga tisztasága érdekében tisztítsa meg magát a tévtanításoktól, Jézus erről is beszél „lesznek hamis tanítók” (II. Péter 2:1) „A Szent Szellem rávezet minden igazságra” (János16:13)

Szentlélek keresztség

Amikor a mennyasszony (az első gyülekezet) megszületett Pünkösdkor, Istentől azonnal mennyei polgárságot kapott és mennyei nyelvet is.

Ezért minden hívő, aki része az egyháznak, a mennyasszonynak, megkapja ezt a nyelvet.
De ha akarjuk, némák is maradhatunk: Ezt mi döntjük el, hogy szólunk-e nyelveken, de a mennyei nyelv, a menyasszony nyelve elérhető számunkra. Amikor nyelveken imádkozunk, Isten világossága, szeretete, bölcsessége, és ítélőképessége felszabadul az életünkben.
Egy fontos üzenet: A Szent Szellem ereje átformálja a hívők erejét, a második Pünkösd arról szól, hogy Isten felken egy szent népet az Ő szolgálatára. A mennyasszony egyedül nem tud semmit tenni, Isten szellemétől kap kenetet. Ahogy a visszajövetel egyre közeleg, a Szent Szellem ereje összekapcsolja a szívünket, elménket Istennel egy teljes új módon és a nyelveken szólás lenne az összekapcsolódása, a kifejezője természetfeletti módon.

Az ördög nem tudja feltárni a Szent Szellem kódját. A nyelveken szólás mennyei kommunikáció. Összekapcsol minket Isten dicsőségével. Harmóniába hoz szívével, gondolataival.

A szellemi erőt azért kapjuk, hogy bizonyságot tegyünk Jézusról. A Szent Szellem az a csatorna, akin az erő jön hozzánk, de ez csak akkor szabadul fel, ha bizonyos feltételeknek megfelelünk.
Ha szeretnéd látni a Szent Szellem erejének működését benned és rajtad keresztül, akkor állítsd az életed középpontjába. Ne az ajándékokra összpontosíts, hanem az ajándékozóra!
Nem az erőre, hanem az erőforrásra!
A nyelveken szólás elsődleges eszköze annak, hogy az Isten dolgaiban magasabbra szárnyaljunk, mélyebben ismerjük meg azokat. Emberi gyengeségeink miatt gyakran nehezen tudjuk kifejezni az érzéseinket, elmondani terheinket az Úrnak. A szent Szellemben való imádkozás, segít felülkerekedni ezen az akadályon.
A nyelveken szólás nem feltétele az üdvösségnek, viszont segítséget nyújt az imádkozásban, és a hatékony növekedésben. Mivel ez ajándék számunkra, ismeretlen nyelvről van szó! Ahhoz, hogy együtt tudjunk vele működni, alázatban kell lennünk. Minél inkább szólunk nyelveken, annál inkább megragad bennünket a Szent Szellem.
Amikor nyelveken szólunk, magasztaljuk, és dicsőítsük az Istent, mivel Szent Szellem nyelven imádkozunk. Ez a dicsőség nyelve.
A nyelveken szólás nem olyan, mint a jelvény, amit időnként kitűzünk, és azzal igazoljuk, hogy Szent Szellemben megkeresztelkedtünk.

A nyelveken szólás egy csodálatos eszköz, ez egy félelmetes szellemi fegyver, amit Isten ajándékozott nekünk, és amit sokkal jobban is kihasználhatnánk.

Ezért állítom, hogy a nyelveken szólás a Szent Szellem nyelve, amely segítségével imádkozunk, és összekapcsol bennünket Isten dicsőségével.
A Szent Szellem a hívőkben lakik, és ez teszi képessé arra, hogy Isten elvárásai szerint éljenek. Isten célja, hogy Isteni jellemet alakítson ki bennünk. A jellem sohasem légüres térben formálódik, hanem kihívások, nehézségek közepette. Ez a kihívás türelmet, engedelmességet, hűséget kíván!

