Ezékiel nagyprófétához így szólt az Úr: „Mi dolog, hogy ez közbeszédet szoktátok mondani Izráel földjén, mondván: „Atyák ették az egrest, és a fiak foga vásott meg bele?
Élek én, mondja az Úr Isten, nem lesz többé helye köztetek ennek a közbeszédnek Izráelben.
Imé minden lélek enyém, úgy az Atyának lelke, mint a fiúnak lelke enyém, amely lélek vétkezik annak kell meghalni” Ezékiel 18: 2-4
Valószínű, hogy találkoztatok már ti is ezzel a mondással a hétköznapokban, amikor egy ember azt mondja a másikról: „Isten azért verte meg a fiút, mert az apja gonosz dolgot cselekedett”.
Ez a mondás sokáig fent maradt, pedig az Igében egyértelműen az mondja az Úr: „ ...amely lélek vétkezik, annak kell meghalnia...”
Sőt még szemrehányást is tesz Isten, hogy mi dolog ezt mondani Izráel földjén? Majd megígéri, hogy nem lesz többé ez a közbeszéd az emberek között, mivel minden lélek az övé, annak kell meghalni, aki vétkezik.
Aztán ha tovább olvassunk ezt az Igerészt, láthatjuk, hogy az Úr, ezt az üzenetét az érthetőség kedvéért félremagyarázhatatlan példákkal mutatja be.
Eszerint:
Ha valaki "megtartja a parancsolatokat és a törvényt megőrzi, igazságot cselekszik…: ezt az embert Isten Igaznak tekinti és ő élvén éljen". Úgy gondolom, hogy ez a gondolat ma sem vesztette el a jelentését.
Hiszen, ha valaki  szereti Istent és igyekszik az Ő tetszésének megfelelően élni, törekszik betölteni a törvényeit, az az Úr szemében ma is igaz embernek tetszik. Az élet mindannyiunk számára ajándék, különösképpen azok számára kik követik az Urat.
Majd ellenpéldaként a következőt hozza fel: "Ha valaki gonoszul él, utálatosságokat cselekszik, ..., az halálnak halálával haljon meg, és az ő vére legyen ő rajta."
14. versben: "És ha ennek a férfinak, van egy fia, aki látja az apja gonosz tetteit, de ő nem követi abban, az miért ne éljen? Miért kellene a Fiúnak az Apja vétkeiért fizetnie?"
18. versben: "És ha a gonosz megtér az ő  útjáról, és mindent jóvá téve igazként él, miért is kellene meghalnia neki?"
26. vers "Ha azonban az igaz elhajol az ő útjáról, és gonosz dolgokat tesz, a gonoszsága miatt hal meg, amit cselekszik!" És itt nem feltétlenül a fizikai halálról van szó. Ez esetben hiába volt valaki 30 éves hívő, ha eltávozik Isten útjáról, ő is éppúgy érdemes a halálra a bűnei miatt. A szellemi halál azonban sokkal súlyosabb, mivel az már az Üdvösséget vagy annak hiányát jelenti. Isten azonban nemcsak Igazságos és bosszúálló hanem egy kegyelmes és szerető Isten is. Fel is teszi a kérdést:  23. vers „Hát kívánva kívánom én a gonosz halálát? Ezt mondja az Úr Isten! Nem inkább azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen”
Az Úr tehát egyszerű magyarázatokkal mutatja be számunkra az igazak és bűnösök, a igazságtól elfordult, vagy az igazság felé visszafordult emberek sorsát. Rendkívül jó, példaértékű ez a mi életünk viszonyításához is, mert a segítségével mindenki megláthatja, melyik példába illik bele az ő élete, és melyiknek mi lesz a következménye. A felismerés megnyugtat, vagy a jó felé ösztönöz. De mindenképpen nagyon jó beilleszteni a saját életünket Isten által felhozott példákba.
Tekintsük ezt úgy, hogy Isten egyfajta sablont készített különböző életvitelekre és amennyiben mi gondolatban ráillesszük a saját életünket egy -egy sablonra, szépen megláthatjuk, melyikre illik rá pontosan. A jó hír az, hogy még itt van a kegyelm ideje, ami alatt útirányt változtathatunk, ha most rossz felé haladunk.
Isten szándéka mindig is az volt, hogy az embert jó irányba terelje, hiszen nem akarja az ember bukását és halálát, mint ahogy mondja is: „Mert nem gyönyörködöm a meghaló halálában,  ezt mondja az Úr Isten. Térjetek meg azért és éljetek!"
A Bibliában több helyen olvashattunk arról, amikor Isten a jó irányba terelte a népét. Kimenekítette őket, még ha ez áldozattal járt is. Emlékezzünk csak az Özönvízre, Sodoma és Gomora, pusztulására vagy akár az Egyiptomi Tíz csapásra a kivonulás előtt.
Talán hallhattunk már hasonlót, amikor valaki egy másiknak kárörvendően tett önelégült megjegyzést,miszerint : „Ez biztosan Isten büntetése, mert annak idején a szülei, gonoszak voltak...”
Sok esetben sajnos ezt a másik ember el is hiszi, mivel olyan meggyőző célzás ez pl. a halál okára, hogy az már szinte igaznak tűnik. Pedig világosan olvasható a Bibliában a fenti Igevers, ugyan "Miért kellene a Fiúnak az Apja vétkeiért fizetnie?" Mindenki a saját tetteiért felelős. A szülők bűne nem öröklődik automatikusan a gyermekre. Aki hisz Isten szavában az nagyon jól tudja ezt.           
Azonban még azt is meg kell jegyezni, hogy nem minden esemény áll automatikusan kapcsolatban a tetteinkkel. Sajnos vannak még számunkra is érthetetlen, felfoghatatlan történések. Miért kell egy igaz, Istenfélő embernek, egy családapának, vagy szolgálónak például rákban meghalnia? Néha értetlenül állunk meg valaki koporsója fölött és átfut az agyunkon, - "talán ezt nem érdemelte meg".
És amikor felteszik a kérdést: De miért halt meg, hiszen igaz volt Isten előtt? Erre néha nem tudjuk a választ. Isten Szuverén Úr, Neki van joga dönteni az életünkről vagy a halálunkról.
Vagy amikor odaszegezik a kérdést az ismerőseink, akik talán nem hívők: "Ha Isten szeret, miért engedi szenvedni az ártatlanokat?" Gondoltál már rá, hogy valójában senki sem ártatlan? Mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül. Róma 3: 23 És mi van a halott csecsemőkkel, kisgyermekekkel, ők is megérdemlik a halált? Őket Isten annyira szereti, hogy nem is akarja nézni a további szenvedésüket így ha meghalnak rögtön az Atya szerető karjaiban találnak menedéket a Mennyben. Az ittmaradtaknak ez fájdalmas, de aki egyszer a Mennybe jut nem vágyik többé vissza a Földi nyomorúságra. 
Isten egy igazságos Isten! Hogy mennyire, azt a keresztyén életünk folyamán már jócskán megtapasztalhattuk. A fent olvasott Igerész (Ezékiel 18: 2 - 32)összességében bizonyítja mindezt.
Úgy olvastuk, övé az atya és a fiú lelke is, és az Úr szeretné a tiszta igazságban megtartani őket.
Az Úr azt is szeretné, ha ez az Igeszakasz, mintegy sablonként szolgálna az emberiség számára a sok sok más egyébek mellett. Szeretné, ha minden ember végre megértené, hogy Ő a Mindenható Isten, a világ Teremtője és Megtartója, hiszen Jézus Krisztus személyében Örök Életet adott mindazoknak, akik Őt követik.
Nagyszerű arra gondolni, hogy nekünk van egy jóságos Istenünk, akinek szemei mindig rajtunk vannak. Szerető, türelmes, megbocsájtó, gondoskodó, hűséges Urunk van! Meglehetősen jó nekünk vele ebben a biztonságban élni és felbecsülhetetlenül értékes az a tudat, hogy ezentúl már mindig vele maradhatunk!! Övéi vagyunk és mindenhova követhetjük Őt!
Kívánom, hogy az Isten féltő szeretete által felhozott példák segítségével, vizsgáljuk meg az életünket és lássuk meg, hogy melyik irányba tartunk!  Ámen!
 
