Keresztyén testvérek kirándulni voltak, és hirtelen feljött a nyári zápor. Igyekezett mindenki az eső elől menekülni, az egyik testvér, egy barlangban keresett menedéket. Gondolta, ott biztonságban van, és zseblámpájával körbe világított. Ekkor iszonyú rémület fogta el, ugyanis az a hely tele volt siklókkal, patkányokkal, és mindenféle utálatos csúszó- mászóval. A testvér nagyon megijedt, és elhagyta a barlangot.
Így kell cselekednünk nekünk is, mikor a világosságban megpillantjuk, hogy mit teszünk, hol vagyunk, rögtön el kell hagyni mindazt, hisz rádöbbentünk a valóságra.
Testvérünk azt választotta, hogy inkább bőrig ázik, de nem volt hajlandó egy percig sem tovább együtt lenni azokkal, amik számára ijesztőek voltak. Legyünk mi is ilyenek, határoljuk el magunkat attól, ami nem közénk való!! 


Meghalt a missziós, és a Menny kapujában megkérdezte tőle az Úr Jézus:
- Ismered az Úr Jézust?
- Óh, hogyne ismerném, nagyon sok embert vittem hozzá a munkám során.

Meghalt a pásztor, és Őt is megkérdezte Jézus:
- Ismered az Úr Jézust?
- Hogyne ismerném, nagyon sokat prédikáltam róla az embereknek.

Majd meghalt egy igaz hívő nénike. A Menny kapujában őt is megkérdezte Jézus:
- Ismered az Úr Jézust?
- Téged Uram, hát hogyne ismernélek! –volt rá a boldog válasz.


A második látomás, amit szeretnék veletek megosztani szintén nyílt látomás volt.
1994. ápr.22-én 23-24 között egy péntek éjjel történt. Férjem és a fiam Bécsben dolgozott, és én egyedül voltam a lakásban. Nagy zúgásra, zajra és erős fényre ébredtem. Ahogy a szemem kinyitottam, a levegőben vékony tüllszerű anyagból, orchidea virághoz hasonló formák táncoltak. Teljesen tele volt körülöttem a levegő velük. A fény átvilágított rajtuk. Az ablakra néztem, és ott 3 gyolcsba tekert férfi állt vakító fehér fényben. Én felkönyököltem a csodálattól, és mint a széles vásznú filmnél jobbról-balra, balról –jobbra fordítottam a fejem, hogy jól láthassam őket.
Volt bennem egy kérdés: Vajon melyik az Úr Jézus? És rögtön kaptam kijelentés formában a választ: „A középső.” Sőt ennek a kijelentésnek volt egy megerősítése is. A középen álló férfi jobb oldalán, fentről a derekáig még erősebb fénycsík jelent meg. Igen, békességem volt benne. „A másik kettő Mózes és Illés!”- kaptam a kijelentésben. Az Úr jobb oldalán Mózes, bal oldalán Illés állt. „Ez az”- mondtam meggyőződéssel, szinte egy időben jött a kijelentés. A szokatlan öltözetű férfialakokat csak néztem.
Egyszer csak egy belső vágy volt bennem, hogy közelebbről láthassam az arcukat. És anélkül, hogy én közelebb mentem volna, kinagyítva közelebb jött a kép az arcukról. Láttam, hogy van szemük, szájuk, orruk, de hogy milyen, azt nem tudom. Nem elfelejtettem, hanem nem tudtam rögzíteni abban a pillanatban sem.
Annyit viszont jól megjegyeztem, hogy nem a Jézus élete című filmben látott színészhez hasonlít az Úr! Egy kis idő után felkapcsoltam a villanyt, és azt láttam, hogy a nyíl, ami sötétben fénynek látszott, tulajdonképpen sötét csík volt. Lekapcsoltam a villanyt, és még láttam őket, amint lassan kisiklottak az ablakon, amerről jöttek. Nem véletlen használom ezt a szót, hogy siklottak, mert olyan volt mintha egy deszkán álltak volna és anélkül, hogy lépkednének, mozdulatlan állapotban egymás után eltűntek az ablakban. Igen, a levegő tele volt orchidea alakú formákkal, amik lebegtek. Majd megszűnt a látomásom.
Hálásan megköszönöm az Úrnak ezt a csodálatos látomást, sokszor elgondoltam, milyen kegyelmes az Úr hozzám!

