Vajon Pünkösd után néhány nappal, tudják -e az emberek, hogy mit, illetve kit ünnepeltünk ezen a napon? Vagy akképpen, mint a többi ünnepet is szépen sorban elfelejtik.
A fenyőfáról elfogyott a szaloncukor, így kidobják a levelét hullató fát, és ezzel a karácsony szépsége egy időre vége szakad.
Kiürültek a Húsvétra hozott italos üvegek, elfogyott a nyuszi tojás, és már csak a gondolatok maradtak a nagy eszem-iszom körül.
      Az Áldozócsütörtök (Jézus mennybe menetele), és a Pünkösd ( A Szent Szellem eljövetele) nem is olyan ismert nagy Ünnep sokak számára, csupán a hívő testvérek tartják számon a fontosságát. A legtöbb ember csupán arról veszi észre, hogy Pünkösd következik, hogy hétfőn nem kellett menni dolgozni, de nem valószínű, hogy egyszer is elgondolkozott volna rajta, hogy valaki ekkor a földre küldetett, Aki azért van itt, hogy a  mi segítségünkre legyen. Miért nem ismerik az emberek a Szent Szellem Istent, a Szentháromság 3. személyét? Miért nem hisznek benne?
      Keresztyén testvéreim, ti akik ismeritek Őt, Aki a szívetekben lakik, engedjétek, hogy had tudja betölteni azt a feladatát, amiért küldetett. Hiszen Ő a mi Vigasztalónk, Pártfogónk, Segítőnk. Ő az Isten egyik személye! Ő a Szent Szellem Isten, Akit az Atya Jézus kérésére Pünkösdkor küldött el a földre, hogy általa mindenkinél jelen tudjon lenni. Hiszen Ő megígérte: …és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Máté 28:20 Ez pedig csak így lehetséges, a Szent Lélek által.

  A teremtésről szóló történet akkor lett teljessé, mikor Isten a világmindenség és a férfiú után a nőt is megteremtette. A nő, vagyis az édesanya nélkül, hiába lenne olyan ragyogóan tündöklő a nap. Sokszínű, csodás a természet, de a fényekből hiányozna a derűs melegség, és az életből az emberi szépség, hiányozna a család, és vele együtt a gyermekkacagás.
       Édesanyák! Most ezeket, a gondolatokat nem csak ez a nap mondatja el a gyermekeitekkel, hanem ezek bennünk vannak, amióta tudjuk, hogy élünk, amióta ki tudjuk mondani ezt a lágy dallamú szót: Édesanyám!
Isten után mindent nekik köszönhetünk, mert ők tették életüket teljessé!
 Olyan jó most mindezt elmondani, és talán többször is kellene ezt elmondani, hogy életetek szürke napjait szebbé és boldogabbá tegyük. De higgyétek el, így érezzük mi ezt nap mint nap, mert így kell éreznünk, még ha ez nem is jut mindig kifejezésre. Tudjuk, hogy ezt nem várjátok el állandóan.
      Viszont elvárjátok joggal a figyelmességet, a megértést, a segítőkészséget. Ezt szeretnénk mi gyermekek, a mindennapok gyakorlatává tenni.
Szeretnénk úgy ünnepelni, hogy ígéretet teszünk nektek, átvállalunk a ti terheitekből, hogy érezzétek meg a gyermekek megbecsülését. Hadd legyen több mosoly az arcotokon, amely szépíti az életeteket.
    Ennél szebb, emberi módon nem is lehetne ünnepelni az Anyák napját!  És tudjuk, hogy ti ennél többet nem is vártok tőlünk. Isten áldjon meg Jó Anyám!
 

