Ilyen ma nincs - gondolja a kedves olvasó, pedig van, amint az alábbi történet igazolja. Egy faluban adóösszeírás volt. Az ez üggyel megbízott tisztviselő annak rendje és módja szerint kötelességűen bekopogtatott a prédikátorhoz is, mert egyes rosszmájú emberek azt a téves hírt terjesztették róla, hogy nagy vagyonnal rendelkezik.
A tisztviselő szétterítette az asztalon az összeíró-ívet s megkérdezte a prédikátortól:
- Igaz-e, hogy ön vagyonos ember?
- Hogyne volna igaz. - válaszolt a nyugodt és megelégedett pásztor.
A tisztviselő előbb kihegyezte a ceruzáját, s azután így szólt:
- Sorolja fel, kérem rendben, egymásután!
A prédikátor elkezdte: - Először is van egy Üdvözítőm, Aki számomra is és családom számára is az örök boldogságot megszerezte és helyet készített a Mennyei Jeruzsálemben.
- Aztán mi van még?
- Van egy derék feleségem, aki ezenfelül Istenfélő, és jámbor asszony. Márpedig Bölcs Salamon szerint az erényes asszony többet ér minden drágagyöngynél.
- És mi van még?
- Engedelmes, szófogadó, szülőket tisztelő gyermekeim.
- Tovább!
- Van továbbá vidám és örvendező szívem, mellyel életem útján egyenesen Isten úján haladok.
- Van-e még több is?
- Nincs, ez az összes vagyonom. - válaszolt szerényen a boldog ember.
A tisztviselő erre szépen összehajtotta a kérdőívet, zsebébe dugta a kihegyezett ceruzáját, fogta a kalapját, köszönt és így szólt:
- Prédikátor Úr, Ön valóban gazdag ember, ritkítja párját, de azért a vagyon után nem kell adót fizetni.
Hogy sírnak panaszkodnak ma az emberek a sokféle adóteher miatt. Ilyen vagyonra, és gazdaságra tegyenek szert, és akkor nem lesz okuk méltatlankodni.
És Neked kedves olvasó, van-e sok ilyen fajta vagyonod? Ha nincs, légy rajta, hogy megszerezd, mert most még nappal van, de mit csinálsz, ha eljön az éj és nem munkálkodhatsz?


Az életben sok ösvényen, kisebb és nagyobb úton jár-kel az ember, a szárazföldön számtalan járművet és állatot  használnak fel az utazásra, a tengeren nagy gőzhajókon teszik meg az utat. Az 1900.-ik év nyarán mikor legnagyobb volt a hőség, hogy a légzés már nehézzé vált, sokan kerestek alkalmat az üdülésre.
Egy ilyen napon szállt hajóra egy amerikai a családjával és nővérével, hogy a tengeren tisztább levegőt élvezzenek. Szép csendes időben szálltak hajóra, és nagy volt az örömük, mikor nyugodtan szelte a hajó a vizet, és nem is jött félelem rájuk addig, míg vihar nem mutatkozott. A nyugalom nem sokáig tartott, mert a láthatáron felhők tornyosultak, és a tenger vize kezdett háborogni, a hajót a szél és a habok ide-oda dobálták. A kormányos, aki látta a közeledő veszélyt, figyelmeztette a kapitányt, hogy szedesse le a vitorlákat, de az könnyelműen azt felelte, hogy egy kis izgalom nem árt. Azonban olyan nagy lett a vihar, hogy a többi hajók a kikötőbe igyekeztek, míg ezek a kapitány könnyelműségének estek áldozatul, mert a vitorlák a szelet felfogták, a hajó ez által felfordult, és az említett család tagjai a tenger habjai között lelték halálukat. Vajon gondoltak -e arra, mikor a hajóra szálltak, hogy nem fogják látni többet a szárazföldet?
Fájdalmas eset. Ők arra nem gondoltak, hogy utoljára teszik meg ezt az utat, és mégis úgy történt. A házi cselédeknek kiadhatták a parancsot, de hogy végre hajtották, vagy sem, azt már ők nem láthatták meg.
Gondoltál-e már te is az utolsó utadra? Amikor a testedtől elválik a lélek, és arra az útra kell menni, amelyről visszatérés nincs többé. „Mert kedves esztendők engedtettek meg nékem, és azon az úton megyek, amelyről vissza nem térek. Az én lelkem megromlott, napjaim megrövidültek és a koporsók készen, vannak nékem.”(Jób 16.r.22-23)
Kedves lélek, most te is utazol, és nem sokára vége lesz utadnak. De melyik úton haladsz, milyen hajón teszed az utad? Ott van -e Jézus a kormánynál? Ha nem Ő a kormányos, akkor nem hithajóval utazol. A hajódnak a neve átok, és a kormányosa az ördög, aki elejétől fogva Isten káromló volt. Ha annak a hajójában ülsz, nem fogsz jó kikötőbe jutni, mert a sátán mindent kínál, de mégis megcsal. Ha bűneidből meg nem térsz, jutalmad a halál. Istennek ajándéka pedig az örök élet. Még most hangzik ez a szó: Vigyázz! De ha te is úgy cselekszel, mint ama kapitány, akkor a hajód végállomásának neve a pokol. Azért igazgasd meg úgy életed hajóját, hogy abba a kikötőbe juss, melynek neve: Mennyország” 