 


Egy olyan témát hozott fel bennem az Úr, ami nem csak a mára, de a tegnapra, sőt a jövőre nézve is időszerű. Sajnos!
Mivel az ember már eleve bűnben született, ezért ezt a természetét nem képes levetni magáról, így valamiképpen hordozza is. A szeretetlenség, gyűlölködések, viták, patvarkodások, még inkább táplálják ezt a kellemetlen természetét. Ide tartozik a lázadás is, amely szintén egy másik ember személye, cselekedete, elképzelése ellen szól és előfordul, hogy tettben is megnyilvánul.
Sajnos ez nem csak a nagyobb társadalmi, és politikai rétegeket érinti, hanem legkisebbek közé is befurakszik, és ott képes a rombolásra.
Talán példaképpen vegyünk egy családot, ahol a házaspár kapcsolata meglehetősen megromlott, vagy lehetséges, hogy az első perctől kezdve sem volt tökéletes. Egyik fél sem hajlandó engedni a maga igazából, ezért a helyzet megoldatlan marad, sőt egyre csak romlik.
Mind ez előfordulhat hívő és hit nélküli házasságokban egyaránt, de mindenképpen fontos, hogy Istent vonjuk be ennek a megromlott ügynek az elbírálásába. Vagyis imádkozzunk a házasságunkért. Még akkor is, ha az egyik fél jobban el tudná az életét képzelni a másik nélkül!
A napokban olvastam Derek Prince: Égi Háború című könyvét, melyben egy hasonló példát hozott fel. A pontosabb megértés érdekében, ebből szeretnék idézni:
„Ez az univerzum alapproblémája: lázadás Isten igazságos kormányzása ellen. A mai világunk tele van lázadókkal.
Ezt az egészet a következőképpen érzékelhetjük: Az emberi problémák, egy fa három fő részével ábrázolhatók. Nevezetesen az ágakkal, a törzzsel, és a gyökerekkel.
A legtöbb ember csak az ágáig jut el, ha azonban valaki szeretne egy fát eltávolítani a kertjéből, és csak annyit tesz, hogy levágja pár ágát, valójában nem sok változik.
Az ágakat ugyanis a törzs tartja, a törzset viszont a gyökerek táplálják.
Vegyünk például egy nőt, aki inni kezd. Az ő alkoholfüggősége csupán egy tünet, tehát az ág. E mögé kell néznünk, ha meg akarjuk pillantani a törzset és a gyökeret, azaz, az adott hölgy viselkedését, és különösen a férjhez fűződő viszonyát.
Elképzelhető, hogy ez a férfi megcsalta, olyan dolgokra költi a pénzt, amivel a felesége nem ért egyet, és érzelmileg bántalmazza, mind őt, mind a gyermekeket.
A férjével szemben kialakult keserűség, és neheztelés képezi a fa törzsét és gyökerét.
Ha csak az alkoholizmusát próbáljuk kezelni, a valódi problémát, soha nem fogjuk megoldani. Foglalkoznunk kell a viselkedésével, és a férjéhez való viszonyával.
Vajon hajlandó neki megbocsátani, és a kapcsolatot helyreállítani? Ha nem, akkor, még ha sikerül is az alkoholból megszabadulnia, hamarosan egy újabb függőségbe, vagy egy újabb problémába fog keveredni.
Sajnos az egyházban is gyakran csak az ágakat babráljuk! Pedig nagyon fontos, hogy ezeknek a problémáknak mögé nyúljunk, a fa törzsét, és a gyökerét is kezeljük.
Le kell ásnunk a probléma gyökeréig, a probléma gyökere pedig a lázadás!
Keresztelő János, akinek az volt a küldetése, hogy az embereknek bemutassa Jézust, és az evangéliumot, nagyon figyelemre való megállapítást tesz:  „A fejsze immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.” Máté 3:10
Ahogyan olvastuk, Derek Prince könyvéből, egy fához hasonlítja az emberi problémákat. Ahhoz viszont, hogy megoldódjanak a bajok, le kell menni teljesen a fa gyökeréhez!
Látjuk a házaspár megromlott életét, amit a gyökér okozott! Azért kezdett el a nő inni, mert így tette elviselhetőbbé a férje viselkedésének fájdalmát. Ez viszont nem változtatott a helyzetén, sőt rontott! De hiába hagyta abba az ivást, ha a férje nem változott meg, akkor újabb dologba meríti bele magát, hogy a fájdalmát enyhítse.
Isten Igéje viszont bölcsen megfogalmazta: „…..ha nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik, és tűzre vettetik” Mivel a férj hibájából történt a család szenvedése és széthullása, ezért, a büntetés az Úr szemében azé, aki felelős a helyzetért.
Ezt olvassuk az Ezékiel 18:20 „Kinek  - kinek a saját bűnei miatt kell meghalni.”
Kedves testvérek! Legyünk alázatban, és valljuk meg bűneinket, ne harcoljunk a magunk igazáért, hagyjuk el a bűnös szokásainkat, kedvteléseinket, melyek másoknak fájdalmat okozhatnak.
A békesség érdekében magunk ítéljük meg magunkat, hogy ne az Úrtól ítéltessünk! Már a békességre való törekvés is megtermi a maga gyümölcsét! Ámen!
 

