Néhány évvel ezelőtt az orvosi rendelőben halt meg a község háziorvosa. Senki nem találta furcsának, hogy az az ember, akihez a betegek bizalommal fordultak, hogy betegségüket meggyógyítsa, ő saját magán nem tudott segíteni. Egy hirtelen infarktus halálos véget jelentett a számára. Pedig helyben ott voltak a gyógyszerek, eszközök, és még sem segített rajta, mert az ő ideje eddig tartott a földön. Mennyire bíznak az emberek az orvosokban, nem sajnálják rá a pénzüket, hogy az egészségüket visszanyerjék. Pedig mint láthatjuk, nem az orvosok gyógyítanak, ők csak eszközök az Isten kezében. Ami a te életedről meg van írva, azt az orvos nem változtathatja meg. Ha az az órád az utolsó, akkor a házad árát is odaadhatod az orvosnak, ő semmit nem fog tudni tenni.
Testvérem hozzád szólok, Te elhiszed, hogy az Isten a te Teremtőd, a Mindenhatód, és Gyógyítód?
Keresd ki a Bibliából a Zsolt. 95:6 versét! „Jöjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le: essünk térdre az Úr előtt, a mi Alkotónk előtt!”
Tehát Ő a mi alkotónk!
Mindenható Isten! Ő az, Aki mindent lát, mindet tud, Nála nélkül egy hajad szála nem fog leesni a fejedről.
Csodálkozni szoktam, mikor hívő embert hazugságon fogok. Hogyan meri? Nem lekváros üveg a szó és a tett, amit a spájzban kinyalogatnak, és nem látja meg senki. Isten jelen van mindenütt, Előtte semmit nem lehet eltitkolni.
Keresztyének összevitatkoznak, behúzzák az ajtót, meg ne hallja senki, mert mit mondanak, mit gondolnak majd róluk? És Isten mit szól hozzá, azzal senki sem foglalkozik? Mert ha nem látják Őt, akkor már nincs…?
Ő a mi gyógyítónk, hisz láttuk az orvos sem tudott magán segíteni. Az orvos egy eszköz, akit Isten felhasználhat a beteg meggyógyítására.  Az orvos csak és kizárólag úgy tud gyógyítani, ha Isten megáldja a gyógyításban.
Testvérek, nem a főorvoshoz kellene először mennünk, mikor velünk, vagy családtagjainkkal van baj?? Nem Őt kellene megkérni a gyógyításra? Aki ismeri minden porcikánkat mert Ő teremtette azt.
Olvastátok, az Úr milyen sok beteget gyógyított meg? A vakok láttak, a süketek újra hallottak, a bénák táncot jártak örömükben, de azok az emberek hittek az Úr gyógyításában.
Az Úr keze ma sem rövidült meg, Ő ma is rád teszi a gyógyító kezét, ha hívod.
Mielőtt az orvost választanánk, menjünk Isten elé, és adjuk elő a bajunkat. Az Úr már ott meg is gyógyíthat téged, de ha mégis úgy dönt, hogy kórházi beavatkozás szükséges, akkor meg az orvosokat áldja meg, hogy áldássá váljanak számodra.
Bárhogyan is van, a te időd az Istennél van, Aki teremtett, Aki mindent tud rólad, Aki meg is tud gyógyítani téged. Fordulj Hozzá mindig bizalommal, vesd belé minden hitedet!
Tudod: „Hit nélkül, lehetetlen Istennek tetszeni”
             „A hit a reménylett dolgok valósága”
             „Legyen a ti hitetek szerint”
És sorolhatnám ezeket a drága Igéket, de tudom ezeket ti is olvassátok, most már csak gyakorolni kell!
Tegyétek, hisz hittel hegyeket mozdíthatunk el, legyetek ezeknek tanúi!
  