         Gyakran kaptam az Úrtól átéléseket, de a hálámon kívül nem tudtam vele mit kezdeni. Azt gondoltam, ha megosztom testvéreimmel, velem együtt örülnek, de ez nem így történt. Ezért bezártam a szívembe, és elkezdtem lejegyezni őket. Tudtam, hogy egyszer meg kell osztani másokkal is, hisz minden álommal, látomással, kijelentéssel, üzenni akar az Úr.
Sok-sok spirálfüzet sorakozik a polcomon, amiben le vannak jegyezve az átéléseim, és rövid időn belül, el kell kezdenem könyv formájában is leírni, hogy mások számára is elérhetővé tegyem. Szeretnék veletek megosztani, 1-2 látomást, amit az Úr kegyelméből kaptam.
Az első látomásom 1989-ben, még megtérésem előtt volt, ám még akkor nem tudtam nevén nevezni az átélésemet.
Sokat töprengtem azon, hogy lehetet nekem megtérésem előtt látomásom? Majd erre is választ kaptam az Apcsel. 9: 3 - 6 versek által.
Pál apostol sem volt megtérve, mikor a látomást kapta.
Férjem édesapja kórházban feküdt, az orvosok szerint gyógyíthatatlan beteg volt, és mi naponta meglátogattuk. Aznap délelőtt is bent voltunk nála, szinte eszméletlen állapotban volt. Mozdulatlanul feküdt az ágyon, egyszer csak két kezét kinyújtotta felénk, talán a megbocsátás jeléül. Én nagyon megijedtem tőle, és nem adtam oda neki a kezem. Férjem arcán láttam, hogy megszomorodott miatta, és átnyújtotta mind két kezét helyettem is. Majd haza mentünk. Férjem és a kislányunk lepihent a szobában, én pedig neki fogtam néhány darab ruhát kézzel kimosni. Egyszer csak anélkül, hogy odafordítottam volna a fejem azt láttam, hogy apósom a folyosón át kijött a szobából, abból a szobából, ahol a férjem és a lányom aludt. Áthaladt a nappalin és a hátsó kijárat felé ment. Én a fürdőszobában 1-2 m-re voltam tőle, de nem nézett rám sem. Sötétszürke öltöny volt rajta és fehér ing, nyakkendő nélkül, a haja hátra volt fésülve. Az, hogy viselt e cipőt nem tudom, ugyanis ez nem volt számomra felfedve, valószínű azért, mert halottként már szellemi testben volt.
Én odamentem a férjemhez és megkérdeztem tőle: - Apádnak van sötétszürke öltönye?
- Igen, azt vitték be a kórházba, hogyha meghal, azt adják majd rá. - mondta.
- Most volt itt tőled elköszönni. - feleltem.
Férjem csodálkozva nézett rám, valószínű azt gondolhatta, hogy valami nincs rendben velem, mert én olyan természetesnek vettem az egészet.
Néhány perc múlva megérkezett a férjem húga a férjével, és közölték, hogy édesapjuk nemrég halt meg…
Később többször gondoltam vissza, hogy ezt a szellemi átélést hogyan tudtam félelem nélkül felfogni? Fényes nappal, anélkül, hogy odafordítottam volna a fejem, láttam apósomat szellemi testben az előbb említett öltözetben.
Kijelentésben azt kaptam Úrtól, hogy azért jött, hogy elköszönjön a fiától. Talán azért nem köszönt el tőlem, mert nem nyújtottam oda a kezemet neki a kórházban? Ő ugyanis ellenezte a mi házasságunkat, valószínű abban az állapotában már csak ilyen jelét tudta adni a megbocsátásának.
E szellemi átéléstől soha nem féltem, nem kételkedtem benne, pedig akkor még nem voltam megtérve.


Mielőtt bármit is írnék, szeretném idézni Kenneth Hagin: Hiszek a látomásokban című (133 old.) könyvéből a látomások típusainak bemutatását.
1.Szellemi látomás során az embernek látomása van szellemében, vagyis lát valamit szellemében. Ez az alacsony típusú látomás és a legmagasabb típusú kijelentés nagyon hasonlítanak.
Pl.: Szellemi látomás: Pál, mikor Damaszkusz felé tartott, szemei megvakultak és nem látott. Pál nem a fizikai szemével látta az Urat, hanem a szellemvilágba látott bele.
2. Magasabb típusú látomás az, mikor valaki elragadtatásba kerül. Pál azt mondja: Fizikai érzékelése szünetel átmenetileg. Nincs tudatában azzal, hogy hol van, illetve semmi kapcsolata nincs a fizikai világgal. Nem veszti el az eszméletét, csak jobban tudatában van a szellemi dolgoknak, mint a fizikaiaknak.
Pl.: Apcsel. 10. Péter látomása.(Péter felment a háztetőre imádkozni és ott száll őrá az elragadtatás.)
3.Nyílt látomás akkor van, mikor az ember fizikai érzékelése nem szünetel. A szemei nincsenek becsukva, birtokában van a fizikai képességnek, mégis belelát a szellemvilágba.