Ahogy a tavasz beköszönt, mindnyájan megpróbálunk a szabadba kimenni, vagy a kertben dolgozgatni. A legelső megmozdulásom a természetben nekem is a málna átültetése volt, amit valószínű ősszel kellett volna elvégezni. Kemény, fűvel benőtt földből szedtem ki, ami nagyon nehéz volt. Legalább 120 tövet ástam fel, és a földet felszántva újra visszaültettük. Akkor tudtam, és éreztem, hogy nehéz, de a munka elvégzésén volt a hangsúly. Ami ösztönzött, az az volt, hogy nagyon szeretem a málnát. Kipihentem a fáradalmaimat, és napok teltek el, már el is felejtkeztem róla, mikor megfájdult a bal hónom alja, és a karom belső részében futó izmok, és erek. Nagyon meglepődtem, mert azt tudtam, hogy az infarktus is hasonló jelekkel kezdődik, a mell betegség is a hónaljból indul ki. Bár gondoltam egy erős izomlázra is, mivel megerőltettem, de szinte a munkáról elfelejtkeztem, mert napok teltek el.
Ha csak külön –külön nézem őket, nagyon fájdalmas és veszélyes betegségek. Bármi is legyen tudtam, hogy velem az Úr! Annyi probléma vár megoldásra, gyülekezeti munkák, missziós munkák, stb. de valami arra ösztönzött, hogy legyek türelemmel.
1 héten keresztül nagyon erős nyilallásokat, fájdalmakat vészeltem át, és teljesen duzzadt voltak az izmaim. Olyan volt mintha nem lenne soha vége, de mivel a fájdalom küszöböm nagyon magas, így csak tűrtem. Aztán 1 hét után, hittel imádkoztam az Úrhoz, hogy érintsen meg engem az Ő gyógyító kezével, és én meggyógyulok. Elmondtam az Úrnak azt is, hogy tudom, jönni fog a sátán és fog kísérteni azzal, hogy nem gyógyultam meg, de én megvallom, hogy igen, az Úr meggyógyított engem. Akarom, hogy olyan hitem legyen, mint a századosnak, aki azt mondta az Úrnak, hogy beteg a szolgája, de ő nem méltó ahhoz, hogy az Úr lemenjen a házához. Elég, ha csak szól egy szót, és az meggyógyul. Nos ilyen hitet akartam én, hogy higgyem el, hogy ha az Úr engem meggyógyít, akkor hiába próbál a sátán kísérteni, én teljesen meggyógyultam. És elhittem, hogy valóban, engem az Úr meggyógyított. Másnap, még időnként éreztem, egy kis fájdalmat, sőt harmadik nap próbált erősíteni a fájdalmon a sátán, de nem törődtem ezzel, én hittel azt megvallottam, hogy az én Uram engem meggyógyított, és ím, ma már semmit nem érzek! Dicsőség az Úrnak érte! A jelekből ítélve, ami komoly betegségre utalt, Jézus érintése által meggyógyultam.