„Nékem adatott minden hatalom, mennyen és a földön.
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és ímé én ti vetek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28:19-20
Ez a nagy missziós parancsa, amit Jézus Krisztus a feltámadása után adott a tanítványainak.
Mint ahogy a nevében is benne van, ez nem egy kérés csupán, hanem egy fontos küldetés, amit mint keresztények kötelesek vagyunk végre hajtani.
Jézus ezt nem kéri, és nem is önző módon megköveteli tőlünk, hanem mint egy utasítást adta a tanítványainak, akik készek voltak megtenni, mind azt amit a Mesterük kért tőlük. A legnagyobb kérdés ma is az engedelmességben rejlik. Megtesszük -e azt, amit a Mester tőlünk kér? Természetesen nem csak szavakkal. Pedig hányszor kimondjuk imádságban: „Igen, Uram, én megteszem, amit kérsz…”
De vajon akkor miért nem veszik mégis komolyabban ezt a küldetést a mai gyülekezetek? Mert ha úgy lenne, mára az emberiség nagyobbik fele Krisztust követője lenne. Sokan talán nem is tudják, hogy Jézusnak mi az elvárása feléjük. Kereszténynek lenni nem csupán a vasárnapi Istentiszteleten való részvételt, egy kis bibliaolvasást a héten, egy kis imádkozgatást esténként – jelent. Kereszténynek lenni azt is jelenti, hogy az életemmel bemutatom Krisztust, beszélek róla a környezetemben és kívánatossá teszem ezt az utat mások számára is.  Azonban ha az én életemben nem teljesedett ki a Krisztus öröme, és a Keresztény életvitelem nem válik elismerendővé, akkor hiába is beszélnék bárkinek a hitemről, nem hiteles.  Ma talán éppen ebben kell keresni a gyülekezetek hiányosságát: a gyülekezet tagjainak a hiányosságaiban.
Azt nem mondanám, hogy a hívők szándékosan, nem tesznek bizonyságot a hitükről, lehetséges, hogy csupán kényelemből nem teszik. Könnyebb a gyülekezetben vasárnaponként meghallgatni az Istentiszteletet, és ezzel egy hétre le is van tudva a kegyesség, mint áldozatot vállalni a kifelé való szolgálatban. Mert ma az áldozat vállalás nagyon ritka kincs.
Nagyon rosszul értelmezi a Bibliát az, aki azt gondolja, hogy ez mai tanítványokra már nem vonatkozik. Jézus ma is küld bennünket, mint a bárányokat a farkasok közé. Viszont az is kérdés, hogy az Üzenet, ami elhangzik a gyülekezetekben megérinti a szíveket és tettre indítja az embereket, vagy csak úgy hangzik valami vagy egyáltalán süket fülekre talál. Ez a gyülekezetek vezetőinek a felelőssége is.
Ismertem egy 80 év körüli lelkipásztort, aki minden vasárnap a délelőtti Istentisztelet után, délután a misszióba ment. Délelőtt feltöltődött a szolgálatok által, délután pedig ő maga szolgált ahol szükség volt rá. Ő egy áldozat vállaló ember volt.
Mindegy, hogy 40 -oC meleg volt, vagy éppen hóvihar érte az útjában, ő ment, mert a Jézus parancsát teljesítenie kellett. kellett, mert a szíve ezt diktálta. Ő komolyan vette a parancsot, mert jobban szerette az Urat, minthogy ne hajtotta volna végre.  Ha az emberek nem is, de az Úr biztosan, megjutalmazza érte.
Jézus Krisztus minden hatalommal rendelkezik amely fellehető, mert az Atya neki adta át. Nála nagyobb hatalma senkinek nincs! Tőle függ az életünk, egészségünk, családunk, anyagi javaink, egyszóval: MINDEN! Mindenünk, Ő általa van és általa el is vettethetik!
Jézus azt mondta: „Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket!”
Mit is jelent ez a mondat? Azt, hogy ha kell áldozatvállalással is, de vigyünk embereket az Úr családjába! A Szent Szellem segítségével, bölcsességgel keressük meg azokat az embereket, akiknek az Úr elkészítette a szívét, és tanítsuk meg őket arra, amit Jézus parancsolt nekünk.
Természetesen nem a vasárnapi Istentiszteleten fogják megtanulni a vágyakozók, a keresztyén életszabályokat, a kegyes életvitelhez szükséges teendőket, hanem velük lelkimunkások kell, hogy foglalkozzanak, akik felkészítik és segítik őket az Isten útján járni.
Eltűnődőm azon, hogy Jézus milyen gondoskodó volt! Még arra is odafigyelt, hogy a tanítványokat úgy hagyja itt, hogy mindenről felvilágosítsa. Tudatta velük, hogy övé minden hatalom a mennyben és a földön. Elküldte őket az emberek közzé, hogy tegyenek tanítványokká minden népeket. Nem csupán téríteni küldte őket, hanem azért, hogy a megtérteket tanítványokká neveljék, akik majd a szolgálatuk által másokat is tanítványokká fognak tenni.
És végül „ Én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”- mondta Jézus.
Milyen jó ezt nekünk tudni, hiszen számunkra egy megerősítés, hogy nem vagyunk egyedül, velünk van az Úr! És minél jobban elvégezzük a feladatot, amit ránk bízott, annál inkább közelebb vagyunk Őhozzá. Ígéret ez, hiszen naponta megtapasztalhatjuk az Ő jelenlétét! Induljunk hát, hiszen vár a Küldetés! Ámen!
 
 