Elmélkedés Ábrahám története felett
Az igazi bizalom

Egy alkalommal feltette nekem egy hitetlen ember azt a kérdést, hogy kérhetett Isten olyat, hogy Ábrahám ölje meg a gyermekét…? Én ezek után sokat gondolkoztam ezen a történeten…

I Mózes 22:2 „Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, akit szeretsz Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, amelyet mondádok néked.”- mondta Isten Ábrahámnak.
És Ábrahám másnap kora reggel felköltötte a fiát, és megmondta neki, hogy áldozatot fognak Istennek bemutatni. Megkérte, hogy vigye a fát, ő pedig kezébe vette a kést és elindultak. Máskor is szoktak bemutatni égő áldozatot, de most valahogy ez más, gondolta Izsák. És miután megérkeztek, azt kérdezte: - Apám nálam van a fa, de hol van a bárány, amit fel szoktunk ilyenkor áldozni? –Isten gondoskodni fog az áldozatról fiam -válaszolta Ábrahám.
Milyen megdöbbentő ez a pillanatnyi helyzet. Valószínű az apa szívében sem volt könnyű feldolgozni az Istentől kapott kérést, de volt valami, amiben bele tudott kapaszkodni. A bizalom, amit Isten iránt érzett. – Ő egy szavatartó Istent ismert meg. Megígérte, hogy idős koruk ellenére gyermekük fog születni, és meg is született.- Azt mondta Isten neki: -Az egész földet, amit látsz  neked adom és a te magodnak .- A te utódod annyi lesz, mint az ég csillaga…Ha Isten ezt megígérte, meg is fogja adni, gondolta magában. Az az Isten, akit ő megismert, soha nem kérne ilyet tőle, hogy valóban ölje meg a gyermekét. Ábrahám tudta, hogy magának kell eldönteni, bízik -e Istenben? Úgy döntött, feltétel nélküli bizalmát fekteti Belé. Kész volt teljesíteni a kérést, de a szeretet, amit az Úr iránt érzett, tudta hogy viszonzásra talál. Nem hitte, hogy Isten neki fájdalmat okoz.
Megkérte a fiát, hogy feküdjön az oltárra, és Izsák megdöbbenten nézett rá. Az apa szeméből a szeretet sugárzott, ezért bízott benne.
Aztán Ábrahám ott állt kezében a késsel, Izsák áldozat bárányként feküdt az oltáron és már-már éppen le akart sújtani rá, mikor megszólalt az angyal: „Ábrahám, Ábrahám! Ne bántsd a gyermeket, mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek érettem.”
Ábrahám kezében megállt a kés, és amint oldalra pillantott, meglátta a bozótban fent akadt kost. Isten valóban gondoskodott az áldozati állatról. („Legyen hitetek Istenben.” Márk.11:22)
Ábrahámban egy feltétel nélküli igazi bizalom volt Isten iránt, és a kiérdemelt jutalom nem maradt el.
Gondolkoztál már azon, te meg tudnád -e tenni azt, amit Ábrahám tett? Tudsz -e Istenben úgy bízni, hogy lemondanál arról, akit legjobban szeretsz? Ha fel kellene számolni a vagyonodat, barátaidat, rossz szokásaidat, szenvedélyeidet, meg tudnád -e tenni?
De hisz nem is kér ilyet az Úr! Csak a szívedet kéri, az egészet odaadod neki teljesen? Vagy hagysz még benne másnak is helyet, ha netalán mégis csalódnál Istenben? Ne tedd!
Mint ahogy a próba után ismét megjelent az angyal Ábrahámnak és azt mondta: „Isten üzeni neked, hogy amiért így bíztál benne, megsokasítja a te magodat, mint az ég csillagait, és benned áldatnak meg a föld minden nemzetségei.”
A te próbád után is fog üzenni az Úr neked, meg akarod hallani mi is az? Kezdd hát kiüresíteni a szíved, hogy hadd tudjon a Szent Szellem minden zugába beköltözni! Adj nyugodt, kényelmes otthont a számára! És te is megkapod az üzenetet.
Ne feledd el soha az Igét! Legyen hitetek Istenben! Márk11:22

A keményszívűség   /T.F. pásztor tanításából/

A több évvel ezelőtt hangzott el ez a tanítás egy szolgálótól, de ha akkor, most még inkább aktuális ez a téma. Hanganyagomat rendezgetve találtam erre a tanításra. Arra gondoltam, talán van köztetek is olyan, aki hasonló helyzettel küzd, talán nem ismerte fel még a veszélyét, vagy már le is mondott arról, hogy van lehetősége új szívvel élni! Nos, bárhogyan is legyen, de megerősítem a szolgálót abban a tényállásban, hogy ad az Úr erőt ahhoz, hogy magad felajánld Neki a kemény szívedet. Ennek egy a titka, amit elárulok: Ezt neked AKARNI  kell!!!

