Pintér Bélának van egy dala: „Ezt a táncot Neked ígértem, nem is hagyom, hogy más lekérjen…”

Kedves Testvérem, Te most tudod, hogy kivel táncolsz???

Ha nem vagy biztos a dolgodban, böjttel és imával menj az Úrhoz minél közelebb, mert igaz, hogy a napok gonoszok, de bármikor visszajöhet az Úr Jézus, és akkor már nem lesz idő semmit megmásítani!!!


„Szeretnénk Jézust látni….” Jn. 12:21
„Látni fogjuk, amilyen valójában” Jn.3:2

Leonardo da Vinci, az olasz reneszánsz zseniális művésze a híres, reprezentatív freskóján dolgozott: Az Utolsó vacsorán. Azt akarta, hogy Jézus személye uralja az egész művet és magára vonja a szemlélődők figyelmét. A festményén egy tálat helyezett az asztalra, egy nagyszerű tálat, amelynek környékén a festő 3 hétig dolgozott. Amikor a vázlatot a műteremben szabad volt megtekinteni, megfigyelte, hogy a nézők szemét a tál bilincselte le.
Közeledtek, hogy könnyebben láthassák azt, hangos szóval dicsérték a művészt és így szóltak: -Nézzétek milyen csodálatos! Leonardo egyik este ecsetet vett a kezébe, és egyetlen vonással áthúzta a tálat. Így szólt:- Nem állhat itt semmi sem, csakis Krisztus személye!”
A Zsid.12:1-ben felszólít bennünket az Ige, hogy szemünket Jézusra irányítsuk, egyedül csak Őreá!
Úgy van-e, hogy mindig ezt a célt tartva szem előtt futunk? Jézus mondja: „Ha a szemed tiszta az egész szemed világos lesz.”Mt. 6:22 A tiszta szem az, ami csak egyetlen tárgyat lát maga előtt.
Gondoljunk Illésnek az Elizeushoz intézett szavaira, aki nagy dolgot várt tőle: „ Ha látsz engem, megadatik neked a kívánságod…”( 2Kir. 2:10)
Így lesz velünk is, látni fogjuk, amilyen Ő valójában…”