Amikor befogadjuk Jézust, a Megváltónkat, akkor a Szent Szellemet is befogadjuk, és segít nekünk, hogy újjá formálódhassunk. Amikor viszont megkeresztelkedünk a Szent Szellemben, akkor a Szent Szellem teljességét vesszük. Ennek a két lépésnek egymás után kellene történnie. Egyetlen követelmény, hogy betöltekezzünk Szent Szellemmel. hogy legyünk szomjasak arra, hogy többet kapjunk Istentől.

Ha Isten gyermekei vagyunk, nem kell külön könyörögni, egyszerűen kérjük és vesszük a Szent Szellemet.
A Szentlélek keresztséget megkapott hívők mélyebb szeretetet éreznek Krisztus felé, mint előtte. Ha valaki valóban betöltekezik Szentlélekkel, úgy megtelik szeretettel, hogy ott már a gyűlöletnek, semmi hely nem marad.

A nyelveken szólás kulcs ahhoz, hogy a Szent Szellem erejében, és kenetében járjunk.
Nem csoda, hogy az ördög mindig annyira harcol a nyelveken szólás ellen. Akik nyelveken szólnak, gyakran működnek bennük más ajándékok is.

A Szentlélek ajándéka nem a próféták, tanítók stb. számára van, hanem a hívők számára.
Mindazoké, akik hisznek (Márk 16:17).

A nyelvek ajándéka: a gyülekezet épülésére van. Nyilvános használatkor először nyelveken szól, utána magyarázza.
Személyes imanyelv: Titkos dolgokat beszélünk Istennel. Imádkozz nyelveken, amennyit csak tudsz! (1-5óra)

A Szent Szellem ereje mindig szorosan kapcsolódik a hívők egységéhez. A nyelveken szólás egyik legjobb eszköze, hogy igyunk a Szent Szellemből. Segít, hogy tiszta, nyitott csatornák legyünk az élő vizek folyamai számára.

Isten azért mentett meg bennünket, hogy szerethessük, és szolgálhassuk Őt. A mi vezetőnk a Szent Szellem. Célja, hogy felkészítsen bennünket a Vőlegénnyel való találkozásra.
A Szent Szellem által Krisztus teste hatalmas erőt kapott, de meg kell őrizni az egységet!
Ugyanaz a Szellem, aki erőt ad nekünk, egységbe akar minket kapcsolni. A Szent Szellem
adja az erőt ahhoz, hogy az evangéliumot hirdessük erővel.A Szent Szellem megtanít az Úr gondolataira, Krisztus értelme lakik bennünk.

A nyelveken szólásban olyan erő van, ami segít kitörölni a múlt sérelmeit, kudarcait, félelemnek emlékeit. ( Ez a lelki gyógyulás)
I Kor. 14:2. „mert aki nyelveken szól, nem embereknek szól, hanem az Istennek, mert senki nem érti, hanem szellemben beszél titkos dolgokat.”

Imanyelvünk olyan titkos igazságokat és rejtett dolgokat hív elő, amit csak a Mennyben ismernek: (I Kor.14:2).
Ha nyelveken szólunk, a Szent Szellem berobbantja a hit erejét életünk minden területére. Ha nyelveken szólunk, tökéletesen tudunk imádkozni az Úrhoz.

Amikor nyelveken imádkozunk, olyan dolgokért imádkozunk, amelyek felülmúlják ismereteinket és értelmünket. A nyelveken szólás Szent eszköz, a hívőknek pihenést, felfrissülést ad, nem gondolkodik, mit mondjon. A nyelveken szólásnál nyelvünk Isteni irányítás alatt van. A nyelveken szólás az első és legfontosabb Bibliai jele a Szent Szellem keresztségnek.