Keményszívűség : Idézet T.F. pásztor szolgálatából.

Miben nyilvánul meg a keményszívűség?

-Rugalmatlanság: (folyton bajba keveri magát)
-Engedetlenség: Nem tud engedelmes lenni Istennek.
Az elhatározás megvan, de a szív túl kemény.
-Taníthatatlanság: Formálhatatlan.
Nem az a baj, amilyenek voltunk, amikor Isten ránk talált, hanem az, hogy hónapok múlva is olyanok maradtunk.
Taníthatatlan a hívő, ha nem fejlődik egy bizonyos intervallumon belül.
-Felületesség : Mikor beüt valami, már lelankad a cselekedetekben.
-Szigorúság: Róma 2 :1-5
-Megsértődés :Megsértődik, ha valaki szól a hibái miatt.
-Érzéketlenség: Érzéketlenség Isten vezetésére.

Mi okozza a keménységet?
-    Az élet terhei, nehéz körülmények.
-    A bűn felé való hajlam.
-    Engedetlenség: az Úr sem tud vele mit kezdeni.
-    Ha nincs megfelelő imaélet, nincs Istennel kapcsolat, kiszárad, mint a szivacs. Megszűnik…

Milyen veszélyekkel jár?
-   A felületes keresztyén az a keresztyén, aki nem tud Istenben elmélyülni. Csak külső látszat…
-   Gyümölcstelen: Ha a szívünk kemény, akkor használhatatlanok vagyunk, Isten kezében.
Ha nem vagyunk képlékenyek, inkább kárára vagyunk az Úrnak.
A keményszívűeknek lenne legjobban szüksége Istenre.
A képlékeny= hajlik              kemény= törik
A keményszívű ember mind összetörik.
 
Hogyan lehet meggyógyulni belőle?
-    Önként, vagy az Úr összetöretése által.
Ha nincs mély bűnbánat, kell, hogy időnként összetörjön az Úr.

Kedves Testvérem, ha ráismertél magadra, minden igyekezeteddel azon legyél, hogy a keményszívet minél hamarabb cseréld ki, mielőtt az Úr jól összetörne!  Állj szembe a büszkeséggel, és Te saját magad add át a szíved az Úrnak!
Ezt a lépésedet, soha nem fogod megbánni.
 

A közhit szerint falun élni azért jó, mert ott a lakosok számíthatnak egymásra. Régen, ha valakinek elfogyott a fűszere, rögtön szaladt a szomszédba, és a kedves szomszédasszony azonnal adott neki, nemcsak fűszert, hanem mellé egy kis kóstolót is. De ahogy tudjuk, a mai világból eltűnik minden feltétel nélküli szép és jó. Mindez csak lassan- lassan épp úgy, mint ahogy a színes ruhadarabok, egyre fakóbbá válnak, és a végén az eredeti színüket is elveszítik.
Emlékszek egy kis történetre, ami kb. 3 éve történt.
Munkából jöttem éppen haza, mikor odaszaladt hozzám valaki és kérte, hogy segítsek, mert tőlem nem messze ájultan fekszik egy nő a földön. Gyorsan odafutottunk, és valóban láttuk, hogy komoly baj van. Miközben arra gondoltam, hogyan segíthetnék, előjött a zöldséges, és karba tett kezekkel higgadtan megjegyezte, hogy nem kellene ájulásig beszélgetni az utcán.
Odafutottam a másik boltoshoz egy pohár vizet kérni, de az azt felelte, hogy nincs pohár, nem tud adni.
Kétségbeesetten nyomtam le a kocsma ajtó kilincsét, ahol egy fiatalember dolgozik. Mondtam, hogy sürgősen szükségem lenne egy pohár vízre, mert egy asszony rosszul van. A fiatalember a leggyorsabb mozdulattal elővett egy poharat, megtöltötte vízzel, és átnyújtotta nekem. A villanyfényben láttam a pohár csillogását, erős falú pohár volt, ami a biztonságot még jobban jelképezte. Abban a percben ez a pohár víz mást jelentett, mint általában. Ez a víz segítséget, életet, értékes kincset jelentett. Odasiettem vele a földön fekvő nőhöz, és lassú kortyokban itatni kezdtem vele. Minden vízcsepp, amely bejutott a szervezetébe, erőt adott a számára.
A pohár víz, melyet a fiatalember adott, életet mentett. Ő nem kérdezett semmit, csak cselekedte azt, amit régen és ma is minden embernek tennie kellene ilyen helyzetben!