Gyakran kaptam az Úrtól átéléseket, hálás voltam ezért, hiszen ez nem mindenkinek adatik meg, de nem igazán tudtam vele mit kezdeni. Azt gondoltam, ha megosztom testvéreimmel, velem együtt örülnek, de ez nem így történt. Ezért bezártam a szívembe, és elkezdtem lejegyezni őket. Tudtam, hogy egyszer meg kell osztani másokkal is, hisz minden álommal, látomással, kijelentéssel, üzenni akar az Úr.
A sok-sok spirálfüzet sorakozik a polcomon, amiben le vannak jegyezve az átélések, és rövid időn belül, el kell kezdeni könyv formájában leírni, hogy mások számára is elérhetővé tegyem. Szeretnék veletek megosztani, 1-2 látomást, amit az Úr kegyelméből kaptam.
Az első látomásom 1989-ben, még megtérésem előtt volt, ám még akkor nem tudtam nevén nevezni az átélésemet.
Sokat töprengtem azon, hogy lehetet nekem megtérésem előtt látomásom? Majd választ kaptam az Apcsel.9. rész által: Saul üldözte az Úr követőit, amikor találkozása volt Jézussal, tehát egyáltalán nem volt még akkor megtérve. (Hatalmas fény sugározta őt körül, ami a Mennyből jött.)
Férjem édesapja kórházban feküdt, az orvosok szerint gyógyíthatatlan beteg volt, és mi naponta meglátogattuk. Aznap délelőtt is bent voltunk nála, szinte eszméletlen állapotban volt. Mozdulatlanul feküdt az ágyon, egyszer csak két kezét kinyújtotta felénk, talán a megbocsátás jeléül. Én nagyon megijedtem tőle, és nem adtam oda neki a kezem. Férjem arcán láttam, hogy megszomorodott miatta, és átnyújtotta mind két kezét helyettem is. Majd haza mentünk. Férjem és a kislányunk lepihent a szobában, én pedig neki fogtam néhány darab ruhát kézzel kimosni. Egyszer csak anélkül, hogy odafordítottam volna a fejem azt láttam, hogy apósom a folyosón át kijött a szobából, abból a szobából, ahol a férjem és a lányom aludt. Áthaladt a nappalin és a hátsó kijárat felé ment. Én a fürdőszobában 1-2 m-re voltam tőle, de nem nézett rám sem. Sötétszürke öltöny volt rajta és fehér ing, nyakkendő nélkül, a haja hátra volt fésülve. Az, hogy viselt e cipőt nem tudom, ugyanis ez nem volt kiemelve, valószínű azért, mert halottként már szellemi testben volt.
Én odamentem a férjemhez és megkérdeztem tőle: -Édesapádnak van sötétszürke öltönye? -Igen, azt vitték be a kórházba, hogyha meghal, azt adják rá. -mondta.
- Most volt itt tőled elköszönni. -feleltem. Férjem csodálkozva nézett rám, valószínű azt gondolta nem jól érzem magam, mert én olyan természetesnek vettem az egészet.
Néhány perc múlva jöttek a sógornőmék, és közölték, hogy édesapjuk nemrég halt meg.……
Később sokszor gondoltam vissza, hogy ezt a szellemi átélést hogyan tudtam félelem nélkül elviselni? Fényes nappal, anélkül, hogy odafordítottam volna a fejem, láttam apósomat szellemi testben az előbb említett öltözetben.
Kijelentésben azt megkaptam Úrtól, hogy azért jött, hogy elköszönjön a fiától. Talán azért nem köszönt el tőlem, mert nem nyújtottam oda a kezemet neki a kórházban? Ő ugyanis ellenezte a mi házasságunkat, valószínű abban az állapotában már csak ilyen jelét tudta adni a megbocsátásának.
E szellemi átéléstől soha nem féltem, nem kételkedtem benne, pedig akkor még nem voltam megtérve.


Az iskolában a tanítónő kérte gyerekeket, hogy a következő órára mindenki hozzon magával egy picike dobozban a tavasz jelét. Minden gyerek buzgón gyűjtögetett, és mikor a tanító néni megkérdezte, ki mit hozott a tavasz hírnökének, előszedték szép sorban. Az egyik friss fűszálat, a másik kisgyerek elővett egy madárka pihét, harmadik fa rügyet, és így tovább. Végül egy keresztény kislányra került a sor. A kislány kinyitotta a kisdobozt és üres volt. A tanárnő haragosan megkérdezte: Te még erre is lusta voltál?  
- Nem. - válaszolta a kislány.
- A sír üres, mert Jézus feltámadt!
Nagy csend lett, a tanárnő elsírta magát.