A nyelveken szólás a szellemi harc egyik fegyvere az erősségek lerontására, és minden körülmények között győzelemre vezet minket. A nyelveken szólás a vőlegény és a menyasszony bensőséges kapcsolatának nyelve. A szellemi erő legfontosabb kulcsa, Jézus Krisztus. Az erő forrása Jézus Krisztus. Ő adja a Szent Szellemet, Tőle van a kenet. Nincs más alap, nincs más üzenet, csak hogy Jézus Krisztus a megfeszített. A Szent Szellem-keresztség velejáró ajándéka.
Több okból is fontos a számunkra:
- Összeköt Isten dicsőségével.
- A Szent Szellem nyelve segít nekünk növekedni hitben.
- Segít szellemi védőfonalat vonni saját magunk és családunk körében.
Ha megtanuljuk és gyakoroljuk a szellemben való imádkozást, a Szent Szellem maga formálja olyanná szívünket, amelyen keresztül a Szellemi ajándékok és a szellemi gyümölcsök megnyilvánulhatnak.

Azok az emberek visznek végbe nagy dolgokat, akik bensőséges kapcsolatban vannak az Istenükkel, akiknek a lelke és szelleme kapcsolódik hozzá.

Ha elérhetővé tesszük magunkat az Úr számára, akkor ő cselekedni fog az életünkben egyszerű dolgokon keresztül, és Isten egyszerű dolgai felszabadítják Isten csodáit.
Minél hálásabbak vagyunk, annál inkább ajtót nyitunk Isten áldásainak. A Szent Szellem egyik legfontosabb ismertetője, hogy egységet hoz létre Krisztus testében, az egyházban.

Kitartóan imádkozzunk szellemben, akkor ez áttöréshez vezet, életünk minden területén, és nagyon megerősíti a benső emberünket! Ne engedjük meg magunknak, hogy szellemileg ne lehessünk jó formában. A nyelveken keresztül ismerhetjük meg Isten mélységeit, olyan szellemi igazságokat, és valóságokat, amelyet emberi bölcsesség nem tud önmagában felismerni. Még egy fontos! Megtanít felismerni, Isten hangját.

A Szent Szellem titkos kenete, az egyház fegyvere. A Szent Szellem kenete pecsételt meg bennünket. Ez a kenet ad nekünk erőt, védelmet, ismeretet, belátást. A keneten keresztül Ő befedez bennünket, megőriz bennünket, és felkészít bennünket, hogy Jézus Krisztus menyasszonyai legyünk.
A nyelveken szólás, szellemi gázálarcként kiszűri azokat a mérgező gázokat, amelyeket a sátán lövell ki, hogy megmérgezze a szellemünket, otthonunkat, családunkat. A nyelveken szólás Isten erejét szabadítja fel, hogy összezavarja a sötétség erőit.

Akkor vagyunk a legerősebbek, amikor egy testként jövünk össze, mert akkor használni tudjuk a szellemi fegyvertárunk legerősebb darabját, a közös imát. Égető szükség van rá, hogy résre álljunk /Ezékiel 22:30 / Jézus Krisztus tanítványaiként minden az imával indul, és az imával fejeződik be.

Jézus ma közös imára hívja az egyházat, hogy bensőséges kapcsolatban legyen vele!

A közös ima a legfontosabb fegyverünk az Antikrisztus Szelleme ellen. A sötétség erői nem tudnak megállni Isten népének támadásaival szemben, ha a hívők egy akaraton vannak, és a Szent Szellem kenetével és erejével imádkoznak. Ezért van az, hogy a sátán kétségbeesetten próbálja megzavarni, bomlasztani, és tönkretenni az egységet Krisztus Testében, mielőtt még együtt imádkoznának. Sajnos elég sokszor sikerrel jár!

A szellemben elmondott imáink téglák, Szent Szellem kenete pedig malter. Most nem annak az ideje van, hogy elbóbiskoljunk, figyelmetlenek legyünk. A nyelveken szólás legnagyobb ereje a közös ima atmoszférájában nyilvánul meg.

A jó öreg kút csendesen ontja vizét így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom: csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem. Csak adni teljes életemben.
Mindig csak adni? Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog, de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom, vidáman, csendben és szabadon.
Hadd éljek ilyen kút-életet, osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom, egyszerűen csak továbbadom.