Nagyon fontos ünnepeket ünnepelhettünk az elmúlt napokban, de kiben milyen nyomot hagyott, illetve kellett volna, hogy hagyjon, nem tudom? Hisz minden ünnepnek komoly üzenete van számunkra, akár keresztyén, akár családi ünnepről van szó.
Kezdjük talán a Virágvasárnappal. Jézus bevonult Jeruzsálembe, és megtisztította a templomot, kiűzte a pénzváltókat, galambárusokat, mert bűnnek tartotta a szent helyen azt cselekedni, amit ők tettek. Nem kérdezte meg, hogy a megélhetés miatt teszik -e, hanem egyszerűen tudta, hogy nincs ott helye az effajta bűnnek! Vajon hány templom tisztult meg Virágvasárnap után a mai gyülekezetekben? Mert Jézus példát mutatott azzal, hogy nem tűrte a bűnt. Ma a tömeg a fontos, és nem bánják, hány ember van megkötözve az okkultizmustól, és más bűntől, a lényeg, hogy járjon a gyülekezetbe. Pedig ezek az emberek nem tudják az igazságot és a pokol lesz az osztályrészük, az ilyen nyáj a pokol felé menetel. Ez viszont a mi felelősségünk! Jézus nem ezzel a példával járt elől, hanem kidobálta azt, ami nem odavaló.
A Nagypéntek: Jézus Krisztus kegyetlen szenvedése még némely hitetlen embert is sírásra indít. Vajon a keresztyének, érzik-e igazán, hogy milyen áldozatot tett az Úr értünk? Vajon eljutott -e mindenkinek a tudatáig? Megértette azt, hogy miért volt Krisztus Urunk kereszthalála? Az Ő halála által szerzett nékünk üdvösséget. Keresztyének!
Krisztus Urunk azt várja, hogy szentek legyünk! Tisztítsuk meg magunkat a bűntől, mert az Úrnál nem a vagyon, a poszt, a tisztségek, ki milyen vezető rokona, hanem a tiszta szív számít! Ha valaki nem szereti a testvérét, akit lát, hogyan szerethetné Istent, akit nem lát?!
Hallottam szolgálatokat, amiben elhangzott, hogy Jézus Krisztus minden emberért meghalt, és üdvösségünk van. Az üdvösség nem egy vonatjegy, amit megváltok, és felszállok, akár ülök, akár állok, de odaérkezek. Krisztus útján meg kell tudni állni a mindennapi terhek, gondok mellett is. Az utolsó idők utolsó szakaszában vagyunk, láthatjuk a jelekről, nem tudjuk mely órában jön vissza az Úr az övéiért. Mi lesz velünk, ha nem talál bennünket munkában? Túl nagy volt az áldozat értünk… és nagy a jutalom azok számára, akik hűséggel várnak Rá!
Húsvét: Jézus Krisztus 3. napon feltámadt, és számunkra ez az üzenet: Ha Ő feltámadott, mi is fel fogunk támadni, és Vele együtt leszünk, ahogy Jézus a Főpapi imájában mondja:
„Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is velem legyenek, hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál……” /János 17:24 /
Testvérek, ezért a csodálatos ígéretért érdemes életünket rendbe tenni, hogy végül valósággá váljon!
Anyáknapja: Az Anyáknapja nem keresztyén ünnep, mégis szívesen ünneplik hívők és hitetlen emberek egy évben egyszer. Nem mintha a másik 364 nap már az anya nem gondoskodna gyermekéről, vagy nem szeretné, de ez az egy nap ünnep a számukra! Hány nő nem élheti meg az anyai örömet, mert Isten bezárja a méhét… A jó házasság pecsétje pedig a gyermekáldás. Istentől van, és ha a gyermek és anya között jó a kapcsolat - mert miért ne lenne - míg él az anya a gyermek számára egy biztonságot jelent. A hívő gyermekek, akár fiatalok, akár idősebbek tudják, hogy Isten a Mózesi törvénybe belefoglalta: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amit a te Istened adott teneked” Nos, mint látjuk, nemcsak szeretetből, vagy muszájból jár az anyáknak a tisztelet, hanem még a gyermek életének idejét is köti ehhez Isten a Mózesi törvényben.
Elgondolkodom, hány idősek otthonában lévő édesanyák várták a gyermekük betoppanását, hányan reménykednek még abban, hogy gyermeküket átölelhetik. És lehet az az ölelés már soha nem fog megtörténni.
Van, ahol elszakadt az utolsó szál is az anya és gyermeke között, de Isten látja ezt. Az anya mindenképpen bizonyított, mert felnevelte a gyermekét, a gyermeknek meg Isten fog jutalmat adni a hálátlansága miatt.
Az ünnepek sok embernek örömet, másoknak szomorúságot hoznak, de mi keresztyének tudjuk, ha az ünnepeknek vége, akkor is ott van a mi Urunk, Aki csodálatos szeretetével mindenkor átölel bennünket. Vele mindig ünnep marad az életünk!


Budapesten a Szent István kórházban feküdt egy nagyon súlyos beteg asszony. Egy napon, mikor érezte a halálának közeledtét, elkezdett sikoltozni olyannyira, hogy a beteg társai nagyon megrémültek. Kiáltozott, jajgatott, ijesztően vergődött, és az arcát rettenetes borzalom torzította el. Majd rettegéssel kezdett beszélni arról, hogy meg kell halni. El kell vesznie, mert bűnt követett el, rémes bűnt, és ezért kárhozatba jut. Megölte 3 éves gyermekét, ezt titkolta, most pedig számolni kell a cselekedetével. Jajj és jajj!
Úgy a betegek, és az ápolónők borzadva nézték őt, de segíteni nem tudtak rajta.
Végül kínos vergődés után kiadta a lelkét, meghalt.
  Ez a gyötrelmes látvány mélyen vésődhetett a szemlélő elméjébe és némelyekre nagy hatással lehetett. Talán egyesek életének javítására is szolgált, de vajon közülünk kicsoda kívánna ilyen halált? Pedig mindannyian bűnösök vagyunk, s ha nem is öltünk embert, azonban bizonyos, hogy Istennek több parancsolatát megrontottuk. Ha lelkiismeretünk netalán csendes most, de jöhet óra, mikor ez megszólal, és nem tudunk menekülni előle.