Ez a pohár víz nemcsak a betegnek, nekem, talán a segítőkész fiatalembernek, de Istennek is az emlékezetében maradt.
Lássuk csak hogyan is: Tudomásomra jutott, hogy a fiatalember komoly beteg. Orvosi vizsgálatok tömkelege következett. Én beszéltem a nővérével és megkérdeztem, hogy imádkozhatunk -e a gyülekezetben a bátyja gyógyulásáért. A nővére megköszönte, amivel beleegyezését adta az imádkozáshoz. És ekkor a testvérekkel elkezdtük a böjtöt és imaláncot 1 héten keresztül. Eltelt egy néhány hét, és újra találkoztam nővérével, sőt vele és jó hírt közöltek velem. A betegségéből meggyógyult, már dolgozik. Mosolyogva hallgattam, és áldottam az Urat ezért.
Egy pohár víz, mely életet mentett akkor, és nem gondolta volna senki, hogy a Jó Isten nem felejti el, hanem hálából az ő életét is megmentette.

Isten a körülöttünk lévő eseményeket arra is felhasználhatja, hogy az Ő népének üzenjen. Ezt viszont csak az az ember fogja megérteni, aki élő kapcsolatban van az Úrral, és akiben működik a Szent Szellem, Aki fordítja az embernek Isten beszédét, akaratát.
Talán ezzel a kis történettel is üzenni akar az Úr nekünk, és teljesen mindegy, hogy ki a szereplő benne. Jelen esetben egy cica.
Talán 2-3 éve került hozzánk egy cica, akinek Kitti lett a neve. Szép, hófehér, rendkívül okos kis állat. Észre sem vettük, mikor anya lett, csak egy reggel nagy nyávogásra ébredtem. Mikor kinyitottam az ajtót, azt láttam, hogy a kedvenc kis állat, egy fehér gombolyagot tart a szájában, és letette a lábam elé. Hirtelen nem tudtam felfogni, mi is lehet. Kisnyúl, fehér egér, vagy fonal? És akkor megmozdult a kis állat, és láttam, hogy kiscica. Felvettem a kezembe, megsimogattam az anyját, és rögtön elkezdtem, azt a feladatot ellátni, amiért odahozta hozzám.
Jól esett, hogy a többi családtagjaim közül engem választott ki erre a fontos feladatra. Tudom, hogy sokan megmosolyogjátok, amiért a cica gondolataival próbálok játszani, de igenis ő bemerte mutatni nekem a kölykét. A családban keresett egy anyát, aki megérti az ő helyzetét, és tudta, hogy a segítség nem marad el, mert ismert, mert látta naponta a gondoskodást, amit a családom és az állatok körül teszek. Tudta, hogy hol lakom, hol az ajtó, tudta, mikor kell jönnie. Megismert engem, ezért bízott bennem!
Testvérek, ez a kis állat, aki fejlettségi szintben messze elmarad az embertől, mégis volt annyi esze, hogy tudta, ahhoz megy, akinek kedveskedni akar egy meglepetéssel, vagy csak segítségért jött, hogy most hogyan is legyen tovább? Nem féltette tőlem, hanem mint egy megbízható baráthoz odahozta, ami számára a legkedvesebb. Hogyan van az, hogy az emberek jóval okosabbnak tartják magukat, és mégis kevesen mennek oda ahhoz, Akinek hálával tartoznak, Akinek, kedveskednének azzal, amit Tőle kaptak? Nem féltenék, hanem felajánlanák a biztos kézbe…
Az I. Sámuel 2:28-ban olvashatjuk: „Most azért én is az Úrnak szentelem, teljes életére az Úrnak van szentelve. És imádkozának ott az Úrhoz.” Ismeritek a történetet; miután Anna könyörgött az Úrhoz gyermekért, az Úr meghallgatta az imát és adott egy kisfiút neki, és Anna hálából felajánlotta az Úr szolgálatába Sámuelt, mert ez lett a gyermek neve.
Hol vannak ma az ilyen emberek? Hol vannak azok, akik önszántukból keresik az Urat? Nem várják meg, hogy Isten megrázza őket, hanem hálából keresik Őt, mert akarják megismerni, vágynak a közelségére. Vannak még ilyenek? Van ma olyan szülő, aki azt mondja; „az Úrnak szentelem a gyermekem”? Van olyan szülő, aki gyermekkortól kezdve Isten útján járatja azt a féltett kincset, akit gyermeknek neveznek? Bízik -e Istenben úgy, hogy rá merje bízni azt a gyermeket, akit Istentől kapott?