        Emlékszem rá, hogy amikor a gyermekeim kicsik voltak, és hol egyikkel, hol másikkal elindultunk sétálni az utcán, vagy éppen a napi bevásárlást indultunk lebonyolítani, a gyermekem egy ideig fogta a kezem, és ott lépdelt mellettem, majd meglátott egy szép kis virágot, vagy egy pici bogarat, és előre futott. Néha leguggolt, nézegetett, és csodálkozott, míg én lassan elhaladtam mellette. Nem futottam előre, nem is álltam meg, csak ütemesen haladtam egyenesen. Eközben látta, hogy hiába futott előre, mégis jócskán lemaradt tőlem, majd kétségbeesetten kiáltott utánam. Majd amikor látta, hogy növekszik a távolság, akkor síró hangon megint utánam kiáltott : „Anya, várjál meg!” Néha megálltam, és megvártam míg utolér. Közben elmondtam neki, hogy jobb, ha valaki folyamatosan halad, minthogy megáll, mert e közben lemarad a másiktól.
        Aztán előfordult, hogy hiába kért, hogy álljak meg, nem tettem, azért, hogy a gyakorlatban is rávezessem, milyen nehéz behozni azt, amikor lemaradt valaki.
        Azóta ők már felnőttek, de néha mégis eszembe jutnak ezek a kis epizódok, és ilyenkor a keresztyén életünk rajzolódik ki róla.
Időnként, mikor Jézus mellett sétálunk, szorosan fogjuk a kezét, majd hirtelen valamit meglátunk, előre szaladunk, és megállunk. Ez idő alatt az Úr tovább halad. Majd utolér bennünket, sőt le is maradunk mögötte. De nem is gondolunk arra, hogy mikor előre futottunk, vagy mikor lemaradtunk, nem voltunk az Ő védelme alatt. Ilyenkor nem hallottuk volna meg az Ő hangját, amikor figyelmeztet bennünket.
        Ezért jó, ha mindig olyan távolságban lépdelünk az Úr mellett, ahol az Ő védelme alatt vagyunk, és jó, hogy ha még meghalljuk az Ő intelmeit!
 
 

        Emlékszem, a David Wilkerson könyvében olvastam: „ Utolsó figyelmeztetés Amerikának” című felhívást.
És elgondolkozom azon, hogy vajon naponta hány és hány figyelmeztetést kapunk Istentől, ami nekünk embereknek szól! Miért nem halljuk, látjuk meg, és miért nem hisszük el, hogy mind ez, ami megmentésünk miatt van.
    Eszembe jutott, hogy néhány évvel ezelőtt hallhattunk egy tragédia hírét, ami Nyíregyházán történt. Sajnálatos módon, bemerítkezés közben ért áramütés egy lelkipásztort, aki ennek következtében meghalt. Mély megdöbbenés ült ki a hívők és a hitetlenek arcán, mert mindenki kereste a miértre a választ.
Nem nyilvánítottak véleményt, mert legtöbbjük a sajnálkozással volt elfoglalva, mások a mikrofon műszaki állapotát kutatták, megint mások nem találtak magyarázatot rá. Nem merték a pásztor esetleges titkos bűneit kutatni, hiszen illetlenség lett volna, ezért inkább hallgattak. „Egy idő után, úgyis elfelejtődik az egész” – gondolták!
      Kedves Testvéreim! E látványos tragédia mindenkit megrázott, de nem gondol senki arra, hogy nem -e Istentől való figyelmeztetés volt mindez?
Wilkerson, a gyötrődés című tanításában sírva kérdezi: „ Hová lettek a gyötrődések a bűneink felett?”  Nincsenek!  Nem érzik a hívők a bűneiket, mert azt gondolják, hogy Jézus meghalt, megváltott minket és ezzel le is van tudva! Mind azt, amit naponta elkövetünk, el is mehetünk mellette, hiszen Jézus a bűneink miatt kifizette az árat.
Sajnálatos ez a hozzáállás, mert ez csak egy része, Ő igen megtette, amit értünk vállalt, de most már rajtunk a sor!
Jézus meghalt a bűneink miatt, de nekünk naponta fel kell ismerni, megvallani, bocsánatot kérni, és elhagyni a bűneinket! Ha viszont nem ezt tesszük, hanem a kifizetett árra gondolunk, akkor előbb utóbb olyan mélyen leszünk a bűnben, hogy ki sem látszunk belőle!
Mi megtért emberek a hitetlen embereket próbáljuk az Úrhoz vinni, sőt néha meg is rójuk őket a hitetlenségük miatt, de ki figyelmezteti a szolgálókat, akik a Mennybe szóló biztos belépőjüket szorongatják a kezükben, és legtöbbször olyan biztonsággal, mintha rájuk a bűnmegvallás nem is vonatkozna!
Pedig lehetséges, hogy ez az Isten által adott figyelmeztetés is, a szolgálóknak és a hívőknek szólt. Épp egy ilyen ünnepi alkalomkor, egy lelkipásztor halála talán nagyobb figyelmet válthat ki azok számára, akiknek szól!
Mert nem tudhatjuk, hogy mikor kit használ fel az Úr, hogy üzenjen általa. Most talán ezt a pásztort használta fel arra, hogy mások okuljanak belőle.
 