Kathryn Kuhlman egyszer azt álmodta, hogy testvérnőkkel térdepelve imádkoztak, mikor az Úr Jézus bejött, és elkezdett sétálni közöttük. Az egyik testvérnőt átölelte, a másiknak csak a vállát érintette meg, és volt olyan, akihez odaért, és csak rámosolygott.
Kathryn megkérdezte Tőle. –Uram miért van az, hogy az egyik testvérnőt átöleled, a másiknak  a vállát érinted meg, és van, akire csak rámosolyogsz? – Az  Úr így válaszolt: Tudod közöttetek, van olyan, aki hitben még gyenge, azt át kell ölelni. Van aki már hitben erősebb, azt elég ha csak megérintem, és van olyan, aki hitben már elég erős, neki már elég egy biztató mosoly is.

/Testvéreim, hányszor és hányszor van szükségünk Jézus ölelésére, hányszor várjuk csak az érintését, és hányszor látjuk biztató mosolyát lelki szemeinkkel, ami erőt ad újra és újra a küzdelmekben. Milyen erőtlenek és árvák lennénk nélküle! Ne engedjük távol magunktól! Legyünk ott az  Ő közelségében, hogy mindenkor érezzük azt a biztonságot, amit csak Ő tud nyújtani egy öleléssel, egy érintéssel, csak egyetlen mosollyal. Ő mindig tudja, kinek mire van szüksége.


Volt egy fiú, akinek nagy tervei voltak a jövőt illetően. Dr. valaki akart lenni, és folyton gyakorolgatta, hogy hogyan fogják megszólítani, és az hogyan hangzik.
Egyszer aztán csoda történt. Az Isten Szelleme által megérintette őt, és  ezután azon töprengett, hogy mi a fontosabb, Isten munkáját végezni, vagy folytatni azt, amit elkezdett? Isten Szelleme viszont oly annyira képes volt átformálni, hogy előző nap, mielőtt államvizsgázott volna, levelet írt, amiben bejelentette, hogy nem akar vizsgázni bizonyos okok miatt.

Az évekig féltve őrzött vágyát, felcserélte Isten szolgálatáért.  Az addigi világi gondolkodást, felváltotta a szellemi gondolkodás. Ez a fiatalember felismerte, hogy a földön eltöltött idő bármilyen jó is valakinek, csak rövid időre szól. Az örök életet nem mindegy, hol töltjük el.
Vizsgáld meg te is az életedet, kell - e döntést hozni, kell –e feladni a mát, a holnapért? Fontos –e számodra, hogy az örök gyötrelem, vagy az örök élet várjon rád?
Kérd Istent, hogy segítsen ebben a mindenki számára fontos döntésben! Ma még tart a kegyelmi idő. Ha rossz úton jársz, visszafordulhatsz, de ha bezárul a kegyelem kapuja, nincs lehetőség változtatni rajta. Még ma vizsgáld meg az életedet, és tedd, amit tenned kell!
Kolossé 3:1 „Annakokáért, ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafent valókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén”