Kitti története tovább tart…

Aztán telt az idő, a cicánk elég kelendő volt, és újra és újra szaporodott. Ismerőseinknek ajándékozgattuk el a kiscicákat.
Egy napon a 3 kutya és 6 cica eléggé megterhelő lett számomra, és úgy döntöttem, elajándékozgatjuk őket. Kitti egy olyan helyre került, ami a lakásunkhoz kb. 3 km-re van. Elég jó helye lett volna, de az első napon nem tetszését nyilvánította, meg is lépett, amilyen hamar csak tudott.
Eltelt 2 hét, és a gyülekezeti alkalmunk után hazaérve, Kitti nyávogva szaladt oda hozzánk. A döbbenéstől senki sem tudott megszólalni. Kitti haza jött. Egy forgalmas útpálya, rengeteg utca, sok-sok ember között, de haza talált. Hazatalált, mert haza akart találni, mert ott volt az akarat benne. Vissza oda, ahol szerették, ahol jó volt. Oda, ahol érezte a biztonságot, hisz ő nem tudhatta, hogy az ő népes családja, könnyíti a pénztárcámat is. Ő csak arra összpontosított, hogy haza, vissza kell találnia.
Mi emberek milyen könnyen megmaradunk bárhol. Milyen könnyen le tudunk mondani a másikról, mert megbántott.
Ez a cica nem érezte, hogy eldobták? Dehogy nem!  Viszont nagyobb volt benne a szeretet, ami legyőzte a neheztelést. Egyszerűen csak haza akart jönni, utak, emberek, járművek nem volt akadály.
Haza, ahol jó volt neki.
Kedves Testvérem!  Kitti csak egy cica, az embertől jóval kevesebb értelmi szinttel rendelkező lény, de ő példát mutathat sok embernek. Ő megkereste nagy áldozat árán is az otthonát, ahol boldog lehet.
Testvérek, nekünk kellett ennyit megtenni azért, hogy megtaláljuk az Urat?
Hogy is volt az? Ki, kit keresett meg?
Ugye nem így volt? Egy kitaposott, megvilágított úton találtál Jézus ölelő karjára.  Ugye milyen öröm volt ez a találkozás?
Mint ahogy ölbe vettük mi is a cicát, és szemébe nézve megfogadtuk magunknak, hogy soha többet nem adjuk oda senkinek. Mit gondolsz, az Úr egy ilyen találkozáskor mit érez? – Itt a helyed mellettem gyermekem, itt vagy a jó helyen. Maradj mindig velem, hogy karjaimban hordozhassalak, ha neked már nincs erőd. 
Gondolatban néztél már vissza arra az útra, amelyiken Jézussal együtt jársz? Hány lábnyomot láttál???