„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit!” Zsoltárok 37: 4
Napok óta, a fenti Ige körül forognak gondolataim, és minél többször elolvasom, annál inkább vágyom újra olvasni. Számomra ez az Ige olyannyira megnyugtató és biztató, hogy nem tudok vele betelni.
Dávid, a Zsoltárok könyvének 37. részében az Istentelenek és a kegyesek jövőképét mutatja be, kinek - kinek a majdani igazságos ítélete szerint.
Érezhető az, hogy ő saját maga is megtapasztalta mind azt, amit nekünk tanácsol, hogy meg tudjunk maradni az igazak útján.
Óv bennünket attól, hogy a körülöttünk élő gonosz emberek miatt idegeskedjünk, irigykedjünk rájuk, vagy egyáltalán arra gondoljunk, ami eltereli figyelmünket az Istenről. Egyik helyen így írja: „Mert az elvetemültek kivágattatnak” Tehát nekünk nem kell azon gondolkodni, hogy ki milyen bűnös, vagy ki hogyan gazdagodik meg, mert az Élő Istennek gondja van mindenre. Mindez nem a mi dolgunk, nekünk az egyetlen, amit tennünk kell, hogy gyönyörködjünk az Úrban. Szoktuk énekelni: „Lelkem áldd az Urat, áldd az Urat, egyedül Őt dicsérd! Zengj úgy, mint soha még, Őt dicsérd, lelkem csak Téged áld” Félretéve a gondokat, és minden egyebet, csak reá figyeljünk.
Isten a hűséges, Istenfélő embereket megsegíti: „Nem szégyenülnek meg a veszedelmes időben, és jól laknak az éhség napjaiban”
Ha az Igevers szövegkörnyezetét megvizsgáljuk, láthatjuk, hogy Dávid számtalan példát hoz fel arra, hogy az igaz hívő embert az Isten minden bajból kimenekíti, és áldását nem tartja vissza tőle.
Az egész 37. Zsoltár ezt a gondolatot hordozza magával: az Igazakat megsegíti az Úr, a gonoszokat pedig elveszíti.
Amikor ezt a mondatot olvasom: „Gyönyörködjél az Úrban, és megadja neked szíved kéréseit” – nálam hangsúlyt kap, hogy nincs a mondatban az „akkor” szó. Mert, nincs feltételhez kötve, hogy csak akkor teljesíti a kéréseinket, ha imádjuk Őt. Isten nem önző és nem követeli ki az ember szeretetét. Olyan egyértelmű és természetes, hogy szeressük a Teremtő Istenünket, akik ismerjük Őt, hiszen megtapasztaltuk az Ő jelenétét és segítségét az életünk minden területén. Még ha néha napján próbára is tesz vagy figyelmeztetett bennünket, de mégis szerető áldással hajol le hozzánk újra és újra.
Ismételten vizsgáljuk át ezt az Igeverset, mi az üzenete a mi számunkra?
Egyszerűen csak az, hogy éljük az Istenfélő életünket, végezzük a napi feladatainkat és közben gyönyörködjünk az Úrban, vagyis imádjuk, dicsőítsük Őt. Olvassunk rendszeresen a Bibliát, mondjuk el a bizonyságainkat, ami által építünk másokat is. Az Istenfélő, kegyes élet nem a betanult szokások, vallásos cselekedetek, vagy liturgikus tradíciók ismételgetése, hanem egy szívből jövő hálás érzés, amely az Isten még teljesebb megismerésére és követésére ösztönöz. Az Úrban való gyönyörködés kulcsgondolata, az az örök bizalom, melyet semmilyen körülmény nem tud befolyásolni. Amikor gyönyörködsz az Úrban, nem kell a gondjaid megoldásán töprengened, elég ha annyit tudsz, hogy mivel bízol Benne, ő munkálkodni fog. A következő versben ezt olvassuk is: „Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.”
Emiatt soha ne legyenek kétségeid! Csak gyönyörködjél az Úrban és a többit bízd Őreá és biztos lehetsz benne, hogy nem hagy magadra.
Ne aggódj semmi felől, hiszem „Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.”
Mert még ha háborúságot szenvedsz is és úgy érzed, hogy jogtalanul vádolnak, vagy hibáztatnak valamiért, nem kell aggódnod, hiszen Ő az Igazság Atyja, aki felhozza az igazságot és elnémít minden vádlót.
A példabeszédekben szintén Dávidtól olvassuk: „Bízzad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolataid végbe mennek” Példabeszédek 16:3
Emellett még számtalan biztatást és reménykeltő gondolatot találunk Dávid kijelentéseiben, hiszen ő a saját életében tapasztalta meg mindezt.
Ő Isten Zsoltárosa, Isten szíve szerinti férfi volt, aki tudott gyönyörködni az Úrban.
Legyünk mi is ilyenek! Gyönyörködjünk az Úrban és ne legyen kétségünk afelől, hogy az Úr megadja mindazt, amire a szívünk vágyik! Ámen!
 


„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” János 10: 27
Mindannyiszor boldogság járja át a szívemet, amikor olvasom ezt az Igét, mert én is az Úr juhai közzé tartozom. Felemelő érzés  arra gondolni, hogy mindezt, maga az Úr Jézus mondta az övéinek. Nekem, Neked és Mindazoknak, akik szeretik és követik Őt.
Felettébb jó érzés egy olyan pásztorhoz tartozni, aki vigyáz ránk és gondoskodik rólunk minden tekintetben. A legdrágábbat, az életét adta oda értünk, hogy megmentsen minket a bűn átkától. Mert annyira szeret, hiszen fontosak vagyunk a számára!
Ismer bennünket egyenként, mi pedig ismerjük az Ő hangját, és követjük Őt. Az övéi bátran követik, hiszen tudják, hogy jó úton vezet mindannyiunkat a menny felé.
Most pedig engedjétek meg, hogy megosszam veletek az egyik bizonyságomat, amit az Úrtól talán azért is kaptam, hogy felhívja a figyelmemet erre az Igére, amit eszembe is juttatott a történések után.
Van néhány apró jószágunk az udvarunkban, pontosabban tyúkok és csirkéket tartunk. A csirkék már néhány hetesek, így lehetővé vált, hogy a kinti ólba kerüljenek. Az első éjszakát már ott töltötték, de reggel, amikor a férjem ki akarta engedni őket, hiába hívta kedves szóval, csak álltak az ajtóban értetlenül. Talán egy-két kiscsirke nézegetett kifele döbbenten, de csak álltak, és nem mozdultak, mert az ő hangját nem ismerték fel. Én távolabbról néztem mindezt majd hívni kezdtem őket az általuk megszokott hangon. Ekkor elindultak a kiscsirkék a hangom irányába, anélkül, hogy engem láttak volna, hogy hol vagyok, mégis bátran futottak hozzám. Mosolyogva néztem a kellemes látványt, és rögtön ez az Ige jutott az eszembe: Az én juhaim hallják az én szómat. És én ismerem őket, és követnek engem” Igaz most nem követtek, hanem boldogan röpültek a megszokott hang irányába vagyis hozzám. Bár nem láttak engem, de felismerték a hangomat. Mert én voltam az anyjuk, a pásztoruk, és minden megadtam nekik, hogy jól érezzék magukat.
Ezért röpültek hozzám, mert tudták, hogy tőlem csak jót kapnak. Lekuporodtam közéjük, és nagyon boldog voltam, megsimogattam őket,  megérintettem a kis tollukat. A férjem csodálattal nézte a jelenetet, majd annyit mondott: „Téged ismernek, mert Te gondoztad őket.”
Jól esett az elismerés, amivel a kiscsirkék bebizonyították, hogy jó pásztoruk vagyok.
Ennyi a bizonyságom, de bennem tovább folytatódott a gondolatsor.
Tovább folytatódott arról, hogy ha ezek a kis oktondi állatok, akik szinte ösztönösen cselekszenek, és engem meg tudtak örvendeztetni, akkor az ember, akit értelemmel áldott meg az Isten, miért másként cselekszik? Az ember miért olyan magabiztos, miért nem fut ahhoz, aki mellett biztonságban van, aki megad a számára mindent, ami az élet feltételéhez szükséges? Miért nem akarja minden ember megismerni a Teremtő Isten hangját, miért nem követi Őt?
Az Ige szövegkörnyezetében azt olvassuk, hogy Jeruzsálemben templomszentelés volt, és Jézust körül vették a zsidók majd azt kérdezték tőle: „Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket?  Ha te vagy Krisztus, mond meg nekünk nyilván!” János 10:24
Erre Jézus azt felelte :”Megmondtam néktek és nem hiszitek, ………….”János 10: 25
„De ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. Amint megmondtam nektek” János 10:26
Majd így folytatta Jézus: „Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem” János 10:27
Az Úr tehát saját maga mondja, amint olvassuk is, hogy azok az ő juhai, akik hisznek benne. Tehát azok, akik kétségtelenül elfogadják, hogy Ő az Isten Fia, a Megváltó Isten. Akik nem hisznek, azok nem fogadják el Jézust Isten Fiának, és nem is tartoznak ő hozzá. Ezek az utóbbiak a hitetlen emberek, vagyis az Isten nélküli emberek.
Nagyon világosan és érthetően kifejti az Úr, hogy ki tartozik hozzá, és annak milyen kiváltságai vannak.
Hálás vagyok az Úrnak, hogy a bizonyságom által felhívta figyelmemet erre az Igére, ami nekem, és másoknak is szól. Összekapcsolta az Úr azzal a kis élménnyel, amit átéltem a hozzám futó csirkék által, hogy talán Ő is így örül, amikor mi futunk hozzá. Amikor kitárt karokkal futunk Őt keresni, hozzá megyünk hálát adni, kérni, vagy csak lábainál megpihenni.
Legyen áldott az Úr ezért az Igei üzenetért, amit nekem és általam mások felé is küldeni akar! Legyen számunkra talán egy figyelmeztetés, vagy egy biztatás, hogy az Úr vár ránk, szeret, és mi, aki ismerjük Őt, kövessük a keskeny úton. Legyen így ! Ámen
 