Mi a különös, amit érzek, hisz ez egy szokványos érzésnek kellene lenni. A Szent Szellem, Aki bennem is lakik, felismerte a másik két testvéremet, és a szívemben egy semmivel nem hasonlítható, össze nem téveszthető érzést keltett attól kezdve, ahogy megpillantottam őket. Vasárnap 4-től hétfő reggel 9 óra, és még mindig érzem azt a belső ujjongó örömet, amit Isten nagy szolgálójának jelenléte hozott fel bennem.
Pintér Bélát a keresztény dalok szerzőjét szinte mindenki ismeri. Isten Szent Lelkével kente fel  Őt a nagy munkára, hogy aki egy kicsit is nyitott Isten iránt, bőven kaphasson általa. Ez az, ami belőle kiárad, ha nézed, ha behunyod a szemed!
Nem ruhakölteménybe öltözött, nem használt nagy szavakat, hanem egyszerűséggel, alázattal, Isten hatalmas nagyságára mutatott. Béci, Pintér testvér, Pintér Béla, ki hogyan ismeri, de egyet tudni kell róla, Isten nagy embere Ő!  Boldogan él feleségével és négy gyermekével. Nem úgy, mint a mesében, hisz nekik is vannak nehézségeik, de az Isten szeretete minden nehézségen átvezeti Őket. Klárika arcán mindig mosoly van, s ezzel a mosollyal néz férjére is. Mikor megkérdeztem, hogyan lehet 17 év után is így mosolyogni a férjére, azt válaszolta rá- „Mert szeretem.” -Igen, Isten ilyennek szeretne látni minden keresztyén házasságot, csak kevesen tudják, hogy ennek a feltétele a „hármaskötél”
Az alkalom végén indíttatást kaptam, hogy imádkoztassak magamért, éreztem, hogy általa üzenni fog az Úr nekem. És amint elkezdett imádkozni, és megérintette a jobb vállamat olyan erő jött át belém, alig tudtam a lábamon megállni. Ima alatt és több óra múlva, még most is érzem azt az átáramló erőt. Igen, nem véletlen volt az imakérés, próféciát kaptam általa! „Az Úr munkása vagyok, és nagyon sok feladat vár rám. Hosszú szőlő sor vár rám”
Béci, egy kicsit a mi Bécink is, fényt hozott a mi gyülekezetünkbe. Fényt, tüzet a hamu alatt lapuló szikra újra lángra kapott. Itt él bennem az az erő, amit a Szentlélek által adott belém, több óra múlva is bennem van a feltöltődés, ami az első szeretet tüzéhez hasonló. Isten felhasználta Őt, hogy újra felrázzon az alvó állapotomból, hogy bennem legyen a tenniakarás, hogy fájjon a szívem azokért, akik még nem ismerték meg Isten csodálatos érintését. Akik még most ezekben az időkben sem veszik komolyan hogy az utolsó időket éljük.
Áldom az Urat, hogy újra élőnek érezhetem magam, mert küldött egy szolgálót, aki felrázta az Ő népét.
Időközben azon gondolkoztam, milyen lehet majd a Mennyben az Úr Jézus közelségében? Ahol szemtől szembe találkozunk Vele. Milyen fényt, feltöltődést fog adni Ő, ha egy felkent szolgáló képes életet hozni, lángra lobbantani a kialvó szikrát. Ha most elfelejtjük a pénzbeli gondokat, betegségeket, le tudjuk tenni a terheinket, mert csak egy a fontos, az Úr!!!
Ha most ez a néhány együtt töltött óra életet hozott, milyen lesz a Mennyben, ahol örök életünket éljük, és egy olyan élet forrás mellett, mint az ÚR Jézus? Milyen fény fog áradni ránk, milyen feltöltődést fogunk átélni? Mennyire vágyunk mennél több időt, majd ott a közvetlen közelében tölteni! Ha ez a szolgáló érintése új erőt, teljes feltöltődést, tudott bennem hozni, milyen lehet majd ott a Mennyben az örök honban?
Csordultig töltött az Úr, érzem más vagyok. Erős, mert másnak is szüksége van rám, mert nekem is mennem kell, és a kialvó szikrát lángra kell lobbantani!
Hálás vagyok az Úrnak, hogy szívembe újra tűz ég !


Volt egy ember, akinek a fia meghalt, miközben megmentette a barátja életét. Az apát nagyon bántotta a fia halála. Egy idő után azzal kezdte vigasztalni magát, hogy igaz, az ő fia meghalt, de ezáltal egy másik ember életét  tartotta meg.              
Egy ideig tartotta a fiúval a kapcsolatot, majd eltűnt a szeme elől, és sokáig nem is tudott róla semmit. Hosszú idő után újra találkoztak, de a fiatalember nagyon megkopott állapotban volt. Az apa megfogta karját, és aggódva kérdezte hogyléte felől. A fiú hosszasan panaszkodott, és bőségesen jelét adta annak, hogy nem szeret élni.
Ekkor az apában újra felszakadtak a régi sebek a fia elvesztése miatt. Arra gondolt, hogy ez a fiú él, pedig nem is akar élni. Talán kár volt meghalni a fiának érte. Ez a tudat még jobban tépte a lelkét.
Elgondolkodtató az is, mit gondolhat a mi Istenünk, Aki egyetlen Fiát adta azért, hogy te és én élhessünk. Értünk, akik oly sokszor panaszkodunk, életuntak vagyunk, félünk a holnap nehézségitől.
Nem hálátlanság-e ez részünkről? Milyen fájdalmat okozunk vele Urunknak? Ne tegyük!

More Articles ...

  1. Az Úr gyógyít
  2. Gyermekek által tett mondások
  3. Kinek mire van a füle kiélesedve
  4. Mit tesznek az emberek az ajándékkal?
  5. Szomorú családi történetet osztok meg veletek...
Page 88 of 89