        Testvéreim! Titulussal nem lehet a Mennybe kerülni. Bármilyen nagy szolgáló vagy is a gyülekezetben, neked is le kell térdepelned Isten előtt, és megharcolni a Mennybe való bejutásért. Nincs egyetlen hívőnek, de még szolgálónak sem a Mennyben az örök élete, csak, ha valóban megéli mind azt, amit Jézus elvár tőle!
Láthatjuk, hogy Istennek nem a hely, a szolgáló, az alkalom számít, hanem az, hogy megmentse a még a földön élő embereket!
Mivel és kivel üzenjen?
        Emlékeztek a gazdag Lázár történetére? Lázár Ábrahám kebelén nyugszik, a gazdag ember pedig a pokolban gyötrődik. És azt mondta: „Atyám Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujja hegyét a vízbe, és hűtse meg az én nyelvemet, mert gyötrődöm a lángokban!”
Ábrahám megfelelt a gazdag embernek, hogy ő már javait a földön elvette.
Azonban a gazdag ember újra szólt: „Kérlek, azért bocsásd el őt az én Atyám házához, mert van öt testvérem, hogy bizonyságot tegyen nekik, hogy ők is ide, a gyötrelem helyére ne jussanak!”
„ Monda néki Ábrahám: Van Mózesük, és Prófétájuk, hallgassák azokat!”
Amaz pedig monda: Nem úgy Atyám Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek.”
Ő pedig monda néki: „Ha Mózesre és a Prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad!
Igen, sajnos a mai keresztyén világra jellemző ez a hozzáállás, mert nem veszik eléggé komolyan Isten figyelmeztetését. Nincsen Mózesük, és nincsenek Prófétáik.
Miért? Mert talán nem azt hallanák meg, amit szeretnének hallani.
Pedig az Úr visszajövetele közel van, és nagyon sok ember hitetlenként él, sok hívő két úton jár, és nagyon kevesen vannak azok, akik meg is teszik, amit az Úr kér tőlük.
Az említett tragédiát vegyük komolyan! Látjuk, hogy nem a templom, sem a lelkipásztor, sem a legszentebb alkalom, nem tud védelmet nyújtani az ember számára, csak egyedül Jézus Krisztus! Vegyük figyelmeztetésnek, amit az Úr ad számunkra, azért, hogy felrázzon bennünket a nagy magabiztosságunkból! Mi keresztyének, ne azon töprengjünk, hogy ki volt a hibás a tragédia létrejötte miatt, hanem arra tekintsünk, hogy az Úr kemény megrázó helyzetet választott, hogy te és én felkapjuk a fejünket!
Miattam, és miattad történt, mert az Úr fel akar bennünket ébreszteni, hogy van rendeznivalónk Vele!
„HOVA LETTEK A GYÖTRŐDÉSEK A BŰNEINK FELETT?” –Kérdezi Wilkerson.
        Végezetül: Testvérek, naponta van rendezni valónk az Úrral, hiszen, mint tudjuk,  hogy titulussal nem lehet a Mennybe kerülni!
 
 

        Amint Jézus Krisztus megmondta a tanítványoknak, minden éppen úgy történt.  „Ettől fogva kezdte Jézus jelenteni a tanítványainak, hogy neki Jeruzsálembe kell menni, és sokat szenvedni a vénektől, és a főpapoktól, és az írástudóktól, és megöletni, és harmadnapon feltámadni” Máté 16:21

        A húsvét ünnepe a mi számunkra kettős örömöt hordoz!  Először is, mert Jézus ott a Golgotai kereszten, az Ő halálával elvégezte a mi megváltásunkat, hiszen a bűneinkért kifizette a válságdíjat! Másodszor pedig, mert Ő feltámadt a halálból, és ezáltal mi is fel fogunk támadni, és mindezen túl a Bibliában kijelentett reménység szerint örök életet szerzett minekünk! Ámen! Hatalmas árat fizetett értünk váltságdíjként, és senki sem tudta volna ezt az áldozatot meghozni az emberért, de Ő megtette!

       Sajnos azonban nem minden ember előtt nyilvánvaló az igazság, és így mindenféle néphagyományokkal, szokásokkal cserélték fel az ünnep valódi tartalmát. Sokan vannak, akik számára a húsvét ünnepe nem jelent egyebet, mint a húsvéti nyuszival, a csibével, a hímes tojással és a locsolkodással eltölteni egy munkaszüneti napot, ami helytelen és csak fokozza a szívükben rejlő ürességet!