Talán a legfontosabb, ha egy keresztyén ember elcsendesedik, és felteszi magának azt a kérdést: Van - e Üdvösségem? Ilyenkor oly könnyen azt válaszoljuk, hogy igen! Igen van Üdvösségem, mert az Úr Jézus Krisztus meghalt értem. Tehát nem az én érdemem, hanem Ő szerezte meg a számomra.
A második „igen” éppen azt bizonyítja, hogy valóban a mi Urunk már megtette azt a lépést, amit értünk meg kellett tennie, hogy örök életet szerezzen nekünk. Azonban, ennek eléréséhez ránk is szükség van, hogy megérdemelve használhassuk azt a dicső koronát, amit majd a fejünkre tesznek, amikor megérkezünk a dicső honba. Mit tehetünk tehát, hogyan tehetjük számunkra valósággá, hogy Üdvösségünk van? 
Természetesen a megtérést egy nagy tisztogatás követi. A bűnök megvallása, elhagyása majd az Újjászületés fürdője (bemerítkezés) általi lelki megtisztulás, amikor már teljesen más emberré leszel. Amikor már te magad is azt mondod Pál Apostollal együtt, hogy:
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.” Galatákhoz írt levél 2:20
Vagyis, akkor már nem a sátán befolyása alatt vagy, és nem azt teszel, amit akarsz vagy amit az éned és a gonosz diktál, hanem figyelsz az Úr hangjára. Amikor egyszerűen megszűnik feletted a sátáni befolyás és a Szent Szellem vezetésére hagyatkozol. Amikor a keskeny úton haladsz,  képessé válsz a Biblia minden szavát befogadni, és mint egy jó tanácsadót, elfogadod az életed vezetésében. Amikor befogadod a Biblia minden szavát az életed irányításához, akkor az olyan lesz mintha egy örök érvényű, csodálatos Életbiztosítást kötöttél volna Istennel! Ilyenkor már a Szent Szellem tanácsa nélkül nem hozol döntéseket, és az Úrhoz kötöd az egész életviteledet.
Tehát, ebből láthatjuk, hogy nem csak Jézus az, aki megtett mindent, hogy Üdvösséged legyen, hanem te magad is teszel érte, és akkor valóban lesz, illetve van, Üdvösséged!
Kívánom mindannyiunknak, hogy aki még nem tette, egy erős elhatározással forduljon Isten felé, és kövesse a Szent Szellem bölcs vezetését. Forduljon el a sátán, befolyásoló erejétől és számoljon le gonosz munkájával az életében. Ha ez egyedül nem megy, hívja segítségül Isten Szent Szellemét Ő segíteni fog leleplezni a cselszövéseket, és utat mutat a lépések módját illetőleg is.  A legjobb döntés, amit tehetsz az Üdvösségedért, az Örök Életedért! Ámen!
 