Mert azt mondja az Ige: Márk 11:22-24 „És Jézus felelvén, monda néki: Legyen hitetek Istenben!
Mert bizony mondom néktek, ha valaki azt mondja ennek a hegynek: kelj fel és ugorjál a tengerbe, és szívében nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, meg lesz néki, amint mondta.
Azért mondom néktek, amit könyörgésetekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek.”


Lassan közeleg május első vasárnapja, az Anyák napja. Ez az ünnep egy évben egyszer van és ilyenkor nagyon kevés kivétellel minden gyermek, kicsi és nagy, köszönti azt az asszonyt, aki a világra hozta, aki felnevelte, óvta, vigyázott rá. Anélkül, hogy a Mózes törvényére gondolna valaki, mégis önzetlenül teljesíti azt. Milyen áldás egy gyermek egy boldog házasságban…? A házasságot Isten gyermekkel kívánja megáldani. Ott, ahol nincs gyermek, egy idő után üres lesz a házasság, de ritkán gondolkoznak el rajta, vajon Istennek nem -e éppen ez az akarata? Ismertem egy fiatalasszonyt, aki egy gyülekezet közbenjárását kérte meg, hogy gyermeke születhessen. Isten meghallgatta a gyülekezet könyörgését, és megszületett az első baba, majd született még másik gyermek is. És nem sokkal a gyermekek megszületése után a szülők elváltak. A gyermek nem tart össze!

Ismerek boldog házaspárokat, akik komolyan veszik a gyermeknevelést, és közösen, könnyen megoldják a problémákat, mert Isten megáldja a gondos munkájukat.
Nem jó lenne Istent mindenkinek bevonni az életébe?

  Milyen egy jó anya gyermekszemmel? A gyermek mindig azt szeretné, ha az édesanya csak vele törődne, mindig neki adna igazat. Valahol az igazság követését nem látja fontosnak. Hallottam egy nagy gyermeket, aki azt mondta az édesanyjának: - Milyen anya az ilyen? Miért mondta? Mert nem neki adott igazat az édesanyja, hanem annak a másiknak.
Gyermekszemmel csak azt látta, hogy igazságtalanság történik, mert az anyja, akihez senkinek nincs köze rajta kívül, nem őt, hanem mást pártfogolt... Milyen anya az ilyen? Ez a mondat viszont egy életre megmarad az édesanyában. Gyermekszemmel a jó édesanya tudja, neki mi a kedvenc étele, mindig ad neki zsebpénzt, mindenhová elengedi, mindig megdicséri, és csak ad és ad, és betegségében csak vele van, tehát csak és kizárólag azt teszi, ami a gyermeknek jó.  De vajon jó az valóban neki, vagy csak a pillanatnyi önzősége kívánja ezt? Nagyon sokszor az utóbbi igaz. Azt mondja a Mózesi törvény: Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amit az Úr, a te Istened adott tenéked. (Mózes II. könyve:20:12)

  Milyen Isten szemével egy jó anya? Isten megáldotta a házasságot a gyermekkel, és azt akarja, hogy az anya gondos szeretetével felnevelje, és már pici kortól Isten útján járassa a gyermeket. Ez az, amit elvár, hisz az összes többit az Ő kegyelme által kapja meg a gyermek. Az anya csak egy eszköz Isten kezében, neki csak engedelmesen kell követni az Úr akaratát.