        A tavalyi évben olvastam az egyik internetes oldalon, hogy egyik ember a másiknak ezt írta: „Sikeres feltámadást kívánok neked!” Miután elolvastam ezt a „jó kívánságot”, a szívembe egy kis szomorúság költözött, mert úgy éreztem, hogy ezzel alighanem túl lőtt minden jó érzésen. Habár nem ismertem az illető szándékát, de a gúny sugallatát éreztem a szavak mögött. Valóban, Jézus Krisztus a 3. napon feltámadt a halálból, megjelent Máriának, és a tanítványoknak majd még 40 napig itt a földön járt, és ezalatt tanította az övéit. A benne hívők számára ez valódi, hatalmas örömhír, hogy Jézus Krisztus feltámadt, mert így az ígéret szerint mi, akik az Övéi vagyunk szintén fel fogunk támadni. Azonban ez nem függ attól, hogy valaki kíván -e nekünk sikeres feltámadást vagy sem! A feltámadás ténye az újjászületett Krisztusban hívők számára egyértelmű valóság. Hiszen nemcsak értelemmel de szívvel is felfogják, hogy Jézus Krisztus kereszthalála a mi üdvösségünkért, az örök életre való feltámadásért történt. Megismétlem: ez nem fog attól függeni, hogy az emberek kívánnak -e egymásnak sikeres feltámadást vagy sem!

        Húsvétkor tehát a Nagypénteki szenvedés, a kereszthalál és a nagy szomorúság után felemelő öröm következik! Ünnepeljük hát méltóképpen Jézus Krisztus feltámadásának örömünnepét!

        Kedves olvasók a számotokra is: ÁLDOTT FELTÁMADÁSI ÜNNEPET kívánok! Kívánom, hogy éljük át újra és újra azt az örömet, amit a mi Urunk szerzett nekünk! Ő a mi Urunk, és Megváltó Krisztusunk! Ámen!