Dózsa Lajosné


„Aztán hozzájuk ment Jézus és ezt mondta nekik: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
Menjetek el azért és tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Ámen! Máté 28: 18 - 20
Áldozócsütörtök.Sokan nem értik és nem is tudják miért ünnep ez a nap és tulajdonképpen mit is ünneplünk ma? Ez a kifejezés valójában a középkori római katolikus egyházban terjedt el, mint a húsvéti szentáldozás határnapja. Ebből ered az egyedülálló magyar neve is. Más nyelvekben inkább a mennybemenetel tényére utalnak. Magyarul használják még az áldozónap és Urunk mennybemenetelének ünnepe - kifejezéseket is. Mi is inkább a mennybemenetel szót részesítjük előnyben. 
Jézus feltámadását követően még 40 napig tanítványaival volt, tanította és felkészítette őket arra az időre, amiben Ő már csak a Szent Szellem által lesz jelen az életükben.  Utolsó szavaiban még inkább megerősítette bennük, hogy mint Isten Fia nem hagyja őket magukra.
Az az Isteni hatalom, ami idáig is működött az életében és megmutatkozott a cselekedetei által minden kétséget kizárva jelent meg utolsó gondolataiban: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Tehát Jézus kijelentette, hogy ő nem csak egy tanító, egy mester, egy rabbi, hanem az a személy, aki minden mennybeli és földi hatalmat birtokol. Így néki hatalma van mindenek felett és ezzel a hatalommal felruházva adta ki az utolsó parancsot: „Menjetek el azért és tegyetek tanítványokká minden népeket…” Ez az úgynevezett missziós parancs, ami nem csak néhány erre elhivatott szolgáló felelőssége csupán. Nem csak a misszionáriusok és az evangélisták feladata a megtérők tanítvánnyá tétele.  
Jézus szolgálata idején több alkalommal is beszélt a világ állapotáról, és példázatokban hasonlította a világot a tengerhez vagy a búzamezőhöz. A búzamezők már rég megérettek az aratásra. Egyszer, amikor az elgyötört, fáradt sokaságot látta, akik hallgatták őt, ezt mondta a tanítványainak: „Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” Máté 9: 37 – 38 Ekkor még csak imádkozásra buzdítja őket, hogy az Úr hívjon el munkásokat erre a fontos feladatra. A mennybemenetel előtt közvetlenül  azonban már a neki adatott hatalom által küldi őket a misszióba. 
A feladat azonban több mint csupán az Evangélium hirdetése. A megtérőket tanítvánnyá kell tenni, megkeresztelni (azaz bemeríteni), tanítani, hogy olyan keresztényekké váljanak, akik másokat is tanítványokká fognak majd nevelni. Szóval ez egy lánc, amely Jézus közvetlen tanítványain keresztül indult el és máig is tart, hiszen akit te magad fogsz tanítvánnyá tenni az idővel másokat fog az Isten országára tanítani és így tovább. És ami a legfontosabb, hogy ezt nem a magunk erejéből fogjuk tenni, hiszen Jézus ezzel fejezi be a mondatát: „és ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”
Ez garanciát jelent Jézus részéről, hogy nem hagy bennünket árván, egyedül. Az Apostolok cselekedeteiben Lukács még azt is hozzáteszi a záró mondatokhoz: „Hogy vesztek erőt miután a Szentlélek eljön reátok és lesztek nékem tanúim, úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában  és Samáriában és a földnek mind végső határáig.”
„És mikor ezeket mondta, az ő láttukra felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemeik elől.” Apostolok cselekedetei 1: 8-9
Jézus  példátlanul távozott el a földről a tanítványok szeme láttára. Az Ószövetségben Illés prófétáról olvassuk azt, hogy hasonló módon felemeltetett a földről, viszont őt egy tüzes szekér ragadta elé Elizeus szeme láttára. 2 Királyok 2:11 Valójában nem gyakran történik ilyen esemény. Mint ahogyan a feltámadás is természetfeletti  volt így az elragadtatás is az.
Az elragadtatás ténye a tanítványok számára  megerősítés volt, hogy Jézus innentől az Atya jobbjára ült és esedezik, közbenjár értünk. Vagyis bár fizikai testben már nincs itt, de az ígérete az éltet, és bátorít.  Erőt fogtok venni… - ez pedig a Pünkösd napján történt meg.
Kedves olvasók, kívánom, hogy az elragadtatás ténye erősítsen meg bennünket abban, hogy egy napon, ahogyan Ő megígérte, mi is itt hagyjuk a földi életet és találkozhatunk vele. Egyszer azt mondta:
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek én bennem.
Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek.
És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek.” János 14: 1 – 3
Ámen!
 
Kiss Attila


„Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrzője!
Az Úr a te őríződ. Az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
Megőrzi az Úr, a te ki és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!”
Zsoltárok 121: 4-8
 
Mit is mondhatnék erre a gyönyörű Igére, amit Istentől, válaszként kaptam az imádságomra? Szó helyett könnyeimmel köszöntem meg, e szeretettel teljes ígéretet.
De, hadd időzzek egy kicsit a szavak jelentései mellett, ami a szívemben sokáig megmarad és újra és újra erőt ad a próbák alatt.
 
Isten, az emberek hű őrzője, nemcsak Izráelé, hanem mindenkié. Ő az, akinek a szeretete örök, nem olyan, mint az emberé! Ő az, aki képes a világon mindent látni, és tudomása van a legtitkosabb dolgokról is. Ő választott ki bennünket magának, és hűséggel velünk van mindenben. Ezért mondja a Zsoltáros: „Szemeimet az egekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet. Nem engedi, hogy lábad inogjon, nem szunnyad el a te őrződ” Zsolt 121:1-3
Bizonyára ti is számtalanszor éltetek már át, egy-egy olyan megrázó eseményt, miközben felnéztetek az égre, és segítségül hívtátok az Istent. Ő nem alszik, de még el sem szunnyad, nem fárad el, mert Ő a Teremtő Atya! Ő meghallgatja az imádságokat.
Milyen jó lenne, ha az emberek tudnák, hogy az Úr mindig velünk van. Ő jelen van, mint az árnyékunk, akkor is mikor imádkozunk, de akkor is mikor a legdurvább bűnöket követjük el. Az Ő vigyázó szemei rajtunk vannak, és féli, óvja az övéit.
Hányszor és hányszor kiáltunk fel, egy számunkra szívet tépő eseménynél, akkor mikor azt érezzük nem bírjuk tovább, azonban, Ő akkor is ott van és megnyugtat, bekötözi a vérző sebeinket.
„Megőriz a gonosztól, megőrzi a te lelkedet”  Milyen nagy ígéret ez! A ránk leselkedő gonosz nyilait, még mielőtt elérne bennünket megsemmisíti. Megőrzi a lelkünket!
Lehetne e szebbet és jobbat igérni?
De mindenben az a legcsodálatosabb az, hogy mindezt érdemtelenül kapjuk! Hisz nekünk nincs semmi érdemünk, ami miatt Isten mégis szeret, féltve őríz bennünket, az Ő szemefényei vagyunk, aki a legkedvesebbet is feláldozta értünk!
ÉRDEMTELENÜL KAPJUK AZ ÖRÖK ÉLETET, AMI SZÁMUNKRA A MINDENT JELENTI!
Mivel tudatában vagyunk annak a nagy igazságnak, hogy az Úr nagyon szeret bennünket, viszonzásul, hálánk jeléül nekünk is szeretni kell Őt. Hisz nem Istennek van szüksége ránk, hanem nekünk Ő reá! Ámen