Mindazt, amit Krisztustól kapsz add most tovább, ne tartsd meg magadnak. Adni szeretetet, egy jó szót, vagy egy mosolyt…mindezt ne tartsd magadban, valakinek épp erre van szüksége. Ez a forrás soha nem apad ki, mindig képes leszel örömmel adni, ha Krisztusból táplálkozol.

Jó néhány évvel ezelőtt, mikor még a lengyel piac javában élte virágkorát, kisebbik lányom olyan 3-4 éves lehetett, és elvittük magunkkal a piacra. Fogtam a kis kezét, de eléggé futrinka volt, és néha erővel kihúzta kezét a kezemből, mert ő éppen mást akart megnézni, mint mi. A sok látnivalótól jól elfáradva, hol az apja, hol az én kezemet fogta meg, és így megtévesztett bennünket, hogy éppen ki ügyel rá?  Történt egyszer, hogy a kislány sem nálam, sem az apjánál nem volt, és egy ilyen nagy tömegben eléggé gondolkodtató volt, hogy hol lehet? Végtelen nyugalommal viselkedtem, mert éreztem az Úr vigyáz rá, és nem engedi, hogy baj legyen. Férjem, a hangosbemondóhoz akart menni, de én arra intettem, hogy ne rohangáljon, mert visszajön a kislány ide. Én türelmesen vártam, és Isten olyan nyugalmat adott, hogy én magam is elcsodálkoztam rajta. Mindig azt tanítottam a gyermekemmel, ahol elmarad, ne kóboroljon, mert oda fogok menni, ahol elveszett, ott keresem! Így is történt, én nem tágítottam attól a helytől, ahol a gyerek kb. elveszett. Egyszer csak megszólított egy férfi, hogy nem -e mienk a kislány, aki az asztal tetején áll.
Ugyanis felállították az árusítók az asztalra, hogy a szülők magasabban jobban meglátják a gyereket. Gyorsan oda mentem a tőlem nem messze lévő asztalhoz, és valóban ő volt az. Nyakamba ugrott, és közölte: „Te anyu, én már régen megláttalak benneteket, de hát még most vesztem el, és azért nem akartam szólni!” Nem tudtam nevessek, vagy sírjak, de azt tudtam, hogy Istennek meg kell köszönni. Ott ahol én vártam rá, ő ott nem messze állt fent az asztalon. Emlékezett rá: - Ne menjél sehova, ott foglak keresni! – mondtam neki mindig.
Milyen jó lenne, ha mi mikor elkóborgunk az Úrtól, oda mennénk vissza, ahol elvesztünk.. Mert ki tudja, hogy messziről, sokára visszatalálunk -e?!
Tizenegy éves volt a kislányom, mikor felmászott a diófára, és ott imádkozott. Egyszer csak sírva lejött és azt mondta nekem? –Te anyu, nekem míg imádkoztam,valaki azt mondta: „A jelen a jövő.”- És én tudom ez mit jelent, - kezdte a magyarázatát. – Ha most csak így szeretem Istent, mi lesz később belőle? Mi lesz a mostani langyos szeretetből?
Nagyon elcsodálkoztam rajta, hogy ilyen fiatalon, milyen bölcsen fejtegeti kijelentést.
Néhány év múlva, egy napon azzal fogadott, hogy ő tudja a kijelentés folytatását. Mégpedig: - Ahogy a földön élünk, ez határozza meg a jövőnket, halálunk után.
Mosolyogtam és fejemmel jeleztem, hogy nagyon bölcsen válaszolt.