          „Ma velem leszel a paradicsomban” – mondta Jézus a kereszten az egyik latornak azon a bizonyos napon.
Csodálatos ígéret ez, és mi is mindannyian erre vágyunk, akik szeretjük az Urat.
         Én ma úgy gondoltam, hogy a végcél elérése előtt, tegyünk bepillantást azokba az órákba, amiken átment Jézus azért, hogy valóban, magához tudjon venni bennünket is.
Nem nyerhetjük el az örök életet anélkül, hogy ne vennénk tudomást arról, milyen hatalmas árat kellett Jézusnak fizetnie érte! Ezek az órák a Passió = Jézus szenvedései!
        Bizonyára volt már az életetekben olyan helyzet, amikor ártatlanul bántottak meg benneteket, és nem tudtátok kimagyarázni, hogy a feltételezett bűn miatt kaptátok meg a büntetést. Milyen sok idő kellett hozzá, de lehet soha nem tudtátok elfelejteni ezt az igazságtalanságot, ugye? Pedig ez a kis hasonlat megközelíteni sem képes az Ő igazságtalan megvádolását és az ezt követő szenvedéseit!
       Mit érezhetett Jézus, aki bűntelen volt, és a felbőszült tömeg mégis bűnösként tekintett rá, ellene fordult, majd a halálát kívánta? Azok, akik néhány nappal ezelőtt pálmaágakat lengettek a feje felett, és Hozsánnát kiáltoztak Virágvasárnap, most pedig feszítsed meg-et kiáltoznak. A sátán ott volt a tömegben, és az emberek szívét közönyössé, érzéketlenné, de leginkább ellenségessé tette! Pedig a néptömegek hallgatták Jézus bölcs tanításait, betegek sokaságát gyógyította meg, és általa sokan szabadultak meg a démonoktól. De most, a testét szöges korbáccsal ütötték, és fejébe töviskoronát nyomtak. Aztán a Via Dolorosán az elgyötört erejével kellett a keresztjét vonszolnia, mikor már-már alig volt benne élet.
Mária, Jézus anyja, Mária Magdaléna, és János a szeretett tanítvány ott álltak, és némán nézték az Ő emberfeletti kínjait, a sátáni erőfölényt, de tele voltak fájdalommal, kétségbeeséssel.
       „Ma velem leszel a Paradicsomban” – Milyen szép ez az ígéret!
De nem csak ezt kell hallanunk ma, hanem hallanunk kell az ostorcsapásokat, a felbőszült tömeg „feszítsd meg” - kiáltását, látnunk kell az ütésektől patakokban csordogáló véres testét, és azt, hogy ez mind, értünk történt!
Ő megszabadíthatta volna magát, hiszen Isten Fia volt, de tudta jól, hogy meg kell történnie mind annak, amiről a próféták is írtak többszáz évvel azelőtt:   a mi bűneinkért a váltságdíjat meg kellett fizetnie!
Miután Jézus a kereszten meghalt, egy monumentális természeti jelenség történt, ami megremegtette a földet. A templom vastag bársony kárpitja, amely a szentély és a szentek szentje között volt a tetejétől az aljáig kettéhasadt.
Mintha ezzel azt akarta volna üzenni Isten, hogy a Jézus Krisztus iránti mélységes fájdalmán túl, megnyílt az út Őhozzá.
A Mel Gibson által készített Passió c. filmben is láthattuk, hogy miután Jézus meghalt, nagy földrengés támadt, és egy hatalmas könnycsepp hullott a földre!
Mintha Isten könnycseppje lett volna!
       Isten, a bűnben elhatalmasodott világnak, csak így tudott megkegyelmezni, hogy egyetlen Fiát adta a halálba, hogy nekünk örök életünk lehessen.
     Istennek hatalmában állt volna úgy, ahogyan Sodomát és Gomorát, vagy Noé idejében a földi életet elpusztította, hogy a bűneink miatt újra pusztulást bocsásson a világunkra. De Jézus Golgotai halála teljes megmenekülés lett az emberiség számára, hiszen, aki hisz Őbenne, az valóban örök életet nyerhet!
Jézusnak az emberek iránti szeretete Nagypénteken messzemenőleg megmutatkozott, hiszen ez az egyetlen mentőöv, minden ember számára!
Gondoltál -e már arra, hogy talán abban az időben nem voltunk ott a felbőszült tömeggel, de mégis naponta „feszítsd meg”-et kiáltunk a bűneinkkel!
Gondoltál -e arra, hogy a szándékos, vagy a szándéknélküli bűneik, által nem a hálánkat fejezzük ki ezért a véráldozatért, hanem újabb fájdalmas sebet ejtünk az ő szerető szívén!
Szellemi vakságban élünk, hogyha könnyelműen vétkezünk az Úr ellen! A sátán ott volt a kiáltozó tömegben, és ma is ott van körülötted, hogy ne lásd meg azt, amit látnod kellene, és ne halld meg azt, amit hallanod kellene!
Ne csak az legyen ott a szemeid előtt, hogy Jézus az Ő halálával örök életet szerzett, hanem azt is lásd meg, hogy milyen áron tette meg ezt!
Mert nem Önmagáért tette azt, amit tett, hanem értünk, a bűnös emberekért fizette ki a váltságdíjat!
Vegyük mind ezt komolyan, és ne szomorítsuk meg az Ő szívét naponta, ne feszítsd meg-et kilátsunk, hanem Hozsánnát!
        A mi számunkra a Nagypénteknek tehát a legfőbb üzenete nem más, minthogy:
Az Atya szeretete az emberiség iránt, olyan hatalmas volt, hogy nem kímélte meg, még a szeretett fiát sem azért, hogy meg tudja menteni őket. Ez volt az egyetlen lehetőség arra, hogy megmentse az Őt szeretőket. Jézus Önmagát áldozta fel az emberekért.
     Lásd meg hát a mindennapokban, hogy hol vezetett a fájdalmas út az örök életünkig, és, hogy mit kellett Jézusnak elszenvednie, hogy nekünk helyünk legyen a Mennyben!?
Viszont, ha Ő ilyen súlyos áron tudott csak helyet készíteni nekünk, akkor ne utasítsuk el az Ő áldozatát, hanem tegyünk meg mindent azért, hogy elérhessük a végcélt mindannyian!
Jézus passiója, amely Nagypénteken történt örök hálára kötelezi a szívünket iránta!  Legyen áldott érte a mi Urunk! Ámen!
 
 

       Ugye milyen szép címet adtam ennek az írásomnak? Én úgy gondolom, hogy még szebb ez a valóságban, amikor tényleg az Isten munkatársai vagyunk! Most lehet, hogy többen megkérdeznétek, hogy miről is beszélek, pedig nagyon is valóságos, hogy Istennek munkatársakra van szüksége. Olyan munkatársakra, akik alázatban, engedelmességben és nagy szeretettel követik az Ő utasításait, melyet a Szent Szellem által közvetít nekünk.  De, hogy mégis kik azok, akik megértik az Úr akaratát? Azok, akik a Szent Szellemet olyan élő csatornának tekintik, hogy képesek engedelmeskedni Neki! Mindenképpen azok a jó munkatársak, akik elhiszik, hogy mint egy adóvevő akképpen működik Isten és a munkatársak között a kommunikáció. Isten részéről egy adó, a mi részünkről pedig egy vevő készülék van, ami hibátlanul működik! De vajon mikor is működhet jól, és hibátlanul  a mi vevőkészülékünk, mert Isten adókészüléke százszázalékosan jól adja tovább az utasításokat. Bizony a mi készülékünk akkor fog jól működni, ha mi tiszták vagyunk! Nem teljesen a fizikai tisztaságra gondolok, hanem a szellemi tisztaságra! Ha mi le tudunk mondani saját kedvtelésünkről, olyan dolgokról, amik eddig számunkra fontosak voltak, és oda tudunk fordulni teljesen az ÉLŐ ISTEN-hez, hogy tudjuk venni egyenesben az Ő adójának a jeleit.