Mária Magdaléna olyan bűnös asszony volt, hogy a Szentírás szerint az Úr Jézus hét ördögöt űzött ki belőle. Ez a bűnös asszony leborult a Megváltó lábaihoz, könnyekkel áztatta meg azokat, és a gonosz, bűnös asszonyból Istenfélő, szent asszony lett, és Jézus a feltámadása után neki jelent meg. A bűnei megbocsátattak, a szíve és elméje megújíttatott, lelke megtisztult. Ez csoda, de olyan csoda, amiről a mai időben is lehet hallani.
Ismertem egy asszonyt, aki leány korában a bűn útjára lépett és úgy tűnt, hogy életét soha nem tudja tisztára mosni.
Láttam azonban ezt a nőt, mikor leborulva imádkozott, és menekvést keresett a lelki sötétségből a világosságba, melyet meg is talált. Láttam őt, mikor gyümölcseit teremte, jámbor életével és sok léleknek megmutatta az üdvösséghez vezető utat. Több év múlva jelen voltam a nő temetésén, ahol nagy tömeg sereglett össze, kik ismerték, és megemlékeztek nagy hitéletéről.
Könnyek folytak a szemekből, mikor búcsúzni kellett.
Ha tőle kérdeznénk, hogy ki tette veled ezt a csodát?
Azt felelné:- Az a Jézus Krisztus, aki Mária Magdalénát is megmentette, mert Ő ugyan az, tegnap, ma és mindörökké!!!


Egy ember beleesett a kútba, melyben nem volt víz. Segélykiáltásai csakhamar odavezettek egy szomszédot, aki kötelet bocsátott le, hogy a szerencsétlent kihúzza. A kötél azonban minduntalan kicsúszott a kezéből.
 Végre eszébe jutott a mentőnek, hogy mi lehet a sikertelenségnek az oka.
 -Talán valami van a kezedben?- kiáltotta le a kútban lévőnek.
- Igen, néhány fontos értéktárgyam van a kezemben, ezt nem hagyhatom itt, ez olyan fontos, mint az életem.
Komoly ígéretekbe került, míg rábírhatta a férfiút, hogy az értéktárgyait hagyja hátra. Csak mikor üresek lettek a kezei, akkor nem csúszott ki a kezéből a kötél, így aztán kiszabadult a kútból.
Ha nem akarsz elhagyni olyan dolgokat, mely veszedelemre válik, akkor mond meg nyíltan és őszintén! „– Nem hagyhatom a bálványom.”- és ne gyalázd az Istent tovább azt állítván, hogy nem tudsz hinni!!



Egy munkás ember Skóciában a következő álmot látta, és beszélte el a feleségének.
- „Hallgass csak ide! Álmomban négy patkányt láttam, melyek egymás után mind nekem jöttek. Az első igen kövér volt, a második és harmadik igen sovány és a negyedik vak volt.
Az ember nagyon nyughatatlan lett ezután az álom után, mert azt hallotta, hogy a patkányok szerencsétlenséget jelentenek. Szegény felesége nem tudta megfejteni az álmot, hanem az okos kisfia lett az álomfejtő. A fiú így kezdte megfejteni az álmot: -A kövér patkány a kövér kocsmáros, kinek minden pénzedet elhordod. A két sovány patkány a mama és én. A vak patkány pedig az te vagy apa!

Nem tudjuk, hogy megelégedett -e ezzel az álom magyarázattal az apa, de mi hajlandóak vagyunk megelégedni, és megérteni.
Ugye ti is elmondjátok ezt a történetet olyan helyen, ahol éppen szükség van rá? Talán ennek a történetnek a  megismerése változásokat hozhat a családok életében. Szeretettel tegyük hát a kötelességünket!