Dózsa Lajosné
 


Sokszor halljuk, gyakran olvassuk és mégis alig van fogalom, amelynek mélységét, teljes tartalmát olyan kevéssé ismernénk, mint e szóét: KEGYELEM.
A görög szentírásban a Kharis szó jelöli, amely khara, -öröm, -szóval rokon.
A kegyelem az a megfoghatatlan valami, ami örömöt vált ki. a görögök a Kharis szót, különböző dolgok jelölésére használták. Jelentette azt, ami örömet okozott, de jelentette a vágyat is, amely másoknak örömet okozni vágyik, valamint azt a cselekedetet is, amely a szív örömszerző vágyát valóra váltja.
Mit jelent hát, mit foglal magában ez a kifejezés? Isten kegyelme?
Benne van Isten szívének az a vágyakozása, hogy örömét a teremtményei szívébe kiöntse. (Rómaiakhoz írt levél 5:2, 5. versek)
A kegyelem, Isten buzgó vágya, hogy bennünket megáldjon. ( Efézusi levél 1:2-3)
A kegyelem, Isten szeretete, amely minden alkalmat megragad, hogy áldásokban részesítse azokat, akik bűnösek, és így kegyelemre vannak utalva.
Kegyelem az, amiről a Golgotai kereszt beszél, ( I. Korinthusi levél 1:18) mert a kereszten győzte le a kegyelem a bűnt.
A kegyelem az a szeretet, ami magasan túlszárnyalja mindazt, amit a szeretettől elvárni lehet ( 2 Kor. 9:8)
A kegyelem az a szeretet, amely ha minden kötelességének eleget tett, még kimondhatatlan sok jóságot tartogat a kezében, amelynek odaajándékozására vágyik. ( Efézusi levél 2:7)
A kegyelem erő, a szeretet ereje. A Megváltó szeretet ereje, amely azokat, akik egy cseppet sem szeretetre méltók, szeretete minden jelével elhalmozta.
A kegyelem természeténél fogva, mindig felülről lefelé árad. A kegyelem lehajol azokhoz, akik nem érdemelnek szeretetet. Ezért az Isten a bűnösök iránti szeretetét Pál Apostol leveleiben mindig kegyelemnek nevezi.
Minden, amit Isten Krisztusban értünk tesz, minden, amit szándékaiból közöl velük, az kegyelem.
A kegyelem érteti meg velünk, Isten csodálatos gondolatait. A kegyelem végtelen szeretet nyelve, amely minden szónál ékesebben beszél.
Kegyelem! Erre van szüksége mindenkinek. A bűnösnek azért, hogy Isten gyermekévé legyen, a hívőnek pedig azért, hogy mindvégig hűséges maradjon.
Valaki egy alkalommal így imádkozott: „URAM, ADJ NEKÜNK KEGYELMET, HOGY ÉREZZÜK A KEGYELEM SZÜKSÉGESSÉGÉT!  Uram, adj kegyelmet, hogy kegyelmért esedezzünk. Uram, adj kegyelmet, hogy el tudjuk fogadni a tőled kért kegyelmet. Uram, adj kegyelmet, hogy jól ki tudjuk használni a tőled kapott kegyelmet, és örömmel várjuk azt, akiben megjelent Istennek minden emberre üdvöt árasztóm kegyelme!” Ámen!
Bár mindnyájunk imádsága lenne ez! Bár megértenénk, hogy ilyen imádságra a legnagyobb boldogságot adó válasz az, amit Pál Apostol is kapott: ELÉG NÉKED AZ ÉN KEGYELMEM (2 korintus 12:9)


Dózsa Lajosné
 
 


Mert szükséges, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz Ige, mely meg van írva: Elnyeletett a halál diadalra.
Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad?
A halál fullánkja pedig a bűn; a bűn ereje pedig a törvény.
De hála az Istennek, aki a diadalmat adja nékünk a mi UrunkJézus Krisztus által. 1 Kor 15: 53 - 57