       Ha megfigyeltétek, maga a cím is utal valamire: „Tudod -e, milyen Isten munkatársának lenni?” Ugye értitek, hogy van egy (főnök, egy hatalom, jóakaró, teremtő, valamilyen nagy pozicióban lévő személy, akinek mellé vagyunk rendelve, hozzátartozói vagyunk, akinek segítünk a célja megvalósításban, de nem mi irányítunk, hanem ez a magasrangú személy)! Hisz Őneki tökéletes terve van a mi életünkre, de szabad akaratot adott, és már csak rajtunk áll, hogy el tudjuk -e venni az áldást vagy nem. Isten munkatársainak lenni, tehát csodálatos dolog, de hatalmas felelősség is,  ami lemondásokkal jár!  Összehasonlítva azonban, mi ér többet: a mi saját pillanatnyi örömünkre szolgáló dolgok, vagy pedig az a Teremtő Isten által kapott áldások? Gyönyörködni a saját, vagy Istentől kapott mások áldásaiban, egy felemelő érzés, mert tudod, hogy ennek az eléréséhez te is hozzájárultál. Lehet, hogy a legkisebb csavar voltál abban a szerkezetben, de elindulhatott a gépezet, ami áldást hozhatott te, vagy mások számára! Hiszen az egyik ének is így szól: „Apró csavarnak is kell lenni, hogy jól menjen a gépezet”.

     Ezért hát, kedves Isten munkatársai! Mindegy milyen kis csavar vagy a gépezetben, mindegy milyen kis jelentéktelen szereped van, abban az Isten által elkészített munkában, akkor is végezd szeretettel, hűséggel, odaszántan, és tisztán! Tedd félre a haszontalan dolgaidat, ami a magad szemében jónak tűnik, de később azt énekled: „Minden kár és szemét, mit nélküled tettem. Minden elmúlik majd ha ott állok előtted, ezért nélküled semmit sem teszek, kérlek Jézus, cselekedj bennem!”

    Kívánom, hogy tapasztaljátok meg, milyen is az Úr munkatársának lenni, tisztán élni és szabadon! Gyönyörködjetek, egyre többet Isten tervének megvalósulásában, amiben lehet egy kis csavar vagytok, de ne feledjétek el, hogy anélkül nem menne a gépezet!

 

          Gyakran hangzik el idős emberek felé ez a kérdés: "Mi a hosszú élet titka?” Erre a kérdésre a kérdezett a saját életéből merítve a legjobb példákat tudja felhozni, ami szerinte meghosszabította az életét. Azonban, mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy ez sem tart örökké, hiszen legutóbb is egy 108 éves ember halt meg, ami azt bizonyítja, hogy a Földön csak átutazóban vagyunk. Most azonban egy másik témával fogok foglalkozni, amint az írásom címe is mutatja. A gyülekezetek ezekben a napokban emlékeznek meg a Házasság hetéről, melynek keretén belül megkérnek idős házaspárokat, hogy meséljenek egy kicsit arról, hogy : „ Mi a titka, a hosszú boldog házasságuknak?” Hogy miért marad együtt a férj és a feleség az élet száz és száz viharának közepette is?

      Tudom, nem minden idős házaspár tudna beszámolni saját életében, a hosszú boldog házasság örömeiről, mert lehet soha sem élte át, és úgy járna, mint az a szülészorvos férfi,  aki soha nem szült gyermeket, de beszél a vajúdásról. Mivel tanulta ezért tudja, de nem élte át. Bár lehet, hogy sokan nem élték át, de azért tudhatják a kérdésre a választ.  Most azonban mielőtt megkérdezhetnék bárkit is a: Hosszú házasság, illetve a Hosszú boldog házasság titkáról”,  engedjetek meg, hogy néhány gondolatot én is megemlítsek.

1. Mint keresztyén nő, elsőként én az Istent nevezem meg, Aki a legfontosabb a házasságok összetartásában, hiszen Ő az összekötő kapocs! Ha Isten van az életünkben, és hűségesen Őt követjük, akkor többnyire elkerülhetök a nagyobb súrlódások, a házasságtörés, a válás stb. Bár itt is vannak kivételek!