Beköszöntött a tavasz, kizöldültek a fák, az ibolya, jácint, aranyeső virágai megörvendeztetik a szívünket. Újra felébredt a természet, aminek látható jelei is vannak. A napsütés melege jólesik mindenkinek, hiszen olyan hosszú és hideg volt a tél. A természet kibontakozásával, az embereknek is vidámabb lesz a hangulata, vágynak ki a szabadba, nagyokat sétálnak, beszélgetnek, talán még egy-egy hegyi, erdei kirándulást is megengednek maguknak.
Az évszak ébredésével ünnepeljük a keresztyén ember legfontosabb ünnepét, a Nagypénteket, és a Húsvétot. A hívő ember számára mindkét ünnep értelmet ad a további hívő életének. Ha Jézus Krisztus Urunk nem halt volna meg a kereszten, nem töröltettek volna el a bűneink, és nem lenne üdvösségünk! Az üdvösség, ami az örök életet jelenti mindazok számára, akik tántoríthatatlanul kitartanak az Úr mellett.
Mint ahogy az egyik dalban is szoktuk énekelni: „Álljunk meg bátran, a hit próbái közt, ne sodorjon mindenféle szél…” Az igaz keresztyén mindig az igazságban áll meg, és az Úrra figyel, nem pedig mindenféle emberi dolgokra, amik befolyásolhatják. Mi valóban hisszük, hogy Urunk véráldozata örök életet hozott számunkra, a 3. napon való feltámadása pedig üzenetet küld felénk. Az üzenet pedig az, hogy ha Ő feltámadott, akkor mi is fel fogunk támadni, de nem mindegy mire, ki örök életre, ki pedig örök kárhozatra.
A keresztyének között is vannak, akik a keskeny úton haladnak, míg vannak, akik saját maguknak készített mércéket állítanak fel, amit ők teljesíteni tudnak. Pedig egy keresztyén ember számára az egyetlen mérce, csak és kimondottan a Biblia lehet. Vannak azonban, olyan felekezetek, akiknél a tömeg a fontos, és nem az, hogy hány ember üdvözül. Ilyen gyülekezetekben nincs a Szent Szellem, Aki felhozná az igazságot. Ezek az emberek jól érzik magukat egymás között, úgy gondolják, a bűneikről senki nem tud. Elfelejtkeznek arról, hogy az Úr elől semmit nem lehet eltagadni, mert Ő jelen van mindenütt. Az a bűn, ami nincs itt, a földön van megvallva, és mély megbánással nem visszük az Úr elé, az nincs is megbocsátva. Azt mondja Jézus: „De amikor eljő amaz az Igazságnak lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra”/János 16:13/
Szomorúan tapasztalhatjuk, hogy Húsvét ünnepéről nemcsak a hitetlenek, hanem a magukat keresztyénnek mondott emberek is furcsa módon gondolkodnak. Ugyanis az ablakuk tele van rakva tojás, csibe, nyuszi, bárány, és hasonló papírból kivágott figurákkal.  Hogyan lehet ilyen módon ünnepelni, hirdetni a Húsvét üzenetét a világ felé?
Akkor nem lehet feltűnő az sem, ha a világi emberek evéssel-ivással, locsolással, pénzmanipulálással ünnepelnek, aminek semmi köze nincs a Húsvéthoz. De ki mondja meg nekik? Ma az emberek nemigen akarják megtudni az igazságot. Azt mondja az Úr:  „Mert lesz idő, mikor az egészséges tanítást el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük, és az igazságtól elfordítják az ő fülüket, de a mesékhez odafordulnak.” /2 Tim.4:3-4/
Az igazságnak ott kell lenni minden igaz gyülekezetben! Az igazságnak teret kell adni! KI az igazság lelke? A Szentlélek! Ahol működik a Szent Szellem, ott nincsen bűn, mert ahol bűn van, az visszaszorítja a Szentlélek munkáját.
Nem Pünkösdről kívántam beszélni Nektek, hanem az 1 hét múlva ünnepelt Húsvétról.  Szentlélekre csupán azért tértem ki, mert egyedül Ő hozza fel az igazságot számunkra.
Ne utánozzuk a világot, ne hallgassuk az elferdített dolgokat, hanem álljunk meg az igazságban, mert az is ki fog mellettünk állni mindig! Ne bújjunk el a bűneink elől, merjük felvállalni, amit tettünk, mert ellenkező esetben tetteink következménye igen súlyos lehet.
Azt mondja az Ige: „Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják, és a jót gonosznak.” /Ésaiás:5.20/
Legalább mi keresztyének, akik eljutottunk az igazságra, mi adjunk teljes szívünkből hálát Urunknak, azért a felbecsülhetetlen kincsért, amit halálával szerzett nekünk. A Húsvét öröme, pedig járja át szívünket vággyal, a Vele való találkozás reményével.
    