  Milyen egy jó anya saját szemével nézve? Egy jó anya, soha sem tud megelégedett lenni a nevelésével. Soha nem hiszi, hogy ennyit tud csak adni a szeretetéből, gondoskodásából, valahol mindig hiány mutatkozik, ha magát számon kéri. Van pedig, hogy egyedül kénytelen felnevelni a gyermekét, vagy gyermekeit, mert a férje vagy odébb áll, vagy felelőtlen, és jobb lenne, ha nem is élne velük.
Ismertem egy családot, ahol az édesanya egyedül nevelte fel a 4 gyermekét. Mikor valami finom falat került, az édesanya a gyerekek között osztotta szét, ő nem evett, hogy azoknak több jusson. Emlékszek, elmondta, hogy mikor a gyerekek nyelték az ennivalót, olyan volt, mintha ő maga nyelte volna. Mikor megkérdezték tőle: - Anyu, te már ettél? – azt válaszolta: - Igen én már megettem az én részemet. A gyerekek hitetlen szemmel vizsgálták az anyjukat. Aztán mikor az egyik fiú elfordult az anyjától, mert a felesége ellensége volt az anyósának, nem szólt az anya, hanem ott, ahol nem látták, siratta a fiát. Örült, ha meghallotta a fia kocsijának hangját, óvatosan az ablakhoz ment, és könnyes szemmel megnézte a fiát, akit féltve őrzött és nevelt fel. Aztán a sátán azt a néhány pillanatot is megirigyelte, és egy napon már nem hallatszott többet az autó hangja, az emlék már csak fényképen maradt. Vannak feleségek, akik nem szeretik az anyósukat, pedig ha fiuk lesz, ők is megtapasztalhatják, milyen is elveszíteni azt, akit nagyon szerettek. Nem törvényszerű ez, hisz bölcsen meg lehetne osztozni azon a szeretett személyen. Nem kell elszakítani attól, aki volt, van, és míg a szíve egyet dobban, a gyermekéért fog dobbanni.
Egy anya, aki valóban szereti gyermekét, nem „majomszeretettel” szereti, hanem megtanítja azokra az értékekre, amik nagyon fontosak lesznek a számára az életben: igazság, becsületesség, tiszteletadás, segítőkészség, stb. Egy édesanya, mindig a legjobbat akarja a gyermekének, még ha az a gyermek szemében nem is úgy tűnik.

Hallottam egy történetet, mely lehet, soha nem történt meg, de bizonyítja az édesanyák szerető szívét: Volt egy édesanya, akinek a fia megházasodott, és olyan lányt vett el, aki nem szerette az anyósát. Egyik nap azt kérte a férjétől, hogy ha őt igazán szereti, ölje meg az anyját, és a szívét egy tálcán vigye oda neki. A fiú nagyon szerette a feleségét, és mivel nem akarta őt megbántani, megölte az édesanyját, egy tálcára tette a szívét és vitte a felesége elé. Amint ment, hirtelen megbotlott, és a tálcát elejtette, a leesett szív azt megkérdezte:- Kisfiam megütötted magad???  
A történet elolvasása után némi csönd van benned, ugye? Igen, ilyen egy anyai szív…


Egy magas rangú angol tiszt felesége, aki Krisztust nagyon szerette, keresztyén iratokat osztogatott, hogy ezáltal is sokakat vezessen Krisztus megismerésére. Egy hajóállomáson volt osztogatni a traktátusokat, és az egyik úriember ezzel a megjegyzéssel utasította őt el: „Köszönöm nekem van vallásom” – Énnekem pedig Krisztusom van! - válaszolta az iratokat osztogató nő. És ezzel tovább ment.
Két évvel az eset után, ugyanazon a hajóállomáson találkoztak egymással. Az illető úr, aki az egyik egyház lelkésze volt, megszólította az iratokat osztogató nőt. - Emlékszik kegyed, hogy pár évvel ezelőtt itt, ezen a hajóállomáson találkoztunk, mikor én önt elutasítottam? - Igen jól emlékszek. –válaszolta a nő. - Az ön szavai a szívembe vésődtek: „ Nekem pedig Krisztusom van.”- mondta nekem akkor. És ez a mondat, komoly gondolatokra ébresztett engem. Isten kegyelme önismerethez, és Krisztus igazi megismeréséhez juttatott. Most engedje meg, hogy kezet nyújtsak önnek, és tudomására hozzam, hogy Isten kegyelméből én is mondhatom: „Nekem is van már Krisztusom.” Az illető lelkésznek, mint beismerte, sok ideig, csak vallása volt, de Krisztusa nem.
Egy iratokat osztogató hívő nő szavai önismeretre ébresztették, Krisztusban hitbizonyságra jutott, lelki békét nyert, és ezután hirdette másoknak is : „ Lehet az embernek vallása, Krisztus, és lelki béke nélkül… de ez boldoggá senkit nem tehet.”
Kedves olvasó! Engedd meg, hogy ezen sorok írója feltehesse a kérdést: Van -e már neked Krisztusod? Mivel csak Ő ad lelki békét, szeretetet, és üdvösséget. Ha nincs még, igyekezz arra, hogy minél hamarabb legyen!