2. Másodikként szintén Isten nevét emelem ki, hiszen Ő a házasságszerző, Ő az, Aki nagyon jól ismeri a másik felünket. Ő tudja, hogy igazán ki felel meg a mi számunkra, akire szerelemre tud lobbanni a szívünk, amely majd később szeretetre formálódik, de megmarad. Az a nő vagy férfi, aki nem társkereső lapban hirdeti magát, hanem megvárja, amíg az Úr Isten elé hozza a kiválasztott személyt. Mert Isten, ha türelemmel várunk, megadja mindenkinek a társát.  „És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni, szerzek néki segítő társat, hozzáillőt. (I. Mózes 1: 18,)  „Annak okáért elhagyja a férfi az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté”  I. Mózes 2:24, Efézus 5:31

3. Aztán harmadik pontként a Szent Lélek gyümölcsét tartom nagyon fontosnak sok más egyéb között, hogy megteremjük, azokat a jellemvonásokat, melyek segítségével toleránsak, lehetünk a másik felünk felé. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Galata 5:22  Miért is gondoltam a Szent Lélek gyümölcsére? Mert, akit szeretünk, féltünk, azt meg is akarjuk védeni. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha mi is megteszünk mindent azért, hogy a másik felünknek örömet szerezzünk! Ha megteremjük a Lélek gyümölcsét, egészen másként fogunk hozzáállni a párunkhoz.

Habár néha az is előfordul, hogy az egyik fél minden erőfeszítése ellenére sem sikerül olyan kapcsolatot teremteni a másikkal, hogy a házasságuk hosszantartó és főleg boldog legyen!

             És most, mind azok az idős házaspárok, akik leélték együtt az életüket, szánjanak rá néhány percet és idézzék fel ők is életük jó és rossz napjait! Majd köszönjék meg Istennek, ha nem is sikerült mindig boldognak lenni a párjukkal, de a bajok ellenére mégis együtt maradtak!  Ámen!

 

 

 

            Elérkeztünk ismét egy Új Esztendő kezdetéhez, de nem tudjuk, vajon mit tartogat a számunkra?
Lehet némelyeknek nem sikerült rendbe hozniuk az életüket az Advent négy hete alatt? Ezért talán nem is tudtak teljes szívvel örülni a Karácsony igazi ajándékának? A szívükben pedig nem tudták egészében megérteni, és megköszönni Jézus Krisztus földre születését. Pedig Jézus földre születése által: „Isten országa közel jött hozzánk!”
Akkor is így van ez , ha ezt te nem érzed, mert a mindennapi terhek befedik a gondolataidat, érzéseidet vagy esetleg nem vagy elégé csendben ahhoz, hogy meghalld az Úr hangját.
          Elgondolkoztam azon is, hogy sok ember nem is törődik vele, hogy mi lesz a jövőjével, nem bánja, mi lesz az élete végkimenetele. Pedig ennek nem így kellene lennie, hiszen végül mindannyiunknak meg kell majd állnia az Igaz Bíró előtt! Ezért jobb, ha még ebben a földi életben számot vetünk a dolgainkkal, és a legjobb kézbe tesszük le az életünket.
Addig azonban szinte lehetetlen az embernek őszintén Isten felé fordulnia, amíg a szívére rá nem terhelődik a saját bűneinek a súlya! Mindaddig, amíg be nem látja a saját hibáit, nem is érti meg, amit a Biblia mond: „hogy minden ember bűnben született és bűnös.” Róma 3:23  Ezért szükséges a megtérés, az élet kerekének 180 fokkal történő elfordítása. Az ember csak ekkor döbben rá arra, hogy a „Bűn zsoldja a halál” Róma 6:23 - és mi mindannyian elkárhozunk, és a pokolra jutunk, ha nem változtatunk az életünkön. Ha nem térünk meg, és nem engedjük be életünk minden területére Jézus Krisztust, elveszünk.
        Azonban, hogy ez megtörténjen bárkinél is, emberileg bármennyeire is szeretnénk, akár mennyire erőlködünk is érte, erre csak a Szent Lélek képes. Mi nem tudunk megtéríteni senkit sem. Ő képes bűnbánatot gerjeszteni a szívben, és megnyitni a lélek szemeit, hogy megláthassa az igazságot. Amikor megnyílik a szem és megvilágosodik az elme, akkor terhelődik az ember szívére a bűne annak következményeivel együtt, és ekkor indul el a megtérés útján. Ekkor világosodik meg számára, hogy Jézus milyen nagy áldozatot hozott értünk a Golgotán, hogy az Ő bűntelen életével fizetessen a mi bűneinkért.
Ugyanis az említett Igevers egészében így szól: „A bűn zsoldja (fizetsége) a halál…  de Isten kegyelmi ajándéka az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.”
Ugyanis a bűneink miatt mindannyian elkárhoztunk volna, ha Jézus Krisztus nem halt volna meg értünk a Golgotai kereszten. Ő azonban kifizette értünk a bűneink árát, és így a sátán nem vádolhat többé minket! Aki tehát az Úr Jézushoz megtér, átadja életét neki, az megváltott lesz!
            Igaz, hogy Jézus Krisztus minden emberért meghalt, de ez csak azok számára érvényes, akik Őt választják.
Sokan visszautasítják Őt, nem törődnek az értékes áldozattal, csak élnek tovább a megszokott világukban és talán nem is tudják, de eközben, folyamatosan a Pokol felé menetelnek.  
            Eszembe jutott egy régi történet, amit még hívő életem elején hallottam, ami nagyon jól példázva mutatja be ezt a helyzetet:
            Egy férfit a büntette miatt, halálra ítélt a bíróság, és a közelgő kivégzésig egy cellába kellett neki raboskodnia.
Ez idő alatt sorba szedte élete minden apró részletét, tűnődött a múltján majd fájó szívvel, de megpróbálta feldolgozni a bűntette következményét az ítéletet. Egy nap a börtön egyik őre egy futárt kisért oda hozzá, aki azt mondta neki, hogy a kormányzó küldött egy levelet, amit alá kellene írnia.
Az elítélt viszont azt válaszolta, hogy mivel holnap őt már úgyis kivégzik, nem lehet semmi olyan fontos a számára, hogy elolvassa. Menjen és vigye vissza a kormányzónak a levelét az ő aláírása nélkül.
A futár megfordult a folyosón és elindult kifele, közben ezt mondta félhangosan: Sajnálom, hogy a szomorúságodban visszautasítottad a levelet, mert a Kormányzó megkegyelmezett neked!   A levélben az van írva, hogy SZABAD VAGY!
Azonban elítélt ezt már nem hallhatta, és az ajtó bezárult a futár mögött.
 