Nemrégiben egy ismerősömtől hallottam a következő történetet. Egyik este,- kezdte a történetét mesélni ismerősöm,- munkából hazafelé menet, betértem egy üzletbe. Miután megvásároltam néhány szükséges élelmet, a pénztárhoz mentem. A sorban előttem egy 10 év körüli roma kisfiú állt, és kosarában 3 db. kifli volt. Mikor rá került a sor, a pénztáros megfogta a kifliket, és azt mondta:- Ez a tegnapi kimaradt száraz kifli, ezért csak x Ft-ba kerül. A kisfiú rábólintott, és a kezében szorongatott apró pénzt letette a pultra. A pénztárosnő könnyed mozdulattal a fiókba söpörte. A kisfiú távozott, és az ajtón kilépve már ott várta másik 2 testvére, akikkel igazságosan elosztották a tegnapi száraz kifliket. Ennyi volt a történet, de ismerősömben, és bennem is megrázó gondolatokat ébresztett.
Ezek a kisgyerekek éhesek voltak. Este akár iskolából, akár máshonnan jövet, nem hazafelé siettek, hanem száraz kiflit vettek a boltból, mert valószínű tudták, hogy odahaza még ennyi ennivaló sincs. A kevéske pénzből, nem csokit vettek, hanem ennivalót….
Ugye milyen szomorú ez a kis történet? Most ne a bőr színére gondoljunk, mint általában az első kérdés mindig  az, hogy magyar, vagy cigány-e a személy? Miért? Talán a magyarokat jobban sajnálnák, de a cigányról ez természetes? Pedig Isten szemével nem az, mert Isten nem személyválogató! A magyar természetesnek veszi, ha szeretik, a cigánynak meg ez egy ajándék! Örülnek, ha embernek fogadják el őket. Igen, természetesen vannak közöttük is bűnözők, de a fehér bőrű emberek néha kegyetlenebb dolgokra képesek, és valljuk be őszintén, nagyon sok fehér bőrű ember áll meg sikkasztásért, csalásért a bíróság előtt, talán azok nem is megbotránkoztatók?
Lányom, aki az államvizsgához szükséges szakdolgozatát a cigányságról írja, e témával kapcsolatosan néhány könyvet olvasott el, amiből kiderül a következő. „A cigányok Indiából származnak, és nagyon szépen zenélnek táncolnak, hangszereket készítenek, és kitalálták, hogy átjönnek Európába, és itt majd biztosan megélnek belőle. Ám a fehér európai nép nem engedte őket betelepedni, csak a város széléig, és  ezért ők ott éltek. A számításaik nem jöttek be, mert nem igényelték a zene, tánc, hangszerkészítő tehetségeiket, hanem lustának tartották őket. Munkát nem kaptak, pénzhez nem jutottak, az éhezés miatt lopni kezdtek.  Ezek az emberek más vérmérséklettel, kultúrával rendelkeznek, mint az európai emberek, és az van bennük, hogy bármit is tesznek, ők a magyarok szemében mindig csak a kisebbséghez tartoznak, ők csak cigányok maradnak.
Testvérem, kedves olvasó, elgondolkodtál már azon, ha a te szüleid, vagy nagy szüleid cigányok lettek volna, és te most szép sötét bőrű ember vagy, mit tennél??  Hisz nem tudnád a bőröd színét magadról levakarni, bárhol megjelennél, mindenki tudná, hogy hova tartozol. Vagy éppen az egyetemen egy nagyon szimpatikus fiatalt megismersz, aki talán még a társad is lehetne, de a bőre színe miatt nagy döntés előtt állsz. Szereted, de a jövőt mégsem vállalod fel vele, mert…
A fent említett történetben a  3 kisfiú vacsorája 1-1 száraz kifli volt, de holnap vajon jut -e ennyi is? Milyen korán meg kellett nekik tapasztalni, hogy nem meleg vacsora mellé ülnek, mint nagyon sok magyar kisgyerek, hanem maguknak kell táplálékot szerezni, hogy leküzdjék az éhségüket.
Ez a történet nem csupán a cigányok védelmére szól, hanem az emberekről, akik bármilyen a bőrük színe, élni szeretnének, és bármilyen az életkörülményeik, meg kell bírózniuk vele.
Testvérek, ne nézzük megvetve, vagy szánakozva, ha éhező embereket látunk, hanem adjunk nekik anyagi helyzetünkhöz mérten!
Átnyújtottál-e már élelemmel megrakott nejlon szatyrot valakinek, aki nagyon éhes..? Próbáld ki, hidd el, Isten megjutalmaz téged száz annyival.
Jézus azt mondja: „Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.” Máté 25: 35-40