A Húsvét a kereszténység ünnepkörében az egyik legfontosabb helyet foglalja el. Bár a lehetőségekhez képpest az elmúlt napokban igyekeztek megemlékezni a Nagypénteki eseményekről, szent misék, Istentiszteletek közvetítése formájában, de a valódi értékét nehezen lehet ekképpen bemutatni.  A Húsvét ünnepe, az átlagemberek számára mára csupán egy néphagyományt jelent. Amikor az ünneplést egy családi közös ebéd, locsolkodás és a húsvéti nyúl, valamint a festett tojások „teszik teljessé”. Ha az interneten keresgélsz, folyton belefutsz a különböző áruházak, üzletek húsvéti - akciós ajánlataiba, és az élelmiszerboltok már hetekkel ezelőtt feltöltötték polcaikat a csokinyuszis és csokitojásos giccseikkel. Aztán ott van a locsolkodás, amit a nép ártatlan hagyományként végez már évtizedek óta, holott valójában, ahogy egyes körökben ki is jelentik a termékenység istenének való áldozást jelenti. Ennek pedig mélyebb tartalma az okkultizmusban gyökerezik.
Szomorú tény, hogy a húsvét valódi tartalmát felcserélték ezekkel, a pogány elemekkel, és úgy gondolják, hogy a Megváltó feltámadása, csak a keresztényekre tartozik. Pedig Krisztus az egész világ Megváltását végezte el, és mindez a feltámadás nélkül értelmetlen lenne.
Tulajdonképpen a Húsvét a zsidó ünnepek között a Páska-bárány ünnepe, amely emlékezteti a zsidóságot az Egyiptomi szolgaságból való kiszabadulásra – erről a Nagypénteki események kapcsán is esett szó.
Több mint 2000 évvel ezelőtt, talán éppen ezért, pontosan ezen az ünnepen ment végbe a Megváltás is, hogy az Újszövetségben élők, az Isten Bárányára, a Jézus Krisztus által elvégzett szabadításra emlékezzenek. Bár erre az egész világnak emlékeznie kellene most húsvétkor, mégis úgy tűnik, mintha csak a keresztények privilégiuma lenne. Sajnos a járványhelyzet miatti szigorú korlátozások miatt ez az ünnepünk is csendes, és szomorkás, ezért mint oly sokszor már a szívünket kell ünneplőbe öltöztetni.
De miért fontos számunkra a feltámadás üzenete?
- Egyrészt a hitünk alapját képezi. Így olvassuk:  Ha Krisztus nem támadt volna fel, akkor hiába való lenne a hitünk, a prédikálásunk és még a bűneinkben volnánk. Kor 15: 14; 17
- Másrészt pedig Isten igazságának beteljesedése ment végbe ezáltal. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára… Jézus mindenben példát adott nekünk, még ebben is.
Az Ő feltámadása óriási diadal volt az örökké fogva tartó halálon.
Ez pedig garancia arra is, hogy egy napon feltámadnak az ítéletre mindazok, akik korábban meghaltak.  Mi pedig, akik élünk elragadtatunk, és megdicsőült új testben láthatjuk meg Urunkat.
Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, minket is feltámaszt az ő hatalma által. 1 Korintus 6: 14
Ezért reménysége a halottaknak a feltámadás.
Thesszalonika 4: 14 - 17
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt.
Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik megmaradunk az Úr eljöveteléig, éppen nem előzzük meg azokat, a kik elaludtak. Mert maga az Úr, riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;
Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.
Ez a lehetőség valósulhatott meg Jézus feltámadása által.
Elnyeletett a halál diadalra
Hiszen Jézus nem maradt a sírban, feltámadt és egy új megdicsőült testben jelent meg a tanítványoknak.
Egy olyan testben, melyben nekünk is részünk lesz az elragadtatáskor. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.
Ez az Isten Igazsága. Ahogy Jézus Krisztus feltámadt, az emberek is fel fognak támadni, vagyis mindenki egyformán fog ítéltetni, a szerint, amit az életében cselekedett.
Halál hol a te fullánkod? Pál azért mondja: mert a halál fullánkja a bűn. Jézus pedig bűnné lett érettünk. Meghalt a kereszten, és így a bűn büntetése elvégeztetett. Az adóslevelünk semmissé tétetett.
De ugye nem itt ér véget a történet.
A feltámadás által Jézus győzött a halál felett. A halál fullánkja tehát eltöröltetett.
Pokol, hol a te diadalmad?
A Pokol a sátán birodalma ekkor egy hatalmas vereséget élt át. Jézus Krisztus elvette tőle a győzelem lehetőségét.
Mikor Ő meghalt egy páratlan esemény ment végbe a szellemvilágban.
Jézus Lelke alászállt a pokolra, és elvette a Sátántól a kulcsokat.
A halál és a pokol kulcsait.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Azelőtt csak sátánnak volt bejárása a pokolba és uralkodhatott az elkárhozott lelkek felett. Csak ő járhatott kelhetett ott. Jézus azonban megfosztotta őt ezektől az önálló jogoktól.
Azon túl, hogy elvette a kulcsokat, foglyokat, elveszett lelkeket szabadított ki a pokol uralma alól. 
Ennek okáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
A ki leszállott vala, ugyanaz, aki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön. Efézus 4: 8 - 10
Jézus ekkor prédikálta az evangéliumot még a Seolban is, és akik hittek azok kiszabadulhattak onnan. Ilyen esemény azonban soha többé nem fog megismétlődni. A pokol újra csak az utolsó ítéletkor fogja megnyitni kapuit, és akkor sem azért, hogy onnan bárki is kiszabadulhasson. Mivel a halál (mint állapot) nem tarthatta Őt fogva, így hatalmas győzelmet aratott a felette. Jézus kereszthalála a szellemvilágban nem úgy volt nyilvántartva, mint a jelenvaló világban. Látszólag a kereszten történt események, egy tragikus vereséget mutattak. Amikor Jézus, a kereszten szenvedett, az ördög diadalt ünnepelt. Azt gondolta ezzel végre legyőzte Istent.
Isten elküldte a Fiát a világba, hogy megmutassa az Isten országának útját, és elvégezze a legfontosabb küldetést, az ember megváltását. Ő magára vette a világ összes bűnét a zsidó főpapok pedig féltékenységből, a sátán ösztönözésére megölették, keresztre feszíttették. Ha azonban ezzel lezárult volna a történet, akkor valóban vereséggel ért volna véget. Ám Jézus nem maradt a sírban.
Három nappal a halála után egy olyan páratlan esemény történt, amely az egész világ számára hihetetlen. Sokan a mai napig vitáznak is róla. De mi tudjuk, hogy ez megtörtént. Mint ahogyan a halálát is, a feltámadását is természetfeletti események követték.
Amikor Jézus meghalt a kereszten sötétség borult a földre, egy szokatlan, váratlan napfogyatkozás lett. Földrengés rázta meg a koponya hegyet és egész Jeruzsálemben tudták, hogy valami megdöbbentő dolog történt
A templom kárpitja, amely elválasztotta a szentélyt a Szentek Szentjétől középen kettéhasadt.  Ez jelképezte azt is, hogy az az akadály, amely elválasztotta az embert az Istentől végre leomlott, így megnyílt az út Istenhez.
Azonban ijedtség és félelem fogta el a népet. Talán sokan belátták, hogy rosszul cselekedtek. De három nappal később egy még megdöbbentőbb esemény történt. Újbóli földrengés lett és az a több mázsás sziklatömb elgördült a sír bejárata elől.
Jézus dicsőséges feltámadása megtörtént.
A győzelmet tehát kivívta a halál felett. De ez a diadal, nem csak Jézus személyes győzelme, hanem a mi győzelmünk is, az Ő követőié. A diadal elő van készítve, hogy mi is diadalt arathassunk.
De mi felett kell győznünk?
A bűn felett, a kísértések felett, a Sátán angyalai (démonai) felett. A bűn ereje a törvény által van, mivel azonban Jézus betöltötte a törvényt, elvette a bűn erejét. Azzal pedig, hogy meghalt, engesztelést szerzett Isten előtt és a bűnt el is törölte. Amikor pedig feltámadt, mi megigazultunk Őbenne. Isten többé nem bűnösként tekint ránk, hanem szeretett gyermekeiként.
Ez tehát a feltámadás üzenete ma.
Mindazt, amit Jézus megtett értünk, nem kívülállóként kell elfogadnunk csupán, hanem a sajátunkévá kell tennünk.
Nem elég tudnunk róla, hanem birtokolnunk kell az ezzel járó ígéreteket is.
Annakokáért mondja az írás : Serkenj föl, aki aluszol és támadj fel a halálból, és felragyogott tenéked a Krisztus. Efézus 5: 14
Fel kell, hogy támadjon a mi életünkben is. Tehát elnyeletett a halál – egyszer s mindenkorra. A halál a mi életünkön sem tud már örök diadalt venni. Egykor mindnyájan meghalunk ugyan, de ez csupán a földi porsátorunk, testünk levetését jelenti. Mi, vagyis a lelkünk tovább fog élni az örök hazában, amely a megváltottak számára el van készítve, és  mi is részesei lettünk, és leszünk a feltámadásnak.
De mielőtt mindezek bekövetkeznének, fel kell, hogy támadjon a szívünkben Jézus Krisztus ereje! Ugye te is akarod, hogy egy erőteljes buzgó Krisztusi életed legyen? Akkor engedd meg Jézusnak, hogy a te szívedben is felszítsa a tüzet.
Kívánom kedves olvasók, hogy a körülmények ellenére az ünnep alatt tapasztaljuk meg a feltámadás erejét, amely győzelmet hoz az életünkben.
Hiszem, hogy a mi húsvétunk nem a húsvéti ebédről, vacsoráról, a finomabbnál finomabb ételek elfogyasztásáról szólnak. De nem is nyúlról, a tojásokról és a locsolásról. Ez Jézus ünnepe, és a miénk.
…Támadj hát fel a szellemi halálból és felragyog tenéked a Krisztus! Ámen!
 
Kiss Attila



More Articles ...

  1. Nagypéntek - Jézus szenvedése és halála
  2. Virágvasárnap
  3. Gyertek én Atyám áldottai...
  4. A folyóvíz mellé ültetett fa
  5. Szünjetek meg hát emberben bízni...
Page 4 of 41