Ilyen kegyelem - levelet nem ír alá sok ember, aki a saját döntése alapján úgy gondolja, hogy neki már úgyis mindegy!  Ilyen kegyelem - levelet ajánl fel nekünk is Jézus azzal a tartalommal hogy szabadok vagyunk, hiszen Ő váltott meg bennünket a bűneinkből!
          Kedves olvasó! 
Most állj meg egy pillanatra, és gondolkodja el rajta, te aláírod, vagy elutasítod azt a kegyelmi levelet, ami személyesen számodra van kitöltve, és ez áll benne:  SZABAD VAGY!
Aláírod - e ezt a levelet, vagy elküldöd a futárt azzal, hogy neked már úgyis mindegy?
Kérlek, ragadd meg a kegyelmet még ma, amit az Úr Jézus felajánl, hogy élhess az Ő szabadságában!
Hiszen értem és érted, mindannyiunkért vállalta Jézus a Golgotai kereszthalált, hogy szabadok lehessünk. Most az Új Esztendő kezdetén, ha te még eddig nem írtad alá azt a bizonyos „levelet”, ha idáig mindig csak elküldted a futárt, most gondold újra át, és fogadd el a kegyelmet!
Most az Új Év elején dönts helyesen, hogy biztonságban lehess!
 

Kedves Honlap olvasók!

Szeretnélek megkérni benneteket, hogy mielőtt elolvastok egy írást, klikkeljetek rá a címére, hogy a számláló elinduljon, és jelezze felénk, hogy az adott cikket hányan olvassák el.   Ugyanis, ha csak elolvassátok, a számláló nem jelzi nekünk az olvasók számát és így nem láthatjuk, hogy mennyire látogatott az oldalunk. Ha viszont azt tapasztaljuk, hogy a közzétett írások olvasva vannak, akkor ez számunkra is ösztönzőbb. Így ez arra bátorít majd bennünket, hogy érdemes újabb tanításokkal, Igei gondolatokkal, versekkel, gyarapítanunk az oldalunkat. Szeretettel kérlek tehát benneteket, hogy a számlálót indítsátok el a címre való rákattintással!

Kívánom, hogy váljon hasznossá számotokra a weboldalunkon való időtöltés!

More Articles ...

  1. Az ember állomásai
  2. Az Édesapa
  3. Isten igazsága mindenkit utolér
  4. Két fontos kérdés
  5. Egy csöppnyi figyelmesség
Page 2 of 89