Amerikai nyugati őserdőben történt, ahol egy misszionárius megrázó módon mesélte el a köréje összesereglettek előtt, hogy Jézus milyen nagy áldozatot hozott az emberek megmentése érdekében, mikor a Golgotai kereszten meghalt. A beszéd elhangzása után fölemelkedett egy férfi, és azt kérdezte a misszionáriustól: - Érettem a szegény indiánért is meghalt Jézus?
- Persze, hogy érted is meghalt Jézus.- volt rá a határozott válasz.
- Ha így van, - szólalt meg az indián- akkor én Jézusnak ajándékozom a puskámat és a takarómat. Más vagyonom nincsen.
- De Jézusnak ilyen dolgokra nincsen szüksége, - válaszolta a misszionárius - Ő a szívedet akarja, azt add oda neki!
Az erdőrengetegek egyszerű fia megcsóválta erre a fejét, és szomorúan eltávozott. Másnap azonban újra jelentkezett, és így szólt a misszionáriushoz: - Látod, itt van a szegény indián. Elhoztam a szívemet is, mert Jézusnak akarom adni.
Miért nem tesznek ma is így az emberek, mint ez a szegény indián tette?
Kedves olvasók, ti legyetek kivétel, ne utánozzátok a külsőségeket kedvelő tömeget, hanem a kiválasztottak kevés számát és adjátok át szíveteket Jézusnak, szíveteket minden szeretetével, mert ha Őt magatokénak mondhatjátok, sohasem lesztek kétségben, hogy mivel viszonozhatjátok azt a végtelen sok jótéteményt, melyet számotokra az Atyától kiérdemelt és még ma is könyörög, mint Közbenjáró. Akié a szív, azé a kulcs is, mely a minden kincsnek tárházát kinyitja. Bármire legyen a te lelkednek szüksége, fordulj Hozzá bátran és bizalommal! Ő a világosság, út, élet, cél, vigasz, erő, hatalom. Ő a kegyelmek alkalmazója. Csak arra vigyázz, hogy hited és bizalmad meg ne inogjon sohase benne, s akkor, még ha a legnagyobb nyomor között tengődsz is, megelégedettnek, és boldognak fogod magadat érezni. Látásod soha el nem homályosul, értelmed soha meg nem rendül, és kétségbe még egy pillanatra sem esel. Jézussal minden maradandó üdv és boldogság a tied.

More Articles ...

  1. Adómentes vagyon
  2. Az utolsó út
  3. A gyógyulás feltétele a hit
  4. Milyen egy anya ?
  5. Nekem pedig Krisztusom van!
Page 81 of 89