És ez a lány azóta férjhez ment, a gyülekezetben Istent szolgálja, de bölcsessége nem maradt el tőle.
Elmesélte, hogy egyik ismerősével beszélgettek, akinek a lánya kint dolgozik külföldön, és nagyon jól keres. Szinte a keresetéhez nem kell nyúlni, mert annyi borravalót kap. Elgondolkodott rajta, nekik kettőjüknek van 1/3-a a havi jövedelmük. Egy pillanatra vonzó volt, de rögtön ott volt benne a kérdés, - Vajon Istennek is ez az akarata?
Hagyjuk itt a szolgálatot a pénzért? Nem! Határozottan elutasította, még a gondolatot is magától, Isten munkáját nem szabad feladni a pénzért!- mondta. És rögtön elkezdte a példákat emlegetni: – Volt egy ismerős lány, akit Isten elhívott a dicsőítésbe szolgálni, ő férjhez ment egy hitetlen férfihez. Született egy mozgássérült kislányuk. Aztán férje meghalt, vissza tudott volna menni a szolgálatba, de ő megint férjhez ment, ismét egy világi férfihez. Újra gyermeket szült, és a harmadik kisfiút már nem láthatta meg, mert orvosi hiba miatt kómába került, és soha többet nem tért magához. Úgy, ahogy Jónás, ő is minden irányba ment, és nem ahova az Úr küldte. Érdemes volt az emberi forgatókönyv után haladni?
Másik példát is felhozott a lányom. Van egy ismerősünk, aki visszamondta a gyülekezeti szolgálatát, és elment a pénz miatt dolgozni, olyan munkahelyre, ahol Isten nevét sem szabad kiejteni. Vajon mi lesz ennek a döntésnek a vége? Hisz a sátán sokat ígér, keveset ad, és mindent elvesz! Hogyan éli meg ez az ismerős, a hitéletét?  Vagy már nem is fontos? Mennél távolabb kerül valaki Istentől, annál inkább azt érzi, hogy jó helyen van. Mi lesz a büntetése, ennek a „Jónásnak”?
Lányom Isten szolgálatát fontosabbnak tartja, mint a pillanatnyi pénz szerezte örömet. A szolgálat adta örömet nem pótolja semmi, egyetlen világ által felkínált dolog sem!
Láthatjuk, mind a két estben, eltávolodás történt Istentől a világ felé. Van előttünk példa, és láthatjuk mi várt, és mi vár a hűtlen gyermekekre. Minthogy az első kis történetben írtam: Menjünk vissza oda, ahol elmaradtunk Istentől, és ne próbáljunk magunk megállni, hisz Isten nélkül a sátán prédája vagyunk! Fegyver nélküli harcosok, akik elvéreznek a harctéren!
Ha elmaradtál az Úrtól, menj vissza oda, és minél hamarabb, míg el nem vérzel! Rád irányulnak a sátán nyilai, és te védtelen vagy Isten nélkül: Te menj vissza, míg még visszatalálsz oda, ahol elmaradtál!!!!!!

Volt egyszer egy ember, aki nagyon hamar kijött a sodrából, és hirtelen haragra gerjedt, de nem sok idő után meg is bánta. Egyszer ezt gondolta magában:- „Ez mind a rossz emberek miatt van, ha ezek békén hagynának, valószínű szelíd ember lehetnék. Megyek az erdőbe, ott remeteként élek, ott nem hallok semmit, és nem gerjedek haragra.” Elment és keresett magának egy alkalmas helyet, ahol forrás volt, és épített egy kunyhót magának. Munka közben nagyon kimelegedett, fogta a korsóját és a forrás alá tette, hogy az megteljen. A korsó elborult a víz kifolyt belőle. Majd újra alátette a korsót a forrásnak, újból eldőlt, sőt a széle lecsorbult. Majd ahelyett, hogy újra alátette volna a korsóját, fogta és a sziklához vágta, hogy az darabokra tört. Mikor ezt látta, a korsó fülét a kezébe vette, és azt mondta magában:- „Oh én balgatag, azt hittem, hogy a harag másból jön belém, holott belőlem fakad! Nem maradok én remete, hanem megyek vissza az atyámfiai közé, azok ellátnak jó tanáccsal, s imádkoznak velem, hogy a szívem megjavuljon!”