Egy korosabb ember, akit sokan iszákos embernek ismertek, megállott egy kocsma ajtaja előtt és többszörösen megmérte. Néhány embernek feltűnt a méricskélése és megkérdezték tőle, hogy miért méregeti az ajtót. Az ember töredezett mondatokban ezt felelte: - Különös… igen, igen. Nem illik egybe, de mégis igaz. Volt szántóföldem. Voltak házaim, nagy tőkém, készpénzem. Mindezeknek ezen a kisajtón kellett bemenniük. Most pedig, hogy ezen az ajtó előtt állok, én magam nem bírok bemenni rajta. - Miért? - kérdezték a többiek. - Mert nincs miből költenem. - felelte az ember. - Alig nyitom ki a kocsmaajtót, jön a kocsmáros, és kidob engem.
Így tesz a testies, világias élet az emberrel. Elveszi ifjúságát, megfosztja a hitétől, lelke nyugalmától, erejétől, egészségétől, azután az életétől, és a világból kidobja a pokolba.


Mint mikor valaki, aki szeretne egy ajtót kinyitni, egyik kulcsot a másik után próbálja, úgy próbálja meg Isten szeretete, az emberi szívet. Isten türelme és kegyelme kifogyhatatlan. Gyakran az anya könnyes imájának, és az apa gyöngéd figyelmeztetésének ezüst kulcsával kezdi meg a munkáját. Azután megpróbálja a lelkész templomi kulcsával kinyitni a zárat, de ha az sem használ, akkor a szenvedéshez szükséges vaskulcsát veszi elő, amely néha eredményre vezet. Van egy aranyos kulcsa, amely minden más kulcsnak a munkáját felülmúlja. Ez az Ő Szentlelkének munkája, ami megnyitja az utat a szívhez, pedig a látszat azt mutatja, hogy az örökre zárva van.


A szemeteslapát magához méltóbb társat soha nem találhatna, mint a pletyka. Csak az a különbség kettőjük között, hogy míg a szemeteslapát a seprű által rásepert szemetet viszi a szemétdombra, addig a pletyka önmagát szedi össze, a lelket mételyező szemetet, és ezt nem a szemétdombra viszi, hanem mások ajtaja elé, sőt a szellemi bacilusokat tenyésztő piszkot beviszi a szobába, de még a szívbe is. A pletyka, rágalmazó és már nagyon sok jobb sorsú ember életébe belegázolt, sőt már sokakat, öngyilkosságba kergetett.  A pletyka méltó társa a szemeteslapátnak, de míg az utóbbi bevárja, hogy a szemetet ráseprik, a pletyka türelmetlen, és maga megy a szemetet keresni, hogy legyen mit vinnie egyik házból a másikba. Sok család békéjét dúlta így fel. A pletyka úgy szórja szét a lelket ölő rágalmat, mint a szél a kihasított párna pehelytollát, melyet többé senki nem képes összeszedni. A szemeteslapát a szemétdombnál megszabadul a terhétől, de a pletyka annyit tesz, hogy ugyanannyit képes visszaszedni. Azt mondják róla, aki visz, az hoz is.
A pletyka olyan, mint a légy, ami a szemétdombról, a dögről rárepül  a szakácsnő fehér köpenyére, a főzőkanálra, sőt az orrára is, és mindenütt piszkot hagy maga után. Abban is hasonlít a légyhez, hogy akárhányszor elkergetik, mindig visszarepül. Vagy még jobban hasonlít a dongóhoz, mert nem csak piszkot rak maga után, hanem le is petél.
 A pletyka mindenütt elveszíti a bizalmat. Igaz e téren nemigen van veszíteni valója, nincs becsülete sehol, csak a hozzá hasonló hír-éhesek szeretik a társaságát. Ez a szerencsétlen betegség azért olyan veszélyes, mert ebből nem lehet kigyógyulni. Sajnálattal kell megtapasztalni, hogy korukban már fiatalon
beleesnek ebbe a betegségbe. A szemeteslapát helye az ajtó mögött van, vagy valami félre eső helyen, de a pletyka sokszor az asztal mellett szerepel. A szemeteslapát szükséges a háznál, de a pletykára sehol nincs szükség! Míg a lapátnak a külszíne piszkos, addig a pletyka belseje is mint a kémény. A szemétdomb könnyebben fertőtleníthető, mint a pletyka fészke. A szemeteslapát senkire nem hoz szégyent, de a pletyka saját családját is beszennyezi, sőt Isten nevét is gyalázza! A lapát egy esztendeig is eláll a sarokban, de a pletyka nincs békében. Nincs iskola, aminek több tanítványa lenne, mint a pletykának. Nincs az a falusi kisbíró, amelyiknek úgy peregne a dobverője, mint a pletykásoknak a nyelve.  Az árvíz nagy területeket elönt, de iszapjával megtermékenyíti a talajt, azonban ahol a pletyka áradat elönti a szíveket, az minden nemes palántát kiöl.
Jézus mondá: „Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében nem veszed észre a gerendát? Vagy hogyan mondhatod felebarátodnak: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - holott tulajdon szemedben gerenda van? Képmutató! Vesd előbb a gerendát ki szemedből, akkor majd elég tisztán látsz ahhoz, hogy kivehesd a szálkát felebarátod szeméből.„ Máté 7:3-5

Tehát: Térjetek meg, mert elközelített a Mennyeknek országa!

Kedves Testvéreim! Látjátok a pletyka milyen fegyver, kerüljük el minél messzebb, hogy ne legyünk mások gyilkosai! Gyülekezetet, családot, barátokat öl meg örökre. Távolítsd el magadtól az ilyen embert, és ne legyél neki segítője, mert hidd el, aki mást áztat, az téged is mások előtt. Figyeljünk a fenti Igére, és legyen Isten félelmünk!
 
SZ.A.


Mondd meg nekem, ki teremtett téged?- kérdezte a tanító néni az egyik kisdiáktól.
-    A Jó Isten - felelte a fiú -de csak ilyen kicsinek. (És a kezével egy félméternyit mutatott a földtől.) A többit én nőttem hozzá.
Vajon felnőtt korban nem így vélekedünk sokszor, mi öntelt hívő keresztyének…???


„Ne gondolkozz azon, hogy a nagyvilágban hol lenne jobb számodra, ahová Isten állított, ott virágozz az Ő dicsőségére!”

„Istennek Igéje olyan gazdag és mély tartalmú, hogy egyetlen szóból, mondatból vagy versből egész Igehirdetést állíthatunk össze.”

„Az Úr a szenvedések idején ránk bízhat valamit, amire egészséges napjainkban nem akarunk odafigyelni.”

„A jó nem történik magától, azt meg kell tenni.”

„A hitetlenség a nehézségekre, a hit pedig az Úrra néz.”

„Nem a láthatók a legfontosabbak az életünkben, hanem a láthatatlanok.”

„Még a legszomorúbb napnak is van egyetlen órányi öröme.”

„Egy szíves szó gyakran jobb, mint tíz okos mondat.”

„Jobb, ha a munka koptat el minket, mintha a rozsda emészt meg.”

„Fontosabb az emberiség megmentése, mint a lét titkának kutatása.”

„Nincs nagyobb földi boldogság attól, mintha vigasszá válunk annak, aki szenved.”

„Birodalmak múlnak, változik a világ, csak Isten marad ugyanaz, aki azokat a kezébe tartja.”

More Articles ...

  1. Erdélyből, János bizonysága
  2. Neked is kellemetlen?
  3. Kihez tértél meg?
  4. Hűséges bizonyságtevő
  5. Hűség, irgalmasság
Page 82 of 89